heti-valasz.hu/itthon/a-het-legjobb-kozeleti-coubjai-7-resz-128788

http://heti-valasz.hu/itthon/a-het-legjobb-kozeleti-coubjai-7-resz-128788

A céltábla visszalő

/ 2013.10.09., szerda 15:40 /

Hernádi Zsolt vallott a Mol-INA-történetről. Egyrészt egy interjúkötetben, melyet október végén jelentet meg a Heti Válasz Kiadó. Korábban pedig a magyar ügyészségen; a kihallgatás leirata épp a horvát hatóságoknál "pihen", lényegében olvasatlanul. Lapunk mindkét kordokumentum részleteit a nyilvánosság elé tárja.

Bár a hazai sajtó inkább azt tárgyalja, hogy az európai elfogatóparanccsal üldözött (ám a Fővárosi Törvényszék hétfői megtagadó döntése miatt itthon szabadon mozgó) Hernádi Zsolt vajon mehet-e síelni Ausztriába, a Mol-INA-ügy alapkérdése továbbra is az: van-e terhelő bizonyíték az olajmulti első embere ellen? Vagy másképpen: hogyan kerülhetett fel az Interpol körözési listájára - gyilkosok és csalók közé - egy olyan vállalatvezető, akiről a horvát és a magyar ügyészség épp "vitatkozik"?

A zágrábi igazságszolgáltatók azzal vádolnák meg, majd juttatnák börtönbe Hernádit (Ivo Sanaderrel ezt első fokon már megtették), hogy 2009-ben két ciprusi társaságon keresztül lefizette az akkori horvát kormányfőt, cserébe pedig a Mol megszerezhette az INA nevű testvércég irányítási jogát. Míg azonban a határon túli perben egy kétes hírű "koronatanú" vallomása, néhány Sanader-Hernádi-találkozó, illetve a zágrábi Marcellino étterem biztonsági kamerájának néma felvétele szerepelt bizonyítékként, a budapesti ügyészség feltárta a Ciprusról indított pénzmozgás teljes hátterét, és lezárta a maga eljárását. Ráadásul nem bizonyítékok, hanem bűncselekmény hiányában.

Az orosz szál

Ha a magyar hatóság nem nyomozott volna, ma senki nem tudná, hogy a két állítólagos kenőpénz-közvetítő cég nem Hernádié és nem is a Molé - miként a "koronatanú", Robert Ježić állította -, hanem a 17. leggazdagabb oroszként jegyzett Mihail Gucerijevé volt. A Rosznyeft olajvállalat elnöke még a magánrepülőgépét is Budapestre "térítette" (és később a zágrábi bíróságra is elment), hogy élő-egyenes tanúkihallgatáson mondhassa el: anno azért küldött Cipruson át eurómilliókat a Sanader táskás embereként számon tartott mai "koronatanúnak" - pontosabban Ježić svájci társaságának -, mert földeket akart venni a Krk-szigeten, illetve lobbitevékenységet vásárolt volna tőle. (Moszkva folyamatos érdeklődést mutat az Adria-vezeték és környéke iránt; a szállítás irányának megfordításával ugyanis a Barátság-csőrendszerből érkező orosz "fekete aranyat" a horvát tengeren keresztül is lehetne teríteni. Gucerijev ezt a projektet olajozta volna meg a Ježićnek küldött pénzzel.) Az orosz mogul közép-európai vezérképviselője, Fazakas Imre magyar állampolgár - ugyanőt a Molhoz is kötötte tanácsadói szerződés -, ám ez a tény nyilván nem bizonyítja Hernádi korruptságát. Sőt, mint kiderült: a korábban vesztegetés miatt már lecsukott, majd vádalku keretében kiengedett és beszédessé váló Ježić nem kellő alappal hangoztatta, hogy a kenőpénzt Sanadernek szánták, hiszen a ciprusi milliókból végül ő maga emelt tőkét a saját vállalkozásaiban.

