"A kétharmad nem törtszám"

/ 2011.04.27., szerda 11:37 /

Az új Alkotmány olyan, mint a Nemzeti Színház épülete - mondja Sólyom László. Az alkotmányjogásszal már a Heti Válasz első számában találkozhattak az olvasók, négy évvel államfővé választása előtt.

 

 

- Tíz évvel ezelőtt már nem volt az Alkotmánybíróság vezetője, de még nem látszott, hogy államfő lesz. Ekkor nem adott interjúkat, a Heti Válasszal mégis kivételt tett, rögtön első lapszámunkban. Miért?

- Mindig fontosnak éreztem, hogy a jobboldalon legyen egy önkritikusabb, szabadabb, a szokásos nosztalgiákon és korlátoltságokon felülemelkedő lap. Biztatónak véltem a kezdést, ezért be is szálltam az indulásba - egy interjú erejéig.

- Beváltottuk reményeit? Kritizálni ér.

- Előfordult, hogy unalmas volt a lap, vagy sajnálatosan óvatos. Sokszor nem éreztem önálló profilt, bár más jobboldali sajtótermékekhez képest mindig is megnyugtató volt kézbe venni, ráadásul fontos tényfeltáró cikkek jelentek meg itt. Most, ebben a lazább formában nagyobb kedvvel olvasom - tényleg nincs szükség hosszú tanulmányokra egy hetilapban.

- A jogtudóstól éppen ellenkező bírálatra számítottunk!

- Az igazság az, hogy az internetről tájékozódom - a napi- és hetilapok közül egyedül a Heti Választ olvasom papíron is. Sajnálom, hogy internetes megjelenésükben nem tudtak kimaradni a címadási versenyből. A Lemondott a miniszterelnök című híradásokra gondolok, melyekből aztán kiderül: persze, Ugandában. Ugyanakkor elismeréssel figyeltem a konferenciákat, amelyeket fontos témákban tartottak, vagy könyvsorozatukat - Kit ad Isten? című kötetüket is örömmel olvastam. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy a lap tízéves évfordulóján ilyen drámai helyzetben kell majd nyilatkoznom.

- Jól sejtjük, hogy az Alkotmány körüli hercehurcára céloz?

- Jól sejtik.

- Az nem új. Már tíz éve azt mondta lapunknak a Horn-időszakra utalva: "Példátlan, hogy egy kormány hivatalos nyilatkozatban bírálja az Alkotmánybíróságot, vagy hogy a pénzügyminiszter a számára alkotmányos korlátot jelentő bírói testület hatáskörének korlátozását indítványozza. A Bokros-affért csakis úgy tudom értékelni, mint a régi rendszerből fennmaradt, a politikát a jog fölé helyező szemlélet utolsó nagy megütközését a jogállamisággal."

- Abban tévedtem, hogy az utolsó megütközés volt. Ez a felfogás szívós. Nemcsak a politikát helyezi a jog fölé, de azt is hiszi, hogy a demokrácia a többség korlátlan uralma - holott a többségi hatalom éppen az Alkotmány szabta korlátok között érvényesülhet csak. Jelen volt ez a hamis nézet a Horn-kormány előtt is - amikor a kereszténydemokraták 1994-ben az Alkotmánybíróság eltörlésével kampányoltak. A Gyurcsány-kormány alatt pedig többször kijelentette az MSZP, hogy ha nem sikerül keresztülvinnie gyűlöletbeszéd-törvényét, akkor módosítani kell az alaptörvényt.

- Tehát semmi sem változott, a politika mindig úgy állt az Alkotmányhoz, ahogy.

- Ám míg Bokrosék nem váltották be a fenyegetést, Gyurcsánynak pedig nem volt meg a kétharmada, a Fidesz-KDNP döntése az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozásáról ugyanezt a felfogást tettre váltotta. Ez egyrészt az Alkotmánybíróság megbüntetése volt azért, mert a 98 százalékos különadót alkotmányellenesnek mondta ki. Másrészt a jövőre nézve is eltávolította az alkotmányossági kontrollt a gazdaságpolitikában, holott a kormány szinte minden fontos gazdasági célját meg lehetett volna valósítani alkotmányosan is, ha kellő időt és szaktudást szentelnek nekik. Ehelyett elvették az Ab hatásköreit a költségvetés, adók, illetékek ügyében, ami azt jelenti: van egy nagy terület, ahol az Alkotmány érvényesülése a kormánytöbbség kénye-kedvére van bízva.

- Nem egészen, hiszen az alkotmánybírák, ha akarnak, bármit le tudnak vezetni az emberi méltóságból. Ön is meg tudná oldani...

