Az egymásra figyelés művészete

/ 2018.04.04., szerda 17:55 /

„A cirkusz az egyetlen művészeti színtér, ahol három nézői nemzedék szórakozik együtt és jut kulturális élményhez úgy, hogy nemcsak a másik, hanem a maga kedvéért jön el” – mondja Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója.

– Sokszor hallani: megújulás alatt a cirkusz. Honnan hova akarnak eljutni?

– Valamennyi előadó-művészeti ág folyamatos fejlődésben van; nálunk ez most robbanásszerűen zajlik. Száz éve még szőrös nőt és háromlábú gyereket is mutogattak, s a faluban az egyetlen hírhozó szenzációt a vándorcirkusz jelentette. Ma már a színházzal, az operával, a balettel egyenrangú művészeti ággá váltunk, hiszen a cirkuszművészet is egy társadalmi üzenetekkel teli, nemzedékeket megszólító műfaj lett.

– Hol tart ebben a magyar cirkusz?

– A miénk az egyetlen európai kőcirkusz, amely egész évben nyitva tart, heti öt nap alatt nyolc előadással mi játszunk a legtöbbet Európában. Budapesten létrejön a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ, s terveink szerint ez Közép-Európa cirkuszművészeti találkozóhelye is lesz. A kérdés az, mire építhetünk a megújulásban, hogyan ötvözzük a klasszikust a modernnel. Utóbbi meg tudta mutatni, hogy egy artista technikai tudása alkalmas lehet érzelmek és gondolatok közvetítésére. A klasszikus cirkusz e tekintetben tanulhat az új cirkusztól, ugyanakkor a jövőt csak a múlt tiszteletére lehet építeni. A cirkuszművészet hagyományait fel kell tárni és betonba kell önteni, hogy megfelelő alapot adjanak. Ebben, hál’ Istennek, jól állunk, van mire alapoznunk.

– A cirkuszi dinasztiákra gondol?

– Igen. Ez családi művészeti ág, amelyben a dinasztiák hat-nyolc nemzedéken keresztül tanították meg gyerekeiknek és unokáiknak az egymásra figyelés művészetét és felelősségét. Pár hónapja nálunk járt például a Hametov család Üzbegisztánból. A nyolcéves gyerek minden reggel hétkor kezdett csillogó szemmel próbálni a szüleivel a manézsban, és kezelte azt a gépet, amely a levegőbe emelte a papáját, szájában csüngő édesanyjával együtt – a szülők élete a kezében. Micsoda példa ez egymásra figyelésből, alázatra és felelősségre tanításból, s mindez játszva, gyakorlás közben, a közös ügy sikere érdekében. Merthogy a tapsot aztán az egész család együtt söpri be.

– De ha ez nemzetközi jelenség, akkor miben vagyunk egyediek?

– Például abban, hogy Közép-Európában egyedül itt van államilag finanszírozott cirkuszművészeti központ, amelynek része az artistaiskola. Tehát Európa e részében egyedül nálunk van arra lehetőség, hogy azok is becsatlakozzanak a cirkusz világába, akik nem cirkuszi dinasztiákba születtek. „Én egy tízgenerációs bohóccsalád első tagja vagyok” – szokta mondani az egyik bohóctanárunk. Mindig van tehát lehetőség elkezdeni, elsőnek lenni.

– Hogyan tudnak együtt dolgozni, tanulni egymástól?

– Rögtön az artistaképzőben. Legfontosabb újításunk az utazó családok 10– 16 éves gyerekeinek távoktatása. Felszereltünk kamerákat és LED-kijelzőket két tanterembe, az utazóknak laptopot adtunk, így a gyerekek Nyíregyházától Vácig, de akár Erdélyben vagy a Felvidéken is csatlakozhatnak matek-, fizika- és biológiaóráinkba. Ezzel az utazó családok gyerekei is együtt tanulhatnak és közösséget alkothatnak a korban és tudásban azonos szinten álló fővárosi társaikkal, az artistaképzőben tanulók pedig tájékozódnak az utazócirkusz történéseiről, tapasztalatairól.

– Ez magyar vagy nemzetközi projekt?

– A projekt Ausztriában, Németországban és Finnországban is beindult már – az ENTE (European Network for Traveller Education) részeként –, de Közép-Európában mi vagyunk az úttörők: mi leszünk a magyar nyelvterület közoktatáshoz tartozó távoktatási központja. Ezt akkor is megvalósítjuk, ha esetleg pályázatunk nem lesz eredményes, de nyilván úgy könnyebb lenne, mint saját forrásból. Európában több mint félmillió gyerek van úton – mert például élsportoló vagy zenész, mutatványos család gyermeke –, ezért nem tud részt venni a neki alapjogon járó közoktatásban. Szeptembertől a magyar nyelvű utazók gyerekei hozzánk tudnak majd csatlakozni. Épp most folynak a fejlesztések, teszteljük a kamerákat, vizsgáljuk a rendszer jogi hátterét. Már meg is egyeztünk a Richter családdal, hogy a 12 éves, nagyon okos és tanulni vágyó Angeli bekerül a projektbe. Távlati tervünk, hogy később nemcsak a cirkuszos, hanem az egyéb okból utazásra „ítélt” gyerekeket is bevesszük a rendszerbe.

– A cirkusz nemcsak a manézsban jelenti a családi élet színterét, hanem a közönségben is.

