A lelkész, a főrabbi és a püspök válaszai a menekültválságról

/ 2017.10.12., csütörtök 12:04 /

Milyen az, amikor a kormány kéri az egyházakat, hogy segítsenek az elismert menekültek befogadásában? A lelkész, a főrabbi és a püspök válasza.

Sosem gondoltam volna, hogy egy jobboldali lap újságírójaként, római katolikusként egyszer a Mazsihisz székházában fogok beszélgetést moderálni, ahol egymással évszázadokig harcoló történelmi vallások képviselői a legnagyobb egyetértésben beszélgetnek a jelenlegi helyzetről. Vagyis arról, hogy miközben a kormány megoldotta a határ őrizetét, szervezett formába terelte a bevándorlók érkezését és a menekültkérelmek elbírálását, a felheccelt lakosság szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni azzal az évi 400 emberrel sem, akinek a szigorú magyar hatóságok megadják a menekült vagy oltalmazotti státuszt. 

Darvas István, Bolba Márta, Beer Miklós

Darvas István, Bolba Márta, Beer Miklós

A beszélgetés számomra legérdekesebb részét emelném ki, amely szerint furcsa kettősség látszik a kormánypolitikában. Miközben a hosszúra nyúlt kampány legfőbb üzenete a migráns- és Soros-ellenesség, van egy másik, nem látható folyamat is: az Emberi Erőforrások Minisztériuma az egyház segítségét kéri, az elismert menekültek integrálásához. Csakhogy közben úgy áthangolták a közhangulatot, hogy maguk az egyházak is tehetetlenek.

Beer Miklós váci püspök:

Vannak oltalmazotti státusszal rendelkező menekültjeink az országban. A hivatalos hatóságok megvizsgálták őket, megkapták a papírt. Mi van velük? Összehívott bennünket egyházi vezetőket Balog Zoltán miniszter úr, és azt mondta: most már rajtatok a sor, most már tényleg nyissátok ki a parókiátokat,  az otthonaitokat – ahogy azt Ferenc pápa már az elején mondta –, mert itt vannak, akiknek megadtuk a menekültstátuszt. Ettől szomorodtam el, hogy még most sem mozdulunk meg. Tartok tőle, hogy átléptük a félelemnek egy olyan határát, ahol már az sem érdekel, hány papírja van a menekültnek (…) Ez a népünk szégyene, hogy őket sem fogadjuk be, és nagy szégyenkezéssel mondom, hogy ebben az egyházunk is benne van. Ott állnak az üres parókiáink, nincs papunk, és hiába könyörgünk a papjainknak meg az egyházi tanácsok képviselőinek: jelentkezzetek már, mert kapjuk a bevándorlási hivataltól a listákat, hogy várják a menekültek befogadását. Egy papom jelentkezett, de két nap múlva ő is írt egy emailt: Bocsánat püspök úr, összehívtam az egyházi tanácsot, és azt mondták, inkább maradjon a parókai üresen, de ide ne jöjjön senki.”

Bolba Márta evangélikus lelkész:

„Magyarországon olyan közállapotok vannak, hogy nem fogom megmondani, nálunk laknak-e menekültek vagy sem, mert ki fogják szúrni az autóm kerekét, vagy akár megdobálnak. Eljutottunk odáig, hogy ez most már veszélyes. Maradjunk annyiban, hogy van egy szupertitkos menekültügyi programunk."

Beer Miklós:

„Nekünk is.”

Darvas István főrabbi:

„A mienk annyira szupertitkos, hogy arról nem is beszélhetek. Őszintén szólva, remélem, hogy ez így is marad. Egy egyház, akár a Mazsihisz, akár a katolikus, az evangélikus nagyon helyesen teszi, ha elkezd bármilyen erőfeszítést kifejteni a menekültek mellett, de ha ez láthatóvá válik, akkor politikai állásfoglalás lesz belőle. Egyszerűen úgy van tematizálva a közbeszéd, hogy nem lehet csak a dolog vallási, morális részéről beszélni.”

Rosta

Zsuppán András

Találkozunk 2016-ban!

A Fidesz és a totális képviselet kockázata

„A hatalom, a pénz, a döntések mindig hordozzák a megosztás veszélyét. Előbb-utóbb lesznek, akikhez a hatalmon lévőknek muszáj mást szólni, valamivel indokolni, hogy miért nincs más értelmes választás, mint ők.”

Salgótarján nem Szeged – billegő körzetek Nógrádban

Makacs szegénység, elöregedés, lassú fogyatkozás: az ország legvidékiesebb megyéjében lenne ok a protestszavazásra. A megyeszékhelyen erős a baloldal, de a háromosztatú politikai térben a kormánypártnak a legjobbak az esélyei. A Heti Válasz választási sorozata ezúttal a két nógrádi választókerületet mutatja be. Részletek a friss lapszámban.

Egyetlen közautó 7–11 magántulajdonban lévőt helyettesíthetne?

Már 500 közautó áll a fővárosban közlekedők rendelkezésére, két-három év múlva pedig ezernél is több lesz. Külföldi tapasztalatok szerint tízszer ennyi saját járgányt helyettesíthetnek, de kérdés, hogy ez idehaza is reális-e. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.