- Bármit azért nem. Kormányoldalon is érezték, mennyire védhetetlen volt a lépésük: télen még a hatáskörök visszaállításáról beszéltek. Végül a "többségünk van, tehát igazunk van" elve győzött. Fájdalmas cinizmus, ahogy ezt a korlátozást megörökítették az Alkotmányban - egy, a mi nemzedékünk számára sohanapján teljesülő feloldással. Pedig a görög mitológiából tudható, hogy a hatalmi gőgöt, a hübriszt az istenek mindig keményen megbüntetik.

- A kétharmadot inkább a választóknak köszönheti a Fidesz. Ez meg azt jelenti, alkotmányozhat.

- Hogyne, ám az alkotmányozáshoz szükséges kétharmados többségnek értéktartalma van. A kétharmad nem puszta törtszám: azt hivatott kifejezni, hogy az Alkotmány nem egyedül a kormánytöbbség akaratától függ. Az alkotmányozó önmagának mond ellent, ha telezsúfolja az Alkotmányt értékdeklarációkkal, de "az alkotmány értékrendjét", ahogy az európai gyakorlat nevezi, formális szemlélettel félreteszi. Hogy mennyire nem értik az Alkotmány rangját és hivatását, mutatja, hogy telepakolják nem oda való, napi érdekű megkötésekkel. Ilyen az életfogytiglani szabadságvesztés vagy a nyugdíjrendszer megmerevítése. Pedig visszaüt, ha félelemből elzárják a jövő útjait.

- Ha az ellenzékre vártak volna, nincs új Alkotmány, hiszen a magyar politika sosem tudott megegyezésre jutni.

- Az önsorsrontó lépéssorozat az Alkotmánybíróság őszi megregulázásával kezdődött. Ezt a magas labdát a politikai logika értelmében az ellenzéknek le kellett ütnie. Pedig éppen az alkotmányozás kínálhatott volna alkalmat, hogy ne a hatalmi logika érvényesüljön. A többség nagyúri nagyvonalúsággal belátást, nyitottságot és rugalmasságot tanúsíthatott volna, a kisebbség pedig - a közös jövőről lévén szó - felülemelkedhetett volna pillanatnyi politikai szempontjain. Nem ez történt. Az alkotmányozás elvesztette méltóságát, a parlamenti huzavona színvonalára süllyedt. A kormányoldalon pedig gyér képviselői érdeklődéssel folyt az Alkotmány vitája. Az utolsó pillanatban súlyos módosító indítványokat adtak be, amelyek megvitatására nem volt mód - igaz, érveket sem hoztak fel mellettük. Ezekről csomagokban szavaztak, ami lehetetlenné tette a külön-külön mérlegelést. Méltatlan eljárás.

- De hatékony.

- Nem. Az Alkotmány egypártisága olyan támadási pont lehet, mint az 1989-90-es rendszerváltó Alkotmányban a régi, 1949-es évszám meghagyása volt - láthattuk, hogy el lehetett mérgesíteni ezt a sebet. Az új sebet legfeljebb egy magyar Wirtschaftswunder tudná majd elfedni.

- Nagyot változott a véleménye: két hónapja még azt mondta, mintaalkotmány készül.

- Szeretném, ha az új Alkotmányt méltányosan ítélnék meg. A külföld felé is ezen fáradozom - az országnak nincs szüksége arra, hogy újabb hisztériahullám söpörjön végig. Csak a tárgyilagos kritikának van értelme.

- Azaz: nincs vége a demokráciának.

- Magyarország az európai demokráciák között marad az új Alkotmány hatálya alatt is - a káros és fájdalmas veszteségek ellenére. A szöveg ráadásul a kiinduláshoz képest sokáig folyamatosan javult. Eredetileg egyes választói csoportok kedvéért sok romantikus, tisztázatlan, sőt hóbortos elképzelés is teret kapott. Ezek kiszorultak, januárban szó sem volt már alkotmányozó nemzetgyűlésről, felsőházról, parlamentet feloszlató köztársasági elnökről vagy Szent Korona-tanról. Létfontosságú hibákat is kijavítottak, tisztázták például a politikai és a kulturális nemzet fogalmát: államalkotó tényezők maradtak a nemzeti kisebbségek. Ahogy a szakma előre megmondta, a kötelező rendelkezéseket nézve - néhány súlyos visszalépéstől eltekintve - nincs nagy változás.

- Sok hűhó semmiért?

- Egy másik színházas hasonlattal élnék: olyan ez az Alkotmány, mint a Nemzeti Színház épülete. Semmi köze a modern színházépítészethez, eklektikus és dagályos, az építésszakma tiltakozása ellenére erőltették át. Ám ettől még lehet benne jó színházat játszani, ha van jó színész, jó darab és jó rendező.

- Pedig máris megjelentek külföldi - balos - kritikák arról, hogy az Alkotmány a melegek jogait tiportja, abortuszt tilt...

