valasz.hu/gasztronomia/borosz-120315

http://valasz.hu/gasztronomia/borosz-120315

A kakaófától a krampuszig

Csokoládémúzeum Bécsben

/ 2018.03.21., szerda 14:23 / Hírforrás: Válasz.hu

Hány múzeum is van Bécsben? A Wikipédia szerint 106, köztük olyan csudák is, mint a Cipő- vagy a Kéményseprő-múzeum, de például az Erste Bank – létező – múzeuma nincs a listán, ami a számadat pontosságát máris gyanússá teszi. Úgyhogy mondjuk azt, hogy legalább 100-110, és akkor a művészeti galériákról, templomokról, kastélyokról és egyéb építészeti látnivalókról még nem szóltunk. Ezek közül az egyik a Schokomuseum.

Igazi megváltás volt, amikor az idei tél legcudarabb havazásából kikecmeregve megérkeztünk a 12. kerületbe, Meidlingbe. A környék ipari létesítményei közül messziről kiragyog a sárga-rózsaszínben pompázó gyárépület. Parkolni egy kis beugró udvarban tudunk, de buszparkolójuk is van. A bejáratot lehet, hogy más se találja meg elsőre: elvonja az ember figyelmét az éppen vele szemben lévő boltajtó meg az összes kirakati finomság.

De ne, ne legyünk ilyen gyenge jellemek, irány a múzeum! 9-től 4-ig vannak nyitva, csoportok esetén lehet egyezkedni. A belépés 5 év alatt ingyenes, 5 és 10 év közöttieknek 5 euró, 11 évesnél idősebb látogatóknak 6 euró. Ezért a pénzért nemcsak megnézhetjük, de végig is kóstolhatjuk a háromféle folyékony csokoládéalaptól a kész bonbonok, pralinék és nápolyik bőséges választékáig. Felnőttek további két, 5 és 18 év közötti ifjoncok egy euróért vehetnek részt német vagy angol nyelvű tárlatvezetésen, de erre nem biztos, hogy érdemes áldozni, mert a magyar látogatók itt igazán el vannak kényeztetve: a kiállítás igen nagy részén háromnyelvűek a feliratok – és a harmadik a magyar!

Maga az épület olyan csúnya, amilyen csúnya egy 1950-es évekből származó gyár csak lehet. De a fogadótérben a növények és az alkalmazottak is mosolyognak, a kasszánál ajándék banáncsokival kedveskednek, miközben a hátunk mögött kitódul egy tucat, láthatóan elégedett óvodás. A házimoziban kezdünk: egy tízperces, jól összerakott filmecske (magyar hangbemondással!) ismertet meg a Heindl családdal, az üzem és a múzeum történetével. Mert igen: ez nem állami intézmény, hanem egy családi vállalkozás egyik „melléküzemága”. Nem is kicsi.

A kiállítás egyik fele a földszinti terekben helyezkedik el: jól kiválasztott illusztrációkkal kísért tablósorozat és néhány tárlónyi tárgy mutatja be a kakaó történetét, kezdve a Kr. előtt 1500 körüli olmékokkal – akik már használták – és a majákkal, akik Kr. után 600 körül már termesztették. Aztán jöttek az aztékok, akik a XV–XVII. században egyszerűen keserű víznek, „xoco-atl”-nak titulálták a vízzel kevert kakaóport, és már meg is lett a csokoládé neve. Már ők is tettek bele egy kis vaníliát vagy Cayenne-borsot. Az aztékokról az is kiderül, hogy adó fejében vagy kereskedőktől szerezték be a kakaót, és nem súlyra, hanem darabra számolták.

A kakaóbab fontos fizetőeszköz volt, Cortez 1519-ben több mint ezer tonnát talált belőle a frissiben meghódított Mexikó uralkodójának, Moctezumának a palotájában. Érdemes rápillantani arra a tárlóra, amely a kakaóbab feldolgozásának eredeti eszközeit kínálja. Engem különösen a szép, faragott kavarók hoznak lázba, ezeket az amerikai kontinensen ma is forgatják.

