Testvérek között

A szekszárdi Sebestyén Pince

/ 2018.02.16., péntek 14:14 / Hírforrás: Válasz.hu

Szekszárdon születtem, székelyeket szerettem – így is bemutathatnák a Sebestyén szülők gyermekeiket: Csilla és Csaba a borvidék jeles másodgenerációs képviselői, akiktől megtudjuk, miért kóstolja meg a hazatérés ízét, aki Iván-völgyi bikavérüket issza. Nem csoda, XIX. századi verssel bizonyítják, hogy a bikavér otthona Szekszárd.

Részlet az interjúból:

– Vida, Takler, Heimann – már-már történelmi nevek Szekszárdon. A felsoroltakkal ellentétben viszont önök szüleikkel közösen alapították a családi borászatot. Mikor határozták el, hogy létrehozzák a Sebestyén Pincét? 

Csaba: Édesapánk a nyolcvanas évektől készített borokat, felvásárolt szőlőből a család-rokonság örömére. De hogy milyen élmény hatására határoztuk el, hogy hobbiborászatból valódi pincét csinálunk…

Csilla: Talán amikor Vida Péter a 2000-es cabernet sauvignon-unkat kóstolta, amellyel Csabi megnyerte a rangos Páneurópai Borverseny kategóriadíját. Péter írta le a tételünket: milyen gyümölcsöket – fekete szedret, áfonyát –, csokoládét érez benne, milyenek a bor tanninjai…Mi hozzá sem tudtunk akkoriban szólni ehhez, hiszen még csak két éve indultunk. Én idegenforgalmi közgazdásznak tanultam, Csaba autószerelőként dolgozott, nem ismertük ezt a nyelvezetet. Vida Péter borleírása választóvonal volt: el is szégyelltem magam, irigyeltem is a tudásáért. Akkor döntöttem el, hogy fejlődni, tanulni fogok.

Csaba: Annyit értettünk belőle, hogy valaki nagyon szépen beszél a mi egyszerű, hagyományos módon készült, de különlegesnek gondolt borunkról. Egy-két évvel az 1998-as indulásunk előtt esett meg velem, hogy Tamásiban horgásztam, és ahogy ilyenkor lenni szokott, egymás borait iszogattuk. Amikor megkínáltam a folyóborunkkal a szomszéd stégnél pecázó embert – akiről később kiderült, hogy sommelier –, s elkezdte elemezni, rájöttem, milyen komoly téma a bor. És hogy közösséget teremt az emberek között, valóságos összekötő kapocs. Mi addig csak ösztönszerűen készítettünk bort, és ott a stégen állva azt éreztem, hogy valaki tehetséget lát bennem. 

– Hány év telt el a tamási élmény és aközött, hogy önök ketten összeálltak?

Csilla: 2003-ban végeztem a főiskolán, és rögtön beiratkoztam az első egyéves sommelier-tanfolyamra Pécsre. Ez a képzés egyébként csak kétszer indult, kevesen végeztük el. Itt volt tanulótársam Ruppert Ignác a Trust hordócégtől, de elsősorban borászatokból érkeztek: a Bocktól, a Vylyantól, Gerééktől. A franciaországi Suze-la-Rousse Egyetemről jött oktató, én tőle tanultam meg kóstolni. Később Székesfehérváron kezdtem dolgozni egy borszaküzletben, hogy megismerjem a magyar borokat, a hétvégéken pedig Csabinak segítettem a pincében. Az iskola befejeztével rájöttem, mennyire sokat kell még tanulnom, így külföldre mentem.

Csaba: Érdemben akkortól használjuk húgom tehetségét a borászatban, amióta külföldön kezdett dolgozni. Rutinos, gyakorlott kóstolóvá vált, határozott ízlésvilága lett. Ami ráadásul találkozik az enyémmel. Ha mégsem, abból mindig termékeny viták alakulnak ki köztünk.

Csilla: A skóciai munkám legnagyobb adománya az volt, hogy naponta negyven-ötvenféle bort megkóstoltam hat éven át. Ezeknek a tapasztalatoknak köszönhetően kezdtünk el mi is finomabban bánni a hordóhasználattal és törekedtünk az alacsonyabb alkoholfokra.

Csaba: Közösen kezdtünk ráérezni, milyen bort is szeretnénk készíteni. A borászt pedig az teszi, hogy rá is talál az elkészítés útjára, legalábbis tudatosan keresi ezt az utat. – Csilla skóciai éttermi munkája alighanem felért egy tanulmányúttal.

Csilla: Sommelier szerettem volna lenni, és az angoltudásomat pallérozni. Az első munkahelyem a Gleneagles Hotel Strathearn nevű fine dining étterme volt, ötszáz tétellel a borlapon. Végigjártam a szamárlétrát – egészen a vezető sommelier szintig. Később lehetőséget kaptam, hogy átmehessek ugyanennek a kastélyszállodának a két Michelin-csillagos Andrew Fairlie nevű éttermébe, márpedig ez minden évben a világ ötven legjobb étterme között van. Itt három évig kisebb termelők ritka tételeit kóstolhattam meg, és persze kínáltam. Közben elvégeztem a WSET Diploma tanfolyamot Ruszton, és Bécsben egy képzést, majd egy évig dolgoztam egy olaszországi biodinamikus borászatnál.

 A teljes cikk Az Ízlelő Online oldalán olvasható el!

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.