Színtár

A piros és a zöld komplementerei egymásnak, vagyis ha a két festékszínt összekeverjük, semleges barnásszürke jön létre. Egymás ellentételei, ugyanakkor a kellemes esztétikai hatáshoz nélkülözhetetlen mindkettő jelenléte. De most nézzük egyenként őket.

Piros

A 2004-es athéni olimpia után két angol kutató, Russell Hill és Robert Barton megvizsgálta, hogy hatással van-e a felszerelésük színe a közel azonos képességű sportolók teljesítményére. Négy sportágra – boksz, tékvandó, kötött- és szabadfogású birkózás – fókuszáltak, ahol vagy piros, vagy kék mezt kapnak a versenyzők. Kiderült, hogy a pirosban indulók feltűnően többször nyertek. A megfigyeléseik alapján ez megnyilvánul az összes többi sportág eredményeiben, sőt még az online játékok világában is. Ezt azzal magyarázták, hogy a piros a fokozott tesztoszteron, a harciasság, a dominancia és az erő színe, ami agyonnyomja a kék nyugalmát, ezért is volt a hadseregek kedvelt egyenruhaszíne.

A piros ruhát viselő nőre is felkapjuk a fejünket. Magabiztosságot, nőiességet, szenvedélyt és csáberőt sugall. Egy 2012-es amerikai és francia kutatás megállapította, hogy a piros ruhában lévő vagy piros rúzst viselő pincérnők 26 százalékkal több borravalót kaptak a férfiaktól. Tudatos választás az is, hogy több gyorsétteremlánc arculatának meghatározó színe a piros (gyakran a citromsárgával együtt), mert fokozza az éhséget, túlvásárlásra, sebes fogyasztásra és mihamarabbi távozásra sarkall. Közúti közlekedés sincs piros szín nélkül: a figyelmeztető lámpák, táblák, tiltások szembetűnően mutatják, hogy mit nem szabad. És mivel optikailag csalóka szín, meglátva a valóságnál közelebb érezzük, ami sok esetben életmentő.

A reformáció idején erkölcstelen, bűnös színnek tartották, a feltűnés, a felsőbbrendűség és a katolikus egyház túlköltekezésének jelképe volt, így a többi színnel együtt hiányzott a protestáns, monokróm – fehér, szürke, barna, fekete – ruhatárból. A piros/vörös színnek politikai felhangja is van, hiszen világszerte választották jelképül az elnyomottak, a forradalmárok és a munkások, vált ideológiák, országok szimbólumává.

Zöld

A Pantone minden év decemberében közzéteszi a következő év színét, amely leképezi a világban zajló történéseket és közhangulatot, előrevetíti a trendeket, s a választásukat egy frappáns sajtóközleményben meg is magyarázzák. Az utóbbi öt évben szokatlan módon kétszer is zöld árnyalatot választottak: 2013-ban a smaragdzöldet, 2017-ben pedig a lombzöldet. Amíg a smaragd a szépséget, a harmóniát és a jóllétet szimbolizálta, addig a sárgás lombzöld idén a rügyező tavaszban rejlő új kezdetet, a vitalitást és a kreatív energiát jelentette. (2018 színe a provokatív, kérdéseket felvető, eredetiségre sarkalló lila lesz.)

Megosztó szín, hiszen egyszerre a fiatalság, a megújulás, a szerencse, a remény és a bőség szimbóluma, de a gonoszé, a méregé és a kapzsiságé is. Oziriszt, a termékenység egyiptomi istenét zöld bőrrel ábrázolják, a katolikus liturgiában a növekedés, a hétköznapok és az évköz színe. Az iszlám vallásban paradicsomi szín. Mohamed próféta kedvence, gyakran ábrázolják zöld turbánnal és köpennyel, a Korán legtöbbször zöld kötésű, és markánsan megjelenik számos iszlám ország zászlajában is. A puritán protestánsok a zöldet (is) megvetették, a pojácák és kétszínű emberek színének tartották. Kálvin János idején javult a megítélése, ő szerette az ég és a víz kékjét, valamint a természet zöldjét, hiszen a teremtés színei.

A természet érintetlensége a robbanásszerű ipari fejlődéssel, városiasodással és az erőforrások kizsákmányolásával megszűnt, idővel azonban sokan ráébredtek védelmezésének fontosságára, kezdtek el gondolkozni a Föld sorsáról, írtak róla és lobbiztak érte. A zöld szín ekkor vált a környezettudatos gondolkodás szimbólumává.

Az Egyesült Államok dollárja ikonikus, több beceneve is van, például a „greenback”, ami nálunk egy apró anatómiai csavarral zöldhasúként vált ismertté. A kialakulása 1861-re vezethető vissza, amikor a hamísítások elkerülése érdekében – hiszen akkor fényképezni csak fekete-fehérben lehetett – a papírpénzek hátulját zöld festékkel nyomták meg. Csak 1929-ben lett minden államban egységes a fizetőeszköz külleme és mérete, a zöld színen pedig nem változtattak. Igaz, ok sem volt rá. A festék bőséges mennyiségben rendelkezésre állt, jól bírta a használatot, ami a döntéshozók szerint még a stabilitást is szimbolizálta, márpedig ha pénzről van szó, ez sosem árt.

Az összes szín közül a zöldnek van a legtöbb árnyalata, a szemnek ezt a legpihentetőbb nézni. Zöld autószínt választunk a legritkábban, ahogy a zöld szemszín sem mindennapos, az emberek 2 százalékának ilyen. Apropó, szem. Shakespeare-nek köszönhetjük az ismert szókapcsolatot, A velencei kalmárban, majd az Othellóban írta, hogy a „zöld szemű szörny az, mely játékot űz / A vérrel, a mellyel táplálkozik”. Azóta a kóros féltékenységben szenvedőket Othello-szindrómával diagnosztizálják.

* * *

Milyen színben látjuk a világot?

A szem retinájában lévő csapok felelősek a három alapszín – kék, zöld, piros – és az árnyalatok felismeréséért. Ha nincsenek, kevés van belőlük vagy nem működnek megfelelően, színvakságról vagy színtévesztésről beszélünk. Öröklődő, bár betegségek is okozhatják, leginkább a férfiakat érinti, a piros és zöld színtévesztés a leggyakoribb.

* * *

Természetes festékek

A mai napig színeznek pirosra a festőbuzér gyökerével, amelynek annyira átható a színe, hogy állítólag az ezt fogyasztó állatok csontját és tejét is megfesti, brazíliai börzsönyfával, a fügekaktusz nedvét kiszívó bíbortetűvel vagy az európai tölgyeken élősködő karmazsintetűvel. Az utóbbi kettőt kárminsav néven vagy E120 számmal tüntetik fel az élelmiszerek címkéjén.