A Nagy Levin
"Nagyon finoman készíti az ételeket, barátom - mondta az angol. - Uram - felelte szerényen Brigeron, a félszemű rabló -, Levinnél tanultam a szakácsmesterséget."
Pedig akkor már mindent tudtunk Levinről. Hogy nem tud olvasni, hogy békés természetű, bár időnként megvadul, ilyenkor pénzt lop az ezredpénztárból, megszökik, beül egy drága étterembe és a sárga földig "leeszi magát". Aztán jelentkezik a legközelebbi őrsön és várja a büntetést. Fél évig semmi baj vele. Aztán újra kitör rajta a "krémes vész" vagy a "kotlettveszettség" és megint: lopás, szökés, evés. Ain-Szefrában például (az utolsó vasútállomás a sivatag peremén), amikor elfogták, erőszakkal kellett kicsavarni kezéből a palacsintát.

Levin az igazi ínyencek sorába tartozott, a Curnonskyk, Brillat-Savarinek fajtájába, akik egy vértanú önmegvetésével viselték sorsukat. Álmában fennhangon recepteket mormolt (hatfogásos halvacsorát vizionált), amit a garnizon kiéhezett legionáriusai nem vettek jó néven, ezért vagy csajkával verték fejbe, vagy élve akarták eltemetni. De ő nem engedett az elveiből. Úriember még a sivatagban sem rakja a burgonyát arra a tányérra, amiből a húst eszi, csak hogy a húslé összekeveredjen a körettel. A halat pedig frissen reszelt péksüteményben rántjuk, és csak kispolgári egyén eszi az articsókát vajas morzsával. Gyakran hangoztatta: "Végy egy istenverte távoli garnizont. Ha beleteszel egy puha jellemű embert és a Szahara lassú tüzénél megsütöd, az illető bármikor feltrancsírozható."
Az angol Teesside egyetem kutatói szerint az étrend befolyásolja a bűnözésre való hajlamot. Ha a nehézfiúk szotyoláznak, hamarább elvágják egymás torkát, mivel az olajos magvakban lévő mangán agresszióra ösztönöz. Mexikóban már évek óta "békítő" börtönkosztot kapnak az elítéltek, egy kormányprogram pedig a táplálkozástudomány segítségével igyekszik jó útra téríteni a rablógyilkosokat.
Az amerikai kormányhivatalok sajnálatos módon nem tanulmányozták Rejtő Jenő életművét. A Nagy Levin pontosan tudta, melyik bűnözőnek milyen a gusztusa. "A rablógyilkosok csak nyárson és roston sült húsokat készítettek jól, azt is csak egészen angolosan. Az orgazdák és besurranó tolvajok specialitása volt a hal. Igazi tyúklevest és főtt marhahúsokat a zsarolók készítettek, viszont az édes tésztát, habos dolgokat a leánykereskedők és zsebtolvajok tanulták el hamar."
Kiderült ez Őfelsége fegyintézetében is, az angliai Sutton községben, ahol megszállott emberbarátok börtönéttermet nyitottak. A Dutyiban (The Clink) dolgozó 25 fegyenc hamar ráébredt, hogy a vendéglátás ("konyhakéssel elkövetett rablás") jövedelmezőbb, mint a betörés, ráadásul nem is büntetik.
Ilyen állásra vágyott Levin is. De ő csak nadrágvasaló volt. Aztán a Cape Town-i fogházban (ahová betörésért került) a walesi herceg lába elé vetette magát: "Sir! Én főzni akarok! Miért van az, hogy mindent tanulhatnak a rabok, csak főzni nem?!" A trónörökös annyira meghökkent, hogy otthagyta a fogdában a hajószakácsát. Így tanult meg főzni Levin. Akár híres is lehetett volna, de nem így történt. A Savoy Hotelből vasra verve vitték vissza a börtönbe. Rejtőnél a dolgok és az emberek azért javulnak meg, hogy újra el tudjanak romlani.
NAGY LEVIN ÉTTEREM
Budapest XXI., Rákóczi Ferenc út 200.
Ahol a személyzet (16-17 óra között) szabadon pofozható.
A Nagy Levin