Újra az iskolapadban

„Az egyetem a bakancslistámon szerepelt”

/ 2017.06.28., szerda 17:54 /

Az idei szünidő nemcsak kétszeres anyukaként köszöntött Varga Izabellára, hanem diákként is. A színésznő ugyanis egyetemi hallgató lett, hogy valóra váltsa gyerekkori álmát.

– Talán kevesen tudják rólad, hogy pszichológus szerettél volna lenni, fel is vettek az egyetemre.

– Amikor az akkori Jugoszláviában kialakult helyzet miatt Magyarországra költöztem, nagyon fájt, hogy le kellett térnem arról az útról. Utólag azonban azt gondolom, talán jó is, hogy így alakult, mert akkoriban túlságosan érzékeny lettem volna ahhoz a munkához. Viszont azóta sem tettem le arról, hogy segítő emberként dolgozzam. A bakancslistámon mindig is az első helyen volt, hogy egyszer egyetemi diplomát szerezzek, és beteljesítsem a régi álmom.

– És ennek most jött el az ideje?

– Attól a pillanattól, hogy Anna megszületett, csak rá koncentráltam, semmi sem hiányzott, amiben ő nem vehetett részt. És Sára születésével ez csak erősödött. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy Sára is iskolás lett, és ott álltam egyedül a szabadidőmmel. Kézenfekvőnek tűnt, hogy számot vessek azzal, mi minden maradt ki az életemből, és mi az, ami ezek közül hiányzik. Sebtében a sport volt az első, ami eszembe jutott, hiszen világéletemben örömöt és sikerélményt adott. Majd egyre jobban hozzászoktam ahhoz, hogy a lányainkon kívül én is létezem, és vannak még terveim saját magammal kapcsolatban is. A tanulás volt mindig is a másik szenvedélyem. Akkor találtam rá a Coaching Akadémiára, amit elvégeztem. A legjobb döntés volt. Megnyílt egy régi-új világ előttem, a sikereim miatt pedig egyre magasabbra tettem a lécet. Most azért tanulok, hogy egyetemi végzettségű coach, facilitátor legyek.

– Miben más ez, mint a pszichológus?

– Andragógia szakon végzem, csak felnőttekkel dolgozom majd, és csak lelkileg egészséges emberekkel.

– Nem furcsa, ha képletesen is, de visszaülni az iskolapadba?

– Ezzel bevállaltam, hogy negyvennégy évesen kikerülök a komfortzónámból, és kipuhatolom, hol tartok, mire vagyok képes. Mindig is elszántan tudtam küzdeni, és szüleimnek hála, bíztam a képességeimben, de most nem tudtam, tart-e még ez a réges-régi lendület... Az, hogy minden vizsgámra ötöst kaptam, olyan visszaigazolás, ami hatalmas büszkeséggel tölt el: ha valamit nagyon akarok, azt még mindig nagyon jól tudom csinálni. A színészet ugyanis nem kényeztet el bennünket, az eredmény mindig végtelenül szubjektív, előfordulhat, hogy ugyanazért a dologért az egyik ember rajong, a másik viszont szívből utálja. Szomjazta a lelkem ezt a fajta megmérettetést, amikor fehéren-feketén ki tud derülni, hogy jól csináltam-e a dolgom, és az eredmény egyértelmű, mert racionális, senki nem veheti el. Doppingol, óriási örömöt szerez, és kihat az életem összes más területére az az elégedettség, amit most, a vizsgaidőszak után érzek. Nagyon sokat tanultam magamról is az egyetemen, kedvenc tantárgyaim most is, akárcsak régen, a pszichológia és a szociológia.

– Hogy fér bele az életedbe?

– Sok időmet és energiámat viszi el, de cserébe sokkal többet ad vissza. Szerintem mindenki azt kapja egy képzéstől, amit elvár. Más felnőtt fejjel egyetemre járni: olyan dolgokat tanulok, amik módfelett érdekelnek, és szomjazom a tudást, hiszen komoly terveim vannak vele. Volt olyan, hogy máshogy nem jött össze, így húzós munkanapok után este tízkor lefeküdtem, de hajnali kettőre felhúztam az órát, négyig tanultam, aztán visszafeküdtem. A gyerekeim azt hitték, elment a józan eszem, a férjem viszont csak mosolygott, és azt mondta, hogy így, a tanév vége felé ennél szebb példát nem adhattam volna a lányainknak, ez többet ért minden „húzzatokbelemertévvégevan”-típusú hegyi beszédnél. És igaza van, ha ez hatással van az ő tanulási moráljukra, akkor hip, hip, hurrá!

