Budapest gyomra

/ 2010.09.06., hétfő 13:14 /
Budapest gyomra

Mint a pokol hetedik bugyrát, úgy írja le (1821-ben) a Duna-parti régi pesti piacot, a "jobbágyság vásárát" Schams Ferenc elmagyarosodott sváb patikus.

A baromfipiacon (ahol időjósok rángatják az ember kabátját) átható bűz terjeng, a szűk szekérvárban az embertömeg egymást lökdösi, a libák, kacsák, tyúkok, disznók fülhasogató muzsikájától egymás szavát sem érteni, vagy por marja a szemedet, vagy a csizmád ragad a sárba.

Lejjebb, a plébániatemplom felől "émelyítő ételszagot hoz a szél", piszkos ruházatú, "undorító nőszemélyek" rongyokba burkolt cserépedényben gyanús ételt kínálnak, s ha késik a fizetség, rögvest hozzád vágnak valami gorombaságot.

A piarista kolostor kerítésénél molnárasszonyok, a templom ellenkező oldalán húsfüstölők rikácsolnak, portékájukat kínálva. A szénapiacon (ma Kálvin tér) nem árt vigyázni, nehogy valamelyik talyigás halálra gázoljon, a termetes asszonyságokkal felesleges perlekedni, mert azt már Nagy Ignác is megírta, hogy "nyelvesség dolgában" a pesti őskofával még a párizsi halaskofa sem versenyezhet.

Derűsebb képet fest ugyanerről a piacról 1836-ban Adalbert Müller. Ő hajón érkezett a Vámház elé, s egész dohányhegyeket, oldalszalonnákkal és mézzel púpozott kocsisorokat látott. "A hajóhídtól lefelé, végig a Duna-parton százszámra állnak a szekerek, a rakparton kisebb-nagyobb csónakok, uszályok simulnak szorosan egymás mellé (ameddig a szem ellát)." Van itt dinnye-, zöldség- és gyümölcspiac, a hordozható lacikonyhákban "ezerszám lógnak a sütni való kolbászok, a rákot pedig azon helyt megfőzik, és az ember fel-alá járkálva úgy ropogtatja azt, mint Németországban a diót".

A piacfelügyelőség (és a vásári rendőrség) azonban korántsem volt ilyen lelkes. Szerintük a Duna-parti élelmiszerpiac "koszfészek" és "rágcsálótelep", nincs rendes ivóvíz, az árusok tisztességtelenül nyerészkednek, a "zugmészárosok" (ponyva alól) gyanús eredetű és szagú húsfélét vágnak. Úgyhogy nem csoda, ha a millenniumi ünnepségekre készülő főváros (a Monarchia területén dúló csarnoképítési láz hatására) elhatározza, hogy a "kofaüzlet dísztelenségének" korlátozása céljából bezárja Budapest 44 utcai piacát, s modern vásárcsarnokokba tereli nyolcezer kereskedőjét. Így nyitja meg kapuit 1896-7 között gyors egymásutánban a Hold utcai, a Rákóczi, a Klauzál és a Hunyadi téri csarnok, valamint a Fővám mögötti Sóháztelken az I. számú Központi Vásárcsarnok.

Utóbbi megnyitása szenzációnak számított: egy föld alatti alagút kötötte össze a rakparttal (hogy a dereglyék könnyen kirakodhassanak), és Bánffy Dezső miniszterelnök avatóbeszéde után begördült az épületbe az első kofavonat is.

A csarnok közönsége azonban hálátlannak bizonyult. Vetett néhány pillantást a Pecz Samu tervezte vasszerkezetre ("a párizsi Les Halles impozánsabb"), megcsodálta a Zsolnay-gyár épületkerámiáit, s máris a régi piaci hangulatot siratta.

A Vasárnapi Újság fájlalta, hogy az új csarnokban tilos az áru hangos ajánlgatása, a kiabálás, éneklés, fütyülés, káromkodás. Magyar Elek (az Ínyesmester) szerint az áru drágább lett, az élelmiszer-hamisítás éppúgy virágzik, mint korábban, viszont elveszett a piac festőisége. Eltűnt a palotai pancamári (tejeskofa), a mindig mozgó krajnai kucséber (nyakba akasztott tálcán gesztenyét, veronai szalámit kínált), a zólyomi tót (borovicskát, fenyvesmadarat árult), de elmaradt a bő gatyás bosnyák, a budakeszi gyalogkofa, a sváb kenyeres kofa is. Megszűnt a Hal-tér, a Zöld-udvar, s vele a "8-ashoz" címzett kávémérés is, amit azért neveztek így, mert itt nyolc krajcárért óriáskávét kaptak a zöldségeskofák, de olyan vastag föllel (pestiesen bőrrel), mint valami bundadarab. A csarnok - vélekedtek az újságírók - "Budapest elemi csapása".

