Ünnep a mindennapok fölött

, / 2001.04.13., péntek 07:39 /

Eleink alighanem azért találták természetesnek az ünnepet, mert az kiemelte életüket a gondokkal teli, dolgos hétköznapok világából. Mert a hetedik nap az Úré volt - és az ember lett gazdagabb,egészségesebb általa. A pszichológust és a lelkészt tünedező ünnepeinkről, jeles napjainkról kérdeztük.

Az évkör ünnepeihez és az ezeket összekötő időszakhoz illeszkedik a természet éves ritmusa. Testünkkel és lelki életünkkel magunk is részei vagyunk a természetnek. Ezért jó tudatosítanunk, hogy a testünkben visszhangzó ritmusok megadják életünk kereteit is.

Lelki váltakozások

- Télen inkább magunkba fordulunk, zárkózottabbak vagyunk, befelé figyelővé válunk. Nyáron kinyílunk, kivirulunk. Alkalmazkodunk ahhoz, ahogy a természet évszakonként változik körülöttünk, még akkor is, ha a városi környezetben ez kevéssé érzékelhető - mondja Orosz Katalin pszichológus. A másik alapvető ritmus a nappal és az éjszaka váltakozása. Ezt meg a napi feladatok ütemezik át, amennyiben a tennivalókhoz igazítjuk és idomítjuk életritmusunkat. Holott a szervezetünk biológiai követelménye az, hogy estefelé eljöjjön a lecsöndesedés, a megnyugvás, és kövesse egy pihenő szakasz. A kora reggeli órákban vagyunk szellemileg a legaktívabbak, a legéberebbek - a legtöbb ember ezt az időszakot sajnos átalussza. Az agytevékenységnek is megvan a sajátos ritmusa, a naponta egy-másfél órás ingadozása. (Ezt jól meg lehet figyelni az iskolásgyerekeknél, amikor egyszer csak "kikapcsolnak".) Végül pedig megvannak a magunk személyes, belső ritmusaink. Vannak időszakaink, amikor inkább befelé fordulunk, kevésbé vagyunk elevenek. Ezt lelki életünk sajátos ritmusa, váltakozása teszi. Ilyenkor a lélek rejtett zugában zajlik valami. Ha nem figyelünk erre, mást akarunk csinálni, mint amit a mélyről jövő üzenetek hívnának elő. Ezért ha valaki időszakonként rosszkedvű, elhalkuló, energiaszegény, fontos, hogy ezt tiszteletben tartsuk - és egy befelé forduló időszakban magunkat se akarjuk mindenáron ebből kilendíteni.

Az év ünnepköreinek igazodása a természethez éves ritmusunkat is meghatározza.

Kultúrkörünk egyik legnagyobb ünnepe a karácsony. A tél legmélyebb pontján fölragyog a fény, a reménység. Ha úgy éljük át a sötétség időszakát, hogy közben nem figyelmeztetjük magunkat arra, hogy a legmélyebb feketeségben is ott van a remény, megszülethet a kegyelem, akkor azokban a periódusainkban, amikor sötétségben járunk, mert valamilyen veszteség ért bennünket, elhagyatva érezzük magunkat. Óvni kell, hogy ne vesszen el a hagyomány, az a rítus, ami az ismétlés révén ezt belénk sulykolta.

Nézzük a húsvétot. A természet kibontakozása előtt van egy alvó, majd egy tisztulási szakasz: a fák kérgét lecsutakolják, a virágokat lemossák, átültetik, ellátják kövér földdel - a téli begubózás után, a húsvét előtti időszakban nekünk is szükségünk van a megtisztulásra. Ezt szolgálja a böjt.

Életünk szerves része az ünnepekre való előkészület, az ünnepek átélése. Az örömteli tevékenységben idő, elhivatottság és türelem hiányában egyre kevesebben osztoznak. Orosz Katalin szerint bár a helyzet csüggesztő, de nem reménytelen. A jeles napok a fogyasztói társadalom törvényei szerint profanizálódnak, kiüresednek, a szabadidő egyre kevesebb. Pedig az ünnephez ráhangolódás, elmélyülés kell. Az ünnep egy időre kizökkent a megszokott ritmusból, bensőséges érzelmekre indít, energiával tölt el, és az addig elhanyagolt társas életbe újra bekapcsol.

