A drónok támadása

/ 2016.07.06., szerda 16:12 /

Éjjellátó drónok segítségével támadják az embercsempészek a határkerítést, így vittek át hétvégén 350 migránst a magyar őrizet vonalán. Mit hoz a szerdán bevezetett új toloncszabály? Bakancs, terepszínű ruha, egy éjszaka a határon.

Két hete 59 migránst szedtek le a rendőrök Hegyeshalomnál a Bécsbe tartó gyorsvonatról - majdnem annyit, mint egy éve, a csúcs idején. Pedig azóta elkészült a kerítés, hónapok óta katonák és rendőrök együtt járőröznek a határon. Hogyan tudtak idén mégis 17 700-an átjutni a szigorúan ellenőrzött vonalon? Nem először járunk a szerb határon, Ásotthalom térségében, és nem először lep meg bennünket, amit ott látunk.

Tavaly januárban elsőként számoltunk be a migránsok áradatáról, az őrizetlenül maradt magyar határról. Arról is írtunk, a határőrség feladatait átvevő rendőrségnek nemhogy a területek védelmére, de még arra sincs elég embere, hogy összeszedje a százasával érkező határsértőket. Most impozáns erőkkel vannak jelen a határon; nemcsak a határkerítés épült meg, de mellette széles sávban legyalulták a növényzetet is. Felettünk pedig a vaksötét éjszakában kivilágítatlan magyar helikopter köröz.

Oktokopterek akcióban

Mindez arra elég, hogy tavaly ilyenkorra 70 400 illegális határátkelőt fogtak el, most ennek negyedét, ami még mindig minden idők második legmagasabb száma. Mégis egészen más teljesítmény ez. Tavaly a migránsok alig várták, hogy észrevegye őket a rendőrség, és közelebb szállítsa őket Ausztriához, majd az első adandó alkalommal megléptek a nyílt menekülttáborokból. Most erdőben, búzatáblákban bujdosnak, tiltott határsértésért és a határzár megrongálásáért ugyanis akár hat hónapot is rács mögött tölthetnek. Jóval kockázatosabbá vált tehát számukra a rendőrséggel és a katonasággal való találkozás, ezért fegyverhasználat nélküli ostrom zajlik a határon. A védőket kivilágítatlan helikopter támogatja, csak a zúgását halljuk a fejünk felett, és az ásotthalmi mezőőrök hőtávcsövén látjuk a gép kontúrjait. A rendőrökből és katonákból álló őrjáratokat egy hatalmas katonai terepjáró tetején levő éjjellátó készülék segíti, amellyel a szerb oldalt pásztázzák.

„Volt már vágásunk” – mondják az őrök, ami azt jelenti, hogy a migránsok megrongálták a határkerítést, és át is jutottak a „magyar mélységbe”. Magyarán be tudtak szaladni az erdőbe, ahol nyomukat vesztették. Most kutyás rendőrjárőrök kutatják át a területet.

Mindez fontos információ Ásotthalom két mezőőrének, Nagy Sándornak és Takács Zsoltnak. Ők a falu alkalmazottai, terepszínű nadrágban és kekizöld pólóban, vállukon a mezőőrség hímzett címerével járják a határt. A falu kiterjedt tanyavilággal rendelkezik, és bár a migránsok még egy ásotthalmit sem bántottak, nem a legmegnyugtatóbb érzés arra ébredni, hogy öt-hat tikkadt pakisztáni mosakszik a kerti csapnál.

Ám az ilyen jelenetek is egyre ritkábbak, az átutazók láthatatlanná akarnak válni. A határ vonalán az éjszaka legsötétebb pontján a legkönnyebb áthatolni. A szerb oldalon az embercsempészek csak megnyitják nekik a kerítést, egyedül jutnak át. Majd később autóval jönnek értük a magyar oldalra. A találkozóig a migránsok meglapulnak a falut övező erdőkben, gabonatáblákban. Megvárják, amíg kivilágosodik, a környék is élni kezd, mert ekkor az embercsempészek autói már nem keltenek feltűnést az úton.

A határon olyan sötét van, hogy a közvetlenül előttünk álló rendőr arcát sem látjuk. Alezredesként mutatkozik be, és arról beszél, a rendőrségtől kapott engedélyünk három dologra nem jogosít fel minket: nem nyilatkozhatnak nekünk, nem fotózhatunk arcokat, nem írhatunk le neveket.

„Drón van felettünk” – mondja izgatottan Nagy Sándor, és a kezünkbe nyomja a hőkamerát. Egy gyorsan mozgó fehér vonalat kellene látnunk a csillagok között. Akció van, mindenki az eget kémleli.

„Kezdődik” – súgja mögöttünk egy kecskeméti katonanő.

„Két drón. Az egyiket 385-nél észleltük, elment a 391-ig” – halljuk a rádión. Takács Zsolt magyarázza, hogy a számok a határkerítés oszlopait jelölik.

