A családban marad?

Generációs minták és a személyiségünk

/ 2017.04.26., szerda 18:05 /

Gyakran ránk sütik, hogy pont úgy viselkedünk, mint valamelyik szülőnk? Most kiderül, miként ismerjük fel a negatív családi mintát, hogy aztán szakíthassunk vele.

Az egészségünk szempontjából fontos kérdés, hogy előfordult-e a felmenőink között rák- vagy szívbeteg. Ha igen, a veszélyeztetett csoportba tartozunk, tudatosabban kell élnünk és figyelnünk kell a gyanús jeleket. De mi történik, ha a családunkban az önbizalomhiány, az önértékelési gondok, az önpusztítás, a depresszió vagy a bűntudat öröklődik? Mit lehet vele kezdeni, és hogyan lehet a negatív mintákat felülírni?

Beszéljünk róla!

Kisgyermekként szivacsként isszuk magunkba a szüleink minden szavát, eltanuljuk a viselkedésüket, ők jelentik az igazodási pontot. A tinédzseréveinkben kezdjük feszegetni a határainkat, megkérdőjelezzük a szüleink döntéseit, próbáljuk érvényesíteni az akaratunkat. Huszonévesen már papíron is felnőttek vagyunk, úgy érezzük, végre szabadon dönthetünk. Vagy mégsem? Bár talán már nem lakunk együtt, a kapott mintát csomagként visszük tovább. A nevelési és a problémamegoldási módszerek, az otthoni légkör hangulata, a hangnem és a látott, tapasztalt reakciók, legyen az félelem, maximalizmus, bűntudat, levertség, szorongás, agresszió, érzelmi elfojtás vagy függőség, költöznek velünk.

A jó hír az, hogy tudatossággal orvosolható a helyzet. Ha látunk vagy érzünk a családban valamilyen negatív mintát, amely nyomaszt minket és hatással van ránk, hozzuk szóba. Ez nem mindig hálás szerep, de nélküle elképzelhetetlen a változás.

Le kell szögezni, hogy szinte minden családban van negatív minta, és azt is, hogy nem mindenről a szüleink tehetnek. Óriási hatással voltak ránk, de nagyon sok egyéb hatás is ért minket, ami a személyiségünket formálta. A családi sémák esetében a szembetűnő, generációk óta meglévő, vissza-visszatérő problémákról van szó, amelyek béklyóként visszahúznak, nem engednek változtatni.

Milyen a családunk?

Ez a kérdéssor kiindulási pont és mankó, hogy elkezdjük a családunkat külső szemmel, objektíven vizsgálni. Ha a többiek hajlandók ebben részt venni, vonjuk be őket is. Mondjuk el, hogy nem vádaskodni szeretnénk vagy a múltat felhánytorgatni, csak őszintén beszélgetni. Lehet, hogy olyan információk birtokába jutunk, amelyek eddig a tudtunkon kívül voltak hatással ránk.

Vegyük sorra, melyik családtag milyen, mit mond, hogyan viselkedik, és ez miként hat ránk, kitől mit örököltünk.

Tartsunk önvizsgálatot, és a saját érzéseinkkel is nézzünk szembe. Miként éljük meg, amikor a családunkkal vagyunk? És ha csak egyikükkel? Jobb vagy rosszabb? Van, akire ingerültebben reagálunk, mint másra? Van, aki szorongást, sértettséget, dühöt vált ki belőlünk? Miért?

Milyen volt a hangulat otthon? Békés, elnyomó, esetleg erőszakos? És nálunk?

Próbáljuk egy szóval megfogalmazni, minek/kinek (lúzer, meg nem értett, balhés, jó gyerek, mártír stb.) érezzük magunkat a családban, hiszen ez nem feltétlenül azonos azzal, amit a többiek gondolnak rólunk. Ezt is érdemes kideríteni.

Hogyan neveltek a szüleink?

Sokszor magunk sem értjük, hogy egy helyzetben miért úgy viselkedünk, ahogy. Miért harcolunk a figyelemért és a szeretetért, bizonygatjuk a tudásunkat, vagy éppen bizonytalanodunk el amiatt, hogy elég jót csinálunk-e. Magyarázatként talán meg sem fordul a fejünkben, hogy a mostani viselkedésünkre még évek távlatából is hatással van a szüleink nevelési módszere.

Kiszámíthatók voltak

Az ilyen szülők büntetés helyett jutalmaznak, egyértelműen közlik az érzéseiket, az elvárásaikat, a döntéseiket pedig elmagyarázzák. Ez elősegíti a gyerek érzelmi fejlődését, stabil hátteret ad és magabiztosságot nyújt.