A közösség örökös szükséglet

Egykor a paraszti társadalomban jól körülírható rítusok szabályozták a közösségek érték- és normarendszerét. Mára ezek kikopnak, eltünedeznek. A hagyományos ünnepkörök - mint a tavaszünnep, a húsvét is - a természet ciklikusságából származó rítusok, spirituális újjászületések alkalmai. Minden kultúra megteremtette a maga rituáléit, ám ma már szerepüket lebecsülik, noha általuk tudunk bekapcsolódni a belső világunkba, megérteni és élni az életet. Amilyen mértékben elveszítjük a kapcsolatot belső világunkkal, olyannyira a természettel is. A haszonelvűségen alapuló, fogyasztásorientált társadalom értékrendje fokozatosan elcsúszik az öncél, az ego, az anyagiasság irányába. Az egoista ember alfája és ómegája saját maga, céljainak eléréséhez elég a névjegykártya-gyűjteménye mint a gyors, egyszerű kapcsolattartás eszköze. A család, a közösség megtartó ereje nélkül próbál boldogulni. Nincs rá ideje, holott a közösséghez tartozás a legősibb igény. Enélkül életünkben nő a feszültség, szaporodik a konfliktus. Ha a tágabb család évente pár alkalommal egy asztalhoz ül, valóban ünnep lesz az ünnep. Ünnep az együttlét, ha az unokatestvérek, a nagyszülők, unokák nagy ritkán végre találkoznak. A közösség, a család ereje olyan belső erőforrásunk, amiről időnként meg kell bizonyosodnunk, hogy van. Amikor magunkra maradva küzdünk a hétköznapokban, akkor - és ezt erősítik meg az ünnepnapok - átélve az együttlétetet, az érzést, hogy ők mind a mi véreink, tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Ha szükség van, ott teremnek, lehet rájuk támaszkodni.

Vízbemerítő hétfő
A hazai irodalomban már 1544-ből ismerünk olyan írásos feljegyzést, mely említi a húsvéthétfői locsolkodás népszokását. Valószínű, hogy középkori eredetű szokásról van szó. 1654-ben már protestáns szinódus tiltja a húsvéti öntözködést, 1736-ból pedig Apor Pétertől kapunk hírt arról, hogy társadalmi rangra, felekezetre való tekintet nélkül "úrfiak, alávalók, fő és nemesemberek húsvét másodnapján az vízbe merítő hétfőn járják a falut, erősen öntözték egymást, a lányokat hányták vízbe". Ez a népszokás a XIX. század közepéig az akkori Magyarországon elevenen élt. A moldvai katolikus csángóknál például húsvéthétfőn vízbe mártott buszujkvirággal, azaz bazsalikommal hintették meg a család minden tagját, nem csak a hajadonokat. A bazsalikomnak erős illata van, így gyakorlatilag szagos vízzel locsoltak. A népi rigmusok vizsgálata, az 1795-1848 között feljegyzett köszöntőversek ékesen bizonyítják a népszokás polgárivá szelídülését. A XX. század elejére, közepére a dézsával, vödörrel való hideg zuhanyt legtöbb helyen felváltotta az urbánusabb, polgáribb szagos (szappanos, kölnis) vízű locsolás. (Halász Péter: Vízbemerítő hétfő)
Másrészt rokonaink körében átélhetjük azt, hogy a család nagyobb egységet alkot, és akként tagolódik be a társadalomba - tehát nem elkülönülten vagyunk a világban. Általában az édesanyák szoktak nagyon kreatívak lenni az ünnep körüli kis varázslásokban. Kis rítusaikkal a gyerekeket meglepik, elámítják, megnevettetik, később ezekből a rítusokból lesz a családi hagyomány. Ha ezen túl a család valami szellemi hagyományhoz is kapcsolódik, például vallásos, akkor az is fontos, hogy a közösséget szellemi erővel is meg tudják erősíteni. Sokszor együtt mennek templomba, élik át a szertartást - ezáltal fenntartanak egy hagyományt, ami nem megy veszendőbe. Így őrzünk meg valamit a gyökereinkből is, amitől sajnos nagyon elszakadtunk. Ha az egyes ember, állítja Orosz Katalin, megértené és átélné, hogy része egy nagyobb egységnek - legyen az csoport vagy közösség -, rengeteg jó energiát szabadíthatna fel önmagában.

A pszichológusnő úgy véli, a hagyomány falun ugyan élőbb, de attól az ottaniak még nem feltétlenül tudnak jobban ünnepelni. Az adott közösségtől függ, mennyi energiát, időt hajlandó szánni a közös együttlétekre.

