Forradalmi menü

/ 2016.03.09., szerda 15:21 /

Ilyenkor március idusán lánglelkű vendéglősök műsorra tűzik a forradalmi ifjak kedvenc étkeit. Az étlapon megszaporodnak a Petőfi-pecsenyék, töltött tojások, az Anyám tyúkjából paprikás csirke készül, van Jókai-bableves csipetkével, Kossuth-rostélyos, amit a költő meg a kormányzó 1848. március 12-én fogyasztott a pozsonyi Zöldfa vendéglőben, s amit - Lejtényi-Tenzer György, Széchenyi egyik titkára szerint - a híres szakács, Czifray István fel is jegyzett az utókornak.

Az ember csüggedten tiltakozik, hogy Czifray nem jegyezhette fel, mert nyolc évvel korábban elhalálozott, és a töltött meg a serpenyős rostélyos már 1830-as szakácskönyvében is szerepel, ám a makacs vendéglősök nem engednek a negyvennyolcból. Mondhatunk akármit, a Pilvax étterem (ma már bisztró) továbbra is úgy hirdeti magát, hogy „160 év szakmai tapasztalatával a háta mögött” készíti fogásait. Pedig az eredeti Libasinszky-házat 1911-ben elbontották, a mai Pilvax hetven évvel Petőfi halála után épült.

De a legendákat nem lehet agyoncsapni. Klopfolóval sem.

Pedig Petőfi nem jó ómen a vendéglősöknek. Ha olvasnák prózáját, tudnák. Költőnk egyrészt nem az a haspókfajta, másrészt az Úti jegyzetekben étteremkritikusokat megszégyenítő szarkazmussal ócsárolja a trehány, lusta, pénzéhes kocsmárosokat.

Az ételekről jó szava alig akad. Tudjuk, hogy katonakorában kukoricagombócot főzött közlegénytársainak, hogy a tejfölös tormamártásnál csak a kritikusokat utálta jobban, hogy Gundel Béla professzor szerint az olajos sült csiga volt a kedvence (bár erre nem mutat más adat), kedvelte a töltött meg a serpenyős rostélyost. Erről beszél Farkas Balázs is Bánffyhunyadon („mindketten több adag hagymás rostélyost kebeleztünk be”), de a költőnek a rostélyoshoz való jó viszonyát igazolja emlékirataiban Egressy Béni zeneszerző is.

Az egyetlen étel, amelyet bevallottan kedvel, a túrós tészta. (Nem csusza, tészta!) Füzesabonyban kelt levelében írja, 1847. május 13-án: „Szeretőmet, a franciákat, a túrós tésztát és a rónaságot fülem hallatára ne gyalázza senki. ”

Az elszórt utalásokból persze fel lehet csipegetni néhány kulináris morzsát. 1846 szeptemberében Szatmáron gulyásos húst evett Deák Kálmánnal. Kozma Andor verses regénye alapján valószínűsíthető, hogy a Térey-kertben rántott csirkét ozsonnázott. Hatvany Lajos báró szerint rendszeresen betért a Depscher-féle Tejeldébe a Párizsi utcában, ahol tejfölös aludttejet vacsorázott. Feltehetően a kecsketejet is megkóstolta, mivel a cégéren a milimárival (tejáruslánnyal) együtt a kecskét is hirdették. De szerethette a fokhagymás kolbászt is, hiszen Szendrey Júlia panaszkodik erről. Néha Jókai is meghívta a Zrinyi kávéházba halászlére (emlékezetes a hírhedt Laborfalvi Róza-féle ebéd is), és ha Vahot Imre, a bevarrt zsebű kiadó véletlenül fizetett a verseiért, akkor betért a Fehér Hajó vendégfogadóba, a Lamáts serházba, vagy a Csiga vendéglőbe is a Sebestyén utcában. Itt Vörösmarty Mihállyal diskurálhatott, persze csak 1848 augusztusáig, mert akkor versével vérig sértette a Szózat szerzőjét. Egyébként füstös kávéházakban és redakciókban élt, leginkább a Pilvaxban, ahol száraz deákkenyeret mártogatott langyos tejbe vagy fűszeres mokkába.

Petőfi - köztudott - findzsapárti volt, nem meszelypárti. Azaz az „értelmiségi italt” (a kávét) kedvelte, nem az alkoholt. A legtöbb félreértés mámoros borverseiből adódott. Sokan képtelenek felfogni, hogy a zseni józanul is tud mámoros borverset írni, nem kell ahhoz kiüríteni az egész hordót, hogy megkóstoljuk az évjáratot. Nem ivott ürmöst, rozsólist, sört sem. Bort prédikált, de vizet ivott. Már csak ezért sem igaz a róla elterjedt régi vicc:

„1848. március 16-án Petőfi leül a Pilvaxban egy asztalhoz. A pincér odamegy hozzá és megkérdezi:
- A szokásos unicumot, sörrel?
- Jaj, dehogy! Tegnap is mekkora ribillió lett abból, hogy ittam!”

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.