Forradalmi menü

/ 2016.03.09., szerda 15:21 /

Ilyenkor március idusán lánglelkű vendéglősök műsorra tűzik a forradalmi ifjak kedvenc étkeit. Az étlapon megszaporodnak a Petőfi-pecsenyék, töltött tojások, az Anyám tyúkjából paprikás csirke készül, van Jókai-bableves csipetkével, Kossuth-rostélyos, amit a költő meg a kormányzó 1848. március 12-én fogyasztott a pozsonyi Zöldfa vendéglőben, s amit - Lejtényi-Tenzer György, Széchenyi egyik titkára szerint - a híres szakács, Czifray István fel is jegyzett az utókornak.

Az ember csüggedten tiltakozik, hogy Czifray nem jegyezhette fel, mert nyolc évvel korábban elhalálozott, és a töltött meg a serpenyős rostélyos már 1830-as szakácskönyvében is szerepel, ám a makacs vendéglősök nem engednek a negyvennyolcból. Mondhatunk akármit, a Pilvax étterem (ma már bisztró) továbbra is úgy hirdeti magát, hogy „160 év szakmai tapasztalatával a háta mögött” készíti fogásait. Pedig az eredeti Libasinszky-házat 1911-ben elbontották, a mai Pilvax hetven évvel Petőfi halála után épült.

De a legendákat nem lehet agyoncsapni. Klopfolóval sem.

Pedig Petőfi nem jó ómen a vendéglősöknek. Ha olvasnák prózáját, tudnák. Költőnk egyrészt nem az a haspókfajta, másrészt az Úti jegyzetekben étteremkritikusokat megszégyenítő szarkazmussal ócsárolja a trehány, lusta, pénzéhes kocsmárosokat.

Az ételekről jó szava alig akad. Tudjuk, hogy katonakorában kukoricagombócot főzött közlegénytársainak, hogy a tejfölös tormamártásnál csak a kritikusokat utálta jobban, hogy Gundel Béla professzor szerint az olajos sült csiga volt a kedvence (bár erre nem mutat más adat), kedvelte a töltött meg a serpenyős rostélyost. Erről beszél Farkas Balázs is Bánffyhunyadon („mindketten több adag hagymás rostélyost kebeleztünk be”), de a költőnek a rostélyoshoz való jó viszonyát igazolja emlékirataiban Egressy Béni zeneszerző is.

Az egyetlen étel, amelyet bevallottan kedvel, a túrós tészta. (Nem csusza, tészta!) Füzesabonyban kelt levelében írja, 1847. május 13-án: „Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki. ”

Az elszórt utalásokból persze fel lehet csipegetni néhány kulináris morzsát. 1846 szeptemberében Szatmáron gulyásos húst evett Deák Kálmánnal. Kozma Andor verses regénye alapján valószínűsíthető, hogy a Térey-kertben rántott csirkét ozsonnázott. Hatvany Lajos báró szerint rendszeresen betért a Depscher-féle Tejeldébe a Párizsi utcában, ahol tejfölös aludttejet vacsorázott. Feltehetően a kecsketejet is megkóstolta, mivel a cégéren a milimárival (tejáruslánnyal) együtt a kecskét is hirdették. De szerethette a fokhagymás kolbászt is, hiszen Szendrey Júlia panaszkodik erről. Néha Jókai is meghívta a Zrinyi kávéházba halászlére (emlékezetes a hírhedt Laborfalvi Róza-féle ebéd is), és ha Vahot Imre, a bevarrt zsebű kiadó véletlenül fizetett a verseiért, akkor betért a Fehér Hajó vendégfogadóba, a Lamáts serházba, vagy a Csiga vendéglőbe is a Sebestyén utcában. Itt Vörösmarty Mihállyal diskurálhatott, persze csak 1848 augusztusáig, mert akkor versével vérig sértette a Szózat szerzőjét. Egyébként füstös kávéházakban és redakciókban élt, leginkább a Pilvaxban, ahol száraz deákkenyeret mártogatott langyos tejbe vagy fűszeres mokkába.

Petőfi - köztudott - findzsapárti volt, nem meszelypárti. Azaz az „értelmiségi italt” (a kávét) kedvelte, nem az alkoholt. A legtöbb félreértés mámoros borverseiből adódott. Sokan képtelenek felfogni, hogy a zseni józanul is tud mámoros borverset írni, nem kell ahhoz kiüríteni az egész hordót, hogy megkóstoljuk az évjáratot. Nem ivott ürmöst, rozsólist, sört sem. Bort prédikált, de vizet ivott. Már csak ezért sem igaz a róla elterjedt régi vicc:

„1848. március 16-án Petőfi leül a Pilvaxban egy asztalhoz. A pincér odamegy hozzá és megkérdezi:
- A szokásos unicumot, sörrel?
- Jaj, dehogy! Tegnap is mekkora ribillió lett abból, hogy ittam!”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Az élelmiszer a legjobb ajándék

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a SPAR gyűjtése keretében tartósélelmiszereket lehet adományozni a nélkülözőknek karácsonyra.

Így nyomul a kínai „puha erő” Magyarországon

Peking nem csak üzleti beruházásokkal hagyna nyomot a világban: a politikai törekvések útját kulturális köntösben is egyengetik. A keleti nyitás Magyarországon is fogékony e törekvésre – lássuk, mekkora a siker. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.