– Lesznek majd ügyfeleid is?

– Már most is vannak, igaz, kevesen, mert a Barátok közt forgatásával járó, nehezen tervezhető időbeosztásommal ezt a munkát nem könnyű összeegyeztetni. Az elején elsősorban business coachinggal foglalkoztam. Azok, akikkel az akadémia elvégzése után kezdtem, a mai napig ragaszkodnak hozzám, és elfogadják, hogy ők függnek az én órarendemtől, és nem fordítva. Többre egyelőre, sajnos, nincs időm.

– A tanultakat hasznosítod például a gyereknevelésben is?

– Nagyon szerető és gondoskodó családban nőttem fel, onnan hoztam a mintát, és ehhez hozzátettem a magam ösztönös elképzeléseit, amik nem is bizonyultak rossznak. Például, amikor Anna pici volt, és mentünk érte az óvodába, mindig fent volt a fa tetején, mire a barátnőm megkérdezte, hogy nem féltem-e és ilyenkor mit tudok csinálni. Azt válaszoltam, hogy imádkozom. Mert nagyon örültem, amiért fel mert menni a fa tetejére, és eszem ágában sem volt lebeszélni arról, hogy vagány és bátor legyen. És most, amikor már tizenhat éves, ugyanígy vagyok ezzel. Nagyon önálló, hihetetlenül magabiztosan jár-kel a világban, elképesztő programokat szervez magának. Ez elég ijesztő, nehéz volt megszokni és elfogadni, jó lenne, ha örökké teljes biztonságban tudnánk, de nem tehetünk mást, mint annak idején az oviban: örülünk az erejének és a határozottságának, és imádkozunk.

– A férjed, Lendvai Zoltán, szabadúszó rendezőként sokat dolgozik vidéki színházakban. A szünidőben igyekeztek pótolni az elmaradt közös programokat?

– Nem pótolgatni akarunk, hanem azt az időt, ami éppen adatik, jól eltölteni. Minden napból próbálok valami olyat kihozni, amire jó visszagondolni. Ezt is a szüleimtől tanultam. Ha elutazunk, last minute útra megyünk, mert akkor szoktuk eldönteni, mihez van kedvünk, amikor éppen ott állunk előtte. Akarunk-e egyáltalán útra kelni, vagy az lenne a legjobb, ha itthon maradnánk? Mert erre is volt példa, és az egyik legszebb nyarunk volt, amikor vettünk egy nagy grillsütőt, sütöttünk-főztünk a kertben, a helyi termálfürdőbe jártunk úszni és a Duna-partra sétálni a kutyánkkal.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Putyin–Csányi-dzsúdóbarátság háttere

A jövő heti budapesti cselgáncsvébé fékezett habzású sporthír volna, ha a rendezvényen nem tenné tiszteletét a dzsúdó fekete öves mestere, Vlagyimir Putyin. De hogy került az orosz elnök közelébe Csányi Sándor OTP-vezér, és hogy nem Mészáros Lőrinc? Exkluzív háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Hogyan lett Katalónia szinte észrevétlenül az iszlamizmus új fellegvára?

Miközben a világ Belgiumra, Franciaországra vagy Angliára figyelt, addig Katalóniában csendben létrejött egy, a fentiekkel vetekedő iszlamista közösség. A csütörtöki Heti Válasz megmutatja a barcelonai merénylet hátterét, azt, hogy a modern európai iszlamista terrorizmus miként tért vissza szülőföldjére.

Maradjon-e Orbán? – Jeszenszky Géza ölre menő vitája fiával, Zsolttal

Kiéleződtek a nemzedéki ellentétek Jeszenszkyéknél: a Trump-rajongó, Orbán-párti Zsolt nyilvánosan bírálta apját, amiért az kritizálja a kormányt. Géza, az egykori külügyminiszter és nagykövet most leült fiával, hogy megvitassák: szentesítheti-e a cél az eszközöket a jobboldali politikában.