Gourmet Fesztivál

/ 2017.05.24., szerda 15:57 /

Ha valaki tudni akarja, hol tart a magyar gasztrokultúra – Jamie Oliver és Frank Júlia között félúton –, legjobban teszi, ha ellátogat a Gourmet Fesztiválra. Olyan ez az ínyenctalálkozó, mint valami kulináris látlelet. Kitapinthatók a divatok, trendek, érzékelhetők a blöffök és kézzelfogható a vendégsereg bizonytalansága. Érthető, hiszen még a beavatottnak sem könnyű negyven pincészet, hetven étterem, félszáz további kiállító ajánlatából szemezgetni.

A legkönnyebb még a szesztestvéreknek. Hiszen az első pohár után olyannak látjuk a dolgokat, amilyennek látni szeretnénk. A második után olyannak, amilyennek nem szeretnénk látni. A harmadik után meg olyannak, amilyenek a valóságban.

A Gourmet Fesztivál – a valóságban – remekül megrendezett, európai színvonalú ínyenczarándokhely. Aki számít, itt van. De ez a magyar kulináris szakma fél százaléka! És még ebben a fél százalékban is békésen megfér egy tányéron a fantasztikusan hőkezelt tokhal és a fagyasztott zöldborsó (pedig mennyit papolunk szezonális zöldségekről!), az észbontó sós karamella és az „aromaprofilokkal” ízesített kávéőrlemény, az osztriga és a műtejszín.

Az „újragondolt” magyar konyha tökéletes félreértése például a gyöngyösi Bori Mami vendéglő. Két ételt kínáltak: sztrapacska-pörc-csoki, hurka-kagyló-kenyér. Ahogy Móricka a fine diningot elképzeli. Az első fogás alapja édes, burgonyás tészta – de ettől ez még nem sztrapacska. Zsendicekrémmel adták, amihez csokoládés keksz járult és mangalicatöpörtyű, s minderre liofilizált (fagyasztva szárított) málnát tettek. A véres hurkát Szent Jakab-kagylóval meg, ha jól emlékszem, először Juan Mari Arzak tette az étlapra Baszkföldön, immár negyven éve. Bíró Lajos tíz évig kísérletezett vele, aztán feladta. Ami a gyöngyösi vendéglő tányérján megjelenik, az a magyar gasztrokritika teljes hiányát tükrözi. A Bori Mamit ügyes marketinggel trendivé lehet polírozni, ám ezzel a legtöbbet magának a vendéglőnek ártanak, hiszen zsákutcába vezetik a séfet és a tulajdonost. Ennél a becsületes és láthatóan igyekvő vidéki konyha – amit egyébként a vendéglő étlapja tükröz – százszor értékesebb.

Idézhetnénk persze más példát is. Az egyik standon lecsónak nevezik a kókuszos zöldségragut, a másikon Jókai-bablevesnek a petrezselyemhabos erőlevest. És sajnos vannak gasztrosznobok, akik ezt megeszik. Ők aléltan ízlelgetik az „epertartot”, a „kuangtung style-ban készült” disznót, a „mangalicabaót”. Ők azok, akik – borsos felárért – vevők mindenre. Ám ők nem enni jöttek ide. Még csak nem is berúgni. Azért jöttek, hogy elmondhassák: itt jártak és mindent megkóstoltak.

A többiek viszont évről évre mindig ugyanazoknál a standoknál állnak sorban. Az első az Anyukám mondta (mangalicasonkás, burratás, mandulás focaccia), aztán a pizzás helyek következnek, ahol jól lehet lakni (idén több volt az egy négyzetméterre eső kemence, mint Nápolyban), majd következik a Rosenstein (mangalicapofa kanizsai dödöllével), az Ikon (debreceni kolbász létai tormával), a Kistücsök (citrusos, tárkonyos mangalicapájsli ropogós zsemlekockákkal). És természetesen minden stand, ahol ingyen kínálnak valamit.

Ami tetszett: a Babel tojásos galuskája, a Mezzo marhafarokból készült burgere, remek szósszal, a Stílusos Vidéki Éttermiség hangulatos külön udvara, a mádi Percze étterem töltött káposztája tárkonyos zellerkrémmel és kápiával.

Talleyrand, az ínyenc herceg, aki nem csak a francia forradalmat, de hat uralkodó hóbortjait is túlélte, egyszer az egyik fogadáson felemelkedett, megkocogtatta késével a poharát és azt mondta az udvaroncoknak: „Uraim, kis csöndet, ha kérhetném! Nem hallom, ahogy esznek.” A gourmet áhítatos falatozásánál nincs semmi csodálatosabb!

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.