Mit mondjunk rá akkor most? Hogy haldoklik? Hogy piaci kultúránk végzetesen visszafejlődött, s fényévekre tartunk egy valódi elitpiac (mint a barcelonai La Boqueira, a római Campo dei Fiori, a bécsi Naschmarkt) születésétől? Pedig az ezredfordulós ünnepségek éveiben felavatott vásárcsarnokok közül mára már csak a Nagycsarnok őrzi (valamelyest) a hagyományos piaci atmoszférát. A Hold utcai csarnok a büfék és kifőzdék forgalmából él, a Rákóczi téri épület az 1988-as tűzvész óta képtelen visszanyerni vásárlóit, a szakadt Hunyadi téri piactérre "befektetők" vetettek szemet, a Klauzál téri csarnokba pedig befészkelte magát a Kaiser's (ma már Spar) áruházlánc.

Igaz, a Nagycsarnok védett műemlék lett, díszkivilágítást kapott, s a hangszórókból időnként felhangzik Kodály ismert dallama: "Én elmentem a vásárba félpénzzel". De milyen récét, kecskét vagy kakast vehetnénk itt félpénzen, amikor az eladók többsége azt sem tudja, mi az a réce. Hogy borjúmirigyről, fürjről, szalonkáról, friss csomborról, turbolyáról ne is beszéljünk.

Nem a barcelonai halpiac harmincféle rákját kérem számon (ezeknek többségét magyar kereskedő életében még csak nem is látta), de miért nem kapható borjúnyelv, ökörpofa, kecsege, angolna, madársaláta, tökvirág, rebarbara?

Nem is oly régen az "aranysoron" Közép-Európa-szerte híres bolgárkertészek kínálták zöldségeiket. Mára Jani bá' az utolsó, de ő is a nagybani piacon vásárol. Pedig ők honosították meg Magyarországon a póréhagymát, a padlizsánt, a kápia paprikát. Csepelen és a Rákos-patak mentén ők csapolták le a lápos területeket, és földjeiket messziről felismerhettük híres öntözési technikájukról, a bolgárkerekekről.

Van helyettük fokhagymafüzér, piros-fehér-zöld zsákocskába csomagolt, "echte ungarische" pirospaprika, vizezett műméz, lengyel szárított vargánya, matyómintás KGST-kirakat. Az emeleten Kádár-korabeli vetkőzős golyóstoll, a lacikonyhának álcázott talponállóban argentin rántott hekk.

Hogy a "szegénysoron", ha itt a szezonja, néha lehet tökvirágot kapni? Hogy a csirkeudvarban (hátul a Csarnok tér felé) hétvégéken még feltűnik egy-egy pöfeteggomba? Hogy Fuchs Imre tejtermékeinek még tejíze van? Hogy az alagsorban (amit folyvást felbontanak) semmi nem nyomhatja el a vecsési káposzta finom illatát?

Sovány vigasz annak, aki tízféle salátára és paradicsomra áhítozik, s csíkhalból akar farsangi levest főzni. "Az ízek pusztulásának vészjósló korát éljük" - nyilatkozta néhány éve Luciana Castellina, az Európai Parlament kulturális bizottságának elnöke. Egy friss amerikai tanulmány szerint a mai élelmiszergyártók nyolc alapanyagból százféle terméket képesek előállítani. És százféle vásárlóból egy ideális fogyasztót. Akivel bármit megetetnek. "Bárhol utazol a világban, menj ki a piacra - mondja Alain Ducasse francia szakácspápa -, rögtön megérted magát az országot, lakóinak kulturális színvonalát." A Vásárcsarnok országunk képe. Reménykedjünk, hogy hozzánk csak tömegturista érkezik, aki az egészből nem vesz észre semmit.



