"A gyerekeinket csapjuk be"

/ 2013.02.20., szerda 14:43 /

Minőségi követelmények híján értéktelen diplomagyáraknak tartja az egyetemeket és főiskolákat, a hallgatói szerződések rendszeréből nem enged, a kancelláriák bevezetését 2014-re ütemezi - tudjuk meg Klinghammer Istvántól. Az ELTE egykori rektora a napokban lett az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős államtitkára.

- Minisztériumi pletykából úgy tudjuk, már 2010-ben is be volt dobva a neve mint lehetséges oktatáspolitikus. Mikor értesült arról, hogy kiszemelték?

- Két hete kaptam egy telefont Balog Zoltán miniszter úrtól; hogy korábban volt-e szó rólam, arról fogalmam sincs. Békésen üldögéltem itthon a térképeim felett, nem számítottam a felkérésre. A felsőoktatással kapcsolatos dohogásaimat persze odafönt is ismerhették, így lelkiismereti kérdésnek tartom, hogy ha a segítségemet kérik, igent mondjak.

- Az önt ismerők azt mondják, ügyes és határozott diplomata, igazi "bölcs bivaly". Eligazodik majd a politikai frontokon is? Vannak például fideszes bekötései?

- Nincsenek, párttagságom sem volt sosem, ahogy az úgynevezett holdudvarhoz sem tartozom. Ha van bekötésem, akkor az egyedül szemléletbeli, ezt sosem tagadtam.

- Kinevezése ezért is érdekes: a minisztérium másik területéről éppen a karakteres, autonóm személyiségű L. Simon László távozik. Önt sem úgy ismerik, mint akire csak úgy rá lehet parancsolni.

- Tisztázzuk: a politikát nem én találom ki. Államtitkár csak olyan lehet, aki elfogadja a fő irányokat. Simon Laci esete ebből a szempontból nehezebb, az ő területén rengeteg egyéni művészi látásmód ütközik; a tudomány világa fegyelmezettebb.

- A miniszterelnök elmondta, hogy támogatja az ön kinevezését, mivel Hoffmann Rózsa "ennyi munkát nem tud ellátni". De mi a helyzet a hivatali háttérrel? Pokorni Zoltán oktatási minisztériumában még több mint 600-an dolgoztak, ma a tárca illetékes részén 130-an.

- Sőt, a helyzet a felsőoktatás szűkebb területén még rosszabb: 27 emberünk van. Anélkül, hogy elvesznénk a mennyiségi jellemzők között, ki kell jelenteni, hogy ez biztosan kevés. Még akkor is, ha az ELTE rektoraként tízfős csapattal dolgoztam a harmincezres egyetemi polgárság felett. A hivatalom kialakításakor már csak az adminisztrációs szükséglet miatt is kérni fogom a bővítést.

- A kérésekhez kapcsolódik egy régi idézet: "Az állam nem mondhatja, hogy igényli a magas színvonalú képzést, de nem ad rá pénzt. Ez így nem működik." Ismerős az idézet?

- Igen, hiszen tőlem származik.

- Rektorhoz méltó memória: 2004-ben mondta. Amennyiben fenntartja álláspontját, hogyan értékeli a mostani helyzetet: a rektorok egy hónapja kézhez kapták az újabb elvonásokról szóló levelet, sok helyen kirúgások kezdődtek.

- Természetesen fenntartom, noha rám süthetik, hogy átálltam a másik oldalra. Pontosan látom a dolgok menetét, és azt is, hogy a magyar nyelv hajlékony, sok szavunk van a költségcsökkentésre: zárolás, elvonás... Ám amellett, hogy joggal csikorog a fogunk, a becsület kedvéért szögezzük le, hogy zajlik a PPP-programok kiváltása, továbbra is van forrás az uniós pályázatok önrészére, a korábban zárolt pénzekből pedig 58 milliárd forint végül az intézményekhez kerül, jóllehet újracélozva, új címeken.

- Igen, de a GDP-nek még mindig egy százalék alatti részét fordítjuk felsőoktatásra. Ez a hozzánk mérhető országok között negatív rekord.

- Pontosan tudom, hogy ennek az értéknek valahol 1,5-2 százaléknál kellene lennie, de a jelenlegi gazdasági környezet nagyon szűk mozgásteret szab. Hogy ne legyek tárcasoviniszta: az élet melyik területén mondhatjuk el, hogy köszönjük, elég a pénz? A ráfordítás nincs kőbe vésve, előbb azonban az országnak kell kikerülnie a présből, ahová az elmúlt évtizedben jutott.

- Visszatérve a 2004-es idézethez: hogyan tudnak majd előrelépni, ha nem lesz több pénz?