„Egyik sem a miénk” – feleli a rádióba a katonatiszt, aki Charlie 500-ként jelentkezik be. Furcsa helyzet: az embercsempészek hőkamerás drónokkal figyelik, hogyan kémlelik a rendőrök és a határőrök hőkamerával őket. Négy-öt katonai és rendőrségi terepjáró várja a parancsot, merre induljanak.

A migránsok behatolását akarják megakadályozni, de nem velük állnak szemben, hanem a szerb és a magyar alvilággal. Az embercsempészet nagyobb jövedelemmel kecsegtet, mint a bűnözés más formái. A csempészek a helyi mezőőröket is megfenyegették, mert túl hatékony volt a munkájuk. Toroczkai László, Ásotthalom jobbikos alelnökké lett polgármestere ezért cserélte le idősebb, helyi mezőőreit a marcona külsejű, hosszú copfú és szakállú Nagy Sándorra, s a karjain elrettentésként Odin és Atilla tetovált képét viselő Takács Zsoltra, aki eddig kidobóember volt egy diszkóban. A mezőőrök arra figyelnek, az embercsempészek hol vágták fel a kerítést, mert ez alapján tudhatják, merre haladhattak a határsértők.

„A Vadasparkhoz mentek a rohadékok” – magyarázza Nagy Sándor. Itt tíz kilométer hosszan nem épült meg a határkerítés, a tervezők talán egy régi térképből indultak ki, azt gondolván, még mindig itt az a széles vízfolyás, ami valamikor megnehezítette a Jugoszlávia felé disszidálók dolgát. A valóságban alig térdig ér a víz, és bár a hadsereg végre nekiállt kerítést építeni, még mindig van egy 800 méteres lyuk, ahol csak pengeacélos dróttekercsek vannak, amelyeken gyerekjáték az áthaladás.

Nyomkeresők munkában

Nagy Sándor beletapos a gázba. Sietni kell, ez már nem a tavalyi áradat. Akkor minden csoporttal voltak tempót lassító asszonyok, gyerekek, és könnyű volt olvasni a nyomokat, mert akár százan is együtt érkeztek. Most leggyakrabban 4-5 fős csoportok jönnek, fiatal, katonaviselt férfiak, akik gyorsan mozognak a könnyű terepen. Ha a határvédők nincsenek résen, bottal üthetik a nyomukat. S tavaly megtanulták, önmagában nem az a baj, ha egy migráns átjut a határon. Hanem az, amikor megüzeni Törökországba vagy Iránba, ahol még vagy kétmillióan várakoznak, hogy ez éppen rajtunk keresztül sikerült.

A terepjáró hatalmasat zöttyen a gödrös úton, míg Takács Zsolt azt meséli, előfordult, hogy a hőkamera egy csoport közeledését jelezte, a katonák és a rendőrök óvatosan felálltak a határ vonalára. Az embercsempész nem látott tovább a saját orránál, és egyenesen nekik vezette a csapatot. Csak a drót volt közöttük, lefújták őket paprikasprével, de persze, miután kikönnyezték magukat, máshol próbálkoznak. Azóta az embercsempészek is felszerelkeztek, ők is látnak éjjel. De így is hatvan migránst fogtak meg estig a falu határában, közülük húszat a mezőőrök. A migránsok szokatlanul idegesek voltak, egyre azt kérdezgették, azonnal visszatoloncolják-e őket Szerbiába. Azt hitték, már elsejétől életbe lép az új szabály, s a határtól számított nyolc kilométeres sávból rögtön visszadobják őket a kerítés túloldalára. Ám csak szerdától van ez így. Ez jelentősen növeli a költségeiket, mert ismét fizetniük kell az embercsempészeknek a kerítésen való átjutásért.

Lassítunk, Sándor az utat fürkészi és mutatja: egy csoport mezítlábas ember haladt előttünk a porban. Gyalog követik a lábnyomokat; azon a ponton, ahol a csoport letért az útról, ők is megállnak. Nagy Sándor a vaksötétben éjjellátóval pásztázza az erdőt. Int, nagy hőfoltot lát a fák között. Halljuk, ahogy reccsen az ág az erdőben, ott tényleg van valami. Óvatosnak kell lenni, mert a migránsok a napokban kövekkel dobálták a határon a katonákat és a rendőröket. A toloncszabály megváltoztathatja a viselkedésüket.

A mezőőr hőkameráját a szeme előtt tartva közelít az erdő felé, hatalmas termetű társa az úton áll, övében a fegyverrel. Azután egy pillanat alatt elszáll a feszültség:

„Szarvas” – mondják, és visszaülnek a kocsiba.

„Ha a vad nyugodtan pihen, az azt jelenti, nincs ember a közelben, elkéstünk, a lábnyomok gazdái már elmentek” – magyarázzák. A távcsőben fehéren világít a felriasztott állat hőfoltja, hatalmas agancsa is tisztán látható. Esély sincs, hogy megtaláljuk a vizes cipőjüket levetett mezítlábasokat, visszamegyünk hát a határra, hogy lássuk, mit kezdtek közben a katonák a drónokkal.

