Kullogó magyar oktatás
Évente feleannyi diplomás megy ki az egyetemekről nálunk, mint a finneknél. Nyolcadannyi felnőtt képzi tovább magát itthon, mint Svédországban, 2000 és 2007 között csökkent itthon a felsőoktatásra szánt állami támogatás összege - derül ki az OECD-felmérésből. A nemrég publikált Education at a Glance című tanulmány a két évvel ezelőtti adatokat dolgozza fel.
Egy év alatt csaknem egy százalékponttal emelkedett 2008-ra a felsőoktatási végzettséget szerző magyarok aránya. Ez azonban így is tíz százalékkal elmarad attól az értéktől, amelyet 2020 végére kellene produkálnia az országnak, miközben a vizsgált 26 OECD-országban a fiatalok 38 százaléka szerzett diplomát két éve. Az Európai Bizottság ugyanis 40 százalékra szeretné emelni a diplomával rendelkező fiatalok számát, miközben itthon nem egészen harmaduk szerez felsőfokú végzettséget. Sokan azonban máris teljesítették az előírást, így nem probléma az abban foglaltak teljesítése például a dánok, a finnek vagy az írek számára. Noha a nők is kisebb arányban vesznek részt a felsőoktatásban, mint a fejlett országokban általában, a férfiakat kellene igazán motiválni e tekintetben. Nálunk ugyanis a fiatalok közül csak minden ötödik férfi szerez felsőfokú végzettséget, ez pedig az OECD-átlag kétharmadát jelenti.
A vizsgálatból kiderül továbbá, hogy 18, adatot szolgáltató fejlett országban a felsőoktatási intézményekbe beiratkozott hallgatók 31 százaléka nem teljesíti az ott lefektetett feltételeket, ezért diplomáját sem kapja meg. Országonként eltérő képet mutat azonban a lemorzsolódás. A hallgatók negyven százaléka a diploma megszerzése nélkül hagyja abba egyetemi tanulmányait Mexikóban, Új-Zélandon és Svédországban, ám a diákok kevesebb mint 25 százaléka távozik idő előtt Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Japánban, Dél-Koreában és Spanyolországban.
Itthon kenyelmesebb?
Magyarország csak néhány tizedszáza lékponttal tudta növelni egy év alatt a hazánkban tanuló külföldiek és a külföldön tanuló magyarok számát 2008-ra, igaz, némileg csökkentek az OECD tagállamainak és a szervezetben helyet foglaló uniós országok átlagos értékei. De még így is jelentős az eltérés. Csupán minden harmincadik diák dönt nálunk úgy, hogy külföldön folytat tanulmányokat, miközben az uniós és a fejlett országok hallgatói közül minden 15. diák így tesz. A bolognai folyamat részeként azonban tíz éven belül meg kellene hatszorozni a határainkon túl tanuló magyarok számát. Nemcsak ez a 25 ezres hallgatói szám tűnik azonban alacsonynak a fejlett országok mellett, hanem az ideérkező diákság csekély száma is. Miközben a hazai felsőoktatási intézményekben tanulók alig 3,7 százaléka külföldi, a fejlett és uniós országok esetében a tanulók 7-9 százaléka érkezik idegen országból. Jelentősebb viszont az eltérés a listavezető ausztrálokkal szemben: ott a hallgatók ötöde mobilis, a tanulók több mint 23 százaléka pedig külföldről érkezett 2008-ban.
Csökkenő támogatás
A bruttó hazai termék 6,2 százalékát költötték a fejlett országok oktatásra három éve. Míg azonban a GDP több mint hét százalékát fordította erre a célra például Dánia, Izland és az Egyesült Államok, ez 4,5 százalék alá süllyedt Olaszországban és Szlovákiában is. Pozitívum ugyanakkor a felsőoktatás területén, hogy az intézmények 1995 és 2000 között azonos összeget költöttek egy hallgatóra, az azt követő hét évben azonban átlagosan 14 százalékponttal növekedett ez az arány. Az oktatásra költött állami források tekintetében a középmezőnyben helyet foglaló Magyarország ugyanakkor a lista legalján foglal helyet a felsőoktatási intézményekre fordított összegek esetében. Egy százaléknál is kevesebbet költünk ugyanis az egyetemekre és a főiskolákra, miközben az OECD tagországai a bruttó hazai termék 1,5 százalékát fordítják átlagosan hasonló célra. A GDP két százalékánál magasabb összeget szánt viszont a felsőoktatásra állami forrásból három évvel korábban az Egyesült Államok, Kanada és Dél-Korea, ahol az elmúlt években is emelkedett a ráfordítás mértéke, miközben itthon hét év alatt százmilliókkal szánnak kevesebbet az egyetemekre, főiskolákra.
