A Mol megsemmisítő vereséget mért Horvátországra – itt a Hernádi-ítélet

/ 2017.11.15., szerda 16:23 /
A Mol megsemmisítő vereséget mért Horvátországra – itt a Hernádi-ítélet

A horvát kormány az ENSZ égisze alatt működő genfi választottbírósággal mondatta volna ki, hogy a Mol nyolc éve korrupcióval szerezte meg az INA irányítását, törvényellenesen foglalta el a cég vezetői szintjeit, majd „elsunnyogta” a szerződésben vállalt olajfinomító-fejlesztéseket. A magyar vállalat azonban minden pontban legyőzte a vádló államot – és ezzel a Hernádi Zsolt elleni összes bizonyíték megdőlt. A horvát félnek ráadásul meg kell térítenie azt az 5 milliárd forintot, amit a Mol ügyvédekre, szakértői véleményekre költött.

A horvát sajtó csak nemrég közölt részleteket a Mol–INA-ügyben még tavaly decemberben született választottbírósági döntésről, hiszen a zágrábi kormány mindent megtett, hogy ne kerüljön nyilvánosságra a jogerős ítélet – és pláne a határozat indoklása. A genfi Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság (UNCITRAL) testülete szerint Horvátország nem tudta bizonyítani az Ivo Sanader volt miniszterelnök korrupciós ügyében folytatott helyi perben, hogy a vádlott kenőpénzt fogadott el a Moltól, a koronatanú nem volt hiteles, a bíróság pedig elfogultan ítélkezett – foglalta össze a minap a lényeget az MTI. A genfi döntnökök ráadásul kötelezték a horvát államot, hogy térítse meg azt az 5 milliárd forintot, amit a Mol ügyvédekre, szakértői véleményekre költött.

A Heti Válasz a nemzetközi választottbíróság angol nyelven elérhető teljes ítéletét feldolgozta, hiszen kordokumentumról van szó. A papírokból feketén-fehéren kiderül, hogy az elvileg a XXI. századi, nyugati jogrend keretei között működő Horvátország lényegében koncepciós pert indított a legnagyobb magyar vállalat, illetve vezetője, Hernádi Zsolt ellen – úgymond a nemzeti érdekektől vezéreltetve. Emlékezetes: a horvátok a Mol első emberét egy időre az Interpol körözési listájára is fellobbizták.

Az alábbiakban részletesen is bemutatjuk a genfi testület legfontosabb megállapításait – ám előtte felidézzük a Mol–INA-botrány kulcsmomentumait.

*

A 2011 végi horvát választás előtt minden párt abban volt érdekelt, hogy korrupciós mocsárba rántsa az exminiszterelnök Ivo Sanadert és a Mol-vezér Hernádi Zsoltot. Odaát az INA olajvállalat valóságos ikon, hiszen a cég a délszláv konfliktus idején elkötelezetten támogatta a fegyveres honvédőket. Ráadásul a társaság súlya akkora a horvát gazdaságban, mint nálunk az OTP-é és a Molé együtt – így a visszaszerzésére irányuló törekvések egyben nemzeti hőstettnek minősültek. 

Mi volt Zágráb baja a korábban testvérként kezelt, az ország legnagyobb külföldi befektetőjeként inkább közmegbecsülésnek örvendő Mollal? 2003-ban még alig zavart valakit, hogy a budapesti olajóriás megszerezte az INA-konszern negyedét, és az sem okozott riadalmat, hogy a Hernádi Zsolt vezette multi 2008-ban 47 százalékosra gyarapította üzletrészét. A krimi kiváltója az az aktus lett, amellyel a Sanader-kormány 2009 januárjában vállalta, hogy átadja az INA irányítását a magyaroknak – noha a Molnak nem volt 50 százalék fölötti többsége. Állítólag e „szívességért” cserébe kellett tízmillió euróval korrumpálni a volt miniszterelnököt (ciprusi és svájci közvetítőcégeken keresztül).

Csakhogy a történelmi tények és események sorrendje már ránézésre is cáfolta a vesztegetési sztorit. Egyrészt az INA 2008–2009-ben a gazdasági világválság miatt drámai állapotba került, és a Mol azért kérte el a menedzsmentjogokat, hogy meg tudja menteni a vállalatot a szociális katasztrófától (Hernádiék hónapokig egyoldalúan fizették az alkalmazottak munkabérét). Ráadásul Sanader egyszemélyben semmiről sem döntött; ügyvédei igazolni tudják, hogy egykor mind a kabinet, mind a kormánypárt testületei kiálltak az irányításátadás mellett. Szintén nem lényegtelen, hogy miközben a menedzsmentjogokról 2009 januárjában határoztak, a bizniszt megolajozó állítólagos csúszópénz csak fél évvel később ért el egy közvetítőhöz, a Sanader-közeli üzletember Robert Ježićhez, a „korrupció” későbbi „koronatanújához”. A horvát nyomozószervek Ježić vallomásán kívül mindössze azt a tényt tudták bizonyítéknak tekinteni, hogy Hernádi többször is találkozott Sanaderrel. Egyszer például egy Marcellino nevű luxusétteremben, ahol ipari kamera rögzítette a társalgást – csakhogy mindez 2009 őszén történt, hónapokkal azután, hogy Sanader leköszönt kormányfői hivataláról.

