Siker keresés (nem egyenlő) kudarc kerülés

Sosem késő változni

/ 2017.01.26., csütörtök 15:37 /

Az egyik ember önbizalommal telve halad előre, ha pedig néha elbukik, feláll és újra próbálkozik. A másik szorosra vonja maga körül a komfortzónáját, és a kudarc lehetőségét is igyekszik kivédeni. Vajon mi dönti el, hogy melyik típusba tartozunk, és lehet-e ezen változtatni?

Képzeljünk el egy kisgyereket, aki építőkockákból magas várat épít, ami hirtelen összedől. A kicsinek ez csalódást okoz, de az, ahogyan a szülők reagálnak, hosszú távon befolyásolhatja a viselkedését. Ha megdicsérik, amiért magasra építette, és arra biztatják, próbálja újra, a gyerek azt a tanulságot vonja le, hogy az ilyen váratlan kellemetlenség a kísérletezés természetes velejárója, amit siker követ. Ha viszont a szülők arra intik, hogy legközelebb ne építse ilyen magasra, mert akkor majd nem dől össze, akaratlanul is arra ösztönzik, hogy igyekezzen biztosra menni.

Gyerekkorban eldőlhet

– Felnőttkorban is tetten érhető ez az eltérő hozzáállás – mondta Votisky Petra Zita klinikai szakpszichológus. – A sikerorientált ember reális, mégis erőfeszítést igénylő célokat tűz ki, hajlandó ezekért küzdeni, a siker lehetősége motiválja, és az esetleges kudarcot a tanulási folyamat részének tekinti. Viszont a kudarckerülő típus mindenáron el akarja hárítani a bukás lehetőségét és a vele járó megszégyenülést. Épp ezért vagy túl alacsony, biztos sikerrel kecsegtető célokat tűz ki, vagy túl magasakat, amelyekre sikertelenség esetén ráfoghatja, hogy senki nem lett volna képes elérni őket. A sikert ígérő, de a kudarc lehetőségét is magukban hordozó feladatok nem motiválják, hiszen az esetleges sikertelenséget nem átmeneti állapotként, hanem az értéktelensége bizonyítékaként fogja fel.

Vajon hol dől el, hogy melyik személyiségtípusba tartozunk? A pszichológus szerint elsősorban a gyerekkori élmények hatnak: a szüleink hozzáállása, mélyen rögzült, sorsformáló mondatai, és a korai, kisebb közösségek szemlélete. Nem mindegy, hogy az óvodai, az iskolai környezet a beolvadást díjazta és éles szemmel mutatott rá a hiányosságainkra, vagy inkább a kreatív gondolkodás és a vállalkozószellem volt az előny.

– A sikerkereső ember felelősséget vállal a döntéseiért, és igyekszik alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ezzel szemben a kudarckerülő hajlamos mást okolni a problémáiért, alkalmazkodás helyett inkább a panaszkodást választja, és a felelősséget minden eszközzel igyekszik eltolni magáról – teszi hozzá Votisky Petra Zita. – A tágabb értelemben vett társadalom is hat a sikerorientáltságra: ahol a folyamatos növekedés, a verseny és az egyéni felelősség nem érték, ott kudarckerülővé válhat az emberek jó része.

Fejleszthető tulajdonságok

A szakember szerint a sikerkereséshez elengedhetetlenül szükséges tényezők közül jó néhány felnőttkorban is fejleszthető. Ilyen például a reális önismeret, amely abban segít, hogy tárgyilagosan mérjük fel a képességeinket, a lehetőségeinket és a korlátainkat. A célkitűzés képessége hozzájárul, hogy se túl magasra, se túl alacsonyra ne tegyük a mércét. A kitartás erősítésével elérhetjük, hogy ne taglózzanak le a sikertelenségek, és utánuk is képesek legyünk tovább próbálkozni. Bár a kitartás gyerekkorban jobban fejleszthető, mint felnőttként, a sport segítségével újra és újra kitolhatjuk a határainkat. Fontos az is, hogy megtanuljuk motiválni magunkat, így menet közben nem veszítjük el a kedvünket.

Szülői felelősség

Rengeteget tehetünk azért, hogy gyermekünk a sikerorientáltak csoportjába tartozzon. Már egészen kicsi korban érdemes hagyni, hogy megtapasztalja a saját határait, a sikert, a kisebb kudarcokat, az erőfeszítés ízét. Ez persze nem jelenti azt, hogy veszélynek kellene kitennünk, de azt igen, hogy ne féltsük túl.

– Napjaink jellemző problémája, hogy a védett környezetben élő fiatalok jó része nem tanul meg szembesülni a kudarcokkal, ezért felnőttként is igyekszik azokat elkerülni – jegyezte meg Votisky Petra Zita.

A képességei helyett érdemes inkább a gyerek erőfeszítését, a feladatba fektetett munkáját dicsérni. Ha jól gondolkodott, ha sokat dolgozott valamivel, ha kreatívan oldotta meg a feladatot, az már önmagában érdem, még akkor is, ha a végeredmény nem a várakozás szerint alakult. Lényeges, hogy segítsük a gyereket a saját céljai megtalálásában, sokan ugyanis azért vívnak szélmalomharcot, mert külső hatásra cselekszenek, és nem tudnak elköteleződni a magukénak hitt, de valójában idegen célok mellett.

– Fontos az is, hogy mit tartunk sikernek. Ne csak a nagy eredményeknek örüljünk, hanem azt is sikerként könyveljük el, ha a gyerek napról napra akár csak egy kicsivel is jobb valamiben. És ugyanígy értékeljük önmagunkat is – tanácsolja a pszichológus.

* * *

Gumicukorteszt

Az 1960-as években a Stanford Egyetem területén működő óvodában a négyévesek elé egy-egy gumicukrot tettek, és arra kérték őket, hogy ne egyék meg, amíg a kísérletvezető vissza nem tér, s a jutalmuk még egy cukor lesz. Néhányan azonnal rávetették magukat az édességre, mások viszont, ha nehezen is, de vártak. Amikor 12-14 évvel később újra megvizsgálták az immár kamaszkorú gyerekeket, az derült ki, hogy akik négyévesen képesek voltak késleltetni a vágyaik teljesítését, jobban megtalálták a helyüket, önállóbbak, határozottabbak voltak, nem omlottak össze nehézségek és stressz esetén. A cukrot azonnal megevő gyerekeket viszont jobban megviselték a csalódások, szociálisan kevésbé voltak érettek, rosszabbul viselték a stresszt, sokszor agresszívan reagáltak a nézeteltérésekre.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.