Különös hát, hogy a horvát ügyészség - a feltáró munkában oroszlánrészt vállaló - magyar társhatóságokat rendre Hernádi cinkosaként írja körül. Pedig a Heti Válasz értesülése szerint két zágrábi államügyésznek 2011. február 9-én lehetősége nyílt arra, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda "vendégeként" személyesen bírja tanúvallomásra a Mol-vezért. Noha az az eljárás az úgynevezett Podravka-akcióról szólt (ennek részleteit lásd keretes írásunkban), az itt készült s lapunk birtokába jutott kihallgatási jegyzőkönyv arról árulkodik, hogy a horvát hivatalosságok kizárólag az INA irányítási jogának megszerzéséről kérdezték Hernádit. Szintén különös, hogy bár a Központi Nyomozó Főügyészség a teljes vizsgálati anyagát elküldte Zágrábba, a Sanader elleni perben a bíró nem engedte felhasználni ezeket az aktákat. Pedig Hernádi Zsolt 2011. november 29-i tanúkihallgatásának jegyzőkönyve egyértelművé teszi például, hogy a "koronatanú", Robert Ježić a legelfogultabb szereplő a Mol-játszmában. A szebb napokat látott üzletembert kifejezetten a magyarok "bejövetele" akadályozta meg abban, hogy az INA-ból nyerészkedjen - így később az olajvállalat legnagyobb adósává vált.

A Mol-vezér Központi Nyomozó Főügyészség előtti vallomása tehát Zágrábban "pihen", ám lapunk másolatban hozzájutott a Horvátországban iktatott dokumentumokhoz. Az alábbiakban szerkesztett formában adjuk közre a Hernádi-kihallgatás leiratának legbeszédesebb részleteit.

Ježicről és Sanaderről

"2001 óta rendszeresen járok Horvátországba, azóta rengeteg üzletemberrel, köztük Robert Ježić-csel is találkoztam. Ő a húsz leggazdagabb horvát között van, és az általa tulajdonolt Dioki vegyipari vállalat az INA legnagyobb vásárlói közé tartozik, egyben az INA legnagyobb adósa is. Amikor Ježić úrral üzleti ügyben találkoztam, előzetesen mindig megkért valaki arra, hogy fogadjam őt. Ezek a kérések horvát kormányzati szereplőktől érkeztek. Ježić általában szerződésmódosításokra, a fizetési feltételek megváltoztatására akart rábírni. Vállaltam, hogy megvizsgáltatom a problémákat, de miután az INA menedzsmentje úgy látta jónak, általában elutasító döntés született. Előfordult, hogy Sanader kezdeményezésére találkoztam Ježić-csel, de Polančec miniszterelnök-helyettes is élt ilyen megkeresésekkel. Ám nem derült ki számomra olyan körülmény, amelyből Ježić és a fent megjelölt kormányzati tényezők speciális kapcsolatára lehetett volna következtetni. Ježić elutasításai kapcsán sem érkezett hozzám jelzés felsőbb körökből.

Ami Sanadert illeti, az első kapcsolatfelvételre 2004-ben került sor; ebben Wim van Velzen, a Mol által megbízott belga tanácsadó, az Európai Néppárt egykori alelnöke segített - ő egyben Sanader tanácsadója is volt nemzetközi ügyekben. Ekkor már túl voltunk a Mol 25 százalékos INA-bevásárlásán, amely ellen egyébként Sanader - még ellenzékiként - erőteljesen tiltakozott. Az első találkozásunk tehát rideg volt, mivel ő úgy tekintett az INA-privatizáció első lépésére, hogy ezzel megkötötték a kormánya kezét.

2008-ban 50 százalék alá csökkent a horvát állam tulajdonrésze az INA-ban, továbbá a 25 százalékos tulajdonszerzésünkhöz kapcsolódó részvényesi megállapodás fajsúlyos pontjai lejártak, ezért újabb tárgyalási folyamat indult. Ezt követően - 2009 nyaráig, tehát a lemondásáig - öt-hatszor személyesen egyeztettem Sanaderrel, de négyszemközti találkozó ezek között egyáltalán nem volt. A beszélgetések témája nyilván az INA különösen rossz pénzügyi helyzete volt.

A horvát sajtó felrótta, hogy az egyik hivatalos Sanader-találkozó után - melyen jelen volt Josip Petrović, az egyik INA-igazgató is - valamiért hirtelen visszatértem a miniszterelnök hivatalába. Valóban: egy kávézóba mentem Petrović-csal, majd egy Sanadertől származó telefonhívásra tértünk vissza. Ennek volt előzménye is: kifelé jövet, még a kormányfői hivatalban összefutottunk Ježić-csel. Amikor visszamentünk, Ježić már nem volt jelen, de Sanader az ő cége, a Dioki érdekében akart velünk szót váltani. A Dioki által felhasznált alapanyag ugyanis az INA által szállított etángáz volt, melynek árával és mennyiségével gond volt; Ježić az árat sokallta, a mennyiséget kevesellte. Sanader kérte, próbáljam orvosolni a problémát. Részemről csupán az hangzott el, hogy utánanézünk a kérdésnek.

