A lélek időnként a gyomorban lakik

Maki Stevenson – Japánból Amerikán át Budapestre

/ 2018.02.14., szerda 13:20 / Hírforrás: Válasz.hu

Kezével körbeforgatja a fácánt, villámgyorsan tépdesi ki az apró tokokat. A diákok vizsgavacsorára készülnek, de még fotózás közben is besegít – minden percében szakács a Japánban született, Amerikában nevelkedett Maki Stevenson, a budapesti Culinary Institute of Europe (CIE) alapítója.

Részlet az intrjúból:

– Fotózás közben sem lankad a figyelme, a szeme sarkából a diákok munkáját figyeli. Ösztönös a maximalizmusa?

– Nincs tökéletesség: mindig lehet javítani, elmélyíteni a tudást. A tökély a véget jelenti – amíg élsz, fejlődhetsz. Ez nagyon szép, de mindig ad egy kis stresszt, valamennyi plusznyomást. Ha ez egy családi tradícióról szól, mondjuk Japánban, ahol nemzedékeken át visszük tovább a hagyományt, ott nemcsak fenntartani kell a szintet, hanem hozzá is tenni a saját maximumunkat.

Száz százalékban japán vagyok, de a gondolkodásomon látszik, hogy tizenkét évesen Amerikába költöztünk a családommal.

Érdekes helyzet volt, hiszen alkalmazkodni kellett a környezethez, de tartani is a saját identitásunkat; ebben édesanyám szigorú volt, hálás is vagyok érte.

– Amerika után Magyarország éles váltás volt?

– Egy izolált szigeten születtem, amit tenger vett körül. Szüleim mégis igyekeztek nyitottságot vinni bele, külföldiekkel barátkoztak, meghívtak másokat hozzánk. Édesanyám már Japánban is főzött nyugati ételeket, hetente egyszer kés-villás napot tartottunk. Hiába csöppentem bele még fiatalon a nyugati közegbe, Európa akkor is nagyon különbözik Amerikától. A közös történelmi motívumok mellett külön utak is jellemzik – a gasztronómián ez nagyon meglátszik. A francia konyha persze vezető szerepet játszik, de mégis rengeteg helyi íz és hagyomány tapasztalható meg, akármerre megyünk. Nekem ez teszi igazán érdekessé, hisz a kultúra és a gasztronómia a tányérokon fonódik össze.

– Mit hozott a családjából?

– Apám kiotói származású. Hihetetlen gourmet volt, sőt ma már azt mondanánk rá, hogy gasztrosznob. Nem tudom, mennyi pénzt költött ételekre; nem volt gazdag, de mégis mindenből a legjobbat vásárolta, minőséget a mennyiség helyett. Tokiói anyámmal nem tudtak mindent készen megvenni, ezért a jó alapanyagokból való főzés volt a járható út. Gyerekként például nem ettem bolti édességet: mindent otthon készítettünk. Folyamatosan gyűjtöttük az alapanyagokat – anyámnak olyan volt a természet, mint valami hatalmas bazár. Gyűjtött, feldolgozott, csomagolt, a felesleget pedig odaajándékozta a barátoknak. A karácsonyi felkészülés már októberben elkezdődött, minden kézzel készült, a csokik, a cukorkák is. Néha már beteg voltam az illatoktól…

– Mégis szakács lett?

– Azt szeretem ebben a szakmában, hogy az étel még akkor is összeköt embereket, ha nem értik egymás nyelvét. Valami ősi kapcsolat ez, nagyon izgalmas, átnyúlik vallás, neveltetés, kultúra fölött. Az ízek bármit legyőznek. Varázslat ez, szájon át. Dallasi házunk olyan volt, mint valami átjáró. Sok külföldi diák volt a környezetemben, akik az ünnepek alatt egyedül maradtak; mindig hazavittem valakit. Egy német barátom 1996-ban a hálaadási vacsorát töltötte nálunk. Olyan mély benyomást tett rá anyám vendégszeretete, hogy azóta is minden karácsonyra ír neki, újra és újra megköszönve azt az estét.

– Texasból a gasztronómia miatt költözött New Yorkba?

– Dehogy, én eredetileg zenész vagyok, csellista – a magyar férjemet is még akkor ismertem meg. Akkoriban kaptam egy állásajánlatot Kolumbiába. Eladtam a bútoraimat, felszámoltam mindent, és készen álltam arra, hogy elinduljak. Minden barátom művész volt, buborékban éltem, naivan csak a szép dolgokra figyeltem. Az sem volt furcsa, hogy mondták, ne gyalogoljak majd az utcán, ne használjak buszt, inkább taxizzak – fel sem merült bennem, hogy az az ország veszélyes lehet.

Mielőtt elutaztam volna, kezembe került egy hosszú újságcikk, ami a kolumbiai drogkartelleket, az alvilágot mutatta be. Akkor állt össze a kép és döntöttem: nem megyek Dél-Amerikába. Ott álltam tanácstalanul: se munka, se lakás, se tervek. Ekkor mondta a férjem, Bandi, hogy

"ha nem tudod, mit kezdj magaddal, nem számít, hol vagy éppen a világban”.

Igaza volt: ekkor, 1997 nyarán jöttem először Magyarországra. Egy cselló, a hátizsákom meg egy doboz CD – így kezdődött itt az életem. Még vegetáriánus voltam, de inkább kíváncsiságból, hogy reagál a szervezetem. Akkortájt kezdtem tudatosan foglalkozni a testtel, a tápanyagokkal, az emésztéssel. Elkezdtem spórolni, hogy elmehessek a New York-i Natural Gourmet Institute for Health and Culinary Arts iskolájába – három évvel később tehát utaztunk vissza az Egyesült Államokba. 

– A zene teljesen háttérbe szorult?

– Úgy gondoltam, a csellóhoz mindig visszatérhetek. Akkor már hosszú évek óta egész napokat játszottam, minden csak a zenéről szólt. 

A teljes cikk a Magyar Konyha Online oldalán olvasható el!

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.

Ki nyerhet áprilisban? Most vasárnap minden eldől

Röviddel a parlamenti választás előtt a pártok a legjobboldalibb megyei jogú városban, Lázár János pátriájában tesztelhetik stratégiájukat. A hódmezővásárhelyi eredményből következtetni lehet majd az országos voksolás végeredményére is. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija!

Ma született Mátyás király

A Mátyás király Emlékév alkalmából ma este a budavári Mátyás-templomban ad koncertet az Angelica Leánykar, Kolozsváron pedig Mátyás Napok kezdődnek.

Ki ez az ember? Dél-Afrika Mészáros Lőrince?

Korrupt elnökének eltávolításával Dél-Afrika adott magának még egy esélyt, hogy valóra váltsa a reményeket, amire negyed százada nem képes. A friss Heti Válaszból kiderül, hogy az utódnak csodát kéne tennie: például vizet fakasztania a Fokváros körüli sziklákból.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.