– A cirkusz az egyetlen művészeti színtér, ahol három nézői nemzedék szórakozik együtt és jut kulturális élményhez úgy, hogy nemcsak a másik, hanem a maga kedvéért jön el. Ha egy előadáshoz hozzávesszük az oda-vissza utazást, a felkészülést és az élmények megosztását, akkor hat-nyolc óra együtt töltött, intenzív, színvonalas, közös családi élményszerzésről beszélünk. Ebbe igyekszünk bevonni az iskolásokon túl – cirkuszpedagógiai programunk is van – a rászoruló családokat, a nagycsaládokat és a fogyatékossággal bírókat. Például Európában egyedül nálunk van rendszeresen vak és gyengénlátó sorstársainknak szóló, taktilis felkészítő látogatással és audionarrációval kísért cirkuszi előadás.

– Más művészeti ágak is foglalkoznak gyerekekkel, különböző korosztályokkal, de általában külön előadásokkal szólítják meg őket. Hogy tud a cirkusz elérni egy ilyen széles célcsoportot?

– Úgy kell összeállítani a programot és megalkotni annak dinamikáját, hogy működjön mindenki számára. Ismerni kell hozzá a fejlődés-lélektani sajátosságokat: mi köti le a gyereket, a szülőket és a nagyszülőket, mi éri el a különböző korosztályok ingerküszöbét, kinek mire indul be és mikor lankad a figyelme, és a műfaji sajátosságokat: mikor kell humoros, színes, pattogós vagy épp lírai számot a műsorba szerkeszteni. Én a páholyomból csak fél szemmel nézem a manézs eseményeit, a másikkal a közönséget figyelem: hányan és mikor kezdenek mozgolódni, ki mikor veszíti el a fonalat és veszi elő a telefonját. Ezeket a tapasztalatokat folyamatosan beépítjük a következő előadásokba.

– A cirkuszban ott a bohóc és az állatok a gyerekeknek, a széles vállú artista az anyának, a csinos légtornászlány az apának. De tényleg ennyi lenne a titok? Kell, hogy legyen valami más is.

– Van is. Ott vannak például az alapértékek: külső és belső egyensúly önmagunkkal és a világgal, a kitartás, az elvégzett munka értéke, a pontosság, az alázat és az egymásra figyelés. Aztán maga az előadás: pozitív üzenetű műsorszámok sora. Itt életre-halálra megy a játék, ha leesünk, nem lehet új életet kérni, mint egy videójátékban. És ott van belső vágyaink megtestesülése is. Elképzeljük a csodát, és megvalósítjuk. Repülünk, átmegyünk a kötélen, fenntartjuk a hét labdát, pedig lehetetlennek látszott. Megvan tehát a produkció súlya, feszültsége, de aztán megvan a siker is, a katarzis, amit úgy élünk át együtt, mintha együtt is hoztuk volna létre. Hiszen az én visszatartott lélegzetem segített neki, az én tapsom adta a ritmust hozzá, hogy sikerüljön átmenni a kötélen. Minden cirkuszi produkció 1562 ember közös alkotása: az 1500 fős közönségé, a két artistáé és a háttérben dolgozó hatvanfős személyzeté.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

Magyaroktól ideges a New York-i elit

Egy új médium mindig politikai káosszal köszönt be, ez köti össze korunkat a harmincéves háború korával, Daniel Kehlmann új regényének témájával. A német sztárszerző egy magyar írót tart nemzedéke legnagyobb tehetségének. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az 1968-as esztendő – Orbán is ehhez képest határozza meg önmagát

Még huszadik századi mércével is kivételesen sűrű esztendő volt 1968. A fél évszázaddal ezelőtti történelmi sorsfordító a jelenből nézve gyökeresen eltérő értelmezéseket kap: egyeseknek Európa új tavaszát jelenti, másoknak a popkultúra kezdetét, vagy a hagyományos értékre épülő világ széthullását. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Népművészeti nagyhatalom vagyunk – megnyílt az idei Nemzeti Szalon

A hagyomány nem egy porosodó, kőbe vésett, mozdulatlanságra ítélt valami, hanem folyamatosan változik, sőt, mi magunk is hagyományt teremtünk – erről is szól az idei, augusztus 20-ig látogatható Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. A népművészet először mutatkozik be az intézményben, a siker borítékolható. Részletek a friss Heti Válaszban.

Óriási fordulat: Macron nyit a katolikusok felé

Az állam és egyház elválasztását államideológiaként kezelő Franciaország államfője szokatlan gesztusokat tartalmazó beszédet mondott katolikus vezetők előtt. Emmanuel Macron ezzel új fejezetet nyitna a keresztény egyházzal, és az iszlámnak is üzen. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Bay Zoltán emlékkiállítás nyílt a Csopában

Bay Zoltán kutatóprofesszor kiemelkedő munkássága előtt tisztelegve, illetve a róla elnevezetett kutatóközpont megalapításának negyedévszázados fennállására tekintettel, a 2018-as évben ünnepi eseménysorozat vette kezdetét.

Jövőre pótvizsgázhat az ellenzék – lesznek-e új Márki-Zay Péterek?

A Fidesz a parlamenti választáson csak a budai és a belső pesti kerületekben múlta alul 2014-es önmagát. A 2019-es önkormányzati voksolás mégis ígér komoly városi csatákat – legalábbis összellenzéki, Márki-Zay Péter típusú jelöltek esetén. Részletes elemzésünk a csütörtöki Heti Válaszban.

Heti Válasz: Gulyás Gergely lehet a kancelláriaminiszter

Gulyás Gergely vezetheti az újraszabott kancelláriát Lázár János helyett – derül ki a csütörtöki Heti Válasz kormányzati változásokat összegző cikkéből. Arról is írunk, hogy közben gigászi küzdelem bontakozik ki az EU új hétéves költségvetéséről.