Sanaderrel a lemondása után sem szakadt meg a kapcsolatom - 2010 nyarán találkoztunk utoljára. Tanácsadással kezdett foglalkozni, alapvetően kapcsolatok kialakításában számított rám. Beszélgetéseink nem voltak protokollárisak, mindig nyilvános helyen, éttermekben találkoztunk - egyszer talán Magyarországon is. Illetve egy 2009. augusztusi vagy szeptemberi alkalommal Sanader pártja, a HDZ épületében, ahol ott volt az új miniszterelnök, Jadranka Kosor is.

2009 októberében egy Marcellino nevű étteremben találkoztam Sanaderrel. Mivel aznap egyéb tárgyalásom is volt Zágrábban, tudtunk beszélni. Sanader előzetesen nem jelezte, de egy ideig ott volt Ježić is - hogy az etánszállítás ügyében másik javaslattal álljon elő. Nevezetesen: átvenné üzemeltetésre az etánleválasztó üzemet, amely az INA-é volt. Akkor, más papírt nem találva, az egyik névjegykártyámra jegyeztem fel Ježić ezzel kapcsolatos felvetését. E kártyát, valamint Robert Ježić ott átadott diokis névjegykártyáját eredetiben átadom a főügyészség részére. A saját névjegykártyám hátlapján szereplő szöveg: "Ivanicsgrad-Molve nincs karbantartva, nem kapnak elég mennyiséget. Működtetni (operációt átadni)". Ez a Ježić-kérés rövid összefoglalása volt, és az általa adott névjegykártyán még alá is húztam a mobilszámát, mivel azt az általános ígéretet tettem, hogy utánanézek az ügynek, és visszajelzek. Az INA menedzsmentje megvizsgálta a kérdést, amelyről készült is egy belső előterjesztés; ez egyértelműen elutasító volt. Egyébként Sanader ebbe az étterembe a biztonsági kíséretével együtt érkezett, mint volt miniszterelnököt ez a védelem megillette."


A jövő zenéi

S hogy lekerül-e a közeljövőben Hernádi Zsolt az Interpol körözési listájáról, illetve mehet-e síelni Ausztriába? Szakértőink szerint ez bizonyosan csak akkor következhetne be, ha Ivo Sanadert a "Mol-vesztegetés" ügyében másodfokon felmentenék. Ekkor azonban a horvát politikai erők "alapidentitása" kerülne veszélybe, hiszen a közélet kis túlzással 2010 óta arról szól, hogy ki tudja véres kardra tűzni a volt kormányfő fejét, és "visszaszerezni" a nemzeti ikonként kezelt INA-ban, ha a többségi tulajdont nem is, legalább az irányítást.

A Hernádi elleni elfogatóparancsra adott magyar kormányzati válasz, illetve az abból "kibomló" üzenet egyértelmű: idehaza az Orbán-kabinettől sem áll távol a visszavásárlásos energetikai terjeszkedés, úgyhogy lehet vinni az INA-t, de a kriminalizálást nem szeretjük. Arról viszont, hogy ki veheti meg az INA 49,1 százalékát (a menedzsmentjoggal együtt), kizárólag a Mol hivatott dönteni. Fizetőképes kereslet persze leginkább orosz részről várható. És mivel Moszkva csápjai már jelen vannak a térségben, nekik vélhetően nem a veszteségesen működő finomítók kellenek, csakis a horvát piac (lásd térképünket). Kérdés, hogy - az üzembezárásokat és a tömeges leépítéseket elkerülendő - akad-e majd politikus Zágrábban, aki meghirdeti a kiegyezést a Mollal.




A MOL ÉS AZ INA KÖZÖS TÖRTÉNETE

2003. július - A Mol 505 millió dollárért megvásárolja az INA 25 százalék plusz egy szavazatos csomagját.

2008. szeptember - A Mol vételi ajánlattal áll elő, és a kisbefektetőktől felvásárolt pakettel együtt 47 százalék fölé emeli részesedését az INA-ban. Ezzel a legnagyobb tulajdonossá válik a 44,8 százalékos horvát állam előtt.

