Christian Millau

/ 2017.08.09., szerda 14:26 /

A magyarok kiejteni sem tudták a nevét. Amikor 2012-ben itthon is megjelent a Gault&Millau étteremkalauz, a szerkesztők a honlapra azt írták: Gómijó.hu. Gó: Henri Gault, Mijó: Christian Millau. A két újságíró fetrengett volna a röhögéstől, ha meglátják nevük fonetikus átiratát, ám akkor ilyesmi már nem érdekelte őket.

Henri Gault 2000 júliusa óta Isten asztalánál vacsorázott (ki tudja, hogyan főznek arrafelé), Millau meg unta az egészet, sznobokat és sértett vendéglősöket, gasztroszatyrokat (a mindig lelkendező női kritikusokat nevezték így), meg az egész odakozmált gasztromaffiát, akik az ő nevükkel akartak híressé válni és ájult áhítattal sorolták a szakácssipkákat meg a Michelin-csillagokat.

Az elegáns, okos francia tudta, hogy mese a húsz pont, a tökéletesség elérhetetlen, az ár és az érték rég elszakadt egymástól, ma újgazdagok szürcsölik a méregdrága bordeaux-it, turkálnak életuntan a szarvasgombás Szent Jakab-kagylóban. Talán még arra is gondolt, hogy mindez az ő hibájuk is. A szellemet ők szabadították ki a palackból, amikor az 1960-as években elindították a nevüket viselő gasztrolapot, majd – hatalmas sajtócsinnadratta közepette – kiadták étteremkalauzukat, amely nemcsak a Michelin guide avítt szemléletével szakított, de a De Gaulle-mítosszal, a merev nagypolgári stílussal is, és főként az egzisztencialisták Sartre-hóbortjával. Lázadás volt ez a javából. „Talán jobb lett volna – emlékezett később –, ha nem azt írjuk, hogy nouvelle cuisine (új konyha), hanem inkább azt, hogy szabad konyha. Valami vibrált a levegőben, csak egy név kellett a robbanáshoz. Ezt adtuk mi.”

Ennél persze sokkal többet adtak. Mert az igaz, hogy a fiatal, tehetséges szakácsok többsége már nem Auguste Escoffier szakácskönyvével a párnája alatt tért nyugovóra, és közülük már sokan porolgatták a régi, elvásott recepteket, de öntudatot, világhírt a két újságíró adott a mozgalomnak. A Gault&Millau étteremkalauz a szabadság pillanata volt. Egy egész nemzedék mondott ágyőt a besamelmártásnak, a kötelező borjúalaplének, a nyakba kötött asztalkendőnek, a százoldalas étlapnak. A séfek rádöbbentek, hogy nincsenek egyedül, hogy a Troisgros fivérek ugyanazokat az elveket vallják Roanne-ban, mint Bernard Loiseau Saulieu-ben, Frédy Girardet a svájci Crissier-ben, Alain Senderens Párizsban és számtalan tehetséges séf szerte a világban. Hogy lehet felszabadultan is főzni, nem rabszolgamód, nem kötelező a kotta, a frusztrációnak vége. Gault és Millau könnyed, pimaszul szellemes hangnemben minősítette az éttermeket, új stílust teremtve a gasztronómiai irodalomban. Nemcsak az íz és az ízlés szabadult fel, hanem maga a szakács is. Ezért robban akkorát a Gault&Millau első kiadása 1972-ben.

Az új konyha megjelenése ugyanis erkölcsi megújulás volt. Nem divat, hanem kulináris forradalom. Életérzés. Egy közérzet kifejeződése: a könnyű és egészséges étel utáni vágy. Ugyanaz a társadalmi elégedetlenség szülte, mint az irodalomban az új regény, a filmművészetben a francia új hullám mozgalmát.

Christian Millau egész életében megőrizte eleganciáját és humorát. És megvesztegethetetlenségét, erkölcsi fölényét. A gasztronómia szerelme című könyvében maga meséli el az alábbi történetet. Egy vidéki vendéglőben, a vacsora végén az idős tulajdonos főzőasszony egy borítékot csúsztat a zsebébe, azzal a kéréssel, hogy csak otthon nézze meg, mi van benne. Hazaérve kiderül, hogy a borítékban pénz lapul. Ötven frank. Millau bosszankodik, de hamar elfelejti a dolgot. Mit tesz Isten, egy évvel később szinte véletlenül betérnek ugyanabba a fogadóba a feleségével. Fizetéskor a fogadósné azt súgja a kritikusnak: „Neheztelek magára, Millau úr.” „Miért?” „Mert nem írt rólam egy sort sem!” „Kellett volna?” „Hát persze – mondja az idős hölgy –, hiszen tudja, mit csúsztattam a zsebébe!” „Ó – válaszolja Millau –, azt hittem, azért adta, hogy ne írjak magáról.”

Szombaton, 89. életévében elhunyt Christian Millau. „Az egyetlen igazi szenvedély – mondta – az ínyenc kíváncsisága. Mi lesz a következő fogás?”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Különleges Arany-estek

Három fővárosi színház is különleges programot kínál az Arany-emlékévben: a Katona félmaratont rendez, a Radnóti Színarany, az Örkény Aranyozás címmel tart előadást.

„Habony szegény fiú volt akkoriban, néha nálunk aludt a kanapén”

Ötven évet kellett várnia, mire filmet készíthetett az egykor a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakokról. Mészáros Márta rendező a héten mozikba kerülő Aurora Borealis – Északi fény történelmi hátteréről és rendkívül különös keletkezéséről. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Bizonyíték: a szovjet katonák tömegesen erőszakoltak meg nőket

Hogyan lett Magyarországon ’48-ra annyi kommunista, hogy átvehették a hatalmat? Miként győzött vidéken harcok nélkül a forradalom? Hogyan kerültek kulcsszerepbe a „kommunistamentők”? Miért akasztották fel őket utóbb? Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke 1956-ról. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ezt nem értik a lengyelek az Orbán-kormányban

Két jó barát, mantrázzuk a mondást Magyarországról és Lengyelországról, de van legalább két ügy, amit Varsóban nem igazán értenek, ha az Orbán-kormányról van szó. A Heti Válasznak adott exkluzív interjújában Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter magyarázza el, hogy mivel és miért van gondjuk.

Kormánypárti abszurd: Semjén Zsolt hazaárulózza Navracsics Tibort

Váratlan nézeteltérés alakult ki a Fideszben: egyesek sátánoznak, mások eltartják maguktól a „Soros-tervet”. Azonban a valódi veszély nem a pénzember felől, hanem belülről fenyegeti Európát – egy konzervatív kiáltvány szerint eltűnik a kultúránk, ha nem születnek gyerekek. A csütörtöki Heti Válasz címlapsztorija.

Kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól

Nem kis részben a dolgozók kifacsarásán alapuló humánpolitika okozta a Ryanair botrányos járattörlési hullámát, de a vállalat némi fizetésemeléssel kezelheti a belső feszültségeket. Közben kezdhetünk búcsúzni több jól ismert légitársaságtól is. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mi történt az EAST ’56-os dalával?

Rosszulesett a zenekarnak, hogy az ’56-os forradalom tavalyi évfordulóján nem az EAST legendás dalát és klipjét vették elő, de megértik. Móczán Péter basszusgitárost, az együttes alapítóját, vezetőjét az október 23-i életműkoncertjük előtt kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.