Energia

Áramirány

/ 2011.06.22., szerda 17:02 /

A hirtelenjében meghozott intézkedések és szabályozások miatt 100 milliárdos beruházások maradtak el az energiaszektorban - véli Kaderják Péter, a Magyar Energia Hivatal volt elnöke. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont vezetője mégis úgy látja: az energetika terén jól teljesített az elmúlt egy évben az Orbán-kabinet.

- A németek úgy döntöttek, hogy 2022-ig bezárják összes atomerőművüket, példájukat a svájciak is követik, az olaszok pedig népszavazáson utasították el a nukleáris energiahordozók használatát. Ön szerint ésszerűek ezek a lépések?

- Mivel a politikai demokrácia logikáját tükrözik, ilyen értelemben igen. Az áramtermelési formák közül a nukleáris energia a legérzékenyebb az energetikai iparág sorsát befolyásoló eseményekre. Ha természeti csapás ér egy gázos vagy szenes erőművet, abból nincs akkora hír, hogy megrendüljön egy egész ágazat.

- A fukusimai katasztrófára gondol?

- És a csernobilira. A csernobili tragédia húsz évre állította le a teljes atomenergia-iparágat: 1986 után gyakorlatilag nem épült atomerőmű. Épp csak kezdett magához térni a szektor, amikor bekövetkezett a japán katasztrófa. A fukusimai eset után a szakemberek megvizsgálták a működő atomerőműveket, hogy tektonikai szempontból milyen az elhelyezkedésük. Az eredmény korántsem megnyugtató. Az ukrán és a japán történések fontos jelzések az ágazat számára, s el kell gondolkodni rajtuk még akkor is, ha Magyarországon a nukleáris erőmű biztonságosan üzemel, és szükség is van rá. Az atomenergia alternatívájáról komolyabban és felelősebben kell gondolkodnunk, mint korábban.

- A csernobili tragédia emberi mulasztás következménye volt, a fukusimai pedig természeti csapás miatt következett be.

- Nem tudom megjósolni, mi fog elvezetni a következő katasztrófához.

- Más iparágakban is történnek súlyos tragédiák, elég, ha csak a vörösiszapra gondolunk.

- Valóban, de azoknak nincs olyan messzemenő nemzetgazdasági következményük, mint amikor mondjuk 40 százaléknyi áramtermelő kapacitás kiesik a rendszerből. Cseppet sem szeretném kisebbíteni a vörösiszap-katasztrófa súlyosságát, hiszen emberéleteket követelt, de a magyar nemzetgazdaságot nem rázta meg alapjaiban. Ellentétben a fukusimai esettel: az még a világ egyik legerőteljesebb gazdaságát is padlóra tudja küldeni néhány évre. A nyarat Tokióban például most úgy tervezik, hogy páratlan napon az egyik, páros napon a másik emeletet hűtik a toronyházakban. Energiahiány lépett fel a szigetországban.

- És Európában lesz elegendő áram? Honnan tudják majd pótolni a kiesést a németek vagy az olaszok? A megújuló energia technológiája ma még drága. Ki fogja megfizetni?

- Ha a németek tényleg tartják magukat az elhatározásukhoz, akkor az jelentős előrelépést eredményez majd a megújulók terén. Abban is biztos vagyok ugyanakkor, hogy a kieső kapacitások nagyobb részét gázos erőművekkel fogják kiváltani. A mai német rendszerben többletkapacitás is van, tehát vannak még tartalékaik.

- Közép-Európában viszont nincs atomenergia-ellenes hangulat. A szlovének népszavazáson kötelezték el magukat mellette, Magyarországon pedig új reaktorok építése van napirenden.

- Minden tagállamnak jogában áll eldönteni, milyen energiaforrásokat helyez előtérbe. Nincs kötelező irány az unióban.

- Nincs ennek olyan olvasata, hogy a veszélyes nukleáris technológiát a nyugatiak inkább a térségünkbe telepítik, miközben a közép-európai atomerőművekből elégítik majd ki gazdaságaik villamosenergia-szükségleteit?

- Nem hiszem, hogy ilyen szándékosság húzódna meg a német döntés mögött, de a következménye feltehetően ez lesz. Valószínűleg továbbra is jelentős nukleárisenergia-importőr lesz Németország, mint ahogy ma is az: a francia atomenergia legnagyobb vásárlója. De az ezerszer elátkozott cseh atomerőművekből is importál áramot. A németek, akik élen járnak a klímapolitika és a szénmentesítés terén, a nukleáris bezárással épp ezekkel mennek majd szembe.


