Paraj és pofézni

/ 2011.10.19., szerda 18:56 /

Aki szabad levegőre vágyott, felült a kávédarálóra (mindenki így nevezte a helyiérdekű vasutat), és kizötyögött Szentendrére.

Volt itt minden, ami helyettesítette a külföldi utazást. Pravoszláv székesegyház és római rom, szerb kálvária és macskaköves sikátor. Karinthy Ferenc csak templomtoronyból negyvenet számolt össze, mialatt Leányfaluról bebiciklizett a Szentháromság térre. Gesztenye- és lángossütő, antikvárium és szoborpark, Nosztalgia cukrászda és régiségbolt. Utóbbiban petróleumlámpát és mozsarat árultak, akkoriban egy rebellis értelmiségi ezek nélkül nem élhetett. Álltunk félig elalélva a Szamár-hegyen az Álomi Reményfűző Intézet későbbi sorskutatója házának kapujában, és vártuk, hogy a Mester ("szentendrei festő!") felébredjen. De Öcsike (ef Zámbó István) éjszaka túl mélyen belegabalyodott az alternatív művészet bugyraiba, úgyhogy inkább "a vendéglő" felé vettük az irányt. Ha nem is a Szajna-part, de legalább a Bükkös-patak mentén. Arrafelé, ahol az ötvenes években Hamvas Béla kertészkedett és Németh László színdarabot írt. Én parajra vágytam poféznivel, de a "kiflimorzsában rántott sárgáspiros parlagi csirke", illetve a "kemencében párolt füstölt libamell" sem volt elérhetetlen. Mindkettő 38 forintba került. A többiek a sárkányerőlevesre esküdtek.

A vendéglőt könnyű volt megtalálni. 1978-ban ez volt Magyarország első magánétterme. A főtértől felfelé a szűk, "menedékes" kis utcán, jobbra az első ház. Megismerni a cégérről. Ami nem azért lett Aranysárkány, mintha bármi köze volna Kínához. Inkább a szerbek védőszentjére, Sárkányölő Szent Györgyre utalt. Vagy Kosztolányi Dezső regényére. Hiszen Máhr Attila azon ritka vendéglősök közé tartozott, akik nem csak étlapot olvastak. Világéletében kész volt bármiféle huncutságra, ha az a vendég örömét szolgálta. 1997-ben például rávett arra, hogy megnyissam (Zwack Péterrel közösen) a szentendrei "gasztronóm-festők" első tárlatát. A műveket az Erdész Galériában lehetett megtekinteni. Az Aranysárkány vendéglőben pedig megenni. Merte volna ezek után bárki állítani, hogy a kortárs magyar művészet nem fogyasztható?! Forradalmi este volt. Ef Zámbó vasszegekkel tűzdelt almával, velős pop-art csonttal jelentkezett. Szántó Piroska angyallevest, Fehér László őzikés csokoládétortát, Gyémánt László töltött sárgadinnyét kínált.

Tizennégy év után szorongva lépek a vendéglőbe. Félelmem azonnal elinal. A hely nem változott. Ugyanaz a családias hangulat, a ferde falakon ugyanazok a rézüstök, középen a kelim szőttes. A látványkonyhát továbbra is a kétszáz éves szőlőprés választja el az étterembelsőtől, csak a papírpénz szaporodott meg, amit a hálás vendégek szórakozásból a gerendákra tűztek. Félig polgári, félig módos parasztbelső, régi szódásüveg, súlyos békebeli evőeszközök. A sárkányerőleves most is illatozik (fürjtojással, zöldségekkel, marhahússal kínálják), de műsoron maradt a gulyásleves is, ám most a helyi pékkel külön süttetik hozzá a cipót, amiben tálalják. Szerepel az étlapon a tejszínes parajkrém is, és rezzenéstelen arccal nyugtázzák, hogy poféznit szeretnék feltétnek. Ritka pillanat ez, az univerzum nyugalma: ha van pofézni, nincs veszve semmi. A sarokasztalra pillantva azonban szívem összeszorul. Annál az asztalnál ebédeltem utoljára Szántó Piroskával. Köszvény gyötörte, ujjai - mint egy pók összegabalyodott lábai - a négy égtáj felé görbültek. "Már a cigarettát sem tudom megfogni, nemhogy az ecsetet" - mondta. De vacsorált itt Barcsay Jenő, François Mitterrand, Karinthy Ferenc, a festőtársadalom színe-java.

Aztán Szentendre fénye megkopott. Mint az értelmiségé. Az Aranysárkányban azonban még pislákol valami a hely szelleméből. Persze lehet, hogy csak én érzem így. Meg Vas István: "Mert szebben éltünk mi tegnapiak, mint ahogy lehetett."

Rosta

V. Nagy Viktória

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Több mint feleség

Hatalmas szemei megbabonázták Ady Endrét, megpróbálta becserkészni Babits Mihályt, rabul ejtette Márffy Ödönt. És még sokakat.

Vizuális orgazmus a Müpában

Lélegzetelállító előadással tér vissza a Művészetek Palotájába az újcirkusz nagymestere, Daniele Finzi Pasca. A Donka című produkció tisztelgés Csehov előtt.

Netadó helyett lehetne például ez

Netadó híján a külföldi média is kénytelen lesz más téma után nézni. Szerencsére történt más is hazánkban, ami éppúgy címlapokra kerülhet, mint az Erzsébet hídon hömpölygő tömeg. Sőt.

Végveszélyben a világhírű magyar csodamódszer?

Gráf Zsuzsanna szerint a mélyponton már túl vagyunk, és a mostani kezdeményezésnek az a lényege, hogy az óvodás kortól az általános iskolán át a gimnáziumig töretlen ívet írjon le a zenei képzés. A kérdés az, hogyan?

Snowden után a világ

A megfigyelési botrány megváltoztatta a közvélemény hozzáállását a digitális biztonsághoz. Az FBI szerint az új telefonok túl jól védik az emberek adatait, a feltörhetetlen tárhelyet és lehallgathatatlan telefonálást ígérő magyar cégek pedig a közeljövő legígéretesebb területén tehetik nagyhatalommá hazánkat.

Felelős válaszok a jövőnek

A Magyar Tudomány Ünnepéről, a matematikáról, az oktatási módszerek kutatásának fontosságáról és az új akadémiai épületekről is beszélgettünk Lovász Lászlóval, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Az MTA 11 éve elindított rendezvénysorozata idén a jövőnket alakító technológiák és kutatások számára kínál bemutatkozási lehetőséget november 3-ától négy hétig.

Így reagáltak a pártok az internetadó visszavonására

A Jobbik saját sikerének tartja hogy a kormány „kihátrált az internetadó mögül”, az LMP nem akar ködösítést, az MSZP szerint a miniszterelnök azt jelentette be pénteken, hogy lesz internetadó. Így reagáltak a pártok az internetadó visszavonására.