- Két állításom van. Egyrészt valóban több pénz kell, de kizárólag oda, ahol hasznosul. Nézzük meg a forrást igénylő intézményt: mire képes? Milyen a szervezete? Milyen minőségű névjeggyel szerepelnek az oktatói a Magyar Tudományos Művek Tárában? Vagyis állítsunk fel minőségi követelményeket. Ha ezt nem tesszük, a gyermekeinket csapjuk be az értéktelen diplomákkal, de a nemzetközi tudományos megmérettetésekben is alulmaradunk. Másrészt be kell látnunk, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények forrásai nem kizárólag az államtól származnak; minden egyetem kulturális és tudományos központ is, ez pedig bevétellel jár. Még akkor is, ha ezt az intézményvezetők hajlamosak elfelejteni. Ezen túlmenően minden egyetem részt vesz tudományos pályázatokon is.

- A fentiek alapján jól értjük, hogy meg akarják kezdeni az intézmények átvilágítását?

- Mi nem kezdünk semmit; az egyetemi autonómia jegyében kérni tudjuk a rektorokat. Kérni, hogy maguk és a közösség előtt mutassák meg, hogyan állnak a finanszírozás és a minőségi munka szempontjából. Olvasom például a Kecskeméti Főiskola vezetésének nyilatkozatát, hogy a spórolás jegyében a nyolc szolgálati kocsiból ötöt leadtak. De hiszen, uraim, az ELTE-nek mindenestül egy szolgálati autója van! Ugyanilyen pazarló eljárás, amikor máshol kilenc főre akarnak germanista mesterképzést indítani, miközben Szegeden és az ELTE-n is van ilyen képzés.

- Úgy tűnik, a folyamat vége az lesz, hogy egyes intézményekről egyszer csak kiderül: nem fenntarthatók.

- A magyar felsőoktatásban nem felülről kell kihirdetni, hogy te maradsz, te mész. A jelentkezésekben testet öltő társadalmi ítéletnek kell teret engedni.

- Jó, de tegyük fel, hogy a társadalmi ítélet miatt a - fiktív példával - Börzöncei Főiskola bezár. Az állam majd hagyja elsüllyedni, és ezzel Börzöncét is tönkremenni?

- Adunk mentőövet, az egyetlen kérdés, hogy hova úszik ki. Mire van szükség a régióban: alakuljanak esetleg középiskolává? Térjenek át felsőfokú szakképzésre? Vagyis ha szükséges, profilt kell váltani. Ebbe be lehet vonni a helyi iparkamarákat, és az állam is segíthet. Az nem megy, hogy azt mondjuk: egyszer létrejött a Börzöncei Főiskola, most már tessék tölteni belé a pénzt! Még mielőtt valaki azzal jönne, hogy egy volt ELTE-s rektor gőgje beszél belőlem: jelentős átalakításokat vittünk véghez a kilencvenes évek végi ELTE-s szerkezethez képest, megszüntettünk főiskolai karokat, másokat összevontunk. A példánk egyértelmű: sokkal több önkritika kell a magyar felsőoktatásba.

- Mikor szeretnék látni az intézményi átvilágítások első eredményeit?


- Szeptember-október környékén. Higgye el, ha a folyamat végére értünk, és látszik, hogy az intézményvezetők mindent megtettek a minőségért és a hatékonyságért, az első leszek, aki új forrásokért kilincsel. Addig sajnos minden kérés nyavalygásnak látszik.

- A finanszírozás mellett a szakterülete legtöbb indulatot kiváltó kérdése a hallgatói szerződés. Engedne a diákmozgalmárok követeléseinek?

- Nem. Ezt az ügyet morális kérdésnek tekintem. Ha valaki a közösség segítségét kéri az előrejutásához, azzal bizonyos kötelezettségeket is vállal.

- Hogyan tudják majd beszedni ezeket a pénzeket? Lesz egy hivatal, amely majd levelekkel bombázza a külföldön dolgozó fiatalokat?

- A dolog sokkal egyszerűbben, a NAV-on keresztül intézhető. Nem bonyolultabb ügy ez, mint a kettős adózás. Nem kell külön hivatalt létrehozni.

- A másik forró pont az egyetemekhez delegált kancellárok kérdése. Ön is híve ennek a rendszernek?

- Igen. Ne feledjük, hogy a felsőoktatási intézmény nem vállalkozás, de nem is tisztán közhivatal: a kettő között van. A rektori vezetés napi működési harcot vív, súlyos állami pénzekkel sakkozik, miközben inkább a kutatásra és a tudományszervezésre kellene koncentrálnia. Szükség van tehát egy egyetemi és minisztériumi tagokból álló testületre, amely tehermentesíti az akadémiai szférát. A közeljövőben meg is kezdjük a kancellária intézményének előkészítését, bevezetését viszont csak 2014-ben tervezzük.



Klinghammer István

Kartográfus, geoinformatikus, az MTA rendes tagja. 1955-től, sikeres gyakorlógimnáziumi felvételijétől a Természettudományi Karon (TTK) végzett tanulmányain át 2000-es rektori kinevezéséig végigjárta az ELTE összes létező lépcsőfokát: tanított, vezette a térképtudományi tanszéket, majd a TTK-t. Szűkebb tudományos munkássága a térkép modelltulajdonságainak vizsgálatára irányult. Nevéhez fűződik hazánk számos tematikus (ivóvízbázis, mélyfúrás stb.) térképének elkészítése.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.