- Nevetséges próbálkozások. Az, hogy a házasság férfi és nő között áll fenn, eddig is alkotmányjog volt, Ab-határozat szól róla. A házasságot a magyar jog - és sok más demokratikus ország joga - így határozza meg, szerintem helyesen. A homoszexuális párok számára pedig létrehozott egy másik jogintézményt, amelyet méltósággal használhatnak. A francia alkotmánytanács is nemrég hozta meg a döntést: azonos neműek nem köthetnek házasságot. Mégsem mondja senki, hogy vége a francia demokráciának. Abortuszügyben sincs változás: a magzati élet védelme az állam kötelessége, de nem azonos a megszületett emberi személy életének védelmével. Ezek tehát mondvacsinált ügyek.

- Van, ami nem mondvacsinált?

- Sajnos vannak valódi bajok is, amelyek az új Alkotmány mérlegét negatívra fordítják. Ilyen az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása, s az utolsó pillanatban benyújtott módosítás, hogy "a bírói szolgálati jogviszony az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn".

- Annyira fontos, hogy a bírák 70 éves korukig dolgozzanak?

- A 62. életévüket betöltött bírák nyugdíjazása a bírói kar tizedének eltávolítását jelenti. Megrendíti a hatalmi ágat, melynek alapelve a bírák függetlensége, elmozdíthatatlansága. Indokolás nincs - hacsak nem a jobboldali sajtónak a "kommunista bírók eltávolítását" követelő demagóg támadása, amely az indítványt megelőzte.

- Kis igazság sincs a felvetésben?

- 2009 áprilisában köztársasági elnökként kiálltam a bíróság és ügyészség pártatlansága mellett, amikor az akkori miniszterelnök jobboldali elfogultsággal vádolta őket. Most csak arra emlékeztethetek, hogy a bírák kétharmadát már a rendszerváltás után nevezték ki, a nyolcvanas években pedig legjobb tanítványaim mentek bírónak, mert ezt tartották a legfüggetlenebb jogászi hivatásnak. De itt az eljárással van a legnagyobb baj. Ha vannak is olyan tervek, hogy minden közjogi tisztségviselő csak a nyugdíjkorhatárig dolgozhat, azt képtelenség így bevezetni. Ez az eset kirívó példája annak, ahogy a parlamenti többség nem kezelheti a többi hatalmi ágat, hiszen egyenrangúak, és alkotmányos államban együttműködésre kötelesek. Ez az eljárás - az utolsó másodpercben, a bírói kar tudta nélkül, egyéni képviselői javaslattal durván beavatkozni egy önálló hatalmi ág szerkezetébe - tisztességtelen. A Fidesznek nem lett volna szabad ezt a minősítést kockáztatnia, ha alkotmánya tiszteletére tart igényt.

- Ezek szerint kifejezetten borúlátó a jogállamiság jövője szempontjából.

- Nem vagyok reményvesztett. Éppen a sok kritikát kapott "történeti alkotmány" miatt, amelyre a szöveg is utal. Én szinte a címbe tenném ki.

- Pedig az imént mintha a "tisztázatlan, hóbortos elképzelések " közé sorolta volna.


- Nem mindegy, mit értünk alatta. Történelmi örökségünk vállalásán és öntudatán túl mit is jelenthet a gyakorlatban? Hogy a Habsburg-ház női ágon hogyan örökli a trónt, vagy hogy minden tíz falu építsen templomot... - ezeknek ma aligha van szerepük. A történeti alkotmány használható része: a láthatatlan alkotmány, azaz az alkotmányos alapelvek és értékek összefüggő rendszere, amely jogállami Alkotmányunk érvényesítése során felépült, s amely az európai alkotmányos hagyomány része és alakítója. Valóság. A valóságot pedig nem lehet hatályon kívül helyezni. Ezen fog nyugodni az új Alkotmány értelmezése és megvalósítása is, hiszen nem légüres térbe kerül, hanem egy létező alkotmányos kultúrába, amely legalább olyan fontos, mint a szöveg. Ez a kultúra élteti a kétszáz éves amerikai alkotmányt, tartja fenn és fejleszti a valóban történeti, íratlan angolt, de elfogadottsága miatt lett példakép a rendszerváltáskor a német alkotmányosság is. Nálunk fölnőtt egy új jogásznemzedék, amely ezt az európai alkotmányos gondolkodást tanulta. Ha a politikusok gondolatvilágában nem is, a jogászságban meggyökeresedett, s a gondolkodó emberek számára is jelent már valamit az alkotmány és annak kikényszeríthetősége. Az intézményrendszer veszteségei miatt nagy kihívás lesz tehát az új szöveg, az alkotmányos kultúra viszont él. Rá hagyatkozhatunk - a következő tíz évben is.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.