Az arcunkra van írva

Beszédes vonások

/ 2017.02.22., szerda 17:52 /

Az arcunk megkülönböztet minket. Mindenkinek van orra, füle, szeme és szája, mégis mindenkié másként áll, másmilyen. Mint mi magunk. Ezen alapul az arcolvasás ősi módszere, amelyet háromezer évvel ezelőtt dolgoztak ki a kínaiak.

Az arcolvasás nagyszerű önismereti eszköz, segítségével feltárhatjuk személyiségünk rejtett jellemzőit, a velünk született képességeket, gyengeségeket és adottságokat. És bárki másról is meg lehet állapítani mindezt, két (vagy több) arc összevetéséből pedig világosan megmondható, hogy két (több) ember miként működik együtt a munkában, a közös életben.

Hiába a tiltás

A módszert a taoista szerzeteseknek köszönhetjük, akik gyógyítók és tanítók voltak. Tudásukat egyrészt diagnosztikai eszközként használták a betegségek megelőzésében és kúrálásában. Másrészt a kínai uralkodók tanácsadóiként és az előkelőségek bizalmasaiként az udvarba érkezett idegenek motivációját, hűségét, a bennük rejlő veszélyeket, lehetőségeket és képességeket térképezték fel vele.

Az első kínai császár, Csin Si Huang-ti is tisztában volt az arcolvasás csalhatatlanságával, ezért i. e. 221-ben elrendelte a feljegyzések megsemmisítését és megtiltotta a tudás továbbadását. Ugyanakkor a saját korábbi portréit elégettette, majd megbízást adott, hogy olyan képet készítsenek róla, amely az arcolvasásból ismert minden pozitív jellemzőt felvonultat. Ezt a katonák körbehordozták a legkisebb falvakban is, s az ott élők a zsarnok uralkodóról azt hitték, hogy kedves, jóravaló ember.

Ám az arcolvasást nem lehetett felszámolni, a tudás tanítóról tanítványra szállt.

Egyensúly és kölcsönhatás

Az arcolvasás szerint ha a testünk, a lelkünk vagy az elménk közül bármelyik kibillen az egyensúlyából, a másik kettő is követi. Érvényes rá a taoizmus alapkövét jelentő nőies jellegű jin és férfias jang pólusok állandó kölcsönhatása. A legelső, amit egy arcolvasó megállapít, hogy mennyire vannak egyensúlyban a metsző, kiálló, statikus részek (jang), mint az állkapocs, homlok, szemöldökcsont, és a puha, kerek, mozgó részek (jin), mint a fül, orrhegy, száj, szemek. Minél több jang vonásunk van, annál inkább cselekvő emberek vagyunk és feszegetjük a határainkat. És minél inkább jin az arcunk, annál jobban szeretünk képzelődni, elgondolkozni és minden döntést jó párszor megfontolni.

A taoista filozófia az öt elem hasonlatát használta, hogy az univerzum összes jelenségének kapcsolatát, összefüggését és változását leírja. Az évet öt évszakra bontotta, majd egy-egy jellemző elemet (fa – tavasz, tűz – nyár, föld – késő nyár, fém – ősz, víz – tél) és tulajdonsághalmazt rendelt hozzájuk, így mindenkinek könnyen befogadható volt, hogy mi történik a világban. És ahogy minden, úgy a személyiségünk is besorolható az öt elem egyikébe (vagy akár kettőbe is). Az elemek táplálhatják és ki is olthatják egymást. A fémmel kivágható a fa, a víz eloltja a tüzet, a tűz megolvasztja a fémet. Karakteres arcvonások jellemzik őket, így a szakértő szem azonnal meg tudja mondani, melyik csoportba tartozunk, de egy röpke személyiségteszttel magunk is kideríthetjük. Minden elemhez társul egy meghatározó érzelem (és a feloldása), szerv, bőrszín, arcforma, érzékszerv, égtáj, évszak, s ezek az arcunkon és a személyiségünkben tetten érhetők.