A fejlett országok többségében egyre nagyobb mértékben támogatják az egyetemeket, főiskolákat a cégek; 2000 és 2007 között Nagy-Britanniában például kétszeresére nőtt a magánszféra szerepvállalása, de kivételt képez a tendencia alól többek között Írország, Spanyolország és Lengyelország. A hallgatók többsége azonban még mindig állami intézményekben tanul, a vizsgált országok diákjainak négyötöde választja ezt a formát. Jellemző ez Európában és Ausztráliában is, például Japánban és Dél-Koreában viszont csak a diákok negyede dönt az állami intézmények mellett. Magyarországon a hallgatók 86 százaléka tanul állami egyetemen vagy főiskolán.
Népszerűtlen a felnőttképzés
Huszonhat vizsgált országban a fiatalok csaknem kétötöde szerez diplomát, de igen magas a 30 év felett felsőfokú végzettséget szerzettek száma Finnországban, Svédországban, Izlandon és Új-Zélandon. A fejlett országok felnőtt lakosságának tagjai közül tízből négyen tanulnak formális vagy informális módon. Nagyok ugyanakkor az átlag mögött megbújó különbségek: míg ugyanis az új-zélandiak és a svédek 67-73 százaléka tesz hasonlóan, addig a listát a görögök (15 százalék) és a magyarok (9 százalék) zárják. Magas ugyanakkor itthon a részképzést választók aránya, a hallgatók negyven százalékát jelentő számot a svédek, a lengyelek és a finnek szárnyalják csak túl.
Nemhogy csökkenne, de a magasabb iskolai végzettséggel tovább nő a férfiak és a nők fizetése közötti különbség. A vizsgált országok közül csupán hét államban haladja meg a diplomázott nők fizetése a férfiak bérének háromnegyedét, a két nem diplomás tagjai közötti bérkülönbség pedig csak Belgiumban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban alacsonyabb a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező férfiak és nők fizetésének különbségénél. Három OECD-országban - Izlandon, Olaszországban és az Egyesült Államokban - azonban a diplomás nők fizetése még a hasonló végzettséggel rendelkező férfiak bérének 65 százalékát sem éri el. Itthon 69 százalékot jelent ez az arány, az érték pedig mindössze hat százalékponttal emelkedett az előző tíz évben.
A vizsgálatból kiderül továbbá, hogy 18, adatot szolgáltató fejlett országban a felsőoktatási intézményekbe beiratkozott hallgatók 31 százaléka nem teljesíti az ott lefektetett feltételeket, ezért diplomáját sem kapja meg. Országonként eltérő képet mutat azonban a lemorzsolódás. A hallgatók negyven százaléka a diploma megszerzése nélkül hagyja abba egyetemi tanulmányait Mexikóban, Új-Zélandon és Svédországban, ám a diákok kevesebb mint 25 százaléka távozik idő előtt Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Japánban, Dél-Koreában és Spanyolországban.
Itthon kenyelmesebb?
Magyarország csak néhány tizedszáza lékponttal tudta növelni egy év alatt a hazánkban tanuló külföldiek és a külföldön tanuló magyarok számát 2008-ra, igaz, némileg csökkentek az OECD tagállamainak és a szervezetben helyet foglaló uniós országok átlagos értékei. De még így is jelentős az eltérés. Csupán minden harmincadik diák dönt nálunk úgy, hogy külföldön folytat tanulmányokat, miközben az uniós és a fejlett országok hallgatói közül minden 15. diák így tesz. A bolognai folyamat részeként azonban tíz éven belül meg kellene hatszorozni a határainkon túl tanuló magyarok számát. Nemcsak ez a 25 ezres hallgatói szám tűnik azonban alacsonynak a fejlett országok mellett, hanem az ideérkező diákság csekély száma is. Miközben a hazai felsőoktatási intézményekben tanulók alig 3,7 százaléka külföldi, a fejlett és uniós országok esetében a tanulók 7-9 százaléka érkezik idegen országból. Jelentősebb viszont az eltérés a listavezető ausztrálokkal szemben: ott a hallgatók ötöde mobilis, a tanulók több mint 23 százaléka pedig külföldről érkezett 2008-ban.
