valasz.hu/itthon/a-gyilkossag-csak-egy-show-volt-22274

http://valasz.hu/itthon/a-gyilkossag-csak-egy-show-volt-22274

A Mol megsemmisítő vereséget mért Horvátországra – itt a Hernádi-ítélet

/ 2017.11.15., szerda 16:23 /
A Mol megsemmisítő vereséget mért Horvátországra – itt a Hernádi-ítélet

A horvát kormány az ENSZ égisze alatt működő genfi választottbírósággal mondatta volna ki, hogy a Mol nyolc éve korrupcióval szerezte meg az INA irányítását, törvényellenesen foglalta el a cég vezetői szintjeit, majd „elsunnyogta” a szerződésben vállalt olajfinomító-fejlesztéseket. A magyar vállalat azonban minden pontban legyőzte a vádló államot – és ezzel a Hernádi Zsolt elleni összes bizonyíték megdőlt. A horvát félnek ráadásul meg kell térítenie azt az 5 milliárd forintot, amit a Mol ügyvédekre, szakértői véleményekre költött.

A horvát sajtó csak nemrég közölt részleteket a Mol–INA-ügyben még tavaly decemberben született választottbírósági döntésről, hiszen a zágrábi kormány mindent megtett, hogy ne kerüljön nyilvánosságra a jogerős ítélet – és pláne a határozat indoklása. A genfi Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság (UNCITRAL) testülete szerint Horvátország nem tudta bizonyítani az Ivo Sanader volt miniszterelnök korrupciós ügyében folytatott helyi perben, hogy a vádlott kenőpénzt fogadott el a Moltól, a koronatanú nem volt hiteles, a bíróság pedig elfogultan ítélkezett – foglalta össze a minap a lényeget az MTI. A genfi döntnökök ráadásul kötelezték a horvát államot, hogy térítse meg azt az 5 milliárd forintot, amit a Mol ügyvédekre, szakértői véleményekre költött.

A Heti Válasz a nemzetközi választottbíróság angol nyelven elérhető teljes ítéletét feldolgozta, hiszen kordokumentumról van szó. A papírokból feketén-fehéren kiderül, hogy az elvileg a XXI. századi, nyugati jogrend keretei között működő Horvátország lényegében koncepciós pert indított a legnagyobb magyar vállalat, illetve vezetője, Hernádi Zsolt ellen – úgymond a nemzeti érdekektől vezéreltetve. Emlékezetes: a horvátok a Mol első emberét egy időre az Interpol körözési listájára is fellobbizták.

Az alábbiakban részletesen is bemutatjuk a genfi testület legfontosabb megállapításait – ám előtte felidézzük a Mol–INA-botrány kulcsmomentumait.

*

A 2011 végi horvát választás előtt minden párt abban volt érdekelt, hogy korrupciós mocsárba rántsa az exminiszterelnök Ivo Sanadert és a Mol-vezér Hernádi Zsoltot. Odaát az INA olajvállalat valóságos ikon, hiszen a cég a délszláv konfliktus idején elkötelezetten támogatta a fegyveres honvédőket. Ráadásul a társaság súlya akkora a horvát gazdaságban, mint nálunk az OTP-é és a Molé együtt – így a visszaszerzésére irányuló törekvések egyben nemzeti hőstettnek minősültek. 

Mi volt Zágráb baja a korábban testvérként kezelt, az ország legnagyobb külföldi befektetőjeként inkább közmegbecsülésnek örvendő Mollal? 2003-ban még alig zavart valakit, hogy a budapesti olajóriás megszerezte az INA-konszern negyedét, és az sem okozott riadalmat, hogy a Hernádi Zsolt vezette multi 2008-ban 47 százalékosra gyarapította üzletrészét. A krimi kiváltója az az aktus lett, amellyel a Sanader-kormány 2009 januárjában vállalta, hogy átadja az INA irányítását a magyaroknak – noha a Molnak nem volt 50 százalék fölötti többsége. Állítólag e „szívességért” cserébe kellett tízmillió euróval korrumpálni a volt miniszterelnököt (ciprusi és svájci közvetítőcégeken keresztül).

