Amerika visszainteget

Elzárkózás vagy beavatkozás: mit lép a következő amerikai elnök?

Amerika visszainteget IV.

/ 2016.02.23., kedd 08:40 /
Elzárkózás vagy beavatkozás: mit lép a következő amerikai elnök?

A Líbiától Szírián át Irakig ívelő zóna problémahalmaza megoldhatatlan, Európa és Oroszország kapcsolata egyre fontosabb lesz Washingtonnak, Donald Trump pedig a jó kérdéseket teszi fel, csak borzalmas válaszokat ad rájuk – mondja a Válasz.hu-nak Charles Bierbauer amerikai veterán külpolitikai újságíró. Ablonczy Bálint Dél-Karolinából jelentkezik.

Hadd mutassam be Charles Bierbauert: a Dél-Karolinai Egyetemen újságíró karának dékánja, az egyik legtekintélyesebb amerikai külpolitikai újságíró, aki húsz éven keresztül volt a CNN egyik arca. Miközben az egyetem campusát és a várost a februári időpont ellenére szinte trópusi eső verte, a neves szakértő készségesen válaszolt az amerikai külpolitika várható alakulását firtató kérdéseimre.

Ha eddig nem tudtam volna, Dél-Karolina megtanított arra, hogy egyre zsugorodó világfaluban élünk. Amiképpen Budapest történelmi melegrekordtól szenvedett, úgy az amerikai állam székhelyét, Columbiát is szinte trópusi eső verte tegnap. A kihalt belvárosban caplatva az ember  brit birodalmi tisztviselőnek érezhette magát, akit őfelsége valami monszun sújtotta országba rendelt szolgálatra. Talán annyi volt a különbség, hogy én a páratartalom miatt percek alatt csatakossá izzadt ing kellemetlenségét nem egy golfklub úriembereknek fenntartott szeparéjában pihenhettem ki, whiskyt szopogatva.

A Szentháromság-katedrális

Columbiától azonban egyáltalán nem ment el a kedvem, sőt. Az episzkopális Szentháromság-katedrális lenyűgöző látvány; a neogótikának kifejezetten jól állnak a pálmák meg a libanoni cédrusok. A város egyik büszkeségének számító templom körüli kis temetőben konföderációs tábornokok, püspökök, költők, szenátorok, kormányzók és egyéb ültetvényesek alusszák örök álmukat a trópusi fák alatt.

A Szentháromság-katedrális közelében található a Dél-Karolinai Egyetem (University of South Carolina, USC) campusa, ahol az Európa-hiányban szenvedő látogató örömére takaros pavilonok emlékeztetnek a távoli öreg kontinensre.

A Dél-Karolinai Egyetem campusa

Utam végcélja az USC újságírást és tömegkommunikációt oktató kara volt, ahol a dékánnal, Charles Bierbauerrel beszélgettem, aki sokáig az egyik legismertebb amerikai külpolitikai újságíró volt. A hidegháború idején dolgozott Moszkvában, Bonnban, Bécsben, 1981-től pedig az akkor indult CNN munkatársa lett. Tudósított többek között a Fehér Házból, a Pentagonból és a Legfelsőbb Bíróságról. Húsz évig volt a hírcsatorna egyik arca, 2002 óta dolgozik az egyetemen.

Először arról kérdeztem, milyen szerepet játszik a külpolitika, s azon belül az Európával fenntartott viszony az elnökválasztási kampányban. Bierbauer azt mondta, akárki is győz idén novemberben, Európára több figyelem juthat, Oroszország kérdése pedig központi lesz. Hillary Clinton elnöksége idején nagyobb lenne a kontinuitás külügyminiszteri időszakának pragmatikus politikájával, egy republikánus elnök – legyen az a texasi Ted Cruz vagy a floridai Marco Rubio – ideológiai alapon, részben antikommunista indíttatásból lépne fel határozottabban Oroszországgal szemben.

És a két „rendszeren kívüli” jelölt, a demokrata Bernie Sanders és a republikánus Donald Trump? „Sanders szenátornak kicsi a külpolitikai tapasztalata. Mindenesetre érdekes lenne, hogyan kezeli a »demokratikus szocialista« amerikai politikus az »anti-demokratikus szocialista« Vlagyimir Putyint. Egy Trump-Putyin találkozó, nos, újságírói szempontból bizonyosan szórakoztató lenne” – mondta Bierbauer. Ugyanakkor úgy vélte, Trump és Putyin jól meg is érthetné egymást, mindketten az üzlet és a hatalom nyelvét beszélik, egyikük sem ideologikus. Talán nem véletlen, hogy a vulgáris ingatlanbefektető egyedüli amerikai politikusként méltatta az orosz elnököt, aki persze szintén jó véleménnyel van Trumpról.

