Márai: hasában él a nemzet | Válasz.hu

Márai: hasában él a nemzet

/ 2018.02.14., szerda 17:39 /

A nemzet a nyelvében él, meg a szívében. Igen. „De a nemzet a hasában is él – mondja Márai Sándor –, és nem kell lebecsülni azt a másik, anyagiasabb kultúrát sem, mely a vidéki főzőasszonyok ibrikjeiben rotyog, pesti szakácsok tepsijeiben kel varázslatos életre egy-egy sertéspörkölt, halpaprikás vagy vargabéles alakjában.” Ezért őrizgette a vasúti restaurációk régi étlapjait Szindbád, mint valami titokzatos baedekkert, ezek igazították el a lélek útvesztői között. Mert élt a haza a költők és írók szavaiban, a tudósok műveiben, az ősök tetteinek emlékében, „de legalább úgy élt ebben a szóban is: bográcsgulyás – és csak az ostobák, nagyképűek és siketek nem értették ezt”.

Talán ez az íratlan kultúra hiányzott legjobban Márainak fél évszázados bolyongása során. Mert bár megkóstolt minden idegen ételt Párizstól Posillipóig, New Yorktól Salernóig, ahonnan végül 1980-ban San Diegóba költöztek a feleségével, Lolával, nemcsak a szíve és a lelke maradt magyar, de a gyomra is.

Az ember azt gondolná, hogy a több nyelven beszélő kozmopolita író tobzódik az ízekben. Műveiből nem ez tűnik ki. Már a harmincas években – sikereinek csúcsán – felemás gasztronómiai élményekről beszél. Velencében felkapott éttermekben étkezik („scampi a Cavalettóban, véres hús a Lido divatos vendéglőjében”), mégis mindent áthat a csömör, az étel „állott és gyomorrontásra ingerlő”. Az ember akárhol eszik, „rögtön utána szeretne szódabikarbónát bevenni”.

Hasonló a helyzet 1948-as migrációjuk után is. A Napnyugati őrjárat című útleírásban beszámol kulináris élményeiről. A párizsi vacsora természetesen szertartás lesz. „Halat és vadat fogyasztunk majd, megrendeljük a tengerfenék csodáit, és a vadászat nyitányának első zsákmányait, s fehér burgundi bort iszunk hozzá.” De a Kis ínyenc nevű étteremben kényelmetlen asztalt kapnak, konyhaszagban, a kasszírnő megvető pillantásától kísérve papírabroszon eszik a tengeri rákot, foglyot és roston sült kappant, hozzá zöldpecsétes burgundit isznak, és bár az étel „nem csúfolta meg az emlékezés ábrándjait”, az egész idegen, zaklatott. Nincsenek már borvirágos orrú, pókhasú ínyencek, akik kényelmesen letelepednek, hosszan diskurálnak az étekfogóval, gondterhes vitába bocsátkoznak a pincemesterrel, aztán áhítatos mozdulattal veszik kézbe az első osztrigát, és mélyet sóhajtva, ábrándosan, csukott szemmel, mosolyogva kezdenek neki az ebéd nevű szertartásnak. „A nagy francia konyha egyes helyeken őrzi és ápolja még hagyományait – mondja –, de a nagy francia ínyenc elprolisodott. Sehol nem lehet olyan drágán és rosszul enni, mint a mai Párizsban.”

Hasonlóan érzi magát Londonban is. Bár elámul a gyarmatáruk egzotikumától (indiai fűszer, ausztráliai bor, kanadai bárány, egyiptomi cukor, kongói főzelék), az éttermek többnyire „nagy darab nyers húsokat kínálnak vízben főtt krumplival, zselatinnal cikornyázott halakat és hideg szárnyasokat, sütőporral készített gipszízű süteményeket, vaníliakrémmel leöntött pudingokat. Az átlag angol konyha olyan, mint a híre: félszeg és ízetlen.”

Már attól rosszkedve támad, ha bemegy lakóhelyei bármelyikében a spájzba. Az ő eszményi éléskamrájában négyszáz befőtt sorakozik a polcokon, a szegről táblaszalonnák, füstölt kolbászok lógnak, savanyú káposztás hordó és kovászos uborka, A négy évszakban tesz is róluk említést.

Utazásaik során persze megkísérelték megtalálni a hazai ízeket. Lola évtizedekig gyűjtötte a recepteket. Márai maga ír 1969-es Naplójában L. „kézírásos, rongyolt fedelű füzetéről”, amelybe sokan beleírtak: édesanyja, anyósa, Vilma nevű barátnője. Hogyan kell pogácsát sütni, vagy ott az olcsó linzer receptje. „Különös, nyugtalanító olvasmány – mondja Márai. – Hiszen a linzerhez nemcsak tojás kell, liszt, mandula, hanem konyha is, ahol megsütik, a konyhához otthon, ahol a család él, ez mind kell ahhoz, hogy a recept valóság legyen.”

Kevesen tudják, hogy a Gundel-palacsinta feltehetően Matzner Lola kreációja. Márai Kaland című színművének 1940. október 16-i bemutatója után a Nemzeti Színház bankettjén – amit a Gundel étteremben rendeztek – Lola palacsintája volt a szenzáció.

Hogy Márai valójában mire is vágyott egész életében, ő maga pontosan leírja A magyar borokról című tárcájában. „Ha megöregszem, pincét akarok – mondja –, semmi mást nem akarok az élettől. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait.”

A hordókban olaszrizling lesz, ötéves somlói, egri bikavér, az asztalon bácskai abált szalonna, landjáger (soproni fűszeres kolbász), sonka tormával, parázsban sült burgonya és fehér liptai túró a Rozsnyi kereskedés fabödönjeiben, paprika és ajókagyűrű nélkül. „Egy hosszú élet minden tapasztalata és rábeszélőképessége kevés ahhoz, hogy meggyőzzem kortársaimat: milyen tökéletes borkorcsolya természetes állapotában a liptai, s milyen helytelen divat hagymával, mustárral, paprikával bonyolultabbá tenni azt, amit a természet önmagában tökéletesnek teremtett.”

Igazán semmiségek. Mégsem kapta meg őket bolyongásai során sehol. Pedig valószínűleg jobban hiányoztak minden elismerésnél.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.