Gourmet Fesztivál

/ 2017.05.24., szerda 15:57 /

Ha valaki tudni akarja, hol tart a magyar gasztrokultúra – Jamie Oliver és Frank Júlia között félúton –, legjobban teszi, ha ellátogat a Gourmet Fesztiválra. Olyan ez az ínyenctalálkozó, mint valami kulináris látlelet. Kitapinthatók a divatok, trendek, érzékelhetők a blöffök és kézzelfogható a vendégsereg bizonytalansága. Érthető, hiszen még a beavatottnak sem könnyű negyven pincészet, hetven étterem, félszáz további kiállító ajánlatából szemezgetni.

A legkönnyebb még a szesztestvéreknek. Hiszen az első pohár után olyannak látjuk a dolgokat, amilyennek látni szeretnénk. A második után olyannak, amilyennek nem szeretnénk látni. A harmadik után meg olyannak, amilyenek a valóságban.

A Gourmet Fesztivál – a valóságban – remekül megrendezett, európai színvonalú ínyenczarándokhely. Aki számít, itt van. De ez a magyar kulináris szakma fél százaléka! És még ebben a fél százalékban is békésen megfér egy tányéron a fantasztikusan hőkezelt tokhal és a fagyasztott zöldborsó (pedig mennyit papolunk szezonális zöldségekről!), az észbontó sós karamella és az „aromaprofilokkal” ízesített kávéőrlemény, az osztriga és a műtejszín.

Az „újragondolt” magyar konyha tökéletes félreértése például a gyöngyösi Bori Mami vendéglő. Két ételt kínáltak: sztrapacska-pörc-csoki, hurka-kagyló-kenyér. Ahogy Móricka a fine diningot elképzeli. Az első fogás alapja édes, burgonyás tészta – de ettől ez még nem sztrapacska. Zsendicekrémmel adták, amihez csokoládés keksz járult és mangalicatöpörtyű, s minderre liofilizált (fagyasztva szárított) málnát tettek. A véres hurkát Szent Jakab-kagylóval meg, ha jól emlékszem, először Juan Mari Arzak tette az étlapra Baszkföldön, immár negyven éve. Bíró Lajos tíz évig kísérletezett vele, aztán feladta. Ami a gyöngyösi vendéglő tányérján megjelenik, az a magyar gasztrokritika teljes hiányát tükrözi. A Bori Mamit ügyes marketinggel trendivé lehet polírozni, ám ezzel a legtöbbet magának a vendéglőnek ártanak, hiszen zsákutcába vezetik a séfet és a tulajdonost. Ennél a becsületes és láthatóan igyekvő vidéki konyha – amit egyébként a vendéglő étlapja tükröz – százszor értékesebb.

Idézhetnénk persze más példát is. Az egyik standon lecsónak nevezik a kókuszos zöldségragut, a másikon Jókai-bablevesnek a petrezselyemhabos erőlevest. És sajnos vannak gasztrosznobok, akik ezt megeszik. Ők aléltan ízlelgetik az „epertartot”, a „kuangtung style-ban készült” disznót, a „mangalicabaót”. Ők azok, akik – borsos felárért – vevők mindenre. Ám ők nem enni jöttek ide. Még csak nem is berúgni. Azért jöttek, hogy elmondhassák: itt jártak és mindent megkóstoltak.

A többiek viszont évről évre mindig ugyanazoknál a standoknál állnak sorban. Az első az Anyukám mondta (mangalicasonkás, burratás, mandulás focaccia), aztán a pizzás helyek következnek, ahol jól lehet lakni (idén több volt az egy négyzetméterre eső kemence, mint Nápolyban), majd következik a Rosenstein (mangalicapofa kanizsai dödöllével), az Ikon (debreceni kolbász létai tormával), a Kistücsök (citrusos, tárkonyos mangalicapájsli ropogós zsemlekockákkal). És természetesen minden stand, ahol ingyen kínálnak valamit.

Ami tetszett: a Babel tojásos galuskája, a Mezzo marhafarokból készült burgere, remek szósszal, a Stílusos Vidéki Éttermiség hangulatos külön udvara, a mádi Percze étterem töltött káposztája tárkonyos zellerkrémmel és kápiával.

Talleyrand, az ínyenc herceg, aki nem csak a francia forradalmat, de hat uralkodó hóbortjait is túlélte, egyszer az egyik fogadáson felemelkedett, megkocogtatta késével a poharát és azt mondta az udvaroncoknak: „Uraim, kis csöndet, ha kérhetném! Nem hallom, ahogy esznek.” A gourmet áhítatos falatozásánál nincs semmi csodálatosabb!

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Kettészakadhat az Európai Unió

Ostobaság az EU elképzelése, hogy a vitás kérdéseket a visegrádi országok számára kifizetendő támogatások csorbításával rendezné – állítja Lubomír Zaorálek. A cseh külügyminiszter nem zárja ki, hogy az EU kettészakad. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Gulyás Gergely: „Ilyen diktatúrát kívánok mindenkinek!”

Nem tudja, nyertünk-e bármit is a CEU-üggyel, s amikor állami cégeknél a prémium megközelíti az éves fizetést, az elfogadhatatlan – mondja Gulyás Gergely. A Fidesz alelnöke szerint nem szabad felülniük a téves látszatnak, hogy a mutyiügyek következmények nélkül maradnak. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.