Mit iszunk húsz év múlva?

/ 2018.06.28., csütörtök 16:47 / Hírforrás: Válasz.hu

Ha a viszonylag még hűvös szobából kinézek a június eleji párás, tikkasztó meleg utcára, leginkább az jut csak az eszembe: vizet. Feltéve persze, ha még lesz víz… de bizakodjunk. A Duna közelsége ad némi biztonságot és még arra is gondolhatunk, bor is jut esetleg a poharainkba.

Hogy milyen lesz az a bor, az már kicsit nehezebben megválaszolható kérdés. A globális felmelegedés hatásait mindenütt érezzük még akkor is, ha ki sem vesszük a fejünket a boros pohárból. Az elmúlt tíz évjárat borait kóstolva egyértelmű, hogy 2010, 2014 (mely évjárat augusztus 20. előtt kimondottan meleg volt) és 2016 ellenében 2009, 2011, 2012, 2013, 2015 és 2017 is sok cukorral ajándékozott meg bennünket.  És persze jó esélyünk van erre idén is, amikor május végén megjelent már a jó ízű dinnye a piacon.

De nem csak honi borvidékeink dolgoznak fel egyre érettebb szőlőt. Bordeaux utolsó tíz évének boraira már nem igen lehet használni a vegetális jelzőt, hiszem náluk is alaposan megemelkedtek az alkoholtartalmak. Mégis

van azért egy-két biztató termőhelyünk, ahol reménykedhetünk eleven savakban anélkül, hogy ötven kilométerrel északabbra kellene tolnunk borvidékeinket.

A termőhely

A régi, Trianoni-békediktátum előtti Magyarország borvidékei is számosak voltak. Egy 1893-as felmérésen alapulva a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter 1897. évi 53.850. sz. rendelete 7. §-ában olvasható a Kárpát-medence borvidékeinek felsorolása, szám szerint 22. Ezek közül az egyik, a Neszmélyi borvidék: „… kiterjed : Esztergom, Komárom, Fejér, Győr és Veszprém vármegyék területére - Veszprém vármegye enyingi, devecseri és veszprémi járásai (1977-ben megszűnt kisebb közigazgatási egység) kivételével." A mai szabályozás szerinti Neszmélyi borvidék mellett tehát ide soroltattak a Móri, Pannonhalmi és az Etyeki borvidékek is. Menedék talán ezeknek a borvidékeknek a sora?

Meddig tartanak ki vajon a tartalékok?

A történelmi vagy környezeti adottságok hatottak ránk vagy éppen kitaláltuk saját „magyaros” borstílusunkat? Közelebb járunk a valósághoz, ha az előbbit vesszük alapul.

A száraz fehérborok között igen népszerűek az üde, friss savú, könnyen megjegyezhető gyümölcsös illat- és íz jegyeket adó borok.

A világ bármelyik, szőlőtermesztésre alkalmas táján elkészíthetők, de nem lesznek mindenütt egyformán kiegyensúlyozottak, mégis könnyedek és aromákban gazdagok.

Ezek a borok készítésük során nem találkoznak levegővel, ezért is nevezik őket reduktív boroknak. A másik csoport, a hordóban érlelt borok köre már stílusban valami mást képvisel. A világban általában ott találkozunk hordóban erjesztett és érlelt borokkal, ahol a természetes savtartalom alacsonyabb. A jó tartású, szépsavú és amúgy érett szőlőből készülő borokhoz sok helyen nem kell segítségül hívni a hordó cserzőanyagát. Kitűnő példa erre Chablis vagy éppen Sancerre, Wachau borainak komoly sora. Ami ezeket a borokat, borvidékeket összeköti, az a fehérbor lelke, lényege: a sav.  

Aromatikájukat az erős, szőlőből származó jegyek fogják meghatározni: zöld alma (chardonnay), egres, spárga (sauvignon blanc) vagy éppen a citrusok íze. Jó eséllyel a termőhely egyedi karakterét is érezhetjük, sós-ásványos utóízükben.

A neszmélyi borok termőhelye talán nem annyira gazdag ásványi anyag tartalomban, mint a fent említettek, de érdemes lenne talán kicsit komolyabban utána járni ennek.

Ma még a borvidék dűlőinek csak egyikét-másikát ismerjük (pl. Meleges-hegy, Gőte-oldal, Páskom, Látó-hegy). Boraikat még nem emlegetjük általában a dűlők nevén, de ez csak azon múlik, milyen minőségű borokat kóstolhatunk a jövőben ezekről a területekről. Hiába is állítanánk, hogy a Meleges-hegy komoly borokat adott mindig is, ha a mai borászok ezt nem tudják formába- jobban mondva borba – önteni, aligha győzik meg a fogyasztót. Viszont a tiszta ízű, határozott és jó szerkezetű borok egy-re-másra kerülnek elő a borvidékről.

Négy-öt évvel ezelőtt a Hilltop Neszmély és Szőllősi Mihály borai mellett nem nagyon lehetett másoktól palackozott tételeket kóstolni. Aztán mégiscsak szépen kezdett felzárkózni a Turay Pince, Horváth Családi Pince, Kősziklás Borászat, Szivek Pince.  A kérdés tehát ma már nem az, hogy van-e a a két nagy birtokon túl olyan, amelyik elkötelezett mellett a minőség és egyediség mellett, sokkal inkább az, milyen stílusban is készüljenek el azok a borok, amelyek a borvidék egyediségét valóban képesek kifejezni. 

A szőlő

Észak-Pannonia területén korábbi ásatások során a XIII. század első feléből származó szőlőmagok kerültek elő. Ezek szőlő rendszertanilag mind a keleti, illetőleg magyar (pontusi) fajtákra utalnak. A furmint, a lisztes, a balafánt, típusú magok, akár csak a bakator, a csomorika, gohér, a kéknyelü, a mézes fehér olyan szőlőfajtákat jelölnek, amelyek a filoxéra vészig az egész országban nagyon népszerűek voltak.

Kékszőlőre utaló magot ebben a korban nem találtak. Ami nem is csodálni való, hiszen a Kárpát medence klimatikus adottságai inkább a nagy minőségű fehér fajtáknak kedveztek.

Ezek között jó néhány olyan van, melyek világviszonylatban ma is megállják a helyüket.

Nagy kedvencünk az olaszrizling. Igaz, hogy ma már nem vezeti a hazai mennyiségi listákat úgy, mint régen, de azért meghatározó szerepe így is megmaradt. Üde, savakra épülő könnyed bor épp úgy készíthető belőle, mint nehéz, telt, érlelésre szánt tétel. De komoly értékei vannak az ezerjó fajtának is. A leányka, királyleányka szintén Kárpát medencei fajta, egyedi ízvilággal, komoly érési képességgel.

A terület egyértelműen kedvez az illatos és aromás fajták termesztéséhez is. Pont ez a kellemesen hűvös klíma adja a biztonságot az Irsai Olivér és a cserszegi fűszeres boraihoz. Ha ezeket a fajtákat nem lehet kellő mennyiségű savval alátámasztani, nem lesz több egy barátságos nyári italnál, errefelé viszont jó esetben tartása van ezeknek a boroknak. Nagyon előre tört az utóbbi években a cserszegi termőterület dolgában, épp csak lehagyja a kétes megítélésű bianca

A teljes cikk a Magyar Konyha Online oldalán olvasható el!

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.