A vörös gróf

/ 2017.03.14., kedd 16:06 /

„E fiúból regényíró vagy regényhős leend” – mondta róla a család öreg barátja. Hát nem regényíró lett! Kancellár se, ahogy az apja akarta. Pedig gróf volt, főrendiházi tag.

De Teleki Sándor kalandvágyó ember volt, a lázadás szellemét Táncsics Mihály plántálta belé 14 éves korában. Harcolt öt háborúban, Spanyolországban halálra ítélték, a főbelövéstől Ferdinand de Lesseps, a Szuezi-csatorna építtetője mentette meg. Harminc évvel később Kolozsvárott mégis felakasztották, igaz, csak in effigie, tehát távollétében, hiszen az aradi várbörtönből megszökött, ezért a császári hóhér csak nevét és képmását tudta kiszögezni a bitófára.

Szóval kalandor is lehetett volna belőle, a „vörös grófból”, ahogy az udvarhű mágnások gúnyolták, ám nem lett, mert 1846 szeptemberében a sors összehozta Petőfi Sándorral. A találkozás a nagykárolyi Szarvas vendéglőben ma már legenda. „Ön az első eleven gróf, akivel beszélek” – mondta Petőfi. „Hát döglöttel beszéltél-e?” – érkezett a savanyú válasz. „Az magam is voltam komédiás koromban” – mondá a költő. „Na, cimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok.” A többi érettségi tétel: Petőfi nászútja a koltói kastélyban, az utolsó találkozás Bem seregében.

Teleki viselt dolgairól fantasztikus kalandregény készülhetne. De nem írta meg senki. Még Jókai Mór sem. Pedig ezredes volt Bem apó seregében, tábornok Garibaldi alatt, Jersey szigetén összebarátkozott Victor Hugóval, Moszkvában megszöktetett egy hercegnőt Liszt Ferenc kívánságára, és hol földönfutó száműzöttekkel, hol császárokkal és királyokkal múlatta az időt. Összejárt Kossuth Lajossal és Dumas papával (ahogy gyerekei nevezték), bejárta a világot, mire felfedezte, hogy a legszebb kilátás a koltói dombról esik, kislánya, Buba szőke feje fölött elnézve.

Szóval bármi lehetett volna. Leginkább szakács. „Nekem az a szerencsétlenségem, hogy van valamim, s élhető állapotban vagyok, nem vagyok rászorulva a kézi munkára, mert ha nem lenne semmim: ma már talán európai hírneves szakács lennék, túlszárnyalnám Caréme-et, Soyer-t, Gaufrét, s tán még az öreg Dumas Sándort is, ki ebben a mesterem vala" – írta.

Ez nem üres beszéd. Főzött olla podridát (spanyol egytálétel) Nápolyban, maga fogta rombuszhalat vitt Victor Hugónak karácsonyra Jersey szigetén, troyes-i hurkát idősebb Dumas-nak Párizsban. A három testőr szerzőjével rengeteget szakácskodtak, hiszen 11 éves olaszországi száműzetése alatt az öreg Dumas minden évben nála töltött néhány hetet. Ahogy megérkezett, hívatta Máriát (Teleki erdélyi szakácsnőjét), adott neki egy húszfrankos aranyat azzal, hogy: ne főzzön. Aztán nekiállt maga a vacsora elkészítésének. Teleki nevéhez kötik a Garibaldi galuskája nevű édességet is. (A kiszaggatott galuskát vaníliás tejben kifőzzük, meghempergetjük dióban, fahéjas porcukorban, mazsolát szórunk rá, pirosra sütjük.)

Feljegyezte azt is, hazatérte után mit ettek az urak a nagykárolyi megyegyűlésen. „Kétféle leves fekete rizskásával s fehér apró gombócokkal, malacvelő makarónival, harcsa piros ászpikban, bélszín befojtva rozsdás lébe, libavérrel és libaaprólékkal környezve, tejfeles töltött és laskás dinsztelt káposzta, mandulás kürtőskalács, pánkó cukrozva.” Halála előtt még arra ösztökélte Zilahy Ágnest, hogy írjon egy igazi magyar szakácskönyvet. A kötet elejére megható előszót kerekített: „Mondhatom, hogy élvezettel olvastam leírását azoknak a jó magyar ételeknek, amelyeket olyan jóízűen élveztem, míg gyomrom volt, annyira nélkülöztem a számkivetésben, és most már, vén koromban, csak villa és kanálhegyen ehetem. Én is konyítok valamit a szakácsság művészetéhez. Nagy mesterem volt, ki titkaiba bevezetett: az öreg Dumas, aki Caréme, Soyer magaslatán állott és Brillat-Savarin tudományát tökélyesítette. Okos dolgot cselekedtem, amikor nagysádnak tanácsoltam, hogy írjon szakácskönyvet; sikerült, olyan, mint egy pirosra sült, pompás pulykapecsenye.”

Aztán már csak állt a koltói ház ablakában, mellette letört darabok nevezetes bitófákból, s Garibaldi első mankója.

Rosta

Vörös Szabolcs

Találkozunk 2016-ban!

László Zsolt: „Nekünk ki kell pusztulnunk”

Teljesíthetők-e Jézus tanításai ma, és egy nem hívő játszhat-e a szenvedéstörténetben? László Zsolt szerint erre is választ keres a Passió XXI. című előadás. A Radnóti Színház színészétől megkérdeztük azt is, dolgozna-e Vidnyánszky Attilával. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Merkel bukik vagy Erdoğan? – ez itt a kérdés

Kétséges Recep Tayyip Erdoğan többsége a hatalmát bebetonozó népszavazáson, emiatt fontos neki a nyugati törökség szavazata. A török politikusok kiutasítása miatti bosszúként havi 15 ezer migráns zúdulhat Európára. De kinek a karrierjébe kerül mindez: Merkelébe vagy Erdoğanéba? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kortársunk, Jézus Krisztus

Profi színházi előadás, gyülekezeti közösségi játék, rockoratorikus, illetve rockzenén alapuló produkciók: húsvét közeledtével megnéztük, milyen múlt- és jelenbeli passiójátékok készültek, s hogy melyik mit üzen a ma emberének. Részletek a friss Heti Válaszban.

Kihátrálhat a kormány a multikat szorongató csomag mögül

A multik megszorongatására szolgáló tervektől a kis magyar boltok is pánikba estek, ami elgondolkoztatta a kormányt. A Góliátok és Dávidok versenyébe a világ több pontján próbál az állam beleszólni – a friss Heti Válaszban bemutatjuk, mekkora sikerrel.

Szeressük a kiegyezést! Történészvita a 150. évfordulón

Elárulták a kiegyezés tető alá hozói március 15-ét, vagy éppen megvalósították a céljait? Miért értékelődött fel Kádár alatt 1867? A kiegyezés 150. évfordulóján ifj. Bertényi Iván és Hermann Róbert történészeket kérdeztük. Interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.