10 BUDAPESTI PIAC

1. Központi Vásárcsarnok
IX., Vámház körút 1-3.

Múzeum és turistalátványosság. Őstermelők csak hétvégén, gyümölcs, zöldség, Gál József húsboltja (érlelt bélszín, birka, bárány, ropogós tepertő). Elfogadható halas (csütörtökönként friss szállítmány), ázsiai bolt, vecsési káposzta az alagsorban. A többi zsibvásár. Bár a tekintélyes Saveur című amerikai gasztronómiai magazin Európa öt legjobb piaca közé sorolja.

2. Fény utcai piac
II., Lövőház utca 12.

(A Lövőház, Fény, Retek utca háromszögében.) Jó beosztású, szellős, klasszikus piac tér. Építészeti és szeméttárolási szempontból a legkorszerűbb (a szerves hulladékot hűtött kamrákban tárolják, így semmiféle "piacszag" nem érződik). Egyenletes zöldség- és gyümölcskínálat. Kétfajta pékség és minden igényt kielégítő sajt-, illetve ritkaságszámba menő sonkaszaküzlet. Közel száz őstermelői asztal. A Fény utcában a főváros egyik legjobb teaszaküzlete.

3. Óbudai piac
III., Kórház utca 37-41.

Óbuda szívében, a Flórián üzletközpont mögött. Sokak szerint Budapest legjobb piaca. Főleg hentesei, kofasora híres, az őstermelők gyümölcs- és zöldségkínálata egyedülálló. A halassal szemben kiváló tejtermékek. Az Örök rangadó kiskocsma mellett kapros-juhtúrós lángos. Szemben a Pléh kocsma.

4. Csörsz utcai biopiac
XII., Budapest, Csörsz u. 18. (Szombatonként fél héttől egy óráig)

Bennfentes légkör, elszabadult árak, ám ritkaságszámba menő szezonális zöldségek (vízitorma, vad rukkola, cukkini virága, 6-8 féle alma), a hentesnél mangalicakaraj, a tejárusnál finom körözött, igazi tejföl.

5. Lehel utcai piac
XIII., Váci út 7-15.

Az angyalföldi piac helyén 1890-ig temető működött. Nagy választék, nyüzsgő piaci hangulat. Zelk Zoltán verset is írt róla Lehel-tér címmel. 2000-ben aztán elkezdődött a piac "modernizálása", és Rajk László kofahajó formájú építményéről máig vitatkoznak. A piac zöldségés gyümölcskínálata elfogadható. Bár a Lehel téri piac "a legolcsóbb fővárosi piacként" hirdeti magát, ezt semmi sem bizonyítja.

6. Bosnyák téri piac
XIV., Csömöri út 9-11.

A Bosnyák tér mögött, a 7-es busz végállomásánál. Végre igazi kofák és őstermelők. Gombászok, méhészek, zöldség- és gyümölcstermelők, hentesek, pékek, virágárusok, hurkasütők, szezonális és kézműves termékek. Hangulat, színes zsongás, kedélyes beszélgetések. De a Mundo Városközpont körüli huzavona miatt a zuglói piac jövője bizonytalan.

7. Fehérvári úti piac
1117 Kőrösi József utca 7-9.

A metróépítés miatti átmeneti visszaesés után ismét élénk forgalmú piac. A középső szinten hazai kistermelők, különleges mézkínálat. A város legjobb krumplisrétese.

8. Újpesti piac
IV., Szent István tér 12.

A 3-as metró újpesti végállomásától 2 percre. Igaz zöldségpiac, friss, szezonális áruval. Több lacikonyha.

9. Kolosy téri piac
III., Kolosy tér 2.

Festői mini piac egy szépen felújított ház belső udvarában. Majdnem olyan drága, mint a Csörsz utcai biopiac. De legalább kicsi a választék.

10. Hunyadi téri piac
VI., Hunyadi tér, Szófia és Eötvös utca sarka

Rozoga, piszkos, "lepukkadt" csarnok. Az ember így képzeli el Bangladesben a szükségállapotot. A hentesnél lókolbász, a Kofafaló kifőzdében (amely antikvárium, lottózó és kulcsmásoló is egyszerre) babgulyás kapható. Szombatonként élénk biopiac a téren a "Kincsünk a Piac" elnevezésű (kerületi lakókból és piacozókból alakult) csoport felügyelete mellett. E civil szerveződés megakadályozta, hogy a terézvárosi polgármester mélygarázst építtessen a téren, a Belváros utolsó szabadtéri piacán.

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.