Almát a körtével?
Vajon mérhető-e, és ha igen, hogyan az egyetemeken és a kutatóintézetekben folyó tudományos munka hatékonysága, minősége? Az Elsevier tudományos kiadó SciVal kutatásminősítő és döntéstámogató rendszere választ adhat a kérdésre.
Csökkenő kutatási költségvetés esetén is növelhető a kutatások hatékonysága és eredményessége, ha az egyetemek és kutatóintézetek döntéshozói rendszeresen felmérik a kutatások várható eredményét. Az elfogultság lehetőségét csökkenti, ha az adatok harmadik fél által készített adatokból származnak. Az Elsevier tudományos kiadó SciVal kutatásminősítő és döntéstámogató rendszerének (lásd keretes írásunkat) adatai elsősorban a természettudományi, technikai és orvostudományi területeken alkalmazhatóak a saját (egyetemen belüli), hazai egyetemek közötti vagy külföldi oktatási intézetek és kutatócsoportok elemzésére, összehasonlítására, továbbá tudományos kompetenciák felmérésére és minősítésére. Ugyanakkor "hírszerzési" eszköznek is alkalmas, mert más egyetemek kompetencia-térképe is lehívható, valamint legjobb kutatóik is láthatóvá válnak.
Kutatók, kutatóintézetek és folyóiratok minősítésére többféle mérőszám használatos. Ezek egyike az impakt faktor, amelyet az Institute for Scientific Information vezetett be a 70-es évek közepén. Ezt a mérőszámot az egyes folyóiratokban megjelent cikkekre történő hivatkozások arányában számolják ki. Magyarországon a tudományos kutatók egyéni teljesítményére is használják a folyóiratokra kiszámolt impakt faktorokat (IF), ami komoly félreértésre adhat okot, hiszen csak folyóiratnak lehet IF-e, személynek nem. Emellett a számítástechnika és az internet segítségével ma már összetettebb, egyénre szabott mérési eljárásokat és más indexeket is használnak. Az sem ritka, hogy kutatók magukra vagy - összebeszélve - egymásra hivatkoznak. Továbbá: az egyes tudományágakban más-más publikációs aktivitás jellemző. A matematikusok például jóval kevesebbet publikálnak, mint a fizikusok vagy a kémikusok. A különféle tudományterületek idézési szokásai sem egyformák, ezért az IF-számok nem feltétlenül hasonlíthatók össze.
A folyóirat helyett a személyek tudományos teljesítményét méri a Hirsch-index (h-index). Egy kutató h-indexe azt mutatja meg, hogy hány cikkére hivatkoznak legalább annyiszor, mint amennyi a h-indexe. E mutatóval kutatóintézetek, egyetemek is minősíthetők. Egyszerű számítási modellje miatt gyorsan elterjedt a világban a 2000-es évek közepén. Csak egyetemi szinten minősít például a QS oktatási és karrierhálózat által - az Elsevier kiadó Scopus adatbázisa alapján - készített Top Universities rangsor. A sanghaji Jiao Tong Egyetem listája szintén közzéteszi a világ egyetemeinek tudományos rangsorát. Az eredményt több mutató együttesen adja, így az egyetemekről kikerült Nobel- és Field-díjas kutatók száma, az egyetemen dolgozó Nobel- és Field-díjas kutatók száma, az Essential Science Indicators adatbázisban szereplő "erősen idézett kutatók" száma, a Nature és Science folyóiratokban publikált cikkek száma, hivatkozási indexek helyezései vagy az egyetem mérete. A SciVal rendszerénél folyamatban van az egyetemi, kutatóintézeti teljesítmények összegzéseként összeálló országos szintű kutatási versenyképességi index kidolgozása is.
Örömteli, hogy Magyarország kutatási potenciálja növekedett az utóbbi évtizedben az előzőhöz képest, a Hirsch-indexet tekintve valamivel több mint egyharmaddal. Az egyetemek egymáshoz képesti rangsorát is fel lehet állítani, ám az eredményeket körültekintően kell kezelni, hiszen például kompetencia alapján nem érdemes összevetni a SOTE-t az ELTE-vel. Jól elemezhető viszont a publikációk számának változása, a Hirsch-index vagy a "megtermelt" szakcikkekre való hivatkozások görbéje. A táblázatokban látható adatok a Scopus adatbázis 2010. májusi állapotát tükrözik 5 százalékos hibahatárral.
A SciVal Spotlight
A SciVal Spotlight webes eszköz segíti a döntéshozókat a kutatócsoportok, egyetemek tudományos teljesítményeinek értékelésében. Sokféle tudományos teljesítménymutatót számol és összegez. Alkalmas arra is, hogy kiszűrje az önidézeteket vagy a kutatók között nem ritka kölcsönös idézeteket. Az eszköz mögött a Scopus adatbázis áll 18 ezer minősített folyóirat-adatbázisával. Itthon a Scopus három egyetemi könyvtárban érhető el: a Debreceni Egyetemen, a SOTE-n és a Pannon Egyetemen. A Spotlight 80 ezer kutatási szakterületet tart nyilván, ezért eddig elképzelhetetlen méretű finomhangolásra ad lehetőséget. A SciVal mögött szuperszámítógép dolgozik, amely elkészíti az egyetemek kutatásikompetencia-térképét, megmutatja, hogy az utóbbi években kutatási területükön növekedett vagy csökkent a teljesítményük. Sőt azt is megmutatja, hogy a kutatási terület felértékelődött-e a nemzetközi kutatási piacon.
