Megszerethető kudarcaink

Rémálmok bazára, Tortúra, A halálsoron – talán ismerős címek azoknak, akik szeretik Stephen King amerikai író könyveit. Pedig többszörös véletlenen múlt, hogy olvashatjuk őket. Az első könyvét ugyanis közel 30 alkalommal utasították el a kiadók. A kudarcra érzékenyen reagált, kidobta a kéziratát, és azt mondta, soha többet nem ír. Felesége kiszedte a lapokat a szemétből, és biztatta, hogy ne adja fel. Ahogy Kingnek is, a kudarc segíthet abban, hogy újrarendezzük a céljainkat, vagy épp megerősödjünk bennük, és eddzük az akaraterőnket. Az író esetében ez utóbbi történt.

Ígéretes előfutár

A megélt, végiggondolt és kielemzett kudarcok abban is segítenek, hogy másképp, optimistábban nézzünk az akadályokra. Steve Jobs, az Apple egykori elnöke és vezérigazgatója így fogalmazott: „Az élet néha fejbe vág egy téglával. De ne veszítsd el a hited!”

Mit tehetünk magunkért, ha hibát követünk el, vagy ha nehézség, kudarc ér, amelyről azt gondoljuk, ennél rosszabb már nem lehet? Talán érdemes feltenni a kérdést: Mi lehet még ennél is rosszabb? És mi a legjobb ebben a helyzetben? A racionalizáló és egyben perspektívaváltó kérdések mellé feltehetjük a következőt is: Mi a legnagyobb tanulsága a kialakult helyzetnek? Hogyan tudom az előnyömre fordítani? Így a kudarcok egy következő cselekvés előfutárai lesznek, nem ölbe tett kézzel üldögélünk, hanem máris kutatjuk a lehetőségeket.

Szükséges rossz

Hiba, kudarc esetén fontos a hozzáállásunk: ne a bűnbakot keressük másokban vagy magunkban, csakis azzal foglalkozzunk, mit tanulhatunk belőle, hogy a jövőben okosabban tudjunk megoldani egy hasonló helyzetet. Michael Jordan egykori amerikai profi kosárlabdázó így fogalmazott: „Pályafutásom során több mint kilencezer dobást elhibáztam, vesztettem csaknem háromszáz mérkőzésen. Huszonhatszor vétettem el a rám bízott, győzelemhez szükséges utolsó dobást. Életem során újra és újra hibáztam. Ezért tudok sikereket elérni.”

A kudarc okozta dühöt, bánatot, félelmet, frusztrációt nem lehet megúszni, sőt, meg kell élni és nem elfojtani a negatív és destruktív érzelmeket. De nem mindegy, hogy mennyi időt töltünk a fájdalmas érzések közepette. Hagyjuk, hogy az önsajnálat vagy akár mások hibáztatása ellepjen bennünket és belefulladjunk a keserűségbe, vagy előretekintünk és úgy nézünk a kudarcra, mint szükséges rosszra, amely most dönti el, hogy talpra állunk vagy elbukunk.

Mások véleménye

Hogy egy hiba valóban ösztönözhet kitartásra, továbblépésre, arra jó példa César Ritz, a híres szállodás karrierje: „Soha nem válsz szállodássá; ahhoz különleges tehetség és hajlam kell. Benned pedig, fiacskám, egyik sincs meg” – ezekkel a szavakkal rúgta ki a betanításával megbízott szakember 16 évesen az Hôtel de la Couronne et de la Poste szállodából.

Valaki szűklátókörűsége vagy rosszindulata nem jóslat, amelynek teljesülnie kell, nem tény, csak egy minősítő mondat, amely róla szól. A kérdés mégis az lesz, tudunk-e olyan szövetségest találni, aki hisz bennünk, és aki segít elérni a céljainkat, vagy elegendők vagyunk mi, mert olyan erős a hitünk. Ritz híressé vált, neve ma is a minőséget képviseli a szakmában, mégis depressziósan, magányosan hunyt el.

Nagy dolog a semmiből jönni, szerényen és kőkeményen dolgozni, elfogadtatni magunkat, majd sikereket érni el. Mindeközben azonban érdemes leülnünk önmagunkkal és olyan kérdéseket feltenni, mint például: Honnan jöttem? Mi az, amit elértem? Mi vezérelt közben? A régi és a mostani értékeim hol, mennyire fedik egymást? Hogyan lehet ezeket szinkronba hozni? Mi az, amitől még boldogabb lennék? Kivel akarom, tudom megosztani ezeket az örömpillanatokat? A válaszok megmutatják, hogy jó úton járunk-e, vagy a sikergyűjtögetés során valahol elvesztek azok az értékek, amelyektől tényleg jól éreztük magunkat a bőrünkben. Ha így van, azonnal álljunk meg leltározni, különben a pillanatnyi sikerek közben megnőtt egónk okozza majd a legnagyobb kudarcot.

Nélkülözhetetlen bátorság

Vannak, akiket megbénít, „hazavág” a kudarc, másokat olyan célok kitűzésére és eredmények elérésére inspirál, hogy a legjobbak között is a legjobbakká válnak. Oprah Winfrey, az amerikai műsorvezető, producer és színésznő nem a csúcson kezdte, hanem mezítláb, poklokat járva, nyomorból lépegetve felfelé, egészen odáig, hogy ma az egyik leggazdagabb amerikai hölgy. Azt mondja, csak egyfajta bátorságra van szükségünk az életben, az álmok beteljesítésének bátorságára. Mert ha ez megvan, akkor minden akadályt le tudunk gyűrni és minden kihívásnak meg tudunk felelni. Ez bizony többek között attól is függ, megtanuljuk-e szeretni a kudarcainkat, és lehetőségként nézünk-e rájuk .

* * *

Kérdések a kudarc feldolgozásához

Hogyan lehet ez a helyzet még rosszabb?
Mi a legjobb ebben a helyzetben?
Milyen érzések vannak bennem?
Melyiket a legnehezebb elviselnem?
Mi történt?
Mi a legnagyobb tanulság a kialakult helyzetben?
Hogyan tudom a jelenlegi kudarcot az előnyömre fordítani?
Ha egy barátommal történt volna meg, ami velem, mit tanácsolnék neki?
Ki az, akivel meg tudom most osztani a legkínzóbb érzéseimet?
Mit teszek legközelebb, ha hasonló helyzet adódik?

* * *

Mit tanulhatunk a kudarcainkból?

1. Ahogy a sikereket, úgy a kudarcokat is fel kell dolgoznunk.
2. A hibák lehetőséget teremtenek, megerősítik vagy újrarendezik a céljainkat.
3. Másképp, optimistábban nézünk az akadályokra.

4. A kudarc kitartásra és kreativitásra ösztönöz.
5. A fiaskók elfogadhatók, a semmittevés nem.
6. Megtanít kezelni az érzelmeinket.
7. Kiderül közben, hogy ki az igazi barát, szövetséges.