A vörös gróf

/ 2017.03.14., kedd 16:06 /

„E fiúból regényíró vagy regényhős leend” – mondta róla a család öreg barátja. Hát nem regényíró lett! Kancellár se, ahogy az apja akarta. Pedig gróf volt, főrendiházi tag.

De Teleki Sándor kalandvágyó ember volt, a lázadás szellemét Táncsics Mihály plántálta belé 14 éves korában. Harcolt öt háborúban, Spanyolországban halálra ítélték, a főbelövéstől Ferdinand de Lesseps, a Szuezi-csatorna építtetője mentette meg. Harminc évvel később Kolozsvárott mégis felakasztották, igaz, csak in effigie, tehát távollétében, hiszen az aradi várbörtönből megszökött, ezért a császári hóhér csak nevét és képmását tudta kiszögezni a bitófára.

Szóval kalandor is lehetett volna belőle, a „vörös grófból”, ahogy az udvarhű mágnások gúnyolták, ám nem lett, mert 1846 szeptemberében a sors összehozta Petőfi Sándorral. A találkozás a nagykárolyi Szarvas vendéglőben ma már legenda. „Ön az első eleven gróf, akivel beszélek” – mondta Petőfi. „Hát döglöttel beszéltél-e?” – érkezett a savanyú válasz. „Az magam is voltam komédiás koromban” – mondá a költő. „Na, cimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok.” A többi érettségi tétel: Petőfi nászútja a koltói kastélyban, az utolsó találkozás Bem seregében.

Teleki viselt dolgairól fantasztikus kalandregény készülhetne. De nem írta meg senki. Még Jókai Mór sem. Pedig ezredes volt Bem apó seregében, tábornok Garibaldi alatt, Jersey szigetén összebarátkozott Victor Hugóval, Moszkvában megszöktetett egy hercegnőt Liszt Ferenc kívánságára, és hol földönfutó száműzöttekkel, hol császárokkal és királyokkal múlatta az időt. Összejárt Kossuth Lajossal és Dumas papával (ahogy gyerekei nevezték), bejárta a világot, mire felfedezte, hogy a legszebb kilátás a koltói dombról esik, kislánya, Buba szőke feje fölött elnézve.

Szóval bármi lehetett volna. Leginkább szakács. „Nekem az a szerencsétlenségem, hogy van valamim, s élhető állapotban vagyok, nem vagyok rászorulva a kézi munkára, mert ha nem lenne semmim: ma már talán európai hírneves szakács lennék, túlszárnyalnám Caréme-et, Soyer-t, Gaufrét, s tán még az öreg Dumas Sándort is, ki ebben a mesterem vala" – írta.

Ez nem üres beszéd. Főzött olla podridát (spanyol egytálétel) Nápolyban, maga fogta rombuszhalat vitt Victor Hugónak karácsonyra Jersey szigetén, troyes-i hurkát idősebb Dumas-nak Párizsban. A három testőr szerzőjével rengeteget szakácskodtak, hiszen 11 éves olaszországi száműzetése alatt az öreg Dumas minden évben nála töltött néhány hetet. Ahogy megérkezett, hívatta Máriát (Teleki erdélyi szakácsnőjét), adott neki egy húszfrankos aranyat azzal, hogy: ne főzzön. Aztán nekiállt maga a vacsora elkészítésének. Teleki nevéhez kötik a Garibaldi galuskája nevű édességet is. (A kiszaggatott galuskát vaníliás tejben kifőzzük, meghempergetjük dióban, fahéjas porcukorban, mazsolát szórunk rá, pirosra sütjük.)

Feljegyezte azt is, hazatérte után mit ettek az urak a nagykárolyi megyegyűlésen. „Kétféle leves fekete rizskásával s fehér apró gombócokkal, malacvelő makarónival, harcsa piros ászpikban, bélszín befojtva rozsdás lébe, libavérrel és libaaprólékkal környezve, tejfeles töltött és laskás dinsztelt káposzta, mandulás kürtőskalács, pánkó cukrozva.” Halála előtt még arra ösztökélte Zilahy Ágnest, hogy írjon egy igazi magyar szakácskönyvet. A kötet elejére megható előszót kerekített: „Mondhatom, hogy élvezettel olvastam leírását azoknak a jó magyar ételeknek, amelyeket olyan jóízűen élveztem, míg gyomrom volt, annyira nélkülöztem a számkivetésben, és most már, vén koromban, csak villa és kanálhegyen ehetem. Én is konyítok valamit a szakácsság művészetéhez. Nagy mesterem volt, ki titkaiba bevezetett: az öreg Dumas, aki Caréme, Soyer magaslatán állott és Brillat-Savarin tudományát tökélyesítette. Okos dolgot cselekedtem, amikor nagysádnak tanácsoltam, hogy írjon szakácskönyvet; sikerült, olyan, mint egy pirosra sült, pompás pulykapecsenye.”

Aztán már csak állt a koltói ház ablakában, mellette letört darabok nevezetes bitófákból, s Garibaldi első mankója.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ki nyerhet áprilisban? Most vasárnap minden eldől

Röviddel a parlamenti választás előtt a pártok a legjobboldalibb megyei jogú városban, Lázár János pátriájában tesztelhetik stratégiájukat. A hódmezővásárhelyi eredményből következtetni lehet majd az országos voksolás végeredményére is. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija!

Ma született Mátyás király

A Mátyás király Emlékév alkalmából ma este a budavári Mátyás-templomban ad koncertet az Angelica Leánykar, Kolozsváron pedig Mátyás Napok kezdődnek.

Ki ez az ember? Dél-Afrika Mészáros Lőrince?

Korrupt elnökének eltávolításával Dél-Afrika adott magának még egy esélyt, hogy valóra váltsa a reményeket, amire negyed százada nem képes. A friss Heti Válaszból kiderül, hogy az utódnak csodát kéne tennie: például vizet fakasztania a Fokváros körüli sziklákból.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.