Az arcunkra van írva

Beszédes vonások

/ 2017.02.22., szerda 17:52 /

Az arcunk megkülönböztet minket. Mindenkinek van orra, füle, szeme és szája, mégis mindenkié másként áll, másmilyen. Mint mi magunk. Ezen alapul az arcolvasás ősi módszere, amelyet háromezer évvel ezelőtt dolgoztak ki a kínaiak.

Az arcolvasás nagyszerű önismereti eszköz, segítségével feltárhatjuk személyiségünk rejtett jellemzőit, a velünk született képességeket, gyengeségeket és adottságokat. És bárki másról is meg lehet állapítani mindezt, két (vagy több) arc összevetéséből pedig világosan megmondható, hogy két (több) ember miként működik együtt a munkában, a közös életben.

Hiába a tiltás

A módszert a taoista szerzeteseknek köszönhetjük, akik gyógyítók és tanítók voltak. Tudásukat egyrészt diagnosztikai eszközként használták a betegségek megelőzésében és kúrálásában. Másrészt a kínai uralkodók tanácsadóiként és az előkelőségek bizalmasaiként az udvarba érkezett idegenek motivációját, hűségét, a bennük rejlő veszélyeket, lehetőségeket és képességeket térképezték fel vele.

Az első kínai császár, Csin Si Huang-ti is tisztában volt az arcolvasás csalhatatlanságával, ezért i. e. 221-ben elrendelte a feljegyzések megsemmisítését és megtiltotta a tudás továbbadását. Ugyanakkor a saját korábbi portréit elégettette, majd megbízást adott, hogy olyan képet készítsenek róla, amely az arcolvasásból ismert minden pozitív jellemzőt felvonultat. Ezt a katonák körbehordozták a legkisebb falvakban is, s az ott élők a zsarnok uralkodóról azt hitték, hogy kedves, jóravaló ember.

Ám az arcolvasást nem lehetett felszámolni, a tudás tanítóról tanítványra szállt.

Egyensúly és kölcsönhatás

Az arcolvasás szerint ha a testünk, a lelkünk vagy az elménk közül bármelyik kibillen az egyensúlyából, a másik kettő is követi. Érvényes rá a taoizmus alapkövét jelentő nőies jellegű jin és férfias jang pólusok állandó kölcsönhatása. A legelső, amit egy arcolvasó megállapít, hogy mennyire vannak egyensúlyban a metsző, kiálló, statikus részek (jang), mint az állkapocs, homlok, szemöldökcsont, és a puha, kerek, mozgó részek (jin), mint a fül, orrhegy, száj, szemek. Minél több jang vonásunk van, annál inkább cselekvő emberek vagyunk és feszegetjük a határainkat. És minél inkább jin az arcunk, annál jobban szeretünk képzelődni, elgondolkozni és minden döntést jó párszor megfontolni.

A taoista filozófia az öt elem hasonlatát használta, hogy az univerzum összes jelenségének kapcsolatát, összefüggését és változását leírja. Az évet öt évszakra bontotta, majd egy-egy jellemző elemet (fa – tavasz, tűz – nyár, föld – késő nyár, fém – ősz, víz – tél) és tulajdonsághalmazt rendelt hozzájuk, így mindenkinek könnyen befogadható volt, hogy mi történik a világban. És ahogy minden, úgy a személyiségünk is besorolható az öt elem egyikébe (vagy akár kettőbe is). Az elemek táplálhatják és ki is olthatják egymást. A fémmel kivágható a fa, a víz eloltja a tüzet, a tűz megolvasztja a fémet. Karakteres arcvonások jellemzik őket, így a szakértő szem azonnal meg tudja mondani, melyik csoportba tartozunk, de egy röpke személyiségteszttel magunk is kideríthetjük. Minden elemhez társul egy meghatározó érzelem (és a feloldása), szerv, bőrszín, arcforma, érzékszerv, égtáj, évszak, s ezek az arcunkon és a személyiségünkben tetten érhetők.

Az arcolvasók állandó adottságokat, jellemzőket, azok méretét, helyzetét és formáját, valamint az arcon látható nyomokat, ráncokat és hegeket is figyelik. A vonásaink egy része örökölt, a többi életünk során alakul. Van, ami megnő, megereszkedik, ráncosodik, de ezeknek jóval mélyebb jelentésük van, mint szimplán az öregedés. Mert miért van az, hogy valaki érett korban is ránctalan, míg mások a harmincas éveikben már ráncosak? Ez genetika vagy életút? Az arcolvasók szerint mindkettő. Vallják, hogy minden, ami velünk történik, kiül az arcunkra: rögzíti a múltat, megmutatja a jelent, és előrevetíti a jövőt.

Már maga az arc két fele is árulkodó. A bal tükrözi a valódi énünket és az apa hatását, míg a jobb a külvilágnak mutatott arcunkat és az anyát. Keveseknek szimmetrikus az arcuk, így felismerhető, hogy tényleg azt mutatjuk-e kifelé és aszerint cselekszünk-e, mint amit valójában gondolunk. Ha valakinek a jobb arcfele jobban él, vagy a jobb oldali vonásai hangsúlyosabbak, akkor nem így van.

Sok mindent elárul tizenkét kisebb, de meghatározó terület is: fül (kockázatvállalás, élethossz), hajtő (emberi kapcsolatok), homlok (szülői hatás), szemöldökcsont (irányítás), szemöldök (büszkeség, szenvedély, indulat), szem (nyitottság), orca (tekintély), orr (ego, pénz, erő), ajak és száj (érzelmek, szexualitás), áll (személyiség, akarat), állkapocs (elkötelezettség).

Időről időre

Ha valami nagyobb és hangsúlyosabb, akkor az a tulajdonság fokozottan jellemző ránk. Minél nagyobb a fülünk, annál inkább megyünk bele rizikós helyzetekbe. Ha az egyik fülünk nagyobb, mint a másik, nem biztos, hogy önszántunkból, inkább megfelelésből kockáztatunk. Minél nagyobb a szemünk, annál nyitottabbak vagyunk a világra.

Az idő múlása is nyomon követhető az arcunkon, s a különböző területeken fellelhető maradandó hegekből, foltokból és ráncokból az is kiolvasható, mikor ért minket komolyabb tapasztalás. Bal fül pereme: fogantatás és kisgyermekkor; jobb fül pereme: gyermek- és kamaszkor; hajtőtől a szemöldökig: kamaszkortól a húszas évek végéig; szem környéke: harmincas évek; orr: negyvenes évek; száj környéke: ötvenes évek; áll: hatvanas évek; állkapocs: hetvenes évektől.

Beszédes a ráncok mélysége, kiterjedése és színe is. Például minél több és mélyebb van a két szemöldök között, annál hajlamosabbak vagyunk dühvel kiállni magunkért.

Természetesen ezek nem kőbe vésett szabályok, változtathatunk rajtuk, kordában tarthatjuk és kezelhetjük őket. De az arcolvasás mindenképpen arra késztet, hogy ismerjük meg magunkat, és éljünk tudatos, kiegyensúlyozott életet.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.