Böjti megtisztulás

Wolleszky Tibor katolikus lelkész a közösség megtartó erejének fontosságát hangsúlyozza, véleménye szerint azonban erősen kellene figyelni arra, hogy egy falusi búcsú, a húsvét, a karácsony ne csak egy egyezményes időpont, alibi legyen arra, hogy a család, a barátok nagy eszem-iszomra összeüljenek. A formához tartalmat kell adni. A Mecsekjánosiban, Mecsekfalun és Komlón szolgáló pap jól ismeri a falusi és a városi ember életét. Tapasztalata szerint a falu a gazdasági-társadalmi változások miatt egyre inkább megszűnik faluközösség lenni. Ma már pusztán csak a lakóhely szerinti megkülönböztetést, szociológiai gyűjtőfogalmat takar. Szomorú tényként állapítja meg, hogy még sok hívő ember számára is karácsonytól húsvétig tart a farsang, pedig a nagyböjti előkészület nélkül meg sem érthető az ünnep misztériuma. A hamvazószerdával kezdődő böjti időszak a befelé fordulás, a meditáció és a megtisztulás ideje, mely nélkül a húsvét nem lehet teljes. Wolleszky atya fontosnak tartja megértetni az emberekkel, hogy ha a hosszú munkaidő és a nehezebb anyagi körülmények miatt a hétköznapok kiüresednek, az ünnepeket semmi sem védi meg attól, hogy pusztán munkaszüneti napokká váljanak.

Áhitattal áthangolódni

Lehet-e az odaadást, elcsitulást, elmélyülő figyelmet az évnek csak az ünnepnapjaira tartogatni? A gyors, felületes, lélektelen mindennapok pergetése után egyszer csak megváltozott áhítattal fordulni az ünneplés felé?

Az ókori és pogány népek is számos rítussal, fesztivállal üdvözölték a tavasz beköszöntét, ünnepelték a termékenységet és az éltető földet. A pogány eredetű tavaszi ünnepek március 19-én kezdődtek, az ókori Görögországban például Athéné/Minerva születése kapcsán ötnapos fesztivál, sportesemények, zene, költészet, szatíra emelte az ünnep fényét, ahol akkori szokás szerint a győztesek olajág-koszorút és olivaolajat kaptak. Babilóniában ugyanez a nap évkezdő ünnep, a Menny és Föld házasságának ünnepe. Ekkor tíz napig tartó ünnepségsorozattal emlékeztek a megújhodásra. Sitalában, Indiában a hinduk a himlő és a halál istennőjének ünnepét tartják. Március 20. a rózsakeresztes újév kezdete, Fortuna, Morrigan (a nagy hadistennő), a Nornák (sorsistennők), a Moirák, Párkák, Lakshmi, Parvati és Saravasti hindu hármas anyaistenség szent napja. Egyiptomban Isis és a tavaszi aratóünnep jeles napja. Görögországban március 21. Koré- és Démétér-fesztivál, az ókori Rómában Minerva ötnapos ünnepének kezdő napja, a még pogány Írországban Tara alapításának ünnepe.
Biztosan nem. Hogy kiemelkedő események teremtésére képesek legyünk, ahhoz a hétköznapokat is át kell hangolni. Kezdve a legelején: adassék más tartalma is a létnek, mint az egzisztencia - sokszor keserves - biztosítása. Aki csak a munkasikerre összpontosít, elfelejti örömét lelni benne - amivel eljátssza az esélyt arra, hogy elégedetten éljen. Vannak, akik találnak kiutat ebből a helyzetből. Akik anyagi körülményeiktől függetlenül képesek jobbá tenni az életüket, elégedettek, és a körülöttük élőket is egy kicsit boldogabbá képesek tenni. Csíkszentmihályi Mihály pszichiáter úgy jellemzi őket, hogy pezsgő életet élnek, mindenféle tapasztalattal szemben nyitottak, haláluk napjáig képesek új dolgokat megtanulni, erős kötelék fűzi őket más emberekhez, valamint ahhoz a környezethez, amiben élnek. Mindent élveznek, amit csinálnak, bárha az nehéz vagy fárasztó, ritkán unatkoznak és természetesen viselkednek minden helyzetben. Az egyénnek, hogy képes legyen felülemelkedni hétköznapi aggodalmain és félelmein, függetlenné kell válnia környezetétől legalább olyan mértékig, hogy ne kizárólag ennek a környezetnek a jutalmai és büntetései irányítsák az életét. Mindenestül meg kell változtatnunk gondolkodásmódunkat azzal kapcsolatban, hogy mit tekintünk fontosnak és mit nem.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.