Az arcolvasók állandó adottságokat, jellemzőket, azok méretét, helyzetét és formáját, valamint az arcon látható nyomokat, ráncokat és hegeket is figyelik. A vonásaink egy része örökölt, a többi életünk során alakul. Van, ami megnő, megereszkedik, ráncosodik, de ezeknek jóval mélyebb jelentésük van, mint szimplán az öregedés. Mert miért van az, hogy valaki érett korban is ránctalan, míg mások a harmincas éveikben már ráncosak? Ez genetika vagy életút? Az arcolvasók szerint mindkettő. Vallják, hogy minden, ami velünk történik, kiül az arcunkra: rögzíti a múltat, megmutatja a jelent, és előrevetíti a jövőt.

Már maga az arc két fele is árulkodó. A bal tükrözi a valódi énünket és az apa hatását, míg a jobb a külvilágnak mutatott arcunkat és az anyát. Keveseknek szimmetrikus az arcuk, így felismerhető, hogy tényleg azt mutatjuk-e kifelé és aszerint cselekszünk-e, mint amit valójában gondolunk. Ha valakinek a jobb arcfele jobban él, vagy a jobb oldali vonásai hangsúlyosabbak, akkor nem így van.

Sok mindent elárul tizenkét kisebb, de meghatározó terület is: fül (kockázatvállalás, élethossz), hajtő (emberi kapcsolatok), homlok (szülői hatás), szemöldökcsont (irányítás), szemöldök (büszkeség, szenvedély, indulat), szem (nyitottság), orca (tekintély), orr (ego, pénz, erő), ajak és száj (érzelmek, szexualitás), áll (személyiség, akarat), állkapocs (elkötelezettség).

Időről időre

Ha valami nagyobb és hangsúlyosabb, akkor az a tulajdonság fokozottan jellemző ránk. Minél nagyobb a fülünk, annál inkább megyünk bele rizikós helyzetekbe. Ha az egyik fülünk nagyobb, mint a másik, nem biztos, hogy önszántunkból, inkább megfelelésből kockáztatunk. Minél nagyobb a szemünk, annál nyitottabbak vagyunk a világra.

Az idő múlása is nyomon követhető az arcunkon, s a különböző területeken fellelhető maradandó hegekből, foltokból és ráncokból az is kiolvasható, mikor ért minket komolyabb tapasztalás. Bal fül pereme: fogantatás és kisgyermekkor; jobb fül pereme: gyermek- és kamaszkor; hajtőtől a szemöldökig: kamaszkortól a húszas évek végéig; szem környéke: harmincas évek; orr: negyvenes évek; száj környéke: ötvenes évek; áll: hatvanas évek; állkapocs: hetvenes évektől.

Beszédes a ráncok mélysége, kiterjedése és színe is. Például minél több és mélyebb van a két szemöldök között, annál hajlamosabbak vagyunk dühvel kiállni magunkért.

Természetesen ezek nem kőbe vésett szabályok, változtathatunk rajtuk, kordában tarthatjuk és kezelhetjük őket. De az arcolvasás mindenképpen arra késztet, hogy ismerjük meg magunkat, és éljünk tudatos, kiegyensúlyozott életet.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Müller Péter Soós Imre tragédiájáról

Cannes-ban idén újravetítették a Körhinta című filmet, amelynek férfi főszereplője az 1956-os siker után néhány hónappal öngyilkos lett. Soós Imre tragédiáját Müller Péter írta meg Részeg józanok címmel. Nagyinterjúnk a szerzővel a csütörtöki Heti Válaszban.

Trumpra figyel a világ

Gyász Manchesterben, elégedetlenség és káosz Dél-Amerikában, Trump első elnöki útja -ez volt a hét képekben.

Bemutatjuk a Heti Válasz legidősebb olvasóját!

A hét e heti embere annyira szubjektív választás, hogy magyarázatra szorul. Pottyondy Zsófia május 18-án töltötte be a 104. életévét. Ő a Heti Válasz legrégebben fiatal előfizetője.

 „Már meg mer szólalni a műszaki értelmiség is”

A mérnökök sokáig féltek, hogy rájuk sütik a politizálás bélyegét, de ez változóban van – mondja Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara leköszönő elnöke, akit korrupcióról és a lefújt olimpiáról is kérdeztünk. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Szenzáció: eddig nem ismert Lechner-épületeket azonosítottak

A magyar építészettörténet legizgalmasabb alakjáról számos mű látott már napvilágot. A frissen megjelent Lechner összes című pompás kötet szerzői nem érték be a korábbi eredmények számbavételével, van olyan épület, amit először ők azonosítottak. Részletek a friss Heti Válaszban.