Csakhogy a történelmi tények és események sorrendje már ránézésre is cáfolta a vesztegetési sztorit. Egyrészt az INA 2008–2009-ben a gazdasági világválság miatt drámai állapotba került, és a Mol azért kérte el a menedzsmentjogokat, hogy meg tudja menteni a vállalatot a szociális katasztrófától (Hernádiék hónapokig egyoldalúan fizették az alkalmazottak munkabérét). Ráadásul Sanader egyszemélyben semmiről sem döntött; ügyvédei igazolni tudják, hogy egykor mind a kabinet, mind a kormánypárt testületei kiálltak az irányításátadás mellett. Szintén nem lényegtelen, hogy miközben a menedzsmentjogokról 2009 januárjában határoztak, a bizniszt megolajozó állítólagos csúszópénz csak fél évvel később ért el egy közvetítőhöz, a Sanader-közeli üzletember Robert Ježićhez, a „korrupció” későbbi „koronatanújához”. A horvát nyomozószervek Ježić vallomásán kívül mindössze azt a tényt tudták bizonyítéknak tekinteni, hogy Hernádi többször is találkozott Sanaderrel. Egyszer például egy Marcellino nevű luxusétteremben, ahol ipari kamera rögzítette a társalgást – csakhogy mindez 2009 őszén történt, hónapokkal azután, hogy Sanader leköszönt kormányfői hivataláról.

Mit kell tudni a már emlegetett „koronatanúról”? Leginkább azt, hogy más ügyekben büntetőeljárás alá vonták, és kizárólag azért lett „koronatanú”, hogy vádalkuval váltsa meg szabadságát. Robert Ježić egyben a legelfogultabb szereplő a Mol-játszmában: őt, illetve Dioki nevű petrolkémiai cégét ugyanis kifejezetten a magyarok „bejövetele” akadályozta meg abban, hogy az INA-ból nyerészkedjen – így később az olajvállalat legnagyobb adósává vált.

A horvát vádak szerint tehát a Mol a befolyása alá került INA legnagyobb adósán (értsd: saját haragosán) keresztül akarta megvesztegetni Sanadert – hónapokkal azután, hogy az állítólagos korrupció célja, vagyis a cégirányítási jogok megszerzése teljesült. Ilyen legfeljebb a mesében van, a horvát hatóságokat és közvéleményt mégis évekre lefoglalta ez a történet. A valóságban vélhetően annyi történt, hogy az egykor Sanader-lekötelezett Robert Ježić – a vádalku reményében – leemelt a polcáról egy múltbeli tranzakciósorozatot, melynek pénzfeladói oldalán két ciprusi cég (Hangarn, Ceroma), a végén pedig saját svájci társasága (Xenoplast) állt. Ma már tudjuk: a ciprusi érdekeltségek egy Gucerijev nevű orosz olajoligarchához tartoztak, aki horvátországi lobbizásért fizette Ježićet – a Mol–INA-ügyletektől függetlenül.

*

És akkor nézzük, mit állapított meg a genfi választottbíróság…

… Robert Ježić „koronatanúról”

Figyelemmel azokra a tekintélyes nemzetközi pénzügyletekre, amelyekben a Mol rutinszerűen részt vett, Hernádi úr bizonyosan gondoskodott volna arról, hogy az állítólagos vesztegetést olyan csatornákon keresztül szervezzék meg, amelyek teljesen kívül állnak a kényes horvát környezeten, de semmiképpen sincsenek Ježić úr kezében. Annak sincs értelme, hogy Dr. Sanadernek a csatorna vélt átvételi végén bármilyen oka lett volna arra, hogy az ügyet az utóbbi személyre bízza, tekintettel a számos egyéb biztonságosabb és sokkal hihetőbb lehetőségre. (…) Figyelemmel Ježić úr összeférhetetlenségére ebben az ügyben, valamint az események időrendi sorrendjére, vallomásának igazságtartalma erőteljesen kétséges. A Választottbírósági Tanács meg van győződve arról, hogy a Ježić úr vallomását vizsgáló vagy olvasó egyetlen bíró vagy bíróság sem juthat egyéb következtetésre, mint hogy ő teljességgel szavahihetetlen tanú. (…) Miért járult volna hozzá a Mol ahhoz, hogy Ježić urat használja fel, mikor tudta, hogy utóbbi vitában állt az INA-val a Dioki ügyei miatt? Miért tenné ki magát a Mol, egy hatalmas bevétellel és kiadásokkal rendelkező nemzetközileg aktív társaság, annak a veszélynek, hogy Ježić úrnak tudomása legyen egy törvénytelen ügyletről? (…) Ježić úr a mai napig nem fizette vissza a hozzá érkezett állítólagos vesztegetési pénzt azt követően, hogy eskü alatt az alábbi nyilatkozatot tette a Zágrábi Megyei Bíróság előtt: „Harminc napon belül át fogom utalni a pénzt a Zágrábi Megyei Bíróság letéti számlájára.”