Mindenesetre Bierbauernek még európai tudósító korából az volt a benyomása, hogy az európaiak kiismerhető amerikai elnököt szeretnének. A nemrég elhunyt szociáldemokrata Helmut Schmidt német kancellár mondta egyszer beszélgetőpartneremnek, hogy a jobboldali, republikánus, antikommunista Ronald Reagenről legalább tudja, hogy kicsoda és mit akar, a demokrata Jimmy Carter azonban számára kiismerhetetlen.

A közel-keleti helyzettel kapcsolatban Charles Bierbauer pesszimista. Szerinte

  • a Líbiától Szírián át Irakig ívelő zóna problémahalmaza megoldhatatlan, 
  • a térségben középhatalmai közül egyiknek sem érdeke a rendezés.


Úgy látta, legfeljebb arra lehet esély, hogy az Egyesült Államok következő adminisztrációja valahogy megakadályozza a tűz továbbterjedését és a destabilizációt. „Bár az kérdés, hogy a San Bernardino-i gyilkossághoz hasonló eseteket hogyan lehetne megelőzni” – tette hozzá.

A hidegháborúban ugyanis a Szovjetunióval való rivalizálás adott egyfajta stabilitást a nemzetközi kapcsolatoknak: Afganisztántól Angolán át Nicaraguáig lehetett tudni, ki kit és miért támogat, a konfliktusok lokalizálhatóak voltak. Az iszlamista terrorizmus azonban Charles Bierbauer szerint alaktalan, posztmodern jelenség, amely újabb és újabb formákat öltve bukkan föl a Föld különböző pontjain.

Beszélgetőpartnerem már csak emiatt is elképzelhetetlennek tartja, hogy az amerikai szavazók egy részének óhaját beváltva a következő elnök izolacionista politikát visz majd. Az erre az érzületre rájátszó Trump „javaslatait” Bierbauer komolytalannak nevezte. (Például a déli határra tervezett kerítést, amelyet Trump a mexikói kormánnyal fizettetne ki.) A veterán külpolitikai újságíró azonban elismerte, Trump a jó kérdéseket teszi fel, csak borzalmas vagy éppen semmilyen választ nem ad rájuk.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Kiderült, miért Franciaország lett a terror fő célpontja

Ha még egy-két támadás bekövetkezik, a polgárháború szélére sodródhatunk – mondta tavasszal a francia elhárítás főnöke, a nizzai megemlékezésen pedig kifütyülték Manuel Valls kormányfőt. Mi lehet a megoldás ilyen helyzetben? Amint a csütörtök Heti Válaszból kiderül, talán éppen az izraeli példa.

Szőke András: „Úgy érzem, egy jól betanított segédmunkásként létezem”

Volt sok kétségbeesés, sírás, annak megélése, hogy becsaptak, megaláztak. És van, hogy ki kell mondani azt is, hogy hibáztam – mondja Szőke András. A friss Karinthy-gyűrűs filmrendezőt, színészt, stand-upost és masszőrt lakóhelyén, Taliándörögdön látogattuk meg. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Így lett csoda az ózdi romhalmazból: a Digitális Erőműben jártunk

„Digitális erőmű” épült fel az ózdi kohászati művek romjain, benne filmtörténeti élményparkkal. Bar a magyar filmnek nem az illúziókeltés a fő erőssége, a kulturális innovációtól olyan sokat várnak, mint egykor az acélművektől. Riportunk a friss Heti Válaszban!

Schmidt Mária: „A baloldal fikakultúrájának centrumában a semmi áll”

„Ha ebben a kényes helyzetben az európai elit továbbra is a homokba dugja a fejét, és közben az egyre mélyebb integrációt erőlteti, az unió egyébként is recsegő-ropogó építménye simán összedőlhet” – hangzott el a Századvég Alapítvány keddi konferenciáján. Schmidt Mária, Maróth Miklós, Lánczi Tamás és Tuzson Bence a Brexit utáni Európa útkereséséről és a migrációs válságról.