Ínyenc vagy galánk?

/ 2017.05.17., szerda 16:23 /

Nyakunkon a Gourmet Fesztivál, és azt sem tudjuk, mi a különbség gourmand és gourmet között. Sokáig magam is azt gondoltam, amit francia nyelvtudósok állítottak: a gourmand a nagyevő, aki értékeli ugyan a finom ételeket, ám mértéktelen falánksággal fogyaszt belőlük. Ilyen a pirospozsgás, kedélyesen borozgató Falstaff, Robin Hood vidám Tuck barátja, Póki uram, Krúdy figurája, aki még az egérfogóból is kiette a szalonnadarabkát. „Dagadt has: derűs szív!” – a római vígjátékíró, Plautus véleménye ez.

Ezzel szemben a gourmet tudatos ínyenc. Az ízek kifinomult élvezője. Apicius, a római, aki a libamájat kóstolva megmondta, hogy a madarat friss vagy szárított fügével tömték-e; Arisztoxenész, a pocakos zenekritikus, aki minden este édes borral locsolta salátáit; Sardanapal asszír király, aki ezer aranyat ajánlott annak, aki új étket tesz eléje; Domitianus császár, aki összehívatta a szenátust, csak hogy megvitassa, milyen szósz illik a rombuszhalhoz; vagy az eretnekséget hirdető Áriusz alexandriai presbiter, aki elsőként nyelte le a pacsirtát. Hogy Lucullusról, Caliguláról, idősebb Alexandre Dumas-ról, Balzacról ne is beszéljünk. Szóval azt gondoltam, a hamisítatlan ínyenc – mint például a francia Curnonsky – egyetlen falatból megmondja, hogy a fogolymadár melyik lábán aludt, mert annak nem ízletes a húsa. De Curnonsky, az ínyencek hercege 120 kilót nyomott, amikor kiesett lakása ablakán!

„Ha meghallom azt a szót, hogy gourmet – mondja a 89 éves Christian Millau (az étteremkalauz egyik alapítója) –, azonnal előrántom a vízipisztolyomat.” Szerinte a gourmand éppúgy „tud” enni, mint a gourmet, sőt a haspókok jobban ragaszkodnak a hagyományos ízekhez, kevesebb bennük a sznobság. „A gourmand – írja La Bruyére XVII. századi esszéista – soha nem eszi meg a rossz ragut, nem issza meg a közepes bort.”

A torkosság nem azonos az ínyencséggel. „A szótárírók – mondja 1825-ben Brillat-Savarin – folyvást összezavarják azt, amit az ínyencség tulajdonképpen jelent, a falánksággal és a nagyétkűséggel. Megfeledkeznek, teljesen megfeledkeznek arról az ínyencségről, amely egyesíti magában az athéni eleganciát, a római fényűzést és a francia ízlést.”

A gasztrosznobnak például semmi köze a gourmet-hoz. Az ínyenc órákat csámborog a biopiacon zsenge madársalátára vadászva, maradék pénzén Albába utazik fehér szarvasgombáért. Míg sznob testvére Victoria Beckham szoknyáját bámulja, ő a ropogós libacombra gondol. Az ínyenc nem azért szereti az osztrigát, mert divatos, hanem mert a tenger ízét keresi, és nem azért foglal Gordon Ramsay éttermébe, mert látni akarja a konyha ördögét, hanem mert kíváncsi, hogyan készíti a rizottót.

Nem mindenki ínyenc tehát, aki az akar lenni. De gourmand és gourmet között nincs különbség: mindkettő a tökéletes élményt keresi.

Ez annyira igaz, hogy a Honművész folyóirat 1833-ban még galánknak nevezi az enni szerető embert. Mintha a falánk szó keveredett volna a gourmand-nal. Hasonlóképp, 1862-ben a Czuczor–Fogarasi-szótár az ínyencz szót a gourmand-nal magyarázza. Gourmet-ról szó sincs.

Van viszont ínyész, ínyesmester, az ínyencséget pedig egy ideig ínycsiklandéknak mondják. De nem csoda, ha ez a nyakatekert szó nincs a magyar ember ínyére.

Aztán fordul a világ, és 1924-ben Gundel Károly már arról panaszkodik, hogy lassan kihalnak az igazi ínyencek: „A pesti embereknek nincs emésztésük, mert egyáltalában elfelejtettek enni. Csak elnézegetem a vendégeimet, hogy közöttük a legtehetségesebbek is milyen sietve, rendszertelenül, gondosság nélkül esznek. Néha egy hónap is elmúlik, amíg olyan vendégünk akad, aki maga akarja elkészíteni a fejes salátát, amely tudománynak valaha minden úriember birtokában volt. Siet mindenki, mintha valahonnan elkésne. Pestet újra meg kell tanítani enni.”

És erre nincs jobb hely, mint a hétvégi Gourmet Fesztivál a Millenárison.

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Új kormány – oktatáspolitikai fordulat jön?

Ha valóban a jegybanki ajánlások alapján kezd bele a kormány a versenyképesség javításába, akkor az oktatásban át kell állítani a váltókat. Részletes háttér a Heti Válaszban.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.