2009. január - Az INA a válság miatt drámai állapotba kerül (a résztulajdonos Mol fizeti a horvát alkalmazottak bérét). A csődöt úgy lehet elkerülni, ha a magyarok által a konszolidációért cserébe kért cégirányítási jogot átadja a horvát kormány. A felek abban is megállapodnak, hogy a zágrábi kabinet átveszi az INA-tól a gáztárolási és -kereskedelmi üzletágakat. (Végül csak a nyereséges gáztárazás átvételére kerítettek sort, a - hatósági árak miatt veszteséget hozó - kereskedelem ügyében máig teljesítési késedelemben vannak. A Mol ezért nemrég 80 milliárd forintnyi kártérítési keresetet "lengetett be" a horvát állam ellen.)

2010. február - Egy osztrák lap szerint azért lett a Molé a menedzsmentjog az INA-ban, mert előtte a Hernádi vezette társaság "kisegítette" a Podravka nevű élelmiszer-ipari vállalatot. Utóbbi a Mol közreműködésével vehetett fel hitelt a magyar OTP Banktól. (A Podravka nem törlesztett, részvényei később átmenetileg az OTP-hez kerültek.)

2010. december - A Mol ajánlatot tesz a közkézen lévő INA-részvények megvételére. A horvát nyugdíjalapok "ellenvásárlásba" kezdenek, így a budapesti olajóriás tulajdona 49,1 százaléknál megáll. (E magyar kisbevásárlást a horvát hatóságok piaci manipulációként értelmezték, ezért 2013 szeptemberében Csányi Sándort tájékozódó beszélgetésre hívták. Az ügyészség arra használta az alkalmat, hogy tudassa a Mol alenökével: Hernádit kihallgatnák a Sanader-ügyben.)

2011. július - A horvát ügyészség az INA irányítási jogainak "elvesztése" - illetve az ezt megolajozó állítólagos miniszterelnök-vesztegetés - miatt Hernádi Zsolt gyanúsítotti kihallgatását kéri a magyar vádhatóságtól. A magyar ügyészség ezt nemzetbiztonsági okok miatt nem teljesíti, ugyanakkor saját nyomozásba kezd a témában. (A Központi Nyomozó Főügyészség 2012 elején bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást.)

2011. november - Megkezdődik Ivo Sanader pere, melyben - egyebek mellett - az INA "átadásáért" kapott kenőpénz elfogadásával vádolják. (Egy évre rá első fokon tízévi büntetésre ítélték a volt horvát kormányfőt.)

2013. július - A horvát EU-csatlakozás után a zágrábi ügyészség kezdeményezi, hogy a magyar hatóság adja át Hernádinak a gyanúsítotti idézést. (Ezt a budapesti fél újfent visszautasította.)

2013. október - Mivel Hernádi nem jelentkezik szeptember végén Zágrábban, európai elfogatóparancsot adnak ki ellene. Az Orbán-kormány válaszreakciója: a horvát hatalom gazdaságon kívüli eszközökkel kíván nyomást gyakorolni a Molra, ezért a magyar cégnek elő kellene készítenie INA-részvényeinek eladását Zágrábnak, illetőleg egy harmadik félnek. A Mol jelzi: noha lehetséges vevőként tekint a horvát államra, utóbbinak nincs elővásárlási joga. A Fővárosi Törvényszék hétfőn megtagadja Hernádi átadását Horvátországnak, mondván: az elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény miatt Magyarországon már folytattak büntetőeljárást.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – felvidéki szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Egy kanál vízben: kitört a háború a kormány médiaholdudvarában

Megnyugvás helyett háborút hozott a Fidesz győzelme a médiaholdudvarban. Immár nem csak az ideológiai elhajlással vádolt – kormány által kinevezett – kulturális vezetőket sorozzák, de a „bajtársak” is hajba kapnak. A legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszból kiderül, hogy a 888.hu–Magyar Idők–pestisracok.hu tengelyen kialakult vita nemzedéki, ideológiai és pénzügyi természetű.

Durva mondat Merkelről: „Nem bírok már együtt dolgozni azzal a nővel”

Milyen lehet az a kormány, ahol a legkisebb koalíciós partner minisztere így beszélhet a kormányfőről? És nemcsak hogy így beszélhet, hanem ultimátumot is adhat neki. A csütörtökön megjelenő digitális Heti Válasz azt nézi meg, hogyan juthatott ilyen helyzetbe Németország és Angela Merkel.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.