Vitézek földjén

Karner Gábor szűcsi borászatában

/ 2017.11.08., szerda 10:36 / Hírforrás: Válasz.hu

Klasszikus magyaros párosítással: olaszrizlinggel és kékfrankossal éri el sikereit Karner Gábor, akinek birtokvöröse sűrű mezőnyben került be tavaly a Nemzeti Borkiválóság Program legjobb nyolc tétele közé. De a világ is kinyílt előtte: mesébe illő történet a zsebkendőnyi mátrai ültetvényről a Michelin-csillagos éttermekig.

Részlet az interjúból:

– A Mátráról inkább Vidróczki Márton betyárjai jutnak az ember eszébe, s nem a vitézek, akikről a kékfrankosát elnevezte. Honnan ered a Vitézek Földje márka?

– A Vitézföld a dűlőről kapta a nevét, a dűlő pedig onnan, hogy az itteni szőlőhegyen annak idején az első világháborúból hazaérkező veteránok kaptak földet. A szűcsi gejzírkúp is ilyen terület volt egykoron. Országszerte vannak ehhez hasonló adományterületek, legfeljebb másutt vitézteleknek hívják. 

– Ön honnan vonult vissza Szűcsibe?

– Budapesten, az újpalotai lakótelepen nőttem fel, gépészmérnökként dolgoztam. 22 évvel ezelőtt költöztünk a feleségemmel Veresegyházára, mert már nem vonzott minket a nagyvárosi létezés. A kerti szőlőnk – amolyan alföldies, jó kis homokos talajon – 1998-ban elkezdett érni, apukám a korábbi években mindig permetezgette, és elvitte szüretkor. De abban az évben nem voltak ott a szüleim, ezért szóltam a szomszéd bácsinak, vigye el, hiszen tudtam róla, hogy szokott bort készíteni. Mire ő:

„Dehogy is, Gabikám, leszedjük, legalább lesz saját borod!”

Fanni lányom klasszikus világoskék, műanyag gyerekkádjába leszüreteltük, áttalicskáztuk a szomszédhoz, ledaráltuk, kipréseltük. Beleöntöttük két kölcsönhordóba, és a pincénkben szépen elkezdett erjedni. Ez számomra maga volt a csoda: beteszek mustot egy hordóba, és abból magától bor lesz! Elkerekedett a szemem. Akkoriban úgy gondoltam, hogy bort úgy csinálunk, mint krumplifőzeléket, tevőlegesen. Hát nem, a bor inkább kialakul.

– Ilyen gyermekkor után mivel foglalkozik Fanni lányuk?

– Azóta felnőtt, jelenleg Gyöngyösön szőlész-borásznak tanul, minden reményünk megvan arra, hogy hamarosan közösen dolgozhatunk, s majd ő örökölheti a borászatot.

– Hogyan jutott el a fürdőkádas felismeréstől Michelin-csillagos éttermek borlapjáig?

– Elkezdtem könyveket, magazinokat olvasni. Szeretném kiemelni a Borbarát magazint: Alkonyi László 15 éve nagyon meghatározó volt a lapnál, az ő zsebéből rengeteg kis borászat nőtt ki.

– Mostanra a sajátja is. Alkonyi László a tokaj-hegyaljai Kaláka pincében készíti borait.

– Igen, régebben pedig szerkesztőként, szakíróként rengeteget lehetett tanulni az ő megalkuvásmentes szemléletéből. Visszatérve az első szüretre: ez a borocska ráadásul még egész jól is sikerült, persze mindenféle vegyes szőlőből. Akármilyen is volt, beköltözött a házunkba a bor. Úgyhogy elhatároztam, hogy ha ebből a homoki szőlőből ilyet sikerült csinálni, igazi borvidékről veszek szőlőt, és készítek abból.

A szomszéd bácsinak volt Gyöngyössolymoson ismerőse, vettem tőle száz kiló rizlingszilvánit. De mivel vörösbort is akartam, egy barátom felajánlotta, hogy hoz Egerből kék szőlőt. Utóbbi meg is érkezett, de mire hozzánk ért: fehér tramini lett a Mátrából. Amúgy minden stimmelt. Végül is szőlő volt, nem spenót. Ez a tramini viszont már innen, Szűcsiből érkezett. Ekkor hallottam először a falu nevét.

Később egy borversenyen összeismerkedtem az itteni hegybíróval, Hordós Attilával, ő mondta el nekem, kitől is vettem egy évvel korábban a szőlőt. Hoztam is a gazdának egy üveggel a szőlőjéből készült borból. Mondanom sem kell, volt benne vagy 10 gramm maradékcukor. Autó híján a bicikli csomagtartóján zötyögtettem végig a 30 fokban. Talán már jobb is, hogy nem emlékszem, mi maradt abból, mire ideértem…

– Kicsit konyakos jegyekkel…

– Úgy is mondhatjuk, utóerjesztettem a biciklin. Néhány évig ezután vásárolt szőlőből dolgoztam, mert arra gondoltam: milyen kényelmes ez így, nem kell az ültetvénnyel bajlódni. Aztán idővel rájöttem, hogy egy bizonyos minőségi szintet nem tudok meghaladni, csak ha én gondozom az alapanyagot is. Akitől ugyanis vásárolok, annak az az érdeke, hogy minél többet teremjen az ültetvénye. Én viszont a hozamkorlátozásban vagyok érdekelt.

A teljes cikk Az Ízlelő Online oldalán olvasható el.

 

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Harc az idősek lelkéért: mindent elsöprő pártkampány indult a Facebookon

A pártoknak nem a fiatalok eléréséért kell ott lenni a Facebookon: a jelenlét az idősek miatt életbevágó. Néhány év alatt hermetikusan zárt és részben központilag irányított nyilvánosságok alakultak ki a világhálón. Háttér és eredményhirdetés a pártok és politikusok Facebook-teljesítményéről a csütörtöki Heti Válaszban.

Salgótarján nem Szeged – billegő körzetek Nógrádban

Makacs szegénység, elöregedés, lassú fogyatkozás: az ország legvidékiesebb megyéjében lenne ok a protestszavazásra. A megyeszékhelyen erős a baloldal, de a háromosztatú politikai térben a kormánypártnak a legjobbak az esélyei. A Heti Válasz választási sorozata ezúttal a két nógrádi választókerületet mutatja be. Részletek a friss lapszámban.

Egyetlen közautó 7–11 magántulajdonban lévőt helyettesíthetne?

Már 500 közautó áll a fővárosban közlekedők rendelkezésére, két-három év múlva pedig ezernél is több lesz. Külföldi tapasztalatok szerint tízszer ennyi saját járgányt helyettesíthetnek, de kérdés, hogy ez idehaza is reális-e. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Ilyen jó a szlovák egészségügy? Tényleg ennyire lemaradtunk?

Szlovákiáé Európa 13. legjobb egészségügye, és egyben a legerősebb egész Kelet-Európában – állapította meg egy nemzetközi kutatóintézet, amely Magyarországot a 29. helyre rangsorolta. Tényleg ennyire lemaradtunk? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Neki köszönhetjük a Testről és lélekről leggyönyörűbb jeleneteit

Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, Oscarra jelölt filmjében két, meghitt kapcsolatra alkalmatlan ember addig álmodja ugyanazt, míg nappalaik rideg valósága hozzá nem simul csodaszép álmaikhoz. Az álombéli jeleneteket Horkai Zoltán szarvasai játsszák el. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.