Amerika visszainteget

Magyarországról jöttem – mit tudnak rólunk az Egyesült Államokban?

Amerika visszainteget VI.

/ 2016.03.08., kedd 16:34 /
Magyarországról jöttem – mit tudnak rólunk az Egyesült Államokban?

Személyes országimázs-felmérésem eredménye: Budapest a legjobb márkánk, meglepően sokan lelkesednek fővárosunkért és rajta keresztül az országért. A szolgáltatói vonalat erősítve a posztból az is kiderül, Georgia államban hol lehet biztosan magyar gulyást enni.

„Ön magyar? Ez csodálatos, imádom a ritka nyelveket! Sokáig haboztam a velszi és a magyar között, végül a velszit tanultam meg” – még egy washingtoni kávézóban váltott ki keresztnevem ekkora lelkesedést egy pincérlányból rendelésem leadásakor. Javasoltam neki, veselkedjen nyugodtan neki a magyarnak, a velszi után már nem lesz olyan nehéz.

Persze, nem ez az általános reakció, amikor nemzetiségem kiderül, de benyomásaim jóval kedvezőbbek az előzetes várakozásaimnál. Eddig mindössze egyszer voltam kénytelen elviselni a mérsékelten vicces hungry (éhes) – Hungary (Magyarország) párhuzamot, ami kifejezetten jó arány.

Az amerikaiak roppant kedves emberek, még azok is igyekeznek lelkesen bólogatni az ország neve hallatán, akik nem tudják, eszik-e vagy isszák. Ám meglepően sokan vannak képben. Találkozásaimon nagyon gyakran emlegetnek egykori magyar tanárt, nagymamát, szomszédot,  esetleg a nagymama magyar szomszédját. De az abszolút sztár Budapest: megdöbbentően sokan jártak fővárosunkban. (Igaz, benyomásaimat elsősorban az egyetemi-kutatói-újságírói körben gyűjtögetem.) Aki pedig járt, kivétel nélkül szuperlatívuszokban beszél a városról és érezhetően nemcsak a távolról jött látogató kedvéért áradozik.

Aki pedig nem járt még Budapesten, az szeretne. A minap a Texasi Egyetem austini kampuszán álltam sorban a Lyndon B. Johnson elnök könyvtárának-múzeumának otthont adó, kissé a budapesti egykori Domus-áruházra emlékeztető épületben. Amikor a belépőjegy vásárlásakor elkérték volna amerikai irányítószámomat, kiderült, bizony nekem olyan nincs, mert Magyarországról érkeztem. Mary, a pénztárosnő majdnem átölelt örömében. Kiderült, hogy hamarosan kéthetes dunai hajótúrán vesz részt, amelynek egyik fénypontja Budapest lesz. (Az ilyen hajóutakat a legnagyobb csatornákon is reklámozzák főműsoridőben.)

Nem budapesti Domus, texasi kampusz – Lyndon B. Johnson elnöki könyvtár és múzeum Austinban

Kiderült, férfi kollégája már járt is nálunk. Ő kérdezte meg, hogy Budán vagy Pesten élek-e. Roppant szellemesen kivágtam, igazi centrista vagyok, mert Pesten lakom, de Budán dolgozom – ezen aztán mindannyian jót nevettünk.

Kevésbé mulatságos, amikor nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó interjúalanyaim a magyarországi helyzetről kérdeznek. Két téma eddig mindig előkerült: az orosz kapcsolat és a migrációs válság. Nem fér az amerikaiak fejébe, hogy az orosz-szovjet imperializmust 1956-ban véresen megtapasztaló ország miért törekszik szoros kapcsolatra a most is hasonló logikával gondolkozó moszkvai vezetéssel.

A migrációs válság ügyében azonban nincs ilyen határozott álláspont, beszélgetőpartnereim részéről inkább kíváncsiságot tapasztaltam . Érteni akarják, hogy mi zajlik Európában, különösen Németországban – ezt mondjuk én is tudni szeretném. Még a liberálisabb egyetemi körökben sem értik, miért nyitották ki a kapukat a németek és meddig lehet ezt a helyzetet fenntartani.

Legmeglepőbb Magyarország-élményem azonban nem a személyes találkozásokhoz kapcsolódik. Még Georgia államban döntöttem úgy, meglátogatok egy „német” falut a hegyekben. Az idézőjel használata azért indokolt, mert nem egykori germán telepesek otthonáról, hanem egy ügyes marketingfogásról van szó.

Német falu, ahogy Georgia államban elképzelik

A Helen nevű, halódó fűrészüzemekkel teli városkát a hatvanas évek végétől alakították egységesen echte németeschre, a hétvégeken Atlantából ide kiránduló, éttermekben-üzletekben jó sok pénzt elköltő turisták legnagyobb örömére. Ráadásul a városban még Oktoberfestet is tartanak, ki ne hagyják, ha arra járnak!

Én a „német spacialitásokat" kínáló, merész nevű Bodensee vendéglő (tó se közel, se távol) mellett döntöttem. Legnagyobb meglepetésemre még „magyar gulyás” is szerepelt az étlapon. Nem hagyhattam ki a ziccert, hiszen mégis milyen rock and roll a georgiai hegyekben gulyást kanalazni. 

A  leves különben nem is volt rossz, főleg miután a nagy műgonddal beledolgozott vöröskáposzta-halmocskát gondosan kihalásztam a mélytányérból.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Az élelmiszer a legjobb ajándék

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a SPAR gyűjtése keretében tartósélelmiszereket lehet adományozni a nélkülözőknek karácsonyra.

Így nyomul a kínai „puha erő” Magyarországon

Peking nem csak üzleti beruházásokkal hagyna nyomot a világban: a politikai törekvések útját kulturális köntösben is egyengetik. A keleti nyitás Magyarországon is fogékony e törekvésre – lássuk, mekkora a siker. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.