Amerika visszainteget

Vonattal a Vadnyugaton át

Amerika visszainteget IX.

/ 2016.03.29., kedd 07:19 /
Vonattal a Vadnyugaton át

Amikor reggel nyolc óra körül begördült a Zephyr nevű vonat a denveri vasútállomásra, elégedetten állapítottam meg: az emeletes kocsikon jó magasan vannak az ablakok, könnyű lesz a tüzet viszonozni, ha útközben banditák vagy indiánok támadják meg a szerelvényt.

Még azon is eltöprengtem a felszállás előtt, vajon milyen lehet a bölényhús. Abban ugyanis biztos voltam, az étkezőkocsiban szervírozzák majd az elütött állatokból készített sztéket.

Kölyökkorom rajongott vadnyugatos regényeinek motívumai persze nem keltek életre. Hiába is adtak volna nekem gyorstüzelő Winchestert, elsütni sem tudtam volna. A bölényeket meg már rég kiírtották a végtelen amerikai pusztákról, csordáik ma csak szigorúan védett rezervátumokban bóklásznak.

Mégis, az az 1400 mérföld (több mint 2200 kilométer), amit a Colorado állambeli Denver és a kaliforniai Emeryville között – egy Salt Lake City-i megszakítással – az Amtrak vasúttársaság Zephyr vonatán utaztam, visszaidézett valamit a gyerekkori képzelgésekből. A kaland azonban nemcsak nosztalgiázásra volt alkalmas, Amerikát is segített jobban megérteni. A Zephyr ugyanis mindennap  elindul Chicagóból, hogy

  • Illinois,
  • Iowa,
  • Nebraska,
  • Colorado,
  • Utah,
  • Nevada államokat

átszelve, összesen 2400 mérföld  (több mint 3800 kilométer) után végül San Francisco egyik elővárosában fújtasson egy utolsót. Kietlen kősivatagokon, végeláthatatlan kukoricamezőkön, szűk szurdokokon halad át a vonat, szívósan törve Keletről Nyugat felé. Azon az útvonalon, amelyen egykor vadászok, aranyásók, vallási révületben új földi Jeruzsálemet kereső telepesek, marhacsordákat terelő  cowboyok és indiánokat üldöző kékkabátos lovasok jártak.

A sok-sok órás zötykölődés kézzelfoghatóvá teszi Amerika egyik jellegzetességét, amit a térképet nézegetve mindig tudomásul vesz az ember, de aztán a terepen mégis újra és újra elámul. Szinte beláthatatlanok a távolságok: míg Európában a táj egy-két óra alatt megváltozik, itt gyakran fél napokat ugyanolyan környezetben utazunk. Így jobban érthető az is, miért terül szét olyan alaktalanul a legtöbb amerikai nagyváros, hiszen egész egyszerűen még mindig bőven van hely az országban.

Salt Lake Cityből Emeryvillből tartva szórakozásból minden élőlényt és települést feljegyeztem, amit Nevada állam egy Budapest-Győr távolságnak megfelelő szakaszán (120 kilométer) láttam. Nos, nem kellett füzeteket teleírnom, összesen három, legfeljebb tanyacsoportnak nevezhető település-félét, két, szabadban legelésző marhacsordát és négy riadt őzet figyeltem meg. Embert pedig mindössze egyet láttam a semmi közepén, egy vasúti átjárónál. Egy depressziós kelet-európai filmrendező alighanem háromórás etűdöt is rendezhetett volna a jelenetből, ahogy emberünk fekete pick-up kisteherautójának támaszkodva figyelte az elrobogó vonatot.

Panoráma-kocsi a Zephyren

A tágasság megtapasztalása mellett a hosszú vonatút az amerikai társadalom rétegzettségébe is bepillantást engedett. Két teljesen különböző csoport utazik ugyanis a Zephyr-en.

  • A még amerikai viszonylatban is drága hálókocsis részre élményt kereső középosztálybeliek, tehetős nyugdíjasok váltanak jegyet,
  • míg a jóval olcsóbb, ám kényelmetlenebb ülőhelyekre azok, akiknek nincs autója és a repülőjegyet sem engedhetik meg maguknak.

Utóbbi szakaszon hippicsaládokkal, rokkantakkal,  szegény és idős emberekkel utaztam együtt. Ők a vonat egyik társasági központjának számító, meleg ételeket kínáló étkezőkocsiban sem tűntek fel, legfeljebb a snack bárban vásároltak valami ropogtatnivalót vagy üdítőt.

A rövid megállásoknál az ülőhelyes részről sokan szálltak le dohányozni, ami az amerikai középosztály több évtizedes, egészséges életmódra való dresszírozása után szintén javarészt a kevésbé tehetősek szenvedélye maradt. Osztályharcos tanulság nincs; a panoráma-kocsiban mindenki a lehető legnagyobb egyetértésben csodálta az út természeti szépségeit.

Magyarországot ismerőkkel pedig még itt is találkozhat az ember. Az egyik ebédnél az étkezőkocsiban egy nyugdíjas házaspár, Bill és Jenny volt a két asztalpartnerem, akik a keleti Virgina államból kerekedtek fel egy kis vonatozásra. Lelkesen dícsérték Budapestet, így hát miközben a vonat a szűk coloradói szurdokokban kanyargott, el kellett mesélnem, fővárosunk vajon még mindig olyan csodálatos , mint az ő négy évvel ezelőtti látogatásuk idején volt.

Szívesen büszkélkedtem, mi tagadás.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

„Ha az lehetek, aki vagyok”

Az amszterdami Anne Frank Ház „Ha az lehetek, aki vagyok” című vándorkiállítása május 31-én érkezik az ELTE Bölcsészettudományi Karára.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.

Apádat és anyádat tartsd el! – a gyereknek kell fizetnie az idősotthont

Ha az idős szülők ellátásában magukra maradnak a családok, fair dolog-e bíróságon behajtani rajtuk a kényszerből választott idősotthoni ellátás költségét? Egy parlament előtt lévő törvényjavaslat elfogadása esetén tömegével indulhatnak ilyen perek. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Legközelebb tényleg jön a Szabadságpárt Ausztriában?

Történelmi vereség és történelmi győzelem. Az Európai Unióban kis híján Ausztriának lett elsőként szélsőjobbos elnöke, de végül elképesztő fordulatok után zöld államfővel teremtett precedenst. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Jobboldali felhasználókra hajt Zuckerberg

Politikai cenzúrával vádolják a legnagyobb közösségi oldalt, miután kiderült: nem algoritmus, hanem balosan elfogult egyetemisták szerkesztik a hírrovatot. Zuckerbergnek rosszul jött a botrány, mert kellenek a jobboldali felhasználók. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.