„Jobbra-balra mozgatják őket” – jelentik a Charlie 500 néven a rádiójába beszélő katonának.

„Hány méter magasban?” – érdeklődik a férfi. Ráirányítjuk az éjjellátót, mert hiába áll tőlünk négy-öt lépésnyire, semmit sem látunk belőle. Meglepődünk, idősebb arcot sejtet a hangja. Fiatal katonatiszt, sivatagi misszióknál használt terepszínű sapkában.

„80 méteren” – érkezik a válasz. Az egyik katona azt mondja a másiknak, a tiszt Afganisztánt is megjárta, nem fog két éjjellátó dróntól kétségbeesni. Elvégre itt is, ott is afgánok lehetnek a másik oldalon. Beletaposnak a gázba, a rendőrautók is elrobognak az oktokopterek irányába. Az embercsempészek éppen erre vártak, fellazították az itteni védelmet, és most új akcióba kezdenek.

„Megvannak – jelenti a hőkamerás figyelő. – A 373-ason, egy óránál a szerb oldalon, az erdőszélen.”

„Kettő elindult, itt vannak a bokor mögött” – erősíti meg a toronyból a katona.

„Mozgás a 386-osnál is” – hallatszik a rádión.

„315-nél egy átvágta a kerítést, de sikerült elszalasztani” – pörögnek az események.

„Hány sort vágtak át? A vezérdrót sérült?” – kérdezi a parancsnok.

„Hármat, a vezérdrót sértetlen” – jelentik.

A mezőőrök szerint itt gyanús valami.

„Egy ember vágta át a drótot? Olyan nincs, altatás. Jönnek, de nem ott.”

Az embercsempész nyitja meg a kerítést, de ő nem jön át a határon, a migránsoknak csak az irányt mutatja meg. Vagyis, ha egy embert látnak, ott valami furcsaság van. Fél három elmúlt, kissé enyhül a sötétség, már sejteni lehet a közeli erdők kontúrjait. Visszaindulunk a falu irányába, mert a mezőőrök tudni vélik, hol jöhetnek elő a migránsok az erdőből.

Az átszivárgás taktikája

„Se szakmájuk, se nyelvtudásuk, mit akarnak ezek Németországban csinálni?” – bosszankodik Sándor azon, hogy napok óta főként pakisztániak érkeznek. Az erdőben két rendőrautóval is találkozunk, de persze a migránsok már kilométerekkel előbb hallják a motor hangját, látják a reflektorát, könnyű meglapulniuk. A mezőőrök más taktikát követnek, leállítják az autót, kikapcsolják a fényeket. Két oldalunkon búzamező, a hátunk mögött erdő. Intenek, hogy maradjunk csendben, de egy óra várakozás után nem bírják ki, mesélni kezdenek. Van olyan hétvége, hogy megint ötszázat fognak. Toroczkai László polgármester szerint ebben annak is szerepe van, hogy a fegyveres erőknek nincs helyismeretük, nem a saját falujukat védik, és hiába fizetik meg őket, utálják, hogy ilyen hosszú ideig távol vannak a családjuktól.

Még nem kelt fel a nap, de már tökéletesen világos van. A két férfi hiába nézi hőkamerával a fákat, a búzatáblát, semmi jele annak, hogy ott tényleg emberek lennének. A telefon is néma, a falusiak sem riasztják őket. Visszaindulunk hát a bázisra, mert letelik a 24 órás szolgálat, nyolcra jön a váltás. Több rendőrautóval is találkozunk, talán éppen a mezítlábasok ülnek a hátsó üléseken.

„A többiek pedig már az osztrák határ felé tartanak” – magyarázza Sándor. A rendőrök és a katonák a hét végén 1317 ember átjutását akadályozták meg a határon, 350 főt fogtak el. Ám azt senki sem tudja, mennyi jutott át észrevétlenül. Nem véletlen, hogy az osztrákok a hétvége minden délutánján lezárják Hegyeshalomnál a határt, lépésről lépésre engedik az autókat, mindenütt migránsok után kutatva.

Megint népszerűek lettek a vonatok is. A Keleti pályaudvaron felmérik, felszáll-e rendőr a szerelvényre. Ha nem, akkor a következő megállónál felmerészkedik egy csoport, de 59 migránst csak egyszer fogtak idén vonaton. Általában két-hárman utaznak egy szerelvényen, kihasználva, hogy ha van jegyük, a kalauznak nincs joga igazoltatni őket. S két-három színes bőrű utas miatt nem hívnak rendőrt, nem kockáztatják meg a nemzetközi járatok késését, hiszen akár turisták is lehetnek.

Szerdától új szabályok jöttek. Nyolc kilométer széles sávban bevezették a határsáv fogalmát, ha ott csípnek el egy illegális határsértőt, azonnal a kerítéshez viszik, és átrakják a túloldalára. Vagyis a magyar hatóságok tovább emelik a tétet. A kitoloncolás e furcsa formája ellen a szerbek sem tiltakozhatnak, mert a határkerítés túloldala sem szerb, hanem magyar területen van.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.