Amerika visszainteget

Vonattal a Vadnyugaton át

Amerika visszainteget IX.

/ 2016.03.29., kedd 07:19 /
Vonattal a Vadnyugaton át

Amikor reggel nyolc óra körül begördült a Zephyr nevű vonat a denveri vasútállomásra, elégedetten állapítottam meg: az emeletes kocsikon jó magasan vannak az ablakok, könnyű lesz a tüzet viszonozni, ha útközben banditák vagy indiánok támadják meg a szerelvényt.

Még azon is eltöprengtem a felszállás előtt, vajon milyen lehet a bölényhús. Abban ugyanis biztos voltam, az étkezőkocsiban szervírozzák majd az elütött állatokból készített sztéket.

Kölyökkorom rajongott vadnyugatos regényeinek motívumai persze nem keltek életre. Hiába is adtak volna nekem gyorstüzelő Winchestert, elsütni sem tudtam volna. A bölényeket meg már rég kiírtották a végtelen amerikai pusztákról, csordáik ma csak szigorúan védett rezervátumokban bóklásznak.

Mégis, az az 1400 mérföld (több mint 2200 kilométer), amit a Colorado állambeli Denver és a kaliforniai Emeryville között – egy Salt Lake City-i megszakítással – az Amtrak vasúttársaság Zephyr vonatán utaztam, visszaidézett valamit a gyerekkori képzelgésekből. A kaland azonban nemcsak nosztalgiázásra volt alkalmas, Amerikát is segített jobban megérteni. A Zephyr ugyanis mindennap  elindul Chicagóból, hogy

  • Illinois,
  • Iowa,
  • Nebraska,
  • Colorado,
  • Utah,
  • Nevada államokat

átszelve, összesen 2400 mérföld  (több mint 3800 kilométer) után végül San Francisco egyik elővárosában fújtasson egy utolsót. Kietlen kősivatagokon, végeláthatatlan kukoricamezőkön, szűk szurdokokon halad át a vonat, szívósan törve Keletről Nyugat felé. Azon az útvonalon, amelyen egykor vadászok, aranyásók, vallási révületben új földi Jeruzsálemet kereső telepesek, marhacsordákat terelő  cowboyok és indiánokat üldöző kékkabátos lovasok jártak.

A sok-sok órás zötykölődés kézzelfoghatóvá teszi Amerika egyik jellegzetességét, amit a térképet nézegetve mindig tudomásul vesz az ember, de aztán a terepen mégis újra és újra elámul. Szinte beláthatatlanok a távolságok: míg Európában a táj egy-két óra alatt megváltozik, itt gyakran fél napokat ugyanolyan környezetben utazunk. Így jobban érthető az is, miért terül szét olyan alaktalanul a legtöbb amerikai nagyváros, hiszen egész egyszerűen még mindig bőven van hely az országban.

Salt Lake Cityből Emeryvillből tartva szórakozásból minden élőlényt és települést feljegyeztem, amit Nevada állam egy Budapest-Győr távolságnak megfelelő szakaszán (120 kilométer) láttam. Nos, nem kellett füzeteket teleírnom, összesen három, legfeljebb tanyacsoportnak nevezhető település-félét, két, szabadban legelésző marhacsordát és négy riadt őzet figyeltem meg. Embert pedig mindössze egyet láttam a semmi közepén, egy vasúti átjárónál. Egy depressziós kelet-európai filmrendező alighanem háromórás etűdöt is rendezhetett volna a jelenetből, ahogy emberünk fekete pick-up kisteherautójának támaszkodva figyelte az elrobogó vonatot.

Panoráma-kocsi a Zephyren

A tágasság megtapasztalása mellett a hosszú vonatút az amerikai társadalom rétegzettségébe is bepillantást engedett. Két teljesen különböző csoport utazik ugyanis a Zephyr-en.

  • A még amerikai viszonylatban is drága hálókocsis részre élményt kereső középosztálybeliek, tehetős nyugdíjasok váltanak jegyet,
  • míg a jóval olcsóbb, ám kényelmetlenebb ülőhelyekre azok, akiknek nincs autója és a repülőjegyet sem engedhetik meg maguknak.