- A majdan épülő új paksi atomerőmű lehet nyertese ennek a helyzetnek?

- Ha lesz olyan befektető, aki megépíti, akkor igen. Kérdés, milyen feltételekkel fog megvalósulni, és ki fogja finanszírozni, vagy a megtermelt áramot ki fogja átvenni és milyen áron. Piacin vagy az állam által támogatott áron? Elemzéseket és modellszámításokat végeztünk a készülő nemzeti energiastratégiához, s ezekből az derült ki, hogy a magyar villamosenergia-rendszer elbírja a paksi atomerőműblokkok fejlesztéseit, élettartamuk végén a pótlásukat, de akár a bővítésüket is. Ha az új reaktorok felépülnek - most 2033 utáni időszakról beszélünk -, akkor Magyarország valóban áramexportőrré válhat. Egy-egy blokk működésének ideje 50-60 év, de vajon 2090-ben is az atomenergia lesz még a nyerő? Ez lesz akkor is a legkorszerűbb megoldás? Vagy a Nap - mint a legnagyobb nukleáris erőmű - energiáját fogjuk már hasznosítani valahogyan? Esetleg a decentralizált energiatermelésé lesz a jövő? Ha Magyarország a nukleáris energia mellett teszi le a voksát - ami mellett erős érvek szólnak -, akkor azzal az előnnyel is járhat a döntés, hogy a magyar projektért nagyobb lehet a verseny. A német intézkedés következtében ugyanis piacokat vesztenek a potenciális befektetők.

- Nyolcvan év múlva talán már a megújuló energiatermelés is hatékonnyá és tervezhetővé válik a technológiai fejlődésnek köszönhetően.

- Egyes tanulmányok szerint már a jelenlegi technológiákkal is el lehetne érni, hogy az európai áramtermelés 60-80 százaléka a megújuló energiaforrások bázisán történjen. De ahhoz, hogy ez így legyen, hatalmas infrastruktúrafejlesztésekre lenne szükség. A zöld energetikai jövőkép ugyanis más, decentralizált villamosenergia-hálózatot feltételez. Intelligens hálózatokra, nagy európai elektromos főútvonalakra volna szükség, hogy amikor például Észak-Németországban fúj a szél, akkor ott is legyen áram, ahol szélcsend van. Vagy ha süt a nap Olaszországban, legyen villamos energia a borús Skandináviában. Azt is látni kell, hogy a megújuló technológiák egyre versenyképesebbek, és költségeik is évről évre csökkennek.

- Milyennek látja az Orbán-kabinet elmúlt egy évben nyújtott teljesítményét az energiapolitika terén?

- Nagyra értékelem, hogy a kormány erőfeszítéseket tesz azért, hogy a lakosság ne fizessen indokolatlan költségeket az energiaárakon keresztül a jövőben. Bár ez a lépés rosszallást és ellenállást váltott ki az iparági szereplők körében, úgy látom: a kormány az energiaszektor lakosságon kívüli részében igyekszik tiszteletben tartani a versenyt, s biztosítani az ehhez szükséges feltételeket. Kedvezőnek tartom, hogy tavasszal megszületett az új villamosenergia-törvény, mely a gyakorlatba is átülteti az uniós irányelveket. Lassan végleges formát ölt a nemzeti energiastratégia is, ami széles körű szakmai konszenzust élvez. A kabinet nagy hangsúlyt fektet az energiahatékonyság növelésére és a zöld gazdaság fejlesztésére is. Nagy eredmény, hogy a legmagasabb politikai szinten sikerült megállapodni Szlovákiával a két országot összekötő gázvezeték megépítéséről, mely remélhetően elkészül addigra, mire lejár Magyarország hosszú távú gázszerződése Oroszországgal. Ez az új vezeték jó esélyt, jó tárgyalási pozíciót jelenthet az orosz és más beszállítókkal szemben. A szlovák-magyar gázvezetékkel hazánk lényegében rácsatlakozhat a fő európai gázútvonalra.

- Mit gondol a Mol több mint 21 százalékos részvénycsomagjának megvételéről?

- Pozitívnak tartom az üzletet: az orosz Szurgutnyeftyegaz ellenséges szándékú tulajdonszerzése a magyar olajvállalatban megterhelte a két ország kapcsolatrendszerét, ráadásul rontotta a Mol térségi pozícióit is. Energiapolitikai szempontból jó lépés volt, ezzel a gázpiaci diverzifikáció körüli bizonytalanságok is megszűntek. S mint ahogy az állam eladta a Budapest Airportban meglévő 25 százalékos részesedését, úgy a Mol részvénycsomagjától is bármikor megválhat szükség esetén.

