Vitézek földjén

Karner Gábor szűcsi borászatában

/ 2017.11.08., szerda 10:36 / Hírforrás: Válasz.hu

Klasszikus magyaros párosítással: olaszrizlinggel és kékfrankossal éri el sikereit Karner Gábor, akinek birtokvöröse sűrű mezőnyben került be tavaly a Nemzeti Borkiválóság Program legjobb nyolc tétele közé. De a világ is kinyílt előtte: mesébe illő történet a zsebkendőnyi mátrai ültetvényről a Michelin-csillagos éttermekig.

Részlet az interjúból:

– A Mátráról inkább Vidróczki Márton betyárjai jutnak az ember eszébe, s nem a vitézek, akikről a kékfrankosát elnevezte. Honnan ered a Vitézek Földje márka?

– A Vitézföld a dűlőről kapta a nevét, a dűlő pedig onnan, hogy az itteni szőlőhegyen annak idején az első világháborúból hazaérkező veteránok kaptak földet. A szűcsi gejzírkúp is ilyen terület volt egykoron. Országszerte vannak ehhez hasonló adományterületek, legfeljebb másutt vitézteleknek hívják. 

– Ön honnan vonult vissza Szűcsibe?

– Budapesten, az újpalotai lakótelepen nőttem fel, gépészmérnökként dolgoztam. 22 évvel ezelőtt költöztünk a feleségemmel Veresegyházára, mert már nem vonzott minket a nagyvárosi létezés. A kerti szőlőnk – amolyan alföldies, jó kis homokos talajon – 1998-ban elkezdett érni, apukám a korábbi években mindig permetezgette, és elvitte szüretkor. De abban az évben nem voltak ott a szüleim, ezért szóltam a szomszéd bácsinak, vigye el, hiszen tudtam róla, hogy szokott bort készíteni. Mire ő:

„Dehogy is, Gabikám, leszedjük, legalább lesz saját borod!”

Fanni lányom klasszikus világoskék, műanyag gyerekkádjába leszüreteltük, áttalicskáztuk a szomszédhoz, ledaráltuk, kipréseltük. Beleöntöttük két kölcsönhordóba, és a pincénkben szépen elkezdett erjedni. Ez számomra maga volt a csoda: beteszek mustot egy hordóba, és abból magától bor lesz! Elkerekedett a szemem. Akkoriban úgy gondoltam, hogy bort úgy csinálunk, mint krumplifőzeléket, tevőlegesen. Hát nem, a bor inkább kialakul.

– Ilyen gyermekkor után mivel foglalkozik Fanni lányuk?

– Azóta felnőtt, jelenleg Gyöngyösön szőlész-borásznak tanul, minden reményünk megvan arra, hogy hamarosan közösen dolgozhatunk, s majd ő örökölheti a borászatot.

– Hogyan jutott el a fürdőkádas felismeréstől Michelin-csillagos éttermek borlapjáig?

– Elkezdtem könyveket, magazinokat olvasni. Szeretném kiemelni a Borbarát magazint: Alkonyi László 15 éve nagyon meghatározó volt a lapnál, az ő zsebéből rengeteg kis borászat nőtt ki.

– Mostanra a sajátja is. Alkonyi László a tokaj-hegyaljai Kaláka pincében készíti borait.

– Igen, régebben pedig szerkesztőként, szakíróként rengeteget lehetett tanulni az ő megalkuvásmentes szemléletéből. Visszatérve az első szüretre: ez a borocska ráadásul még egész jól is sikerült, persze mindenféle vegyes szőlőből. Akármilyen is volt, beköltözött a házunkba a bor. Úgyhogy elhatároztam, hogy ha ebből a homoki szőlőből ilyet sikerült csinálni, igazi borvidékről veszek szőlőt, és készítek abból.

A szomszéd bácsinak volt Gyöngyössolymoson ismerőse, vettem tőle száz kiló rizlingszilvánit. De mivel vörösbort is akartam, egy barátom felajánlotta, hogy hoz Egerből kék szőlőt. Utóbbi meg is érkezett, de mire hozzánk ért: fehér tramini lett a Mátrából. Amúgy minden stimmelt. Végül is szőlő volt, nem spenót. Ez a tramini viszont már innen, Szűcsiből érkezett. Ekkor hallottam először a falu nevét.

Később egy borversenyen összeismerkedtem az itteni hegybíróval, Hordós Attilával, ő mondta el nekem, kitől is vettem egy évvel korábban a szőlőt. Hoztam is a gazdának egy üveggel a szőlőjéből készült borból. Mondanom sem kell, volt benne vagy 10 gramm maradékcukor. Autó híján a bicikli csomagtartóján zötyögtettem végig a 30 fokban. Talán már jobb is, hogy nem emlékszem, mi maradt abból, mire ideértem…

– Kicsit konyakos jegyekkel…

– Úgy is mondhatjuk, utóerjesztettem a biciklin. Néhány évig ezután vásárolt szőlőből dolgoztam, mert arra gondoltam: milyen kényelmes ez így, nem kell az ültetvénnyel bajlódni. Aztán idővel rájöttem, hogy egy bizonyos minőségi szintet nem tudok meghaladni, csak ha én gondozom az alapanyagot is. Akitől ugyanis vásárolok, annak az az érdeke, hogy minél többet teremjen az ültetvénye. Én viszont a hozamkorlátozásban vagyok érdekelt.

A teljes cikk Az Ízlelő Online oldalán olvasható el.

 

 

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Az Orbán-modell alappillérei – Magyarország, projektország?

Hogyan sikerül a Fidesznek 2017 végén is vezetni a népszerűségi listát? Miért támogatja őket sok baloldali is? Hogyan érték el, hogy tömegek egzisztenciája függjön a sikerüktől? Ezekre a kérdésekre is válaszol egy új tanulmánykötet – illetve a friss Heti Válasz.

Őrfi József bátorsága és lelki ereje mindent vitt az idei gálán

Mesébe illő Őrfi József piliscsabai házának története. Nem tündérmesébe, hanem olyan magyar népmesébe, amelyben a hősnek számos próbát kell kiállnia. Az építész-családfő bátorsága és lelki ereje a Média Építészeti Díja idei gáláján mindent vitt. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Famaffia Romániában – Adjátok vissza az erdeinket!

Egy friss botrány és egy dokumentumfilm is felhívja a figyelmet az Európa utolsó érintetlen vadonjainak otthont adó Romániában dúló illegális fakitermelésre. Nemcsak a korrupt politika vagy a profitéhes multi a hibás: székely falusi közösségeket is megvadított a fából szerezhető könnyű pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Rockenbauer 30 – Pali mögött volt értelme gyalogolni

Pali után nem lehet ilyen filmet csinálni – vélik a Másfélmillió lépés Magyarországon alkotói. Rockenbauer Pál halálának 30. évfordulóján azt kutatjuk a friss Heti Válaszban, mi a titka a sorozat népszerűségének, és miért nem született azóta sem hasonló.

Nyolcvanezres pezsgőt locsolt az egyik Mugabe-fiú

Voltak nála véreskezűbb afrikai vezetők is, de kártékonyabbak kevesen. Robert Mugabe nemcsak a gazdag Zimbabwét juttatta koldusbotra, de igyekezett egész Afrikát a Nyugat ellen hangolni. A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy bukása ennek ellenére miért is nem Nyugat diadala.