A kakaót Európában eleinte csak csokoládéital készítéséhez használták, ára miatt csupán a leggazdagabbak. Ők aztán nagyjából mindent beleraktak, ami ritka és drága gyarmatáru volt: a nádcukor mellett szegfűszeget, ánizst, szerecsendiót, borsot, paprikát, fahéjat, csilit, rózsavizet, narancslevet – és melléjük egy kis hazai sót… Idő kellett hozzá, míg ezek a vadhajtások lekoptak. Viszont rájöttek egy előnyös újításra: víz helyett tejjel főzték, így simább és finomabb lett.

Itt meg kell torpannunk egy pillanatra: egy tabló ugyanis arról tudósít, amit a filmen is láttunk, s ami Heindlék egyik büszkesége. Hogy ugyanis „fair-trade” kakaóval dolgoznak. A család fiatalabb nemzedékéből ketten, Walter és Barbara 2014-ben el is mentek Elefántcsontpartra megnézni, hol és hogyan terem az alapanyag, amelyet használnak. Ekkor a világ kakaókereskedelmének mindössze 1,2 százaléka származott „tisztességes” forrásból – ami egyszerűen azt jelenti, hogy a harmadik világ gazdálkodói is jussanak méltányos haszonhoz, és dolgozzanak emberi körülmények között.

A Heindl cég azóta is részt vesz a programban, sőt abban a fejlesztésben is, amely a helyi termelést igyekszik modernizálni, gazdaságosabbá és jövedelmezőbbé tenni. És ez még nem minden: a gyár tetőzetének nagy részén napelemek sorakoznak, a termelésben emitt keletkező hőt amott visszaforgatják más berendezésekbe. A divatos kulcsfogalmak lábnyomokról és fenntarthatóságról itt koránt sem üres szólamok.

Saly Noémi irodalomtörténész bécsi beszámolója a Magyar Konyha Online oldalán olvasható el! 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ezért viszik el Nagy Imre szobrát a Kossuth tér mellől

Immár biztos: elviszik a Nagy Imre-szobrot a Kossuth tér közvetlen szomszédságából, helyére valószínűleg a Nemzeti Vértanúk emlékműve kerül. Miért mondja az általunk megkérdezett történész, hogy a „Nagy Imre-kultusz” elleni hadjárat legalább egy évtizeddel elkésett? Megéri-e visszaállítani a Vértanúk terének 1945 előtti állapotát? Részletes háttér a július 18-i, digitális Heti Válaszban!

Így profitálna Macron a világbajnoki címből

Franciaország a világbajnoki diadal mámorában úszik, s az egy éve hivatalba lépett Emmanuel Macron államfő igyekszik a vezérszurkoló mezét magára ölteni. Kérdés, hogy az eddig ügyesen alakított szerep felváltja-e a hozzá mind jobban tapadó „gazdagok elnöke” képet. Részletes háttér a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Mi legyen a hajléktalanokkal? Válaszol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke

Októberből törvény tiltja, hogy a hajléktalanok életvitelszerűen közterületen tartózkodjanak. Egy magát kereszténynek valló kormány bilincsben vezetteti el a legszegényebbeket? De működhetnek-e hajléktalanszállóként az aluljárók? Vecsei Miklóst, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét dilemmáinkkal szembesítettük. A teljes nagyinterjú a digitális Heti Válasz legfrissebb számában olvasható.

Hatékony oktatási-nevelési stratégia a cirkuszban

A Fővárosi Nagycirkusz előadásait, valamint különböző programjait látva egyre inkább bebizonyosodik, hogy a cirkusz közösségeket tud megszólítani, gondolkodásra, beszélgetésekre, vitákra sarkalló tartalmakat képes közvetíteni.