valasz.hu/esszencia/a-boldogsag-nyomaban-122679

http://valasz.hu/esszencia/a-boldogsag-nyomaban-122679

A boldogság nyomában

Angol név, magyar szív

/ 2017.02.22., szerda 17:43 /

Catherine Dickens a híres angol író szépunokája és egy magyar-osztrák grófnő lánya, akit a szíve Magyarországra húzott, hogy itt legyen sikeres üzletasszony és boldog.

– Hollywoodban kasszasikert forgatnának az életedből. Te is sikertörténetnek éled meg?

– Különleges dolog Charles Dickens rokonának lenni, bár ezzel Angliában nem igazán törődött senki. De a származásomnak nemcsak az angol fele volt fontos nekem, hanem a magyar is. Ki is derült, olyan erősek ezek a gyökerek, hogy úgy éreztem, ide tartozom, itt kell élnem.

– Jó volt Angliában felnőni?

– Egy szép régi házban éltünk, nagy kerttel, és a bentlakásos iskolát is szerettem. Aztán tizenhat éves koromban elmentem a nagynénémhez Bécsbe németül tanulni. Ám ő teljesen más karakter, mint anyukám, keményen bánt velem. Mert amíg édesanyám azt mondta, hogy igyekezzek mindenben a legjobbat kihozni magamból, ő azt akarta, hogy a legjobb legyek. Ruth néninek köszönhetően nyolc hónap múltával folyékonyan beszéltem németül. Az az időszak megtanított arra, hogy ha van célom, el is tudom érni. Erre gondoltam akkor is, amikor Magyarországra költöztem, és az itteni vállalkozásaim beindításakor is.

– Otthon beszéltél az édesanyáddal magyarul?

– Nyolcévesen ment el innét, és negyvenöt évig nem használta a nyelvet. 1984-ben eljöttünk a fogathajtó-világbajnokságot megnézni. Egy bérelt osztrák autót vezetett, és megállított bennünket a rendőr. Anyukám letekerte az ablakot, és elkezdett magyarul beszélni. Alaposan meglepődtünk mindketten.

– Mi fogott meg ebben az országban, ami miatt ide költöztél?

– Amikor tíz évig a Brit Virgin-szigeteken dolgoztam, mindig be kellett szereznem a munkaokmányokat, amikor más munkakörbe kerültem, ami állandó bizonytalanságot jelentett, az ottani születésű főnököm bármikor közölhette, hogy semmi keresnivalóm ott. Magyarországon viszont nem mondhatja senki, hogy nem lehetek itt, mert nem vagyok magyar. Ez egyfajta szabadság volt. Ráadásul 2001-ben itt minden olyan új és friss volt. És akkor már anyukám is újra itt élt.

– Hitted volna, hogy itt találkozol majd a második férjeddel, aki szintén angol?

– Aznap a barátnőmmel moziban voltunk, és a jegypénztárnál összefutottam egy ismerőssel, aki egy férfival volt. Néhány órával később ez a férfi ott vásárolt a lakásomhoz közeli boltban. Kiderült, szemben lakunk egymással. Ő volt Christopher. Előtte két évig imádkoztam érte. Leírtam egy listára, hogy milyen férjet szeretnék. Katolikus legyen, jóképű, tudjon főzni, kilenc ilyen jellemzőt szedtem össze. És valamennyit megkaptam benne. Nagyon hasonlított Ruth nénire abban, hogy mindig többre sarkallt. Támogatott az első vállalkozásomban, amikor lakásokat vettem, újítottam fel, majd adtam el. Az ő ötlete volt, hogy Csákberényben a szőlőhegyen vegyünk hétvégi házat magunknak, aztán vegyük meg a szomszédban lévőt is, majd még egyet és még egyet, újítsuk fel és adjuk ki. Így született meg a Catherine’s Cottages. Ő bátrabb volt és mert kockáztatni, én meg mindent elintéztem, amit kitalált. Egyikünk sem tudta volna ezt létrehozni a másik nélkül.

– Jól kiegészítettétek egymást.

