Fontos, hogy nő vagyok

Zenében megélt szerelmek

/ 2017.10.25., szerda 17:41 /

Horgas Eszter megvalósította azt, amiről fuvolista korábban nem is álmodhatott: szólóhangszerré tette a fuvolát, és látványos, tömegeket vonzó eseménnyé a komolyzenei koncertjeit. És most újabb premierre készül.

- Mi lesz a januári bemutató témája?

- A négy évszak, amit Vivaldi hegedűre írt, én pedig átírtam fuvolára. Nagyon izgalmas mű, mert Vivaldi nemcsak hangokat meg ritmikát írt a kottába, hanem szövegekkel is tűzdelte, pontos instrukciókkal, hogy mikor mi történik. Ez a hozzáállás összecseng az én elgondolásommal a zeneművészetről, amelyet ugyanolyan színpadi művészetnek tartok, mint a színházat vagy a táncot. Régen azt tanították nekünk, hogy játsszuk le, ami a kottában van. Ez fontos, és a szakmát nagyon-nagyon kell tudni, ám önmagában ez csupán mesteremberré tesz, nem művésszé. Szerintem a művészetnek az a dolga, hogy megérintse a közönséget, ehhez pedig teljes szívvel és lélekkel kell jelen lenni.

- Mi alapján választasz zenét az előadásaidhoz?

- A fuvola eredetileg nem szólóhangszer, magamon kívül nem ismerek senkit, aki hasonló módon koncertezne. Egy-egy fuvolaverseny elhangzik a hangversenyeken, de a világ zenei színpadjain szólóhangszerként nincs jelen a fuvola. Ráadásul a fuvolairodalom nagyon szűk, hamar a végére lehet érni. Fontos szempont az alkotásnál, hogy mi az, ami jól áll a fuvolának, mert akármit nem érdemes átírni. És az is lényeges, hogy mi az, amivel nekem mondandóm lehet. Az elmúlt tizenöt évben gazdag repertoárom született, ám ezek személyre szabottak, kifejezetten rám íródtak, mind alkatilag, mind szakmailag. Iszonyatosan sok munka, technikai és szakmai teljesítmény van mögöttük. Mondom is mindig a tanítványaimnak, hogy ez az élet áldozatot kíván, tizenhét éves korom óta úgy élek, mint egy sportoló, minden percem be van osztva.

- A zene tett fegyelmezetté?

- Egyértelműen. Ugyanakkor sok más területen nem vagyok az. Hisztis kislány voltam, és a mai napig látványosan tör ki belőlem a feszültség. Nagyon sírós vagyok, könnyen meghatódom, sokszor érzem azt, mintha más hőfokon égnék, mint a többiek. A jót is nagyon erősen élem át, a rosszat is. Éjszaka intenzíven álmodom, nappal intenzíven élem az életemet és élem meg az érzéseimet, a gondolataimat. És nagyon el tudok fáradni. De ahhoz, hogy olyanok legyenek a koncertek, amilyet én elképzelek, maximálisan oda kell tennem magam. Nemrég mutattuk be a Gershwin és Bernstein Amerikában című előadásomat. Amikor készítettem, nagyon sokat olvastam, hiszen a felkészülések egy része szellemi munka. Így bukkantam rá, hogy Bernstein mindig azt mondta magáról, ő nem profi, hanem rajongó, mert annyira imádja a zenét, hogy valamilyen formában mindennap foglalkozik vele.

- Van, amiről le kellett mondanod a zene miatt?

- Ez egy életforma, megszállottan és nagy hittel csinálom, ami a hétköznapokra is kihat, és amihez alkalmazkodniuk kell azoknak, akik velem élnek. Sütök, főzök, előteremtek mindent, a gyerekeim soha nem szenvedtek hiányt semmiben. Ugyanakkor mentem haza úgy tévéfelvételről, hogy az akkor kétéves lányom álomba sírta magát, miközben azt az újságot ölelte, aminek a címlapján voltam. Ezek szorongató helyzetek, és az ember megpróbál lavírozni. Én azt csináltam, hogy mérhetetlen szeretetet próbáltam a lányaimra zúdítani, és ez most is így van.

- Főként férfiakkal dolgozol együtt. Más a kapcsolatod velük a színpadon, mint azon kívül?

- Teljesen, és ebből, sajnos, volt is konfliktus. Szoros kapcsolataim alakultak ki zenész munkatársakkal, de kizárólag a színpadon, amit ők nehezen toleráltak, a környezet pedig nehezen hitte el. Amikor felmegyek Carment vagy Máriát játszani, megpróbálok a szereppel azonosulni. De amikor lejövök a színpadról, abban a pillanatban Horgas Eszter leszek. Az egy egészen más állapot. És nagyon fontos kettéválasztani. Az első férjem színházi rendező volt, és zeneakadémistaként játszottam nála. Nehezen éltem meg, hogy velem ugyanúgy beszélt, mint a többiekkel. Azóta sok mindent racionálisan megtanultam, mégis elkerülöm az ilyen helyzeteket. Persze, előfordul, hogy belém szeret a zenésztársam, amire én mindig azt mondom, hogy a zenében történjen meg ez a szerelem. Mert az fantasztikus. Amikor a pulai arénában játszottunk Carment, meg is írta a kritika, hogy füstölt a színpad a szenvedélytől Al Di Meola és köztem.

- Te nőként is nagyon jelen vagy a színpadon, a megjelenéseddel is kifejezetten hangsúlyozod a nőiességed. Ez szándékos?

- Nekem a hétköznapi életemben is fontos, hogy nő vagyok, Carmenként meg végképp nem állhatok ki egy klasszikus ruhában. Már kislányként is imádtam a hosszú hajat, a hosszú ruhát, úgy gondoltam, a nő ápolt és jó illatú, figyel magára, nem hízik el. És ezek mélyen belém ivódtak. A Zeneakadémián is sokan mondták, vigyázzak, mert el fogom vonni a figyelmet arról, hogy milyen bravúrosan játszom. Meg is ijedtem, de aztán rájöttem, hogy mindenkinek úgysem lehet megfelelni, ezért sokkal fontosabb, hogy fel merjem vállalni önmagam. Nem beszélve arról, hogy én ebben az állapotomban tudok megnyílni.

- Másként tanítasz, mint mások?

- Nagyon. Három évvel ezelőtt elvállaltam három kilenc-tíz éves kislányt, akikkel más még nem foglalkozott. Ma már a konzervatóriumi növendékeimet is megelőzik. Arra igyekszem megtanítani őket, hogy ne csak a hangokat szólaltassák meg, hanem közben képzeljék bele magukat egy színpadi szerepbe, és valós érzelmeket éljenek át. Ennek az eredménye, hogy még bele sem fújnak a fuvolába, de már láthatóan átalakulnak, és mondandója van annak, amit játszanak. Szerintem művészetterápia is, amit csinálok, megdöbbentő, hogy tízéves gyerekek lelkéből mi mindent kell kimasszírozni, és ebben a zene mágia. Nyáron összművészeti kurzust is tartok, és azt a jelentős összeget teljes egészében lekötöttem, amit zenésztársam, Vukán György hagyott rám, és a kamataiból, a saját zsebemből kiegészítve, fiatalokat támogatok. Mindig elmondom nekik, hogy soha nem lesz szükségük doppingoló szerekre, mert a művészeten keresztül megkapnak mindent, az eufória érzését is, ezt megígérhetem.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.