… a Marcellino étteremben készült felvételről

A Horvátország által rendelkezésre bocsátott videószalag némileg ellentmondásos (…), a Mol egyenesen arra jutott: a felvételt bizonyára módosították annak érdekében, hogy „a videóklip alátámassza Ježić úr tanúvallomását, miszerint ő 2009. október 19-én Sanaderrel és Hernádival találkozott a Marcellinoban”. (…)  Valóban lehetséges, hogy valaki kész volt olyan bizonyítékot kreálni, amely alátámasztja Ježić úr vallomását. (…) A horvátországi Sanader-büntetőtárgyaláson Ježić úr úgy tanúskodott, hogy ezen ebéd során tárgyalta meg a vesztegetést Dr. Sanaderrel. Ježić a Választottbírósági Tanács előtt viszont már azt állította, hogy a vesztegetést nem az ebéd során tárgyalták meg: „Kérdés: Mondott valamit bármelyikük is a Marcellinoban az 5 millió illetve a 10 millió euróról? Válasz: Amíg én ott voltam, nem.

… a horvát államügyészség korrupcióellenes hivatalának (USKOK) cinkosságáról

A Ježić úr tanúvallomásának alátámasztására használt iratokat valójában az USKOK szerezte be Ježić úr tanúvallomásának megtétele előtt.

… a horvátországi Sanader-büntetőper bírájáról, Ivan Turudićról

A Választottbírósági Tanácsnak óvatossággal kellett megközelítenie a Sanader-büntetőper bizonyítékait. Azon tárgyalásokról semmilyen jegyzőkönyv nem áll rendelkezésre, kizárólag az Ivan Turudić bíró által rögzített rövid kivonat valamennyi szóbeli tanúvallomásról. (…) A Választottbírósági Tanács nem hagyhatja figyelmen kívül az említett bíró nyilvánvaló elfogultságát a tárgyaláson.

… az állítólagos vesztegetésről

Ježić úr egy szavahihetelen tanú, akinek erős oka volt arra, hogy a felelősséget Dr. Sanaderre hárítsa. Azonban a legmegbízhatatlanabb tanúk is igazat mondanak néha, és a Választottbírósági Tanács talán el tudta volna fogadni Ježić úr vallomását, ha Horvátország elegendő egyéb bizonyítékot nyújt a vallomása alátámasztására. A Választottbírósági Tanács gondosan elemezte a Horvátország által benyújtott egyéb bizonyítékokat is, így a Mol által a Hangarn részére történő többéves pénzátutalásokat bizonyító bankkivonatokat, valamint a Xenoplast, a Hangarn és a Ceroma által aláírt tanácsadási megállapodásokat. Azonban ezen okiratok egyike sem vezetett vissza Dr. Sanaderhez. Ježić úr tanúvallomásától eltekintve az elmúlt két évben ebben az ügyben a Választottbírósági Tanácsnak bemutatott bizonyítékok közül semmi sem adott lehetőséget annak megállapítására, hogy még akár a valószínűségek egyensúlya alapján is a Xenoplast által a Hangarntól és a Ceromától kapott pénzt végső soron egyéb célok helyett Dr. Sanadernek szánták. (…) A Horvátország által a vesztegetés körében előadott valamennyi bizonyíték és beadvány lehető leggondosabb mérlegelése alapján, és a vesztegetésről a felek által a lehető legaprólékosabban, egyszersmind a lehető legátfogóbban tett perbeli előadásokra figyelemmel a Választottbírósági Tanács arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy Horvátország nem tudta bebizonyítani, hogy a Mol valóban megvesztegette Dr. Sanadert.

Rosta

Sztankóczy András

Találkozunk 2016-ban!

Izraeli történészre figyel Orbán Viktor – tényleg átalakul az emberi faj?

Világszenzációk lettek, és állítólag Orán Viktor érdeklődését is felkeltették Yuval Noah Harari izraeli történész könyvei az emberiség múltjáról és jövőjéről. Legutóbbi műve szerint az emberi faj „szuperképességű”, illetve azzal nem rendelkező csoportokra válik szét. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kinek kampányol idén Szörényi Levente és Bródy János? Meg fog lepődni...

Évtizedeken át lázban égett választások előtt a legendás szerző- és ellentétpár, Szörényi Levente és Bródy János, idén viszont egyikük sem lesz látható kampányemelvényen. Az Arénában annál inkább, ahol február 16-án újra játszik a Fonográf. A Heti Válasz az egyik próbán beszélgetett a két zenésszel. Páros interjúnk a csütörtöki lapszámban.

Magyar siker és Putyin a vízben

Globálisan tragikus balesetek és környezeti katasztrófák jellemzik a hét képeit. De magyar siker is volt az elmúlt napokban.

Magyar történész kutatása a Batman és a Peter Pan rendezőinek új filmjei mögött

Négy hónapon belül két sikerfilm is landolt a mozikban, ami a II. világháború történetének elfelejtett mozzanatát, a Dinamó hadműveletet járja körül. Vajon aktuálisabb Dunkirk és Churchill híres „Harcolni fogunk!” beszéde most, mint bármikor az elmúlt hetven évben? Hogyan alakította a Hollywoodban befutott rendezők gondolkodását John Lukacs magyar történész? Részletes háttér a Heti Válasz január 18-i lapszámában!