Christian Millau

/ 2017.08.09., szerda 14:26 /

A magyarok kiejteni sem tudták a nevét. Amikor 2012-ben itthon is megjelent a Gault&Millau étteremkalauz, a szerkesztők a honlapra azt írták: Gómijó.hu. Gó: Henri Gault, Mijó: Christian Millau. A két újságíró fetrengett volna a röhögéstől, ha meglátják nevük fonetikus átiratát, ám akkor ilyesmi már nem érdekelte őket.

Henri Gault 2000 júliusa óta Isten asztalánál vacsorázott (ki tudja, hogyan főznek arrafelé), Millau meg unta az egészet, sznobokat és sértett vendéglősöket, gasztroszatyrokat (a mindig lelkendező női kritikusokat nevezték így), meg az egész odakozmált gasztromaffiát, akik az ő nevükkel akartak híressé válni és ájult áhítattal sorolták a szakácssipkákat meg a Michelin-csillagokat.

Az elegáns, okos francia tudta, hogy mese a húsz pont, a tökéletesség elérhetetlen, az ár és az érték rég elszakadt egymástól, ma újgazdagok szürcsölik a méregdrága bordeaux-it, turkálnak életuntan a szarvasgombás Szent Jakab-kagylóban. Talán még arra is gondolt, hogy mindez az ő hibájuk is. A szellemet ők szabadították ki a palackból, amikor az 1960-as években elindították a nevüket viselő gasztrolapot, majd – hatalmas sajtócsinnadratta közepette – kiadták étteremkalauzukat, amely nemcsak a Michelin guide avítt szemléletével szakított, de a De Gaulle-mítosszal, a merev nagypolgári stílussal is, és főként az egzisztencialisták Sartre-hóbortjával. Lázadás volt ez a javából. „Talán jobb lett volna – emlékezett később –, ha nem azt írjuk, hogy nouvelle cuisine (új konyha), hanem inkább azt, hogy szabad konyha. Valami vibrált a levegőben, csak egy név kellett a robbanáshoz. Ezt adtuk mi.”

Ennél persze sokkal többet adtak. Mert az igaz, hogy a fiatal, tehetséges szakácsok többsége már nem Auguste Escoffier szakácskönyvével a párnája alatt tért nyugovóra, és közülük már sokan porolgatták a régi, elvásott recepteket, de öntudatot, világhírt a két újságíró adott a mozgalomnak. A Gault&Millau étteremkalauz a szabadság pillanata volt. Egy egész nemzedék mondott ágyőt a besamelmártásnak, a kötelező borjúalaplének, a nyakba kötött asztalkendőnek, a százoldalas étlapnak. A séfek rádöbbentek, hogy nincsenek egyedül, hogy a Troisgros fivérek ugyanazokat az elveket vallják Roanne-ban, mint Bernard Loiseau Saulieu-ben, Frédy Girardet a svájci Crissier-ben, Alain Senderens Párizsban és számtalan tehetséges séf szerte a világban. Hogy lehet felszabadultan is főzni, nem rabszolgamód, nem kötelező a kotta, a frusztrációnak vége. Gault és Millau könnyed, pimaszul szellemes hangnemben minősítette az éttermeket, új stílust teremtve a gasztronómiai irodalomban. Nemcsak az íz és az ízlés szabadult fel, hanem maga a szakács is. Ezért robban akkorát a Gault&Millau első kiadása 1972-ben.

Az új konyha megjelenése ugyanis erkölcsi megújulás volt. Nem divat, hanem kulináris forradalom. Életérzés. Egy közérzet kifejeződése: a könnyű és egészséges étel utáni vágy. Ugyanaz a társadalmi elégedetlenség szülte, mint az irodalomban az új regény, a filmművészetben a francia új hullám mozgalmát.

Christian Millau egész életében megőrizte eleganciáját és humorát. És megvesztegethetetlenségét, erkölcsi fölényét. A gasztronómia szerelme című könyvében maga meséli el az alábbi történetet. Egy vidéki vendéglőben, a vacsora végén az idős tulajdonos főzőasszony egy borítékot csúsztat a zsebébe, azzal a kéréssel, hogy csak otthon nézze meg, mi van benne. Hazaérve kiderül, hogy a borítékban pénz lapul. Ötven frank. Millau bosszankodik, de hamar elfelejti a dolgot. Mit tesz Isten, egy évvel később szinte véletlenül betérnek ugyanabba a fogadóba a feleségével. Fizetéskor a fogadósné azt súgja a kritikusnak: „Neheztelek magára, Millau úr.” „Miért?” „Mert nem írt rólam egy sort sem!” „Kellett volna?” „Hát persze – mondja az idős hölgy –, hiszen tudja, mit csúsztattam a zsebébe!” „Ó – válaszolja Millau –, azt hittem, azért adta, hogy ne írjak magáról.”

Szombaton, 89. életévében elhunyt Christian Millau. „Az egyetlen igazi szenvedély – mondta – az ínyenc kíváncsisága. Mi lesz a következő fogás?”

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

80 éves a XIII. kerület

A XIII. kerület június 1-jén ünnepli önálló közigazgatási egységgé válásának 80. évfordulóját. A díjmentesen látogatható ünnepi eseménysorozat a gyermeknapi hétvégén, május 25-27-én elkezdődik, a programok helyszíne a Béke tér lesz.