Csökkenő támogatás
A bruttó hazai termék 6,2 százalékát költötték a fejlett országok oktatásra három éve. Míg azonban a GDP több mint hét százalékát fordította erre a célra például Dánia, Izland és az Egyesült Államok, ez 4,5 százalék alá süllyedt Olaszországban és Szlovákiában is. Pozitívum ugyanakkor a felsőoktatás területén, hogy az intézmények 1995 és 2000 között azonos összeget költöttek egy hallgatóra, az azt követő hét évben azonban átlagosan 14 százalékponttal növekedett ez az arány. Az oktatásra költött állami források tekintetében a középmezőnyben helyet foglaló Magyarország ugyanakkor a lista legalján foglal helyet a felsőoktatási intézményekre fordított összegek esetében. Egy százaléknál is kevesebbet költünk ugyanis az egyetemekre és a főiskolákra, miközben az OECD tagországai a bruttó hazai termék 1,5 százalékát fordítják átlagosan hasonló célra. A GDP két százalékánál magasabb összeget szánt viszont a felsőoktatásra állami forrásból három évvel korábban az Egyesült Államok, Kanada és Dél-Korea, ahol az elmúlt években is emelkedett a ráfordítás mértéke, miközben itthon hét év alatt százmilliókkal szánnak kevesebbet az egyetemekre, főiskolákra.
A fejlett országok többségében egyre nagyobb mértékben támogatják az egyetemeket, főiskolákat a cégek; 2000 és 2007 között Nagy-Britanniában például kétszeresére nőtt a magánszféra szerepvállalása, de kivételt képez a tendencia alól többek között Írország, Spanyolország és Lengyelország. A hallgatók többsége azonban még mindig állami intézményekben tanul, a vizsgált országok diákjainak négyötöde választja ezt a formát. Jellemző ez Európában és Ausztráliában is, például Japánban és Dél-Koreában viszont csak a diákok negyede dönt az állami intézmények mellett. Magyarországon a hallgatók 86 százaléka tanul állami egyetemen vagy főiskolán.
Népszerűtlen a felnőttképzés
Huszonhat vizsgált országban a fiatalok csaknem kétötöde szerez diplomát, de igen magas a 30 év felett felsőfokú végzettséget szerzettek száma Finnországban, Svédországban, Izlandon és Új-Zélandon. A fejlett országok felnőtt lakosságának tagjai közül tízből négyen tanulnak formális vagy informális módon. Nagyok ugyanakkor az átlag mögött megbújó különbségek: míg ugyanis az új-zélandiak és a svédek 67-73 százaléka tesz hasonlóan, addig a listát a görögök (15 százalék) és a magyarok (9 százalék) zárják. Magas ugyanakkor itthon a részképzést választók aránya, a hallgatók negyven százalékát jelentő számot a svédek, a lengyelek és a finnek szárnyalják csak túl.
Nemhogy csökkenne, de a magasabb iskolai végzettséggel tovább nő a férfiak és a nők fizetése közötti különbség. A vizsgált országok közül csupán hét államban haladja meg a diplomázott nők fizetése a férfiak bérének háromnegyedét, a két nem diplomás tagjai közötti bérkülönbség pedig csak Belgiumban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban alacsonyabb a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező férfiak és nők fizetésének különbségénél. Három OECD-országban - Izlandon, Olaszországban és az Egyesült Államokban - azonban a diplomás nők fizetése még a hasonló végzettséggel rendelkező férfiak bérének 65 százalékát sem éri el. Itthon 69 százalékot jelent ez az arány, az érték pedig mindössze hat százalékponttal emelkedett az előző tíz évben.
Kullogó magyar oktatás