– Aztán nagyon nehéz időszak jött. A kislányunk, Meg kétéves volt, amikor 2006-ban újra terhes lettem. Három hónap után megállapították, hogy a babának kromoszóma-rendellenessége van, és nem lesz életképes. De nem voltam hajlandó abortuszra. Kihordtam és megszültem. Henriette ötvennégy percig élt. Azért bírtam ki azokat a hónapokat, mert Christopher mellettem volt. 2012-ben kiderült, hogy mellrákom van. Műtét, kemoterápiás kezelések, és sikerült legyőznöm a kórt. Viszont 2014-ben a férjemet egy év alatt elvitte a gyomorrák.

– A sok szomorúság után honnan meríted ezt a hihetetlen életkedvet, energiát, ami mindenkit megérint, aki találkozik veled?

– El kellett fogadnom, hogy ami történt, megtörtént, nem tehettem ellene semmit, életleckének fogtam fel. Anyukám a példa előttem, aki sok nehézségen ment át, mégis mindig vidám volt. Olyan vagyok, aki összeszedi a széthullott darabokat, és folytatja tovább.

– Milyennek látod a magyar nőket?

– Ápoltak, jó anyák, fontos nekik a család, sütnek, főznek. Viszont túl sokat panaszkodnak, és én másként gondolkodom a gyereknevelésről is. Például nem értem, hogy az autóban miért ülnek hátra a gyerek mellé, miért nem a férjük mellett ülnek, aztán ha kell, hátrafordulnak. A többség egy lépést sem tesz a gyereke nélkül, így a szülők sosincsenek kettesben. Mi lesz így a házasságukkal? Christopher mindig azt mondta, milyen szerencsések vagyunk, amiért Meg kiskorában volt egy segítségünk, aki velünk lakott. Este hét órakor elvitte a kislányt a gyerekszobába, mi pedig a férjemmel együtt lehettünk. Így nem voltam nyúzott és fáradt, és Christopher sem érezte úgy, hogy már nem is fontos.

– A lányod bécsi bentlakásos iskolában tanul, nem vagy magányos Csákberényben?

– Múltkor anyukám is ezt kérdezte. Szeretek egyedül lenni, szeretem az otthonomat, szeretek mindent Csákberényben. Jólesik most a csend és a nyugalom, az elmúlt tizenöt évben nagyon sok minden történt velem, velünk. Meggel naponta beszélek telefonon, kéthetente itthon van, anyukám is gyakran meglátogat, és ott vannak a munkatársaim is. Egészséges vagyok, az édesanyám is az, a lányom ügyes és szép. Szerencsés vagyok. Szeretnék még néhány ilyen csendes évet magamnak.

– Milyen terveid vannak?

– Csákberényben hétvégi kurzusokat tartunk majd nőknek, ahol kikapcsolódhatnak, feltöltődhetnek. És szeretnénk a környékről vendégül látni beteg gyereket nevelő családokat. Persze, saját céljaim is vannak: többet akarok tornázni, reggel meditálással kezdeni a napot, és rá kell bírnom magam a pontosságra.

– És ha egyszer mégis megszületne az a hollywoodi film az életedről, ki játszaná a főszerepet?

– Sandra Bullock remek lenne, nagyon kedvelem.

– És, ugye, happy end volna a vége?

– Hiszem, hogy a Jóistennek van erre egy terve, csak még nem ismerem a részleteket.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Alakul a Budapest–Tel-Aviv-tengely – kulcsszerepben Finkelstein

Hasonlóan gondolkodik az izraeli és a magyar kormány Soros Györgyről és a migrációról. De Benjamin Netanjahu budapesti útja azt is jelzi: a zsidó állam nyit az őt a nyugatiakkal ellentétben alig kritizáló visegrádiak felé. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Schiffer András: „Így nem lesz itt kormányváltás”

Az ellenzék újra matekozik ahelyett, hogy az országgal foglalkozna, és versenyt üvölt Orbán ellen, akinek pedig igenis jól működött a szimata migrációügyben – ismeri el Schiffer András. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.