Utóbbi szakaszon hippicsaládokkal, rokkantakkal,  szegény és idős emberekkel utaztam együtt. Ők a vonat egyik társasági központjának számító, meleg ételeket kínáló étkezőkocsiban sem tűntek fel, legfeljebb a snack bárban vásároltak valami ropogtatnivalót vagy üdítőt.

A rövid megállásoknál az ülőhelyes részről sokan szálltak le dohányozni, ami az amerikai középosztály több évtizedes, egészséges életmódra való dresszírozása után szintén javarészt a kevésbé tehetősek szenvedélye maradt. Osztályharcos tanulság nincs; a panoráma-kocsiban mindenki a lehető legnagyobb egyetértésben csodálta az út természeti szépségeit.

Magyarországot ismerőkkel pedig még itt is találkozhat az ember. Az egyik ebédnél az étkezőkocsiban egy nyugdíjas házaspár, Bill és Jenny volt a két asztalpartnerem, akik a keleti Virgina államból kerekedtek fel egy kis vonatozásra. Lelkesen dícsérték Budapestet, így hát miközben a vonat a szűk coloradói szurdokokban kanyargott, el kellett mesélnem, fővárosunk vajon még mindig olyan csodálatos , mint az ő négy évvel ezelőtti látogatásuk idején volt.

Szívesen büszkélkedtem, mi tagadás.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Bartók szellemében

A magyar zenetörténet egyik legnagyobb alakjának hatása ma is óriási, a CAFe Budapest programsorozata is az ő műveivel indul.

Rákositól Vajnáig mindenki, egy helyen!

Rákosi Mátyás meztelen kopasz nőként, Habony Árpád harcosan, Malevics stílusában, Andy Vajna a mélyszegénység mielőbbi felszámolásáért fohászkodva Semjén Zsolt műtermében, L. Simon László pedig mint kékszakállú herceg.

Ön Brüsszelnek vagy Budapestnek üzen majd vasárnap?

Orbán Viktor magasra emelte a tétet: a részvételen áll vagy bukik a népszavazás sikere. De miért vált megosztottá az ország, ha egyébként migránsügyben társadalmi konszenzus van? Rendhagyó kampányértékelés a csütörtöki Heti Válaszban.

Újabb kísérlet a Beatles feltámasztására

Bármennyire kultúrtörténeti jelenség volt is a Beatles, idővel elhalványult a máig koncertező nagy öregek – például a Rolling Stones – mellett. Az együttes „feltámasztására” tesz kísérletet egy Amerikában és Angliában most bemutatott koncert-dokumentumfilm. Részletek a friss Heti Válaszban.

„Esztétikai okokból nem vágunk ki fákat a Múzeumkertben!”

Bemutatásra érdemes kincsek porosodnak a raktárban – mondja a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója. Varga Benedek az intézmény soha nem látott mértékű bővítéséről, az alaptalan történelmi legendákról és arról, hány fát vágnak ki a Múzeumkert újjáépítése miatt. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Vajon miért hasznos mindenkinek az észak-koreai diktatúra?

Eddigi legnagyobb atomrobbantásával Észak-Korea összedöntheti azt a nagyhatalmi geopolitikai egyensúlyt, amely a sztálinista rendszer fenntartásában érdekelt. A világnak erre a kihívásra még nincs semmilyen válasza. Részletek a friss Heti Válaszban.

Mi áll a szinte semmiből készült nemzetközi filmsiker hátterében?

Az Ernelláék Farkaséknál Karlovy Vary-i sikere egy házaspár és egyben alkotópáros életének nagy pillanata. Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya a művészlétről, a függetlenség áráról, s arról, levetítenék-e a filmjüket Andy Vajna otthonában is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Azt hiszi, csak diplomás informatikus létezik? Már régen nem!

Ha egy fiatal gyorsan álláshoz akar jutni, és sokat keresni, akkor azt legkönnyebben az informatika területén teheti meg. Az érintettek mégsem tolonganak, mert azt hiszik, csak diplomás informatikus létezik. Pedig már régen nem. Részletek a friss Heti Válaszban.