- Mi az, ami kevésbé nyerte el a tetszését?

- Leginkább a jogalkotás mikéntje. Az elmúlt egy évben derült égből villámcsapásként születtek meg fontos döntések. Ilyen volt az energiaárak befagyasztása, a távhőszolgáltatás rendszerének újraszabályozása, a hatósági ár bevezetése, a megújuló energia állami támogatása körül pedig még mindig teljes a bizonytalanság. A gáz- és a villamosenergia-hálózat használati díjait is úgy módosította a kormány, hogy az szinte ellehetetleníti a hosszú távú érdemi beruházásokat az ágazatban. Hálózatfejlesztés esetén a szabályok ugyanis mindössze 4,5 százalékos indokolt hozamot tesznek lehetővé, miközben az államkötvényeken öt százaléknál is többet lehet keresni. Így nem éri meg a befektetőnek, hogy a pénzét hálózatfejlesztésre fordítsa. Szerintem az ad hoc jellegű szabályozási lépések miatt 100 milliárdos beruházások maradtak el az energiaszektorban, s ez hiányzik a gazdaság növekedéséből. Ha komolyan gondoljuk, hogy szeretnénk külföldi befektetőket Magyarországra csábítani, akkor ezen a befektetési környezeten változtatni kell. Rossznak tartom a távhőszektor kezelését is. Azt értem, hogy a kormány a rezsiköltségek terén szeretne eredményeket felmutatni a lakosság számára, de a távhőárak befagyasztása fenntarthatatlan akkor, amikor az olaj ára legalább 30 százalékkal nőtt. Vagy a távhőárak fognak felrobbanni, vagy a cégek mennek tönkre, s így munkahelyek szűnnek meg.

- Ön szerint a Magyar Villamos Művekből lehet a Molhoz hasonló regionális szereplő?

- Ha tényleg ez a cél ebben a ma még sokszínű energiaszektorban, akkor az félig-meddig háborút jelent, mert súlyos érdekellentétekhez vezethet: komoly üzleteket kell ugyanis megnyerni, kikerülhetetlen akvizíciókat kell végrehajtani. Kérdés, miből tudná ezt az MVM finanszírozni. A háborúhoz rengeteg pénzre van szükség. Ehhez pedig nem elegendő az az évi több tízmilliárd forint, amit a mindenkori pénzügyminiszter osztalék formájában rendre elvon a vállalattól. Bár manapság nem divatos privatizációról beszélni, de ha sikerülne az MVM-be magántőkét bevonni, akár tőzsdei bevezetés révén, az új perspektívát nyitna a társaság előtt. A Molból is így lett nagyvállalat, a tőzsdei transzparencia az MVM-nek is a javára válna.

Rosta

Szőnyi Szilárd

Találkozunk 2016-ban!

A franciák szeme láttára dőlt össze a politikai rendszer

Sem jobbközép, sem balközép jelölt nem jutott a francia elnökválasztás második fordulójába. A centrista Emmanuel Macron az esélyes a jobboldali radikális Marine Le Pennel szemben, ám nem tudni, milyen többséggel kormányoz majd. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Szent háború Soros ellen: ki mond igazat?

Itt az újabb front a Nyugattal vívott háborúban: a parlament elé került a civilszervezeteket szabályozó törvény. Az átlátható amerikai vagy az átlátszó orosz minta a példa? Minden kiderül a friss Heti Válaszból.

Hibaigazítás

Az újságosoknál holnaptól kapható friss számunkban interjút közlünk Király Miklóssal, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara tanszékvezető egyetemi tanárával.

Fekete György ősszel távozik

Bizalmatlanságra hivatkozva Balog Zoltán felmentette Doncsev Andrást, a Nemzeti Kulturális Alap alelnökét. Fekete György elnöki mandátuma ősszel jár le a Magyar Művészeti Akadémia élén. Veszélybe kerülhet-e az NKA? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Orbán válaszol: sportolónak futárral, konzervatív professzornak sehogy

Kovács Tamásnak futárral küldött személyes választ Orbán Viktor, miután a vívóbajnok kormánykritikus sorokat fogalmazott a Facebookon. Ami a sportolónak kijárt, a konzervatív professzornak már nem. Nagyinterjú Király Miklóssal, az ELTE jogi karának tanszékvezetőjével a csütörtöki Heti Válaszban.