A baloldali megmondóember anno még csodálta a lenácizott Donáth Györgyöt

/ 2016.03.03., csütörtök 16:10 /
A baloldali megmondóember anno még csodálta a lenácizott Donáth Györgyöt

Egyáltalán nem biztos, hogy Donáth Györgynek szobrot kell állítani. De hogy az élet – miként az alábbi idézetek mutatják – bonyolult, az szentigaz.

„Két napja antifasiszta tüntetés akadályozta meg a szoboravatást. Donáth 1939-44 között képviselője volt a kormányzó Magyar Élet Pártjának (MÉP), amelynek budapesti elnöke, 1943-tól országos alelnöke volt. A kétharmados többséggel irányító MÉP közreműködésével lépett életbe a II. zsidótörvény, amelynek Donáth lelkes támogatója volt.” (A Népszava tudósítása, 2016, február 26.)

„A Magyar Közösségi per rendkívül érdekelt engem, hiszen ott különleges emberek ültek a vádlottak padján, a tárgyaláson pedig bizony kiderült, hogy a vizsgálati stádiumban, a katonapolitikai osztályon mindegyiküket súlyosan bántalmazták. Csodálattal figyeltem Donáth Györgyöt, a per fővádlottját, aki szabadon és bátran beszélt, s az utolsó szó jogán teljesen elvszerűen mondta el, amit a magyar helyzetről gondolt. Mindez rám nagy benyomást tett, és ezt a magatartást l947-ben még össze tudtam egyeztetni kommunista újságírói szerepemmel. Számomra Donáth testesítette meg azt az elvhűséget, amelyet én addig a kommunista vezetőknek tulajdonítottam.” (Kende Péter, interjú a Haver Informális Zsidó Oktatási Közhasznú Alapítvány honlapján, 2006)

„Dokumentumértékű szövegében beszámol az 1938 őszén létrejött »Egyesületközi bizottságról«, amelynek tagjai egy jegyzőkönyvet írtak alá, mely közös működésük alapjait rögzítette. A szeptember 27-én kelt szöveget jóváhagyólag, írása centrumaként idézi Donáth: »A legmagasabb cél, amelynek elérésére mindenkinek, aki az együttműködésben részt vesz, törekednie kell: a magyar birodalom helyreállítása. (…) A magyar élet bárminő irányításából ki akarjuk zárni azokat a fajokat és népelemeket, amelyeket a magyarságra és az itt élő nemzetiségekre egyaránt károsnak ítélünk, elsősorban a zsidóságot.«” (György Péter, 2016. február 27, Népszabadság)

„Amikor ma Donáth György emléke előtt tisztelgünk, egy olyan rövid életű jogász-politikus emléke előtt hajtunk fejet, aki nem volt ugyan mentes a korra jellemző bűnöktől, de politikai pályája során a II. világháború alatt szemben állt a német nemzetiszocializmussal, következetesen és megingathatatlanul küzdött az ország szuverenitásáért a náci, majd a szovjet megszállással szemben.” (Gulyás Gergely el nem mondott beszéde Donáth György szobrának avatásán, 2016. február)

„Dr. Donáth György, az 1944. március 19-e előtti parlament tagja, aki a zsidótörvények tárgyalásakor tiltakozásul kivonult az ülésteremből. (…) A szervezet évtizedek óta létezett. Bölcsője Erdélyben ringott. Arra szövetkeztek, hogy a román, majd később a német expanzióval szemben egymást mint magyarokat segítsék az előrejutásban, hogy vezető állásban a magyar érdekeket szolgálják, mindenekelőtt az idegen befolyások ellen. A háború alatt ez a hitleri Duna menti politika ellen irányult. (…) A tagok, fiatal népi értelmiségiek, Szabó Dezső egykori követői, Németh László írásai állal inspirált egyetemisták, fiatal katonatisztek már 1945 előtt, de az után is tagjai maradtak a közösségnek. Ideológiájuk szűkre szabta a magyarság ismérveit, nem volt idegen tőlük az enyhén fajvédő irányzat.” (Kubinyi Ferenc, Beszélő, 1988/2)

„Ezt látom például a haldoklóknál… a legutóbb is a kilencvenes éveiben járó Olti Vilmos, a vérbíró, aki két-három hónappal ezelőtt tért meg, ő, aki ötven évvel ezelőtt engem ítélt el nagy hetykén, a rendemmel, az Egyházammal, Mindszentyvel együtt – és most őt az Úristen elém hozta: rám borult, és zokogott, és nem tudtam azt mondani neki: „te ítéltél el”, hanem feloldoztam, és ott a vállamon megkapta az irgalmat. Ilyenek a csodák.” (Kerényi Lajos piarista szerzetes a Donáth Györgyöt halálra ítélő Olti Györgyről, 2007. április-május, Família magazin)

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Kiderült, miért Franciaország lett a terror fő célpontja

Ha még egy-két támadás bekövetkezik, a polgárháború szélére sodródhatunk – mondta tavasszal a francia elhárítás főnöke, a nizzai megemlékezésen pedig kifütyülték Manuel Valls kormányfőt. Mi lehet a megoldás ilyen helyzetben? Amint a csütörtök Heti Válaszból kiderül, talán éppen az izraeli példa.

Szőke András: „Úgy érzem, egy jól betanított segédmunkásként létezem”

Volt sok kétségbeesés, sírás, annak megélése, hogy becsaptak, megaláztak. És van, hogy ki kell mondani azt is, hogy hibáztam – mondja Szőke András. A friss Karinthy-gyűrűs filmrendezőt, színészt, stand-upost és masszőrt lakóhelyén, Taliándörögdön látogattuk meg. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Így lett csoda az ózdi romhalmazból: a Digitális Erőműben jártunk

„Digitális erőmű” épült fel az ózdi kohászati művek romjain, benne filmtörténeti élményparkkal. Bar a magyar filmnek nem az illúziókeltés a fő erőssége, a kulturális innovációtól olyan sokat várnak, mint egykor az acélművektől. Riportunk a friss Heti Válaszban!

Schmidt Mária: „A baloldal fikakultúrájának centrumában a semmi áll”

„Ha ebben a kényes helyzetben az európai elit továbbra is a homokba dugja a fejét, és közben az egyre mélyebb integrációt erőlteti, az unió egyébként is recsegő-ropogó építménye simán összedőlhet” – hangzott el a Századvég Alapítvány keddi konferenciáján. Schmidt Mária, Maróth Miklós, Lánczi Tamás és Tuzson Bence a Brexit utáni Európa útkereséséről és a migrációs válságról.