Térségünk feltörekvő egyetemei - a zágrábi, a temesvári - már használják a rendszert. Ezzel ugyanis az egyetem döntéshozói is felmérhetik, milyen képet látnak róluk a régióbeli letelepedést fontolgató vállalatok mint lehetséges kutatás-fejlesztési megbízók, vagy az EU döntéshozói, amikor az egyetemek pályázatait bírálják el. A nemzeti adatokat összegezve az is kiderül, hogy egy befektetőnek melyik országba érdemes telepítenie kutatóintézetét. Ezzel a kormány számára is áttekinthető, mekkora eredményt értek el az egyetemek a nekik juttatott adófizetői pénzből.
Kutatók, kutatóintézetek és folyóiratok minősítésére többféle mérőszám használatos. Ezek egyike az impakt faktor, amelyet az Institute for Scientific Information vezetett be a 70-es évek közepén. Ezt a mérőszámot az egyes folyóiratokban megjelent cikkekre történő hivatkozások arányában számolják ki. Magyarországon a tudományos kutatók egyéni teljesítményére is használják a folyóiratokra kiszámolt impakt faktorokat (IF), ami komoly félreértésre adhat okot, hiszen csak folyóiratnak lehet IF-e, személynek nem. Emellett a számítástechnika és az internet segítségével ma már összetettebb, egyénre szabott mérési eljárásokat és más indexeket is használnak. Az sem ritka, hogy kutatók magukra vagy - összebeszélve - egymásra hivatkoznak. Továbbá: az egyes tudományágakban más-más publikációs aktivitás jellemző. A matematikusok például jóval kevesebbet publikálnak, mint a fizikusok vagy a kémikusok. A különféle tudományterületek idézési szokásai sem egyformák, ezért az IF-számok nem feltétlenül hasonlíthatók össze.
A folyóirat helyett a személyek tudományos teljesítményét méri a Hirsch-index (h-index). Egy kutató h-indexe azt mutatja meg, hogy hány cikkére hivatkoznak legalább annyiszor, mint amennyi a h-indexe. E mutatóval kutatóintézetek, egyetemek is minősíthetők. Egyszerű számítási modellje miatt gyorsan elterjedt a világban a 2000-es évek közepén. Csak egyetemi szinten minősít például a QS oktatási és karrierhálózat által - az Elsevier kiadó Scopus adatbázisa alapján - készített Top Universities rangsor. A sanghaji Jiao Tong Egyetem listája szintén közzéteszi a világ egyetemeinek tudományos rangsorát. Az eredményt több mutató együttesen adja, így az egyetemekről kikerült Nobel- és Field-díjas kutatók száma, az egyetemen dolgozó Nobel- és Field-díjas kutatók száma, az Essential Science Indicators adatbázisban szereplő "erősen idézett kutatók" száma, a Nature és Science folyóiratokban publikált cikkek száma, hivatkozási indexek helyezései vagy az egyetem mérete. A SciVal rendszerénél folyamatban van az egyetemi, kutatóintézeti teljesítmények összegzéseként összeálló országos szintű kutatási versenyképességi index kidolgozása is.
Örömteli, hogy Magyarország kutatási potenciálja növekedett az utóbbi évtizedben az előzőhöz képest, a Hirsch-indexet tekintve valamivel több mint egyharmaddal. Az egyetemek egymáshoz képesti rangsorát is fel lehet állítani, ám az eredményeket körültekintően kell kezelni, hiszen például kompetencia alapján nem érdemes összevetni a SOTE-t az ELTE-vel. Jól elemezhető viszont a publikációk számának változása, a Hirsch-index vagy a "megtermelt" szakcikkekre való hivatkozások görbéje. A táblázatokban látható adatok a Scopus adatbázis 2010. májusi állapotát tükrözik 5 százalékos hibahatárral.
A SciVal Spotlight
A SciVal Spotlight webes eszköz segíti a döntéshozókat a kutatócsoportok, egyetemek tudományos teljesítményeinek értékelésében. Sokféle tudományos teljesítménymutatót számol és összegez. Alkalmas arra is, hogy kiszűrje az önidézeteket vagy a kutatók között nem ritka kölcsönös idézeteket. Az eszköz mögött a Scopus adatbázis áll 18 ezer minősített folyóirat-adatbázisával. Itthon a Scopus három egyetemi könyvtárban érhető el: a Debreceni Egyetemen, a SOTE-n és a Pannon Egyetemen. A Spotlight 80 ezer kutatási szakterületet tart nyilván, ezért eddig elképzelhetetlen méretű finomhangolásra ad lehetőséget. A SciVal mögött szuperszámítógép dolgozik, amely elkészíti az egyetemek kutatásikompetencia-térképét, megmutatja, hogy az utóbbi években kutatási területükön növekedett vagy csökkent a teljesítményük. Sőt azt is megmutatja, hogy a kutatási terület felértékelődött-e a nemzetközi kutatási piacon.
Térségünk feltörekvő egyetemei - a zágrábi, a temesvári - már használják a rendszert. Ezzel ugyanis az egyetem döntéshozói is felmérhetik, milyen képet látnak róluk a régióbeli letelepedést fontolgató vállalatok mint lehetséges kutatás-fejlesztési megbízók, vagy az EU döntéshozói, amikor az egyetemek pályázatait bírálják el. A nemzeti adatokat összegezve az is kiderül, hogy egy befektetőnek melyik országba érdemes telepítenie kutatóintézetét. Ezzel a kormány számára is áttekinthető, mekkora eredményt értek el az egyetemek a nekik juttatott adófizetői pénzből.
Almát a körtével?
