A szakácskönyvek igazi szerelmesei

/ 2018.01.04., csütörtök 15:32 / Hírforrás: Válasz.hu

A gyűjtögető életmód a múltunkból fakad, de génjeink a jelenbe is átörökítették. Mivel az evés nemcsak az életben maradás egyik bevált módja, hanem örömforrás is, természetes, hogy sokan tartanak otthon szakácskönyvet.

Van, aki az anyutól örökölt Horváth Rozival is tökéletesen boldog, más a legújabb külföldi szakirodalomra is lecsap. Egyesek csak a recepteket, mások a technológiát vagy éppen a gasztrotörténetet keresik. Három gyűjtőt, könyvbolondot kerestünk meg – mindannyian szakemberek, akiket összeköt a betű és az ételek szeretete.

Szántó András óriási könyvespolca előtt ül, de mögöttem is van egy, na meg a szomszéd szobában is. A fotelből böngészem a gerincek feliratát, több nyelv, több téma, több évszázad van köröttünk. Gasztronómus, könyv- és képeslapgyűjtő, Budapest múltjának nagy tudója. A receptekről, a vendéglátásról és az ehhez kapcsolódó irodalomról beszélgetünk.

„Megváltozott a piac, az utóbbi húsz évben sokkal több szakácskönyv jelenik meg. Divat lett, bekerültek a köztudatba, igaz, fogalmam sincs, mit kezdenek velük. Nézegetik a polcon? Az egyik felük túl egyszerű recepteket sorol, a másik felében meg séfek teszik az átlagos felhasználó számára túl magasra a lécet”

– összegzi röviden a jelent.

„Ötven éve kezdtem, és nem volt szándékos: egy Böszörményi úti antikváriumban került a kezembe salátaállapotban az 1796-os Új Magyar Szakácskönyv, ami tulajdonképpen az 1695-ös Tótfalusi sokadik kiadása. Szép volt a nyelvezete, izgalmas a tartalma. A régi receptek közül egy 500 éves töltött káposzta a kedvencünk. Természetesen mi savanyítunk, az a lényeg, az adja az igazi ízeket. Gyömbér van benne, bors, de semmi rizs: egy orvos barátom is nagy rajongója, de nyolc éve Borbás Marcsi is megkóstolta nálam.”

András elmondta, az ő igazi szenvedélye nem is a szakácskönyvek gyűjtése, hanem átfogó módon a gasztronómia kultúrtörténete, a vendéglátás múltja.

„Idehaza sokan gyűjtenek mindenféle receptkönyvet, bár igazán komolyan kevesen veszik, az elkötelezett gyűjtők köre aránylag szűk.

A világ legnagyobb szakácskönyvgyűjteményével egyébként a magyar milliomos, séf, újságíró és showman Szathmáry Lajos rendelkezett, a legendás Chicago Bakery étterem tulajdonosa.

A Föld legjobb antikváriumai jelentettek neki a készletükről, de maga is számos mű szerzője, elismert szakember volt Amerikában. Több elnöki beiktatásra is meghívták, tévéműsorokban vendégeskedett, konyháján a legnagyobb sztárok étkeztek. Hagyatéka egyben maradt, könyvgyűjteményét az Iowai Egyetem kapta meg. Még óegyiptomi papiruszon is volt receptje, büszke vagyok, hogy nekem is dedikált a könyveiből.”

András a kedvencei és a gyűjtés kapcsán elárulja: „A gasztrotörténet nekem csak később jött. Annyira beleástam magam, én, a gépésztechnikus, hogy a Mezőgazdasági Könyvkiadó a nyolcvanas évek elején felkért, írjam meg az Eleink ételei című könyvet. Emlékszem, kilencezer forintot kaptam érte, amikor csak egy ezres volt a fizetés. Feleségemmel be is fizettünk az egyhetes tiroli IBUSZ-útra.

Az új könyvek világa talán a régi kiadványoknál is áttekinthetetlenebb: divat lett receptgyűjteményt kiadni. A régi, néhány soros leírások mellé rengeteg kép társul, enélkül ma már eladhatatlanok. Az újdonságok tetemes hányada megmarad a komfortzónán belül, az átlagembernek szól, nem igazán mutat új eljárásokat, inkább csak ismert vagy megismerendő ízeket kombinál – rosszabb esetben csak egy sztár személyes ízlését ismerjük meg az általa lefőzött és megírt, vagy lefőzetett és megíratott könyvön keresztül.

A könyvesboltok választéka ugyan elsőre gazdagnak tűnik, de akiket nem csak a felszín érdekel, bajban vannak a sok felületes divatkiadványt elnézve. Mit tegyen az, akit nem a tévés szakács vagy az egynyári gasztroblogger tudása érdekel? Szerencsére van 13 olyan négyzetméter Magyarországon, ahol ők is elégedetten böngészhetnek.

Cookbooks boltban – ahogy a neve is elárulja – nincs ponyva, se krimi, se romantikusok. A szépséget, az izgalmat az ételek ígérete adja. Fekete Antoniónak mindez sokáig csak hobbi volt, abból nőtte ki magát a webshop – a jelenlegi stáció a budapesti, Páva utcai boltocska, ahol nemcsak a nemzetközi piac csúcskiadványait érhetjük el kényelmesen és naprakészen, hanem kézbe is vehetjük a portékát.

És milyen szakácskönyvet gyűjt Wolf András, a Salon étterem séfje? Megtudhatja a Magyar Konyha Online oldalán olvasható cikkből!

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.