Engedékenyek voltak

A szülők szeretők, támogatók és figyelmesek, mégsem tudják mindig a kellő határokat meghúzni és a célokat kitűzni, ami a gyerekben bizonytalanságot kelt a teljesítményével és a kötelességeivel kapcsolatban.

Tekintélyüket használták

Ezek a szülők az erejükkel nevelnek. Ritkán magyarázzák meg a kéréseiket, türelmetlenek és parancsolók, gyakran érzelmi kérdésekben (is): „Nőj már fel végre!” Belegázolnak a gyerek lelkébe és megfosztják a döntésképességtől.

Kivonták magukat

A szülők a legminimálisabb figyelmet és támogatást sem nyújtják, különösebben nem érdekli őket a gyerek fejlődése. Ez a nevelés sem támaszt, sem melegséget nem biztosít, amitől a gyerek elhagyatottnak érzi magát, távolságtartást, elhidegülést érez. A családi minták feltárásának és feloldásának az a lényege, hogy a következő generációkat már megkíméljük a negatív hatásaiktól. Magunkra figyeljünk, fejlődjünk, és ha kell, kérjünk külső segítséget, aki új szemmel, kívülállóként egészen más fényben látja a helyzetünket.

* * *

Árulkodó stílus

Érdemes megfigyelni a kommunikációs stílusunkat. Hasonlít valakijére a családban? Ebben is követünk egy mintát? Szerencsére ezen tudunk a legkönnyebben változtatni.

ASSZERTÍV: Megfogalmazza a gondolatait és az érzéseit, kifejezi az igényeit és a szükségleteit. Lényegre törő, nem támad, konkrét, empatikus.

AGRESSZÍV: Támad, vádaskodik, elnyom, érvényesíteni akarja az akaratát, ami állandó védekezést vált ki. Nem törődik a másikkal és a megoldással, megaláz, gúnyol, elhallgattat.

PASSZÍV: Bizonytalan, kerüli a konfliktust, hárítja a felelősséget, gyűjtögeti magában a sérelmeket, majd robban, a bénultság érzése miatt könnyen átcsaphat manipulatív passzív agresszióba.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Különleges Arany-estek

Három fővárosi színház is különleges programot kínál az Arany-emlékévben: a Katona félmaratont rendez, a Radnóti Színarany, az Örkény Aranyozás címmel tart előadást.

Ezt nem értik a lengyelek az Orbán-kormányban

Két jó barát, mantrázzuk a mondást Magyarországról és Lengyelországról, de van legalább két ügy, amit Varsóban nem igazán értenek, ha az Orbán-kormányról van szó. A Heti Válasznak adott exkluzív interjújában Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter magyarázza el, hogy mivel és miért van gondjuk.

Kormánypárti abszurd: Semjén Zsolt hazaárulózza Navracsics Tibort

Váratlan nézeteltérés alakult ki a Fideszben: egyesek sátánoznak, mások eltartják maguktól a „Soros-tervet”. Azonban a valódi veszély nem a pénzember felől, hanem belülről fenyegeti Európát – egy konzervatív kiáltvány szerint eltűnik a kultúránk, ha nem születnek gyerekek. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija.

„Habony szegény fiú volt akkoriban, néha nálunk aludt a kanapén”

Ötven évet kellett várnia, mire filmet készíthetett az egykor a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakokról. Mészáros Márta rendező a héten mozikba kerülő Aurora Borealis – Északi fény történelmi hátteréről és rendkívül különös keletkezéséről. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól

Nem kis részben a dolgozók kifacsarásán alapuló humánpolitika okozta a Ryanair botrányos járattörlési hullámát, de a vállalat némi fizetésemeléssel kezelheti a belső feszültségeket. Közben kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól is. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mi történt az EAST ’56-os dalával?

Rosszulesett a zenekarnak, hogy az ’56-os forradalom tavalyi évfordulóján nem az EAST legendás dalát és klipjét vették elő, de megértik. Móczán Péter basszusgitárost, az együttes alapítóját, vezetőjét az október 23-i életműkoncertjük előtt kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

A halál völgyében: miért bukik el tízből kilenc startup?

Divatba jöttek a startupok Magyarországon, de tízből kilenc induló vállalkozás elbukik, és lassan nő a sikersztorik száma. Ezen változtatna a Telenor gyorsítóprogramja, melynek két mentorától kérdeztük, mik a leggyakoribb buktatók.