Mit kell tudni a már emlegetett „koronatanúról”? Leginkább azt, hogy más ügyekben büntetőeljárás alá vonták, és kizárólag azért lett „koronatanú”, hogy vádalkuval váltsa meg szabadságát. Robert Ježić egyben a legelfogultabb szereplő a Mol-játszmában: őt, illetve Dioki nevű petrolkémiai cégét ugyanis kifejezetten a magyarok „bejövetele” akadályozta meg abban, hogy az INA-ból nyerészkedjen – így később az olajvállalat legnagyobb adósává vált.

A horvát vádak szerint tehát a Mol a befolyása alá került INA legnagyobb adósán (értsd: saját haragosán) keresztül akarta megvesztegetni Sanadert – hónapokkal azután, hogy az állítólagos korrupció célja, vagyis a cégirányítási jogok megszerzése teljesült. Ilyen legfeljebb a mesében van, a horvát hatóságokat és közvéleményt mégis évekre lefoglalta ez a történet. A valóságban vélhetően annyi történt, hogy az egykor Sanader-lekötelezett Robert Ježić – a vádalku reményében – leemelt a polcáról egy múltbeli tranzakciósorozatot, melynek pénzfeladói oldalán két ciprusi cég (Hangarn, Ceroma), a végén pedig saját svájci társasága (Xenoplast) állt. Ma már tudjuk: a ciprusi érdekeltségek egy Gucerijev nevű orosz olajoligarchához tartoztak, aki horvátországi lobbizásért fizette Ježićet – a Mol–INA-ügyletektől függetlenül.

*

És akkor nézzük, mit állapított meg a genfi választottbíróság…

… Robert Ježić „koronatanúról”

Figyelemmel azokra a tekintélyes nemzetközi pénzügyletekre, amelyekben a Mol rutinszerűen részt vett, Hernádi úr bizonyosan gondoskodott volna arról, hogy az állítólagos vesztegetést olyan csatornákon keresztül szervezzék meg, amelyek teljesen kívül állnak a kényes horvát környezeten, de semmiképpen sincsenek Ježić úr kezében. Annak sincs értelme, hogy Dr. Sanadernek a csatorna vélt átvételi végén bármilyen oka lett volna arra, hogy az ügyet az utóbbi személyre bízza, tekintettel a számos egyéb biztonságosabb és sokkal hihetőbb lehetőségre. (…) Figyelemmel Ježić úr összeférhetetlenségére ebben az ügyben, valamint az események időrendi sorrendjére, vallomásának igazságtartalma erőteljesen kétséges. A Választottbírósági Tanács meg van győződve arról, hogy a Ježić úr vallomását vizsgáló vagy olvasó egyetlen bíró vagy bíróság sem juthat egyéb következtetésre, mint hogy ő teljességgel szavahihetetlen tanú. (…) Miért járult volna hozzá a Mol ahhoz, hogy Ježić urat használja fel, mikor tudta, hogy utóbbi vitában állt az INA-val a Dioki ügyei miatt? Miért tenné ki magát a Mol, egy hatalmas bevétellel és kiadásokkal rendelkező nemzetközileg aktív társaság, annak a veszélynek, hogy Ježić úrnak tudomása legyen egy törvénytelen ügyletről? (…) Ježić úr a mai napig nem fizette vissza a hozzá érkezett állítólagos vesztegetési pénzt azt követően, hogy eskü alatt az alábbi nyilatkozatot tette a Zágrábi Megyei Bíróság előtt: „Harminc napon belül át fogom utalni a pénzt a Zágrábi Megyei Bíróság letéti számlájára.”

… a Marcellino étteremben készült felvételről

A Horvátország által rendelkezésre bocsátott videószalag némileg ellentmondásos (…), a Mol egyenesen arra jutott: a felvételt bizonyára módosították annak érdekében, hogy „a videóklip alátámassza Ježić úr tanúvallomását, miszerint ő 2009. október 19-én Sanaderrel és Hernádival találkozott a Marcellinoban”. (…)  Valóban lehetséges, hogy valaki kész volt olyan bizonyítékot kreálni, amely alátámasztja Ježić úr vallomását. (…) A horvátországi Sanader-büntetőtárgyaláson Ježić úr úgy tanúskodott, hogy ezen ebéd során tárgyalta meg a vesztegetést Dr. Sanaderrel. Ježić a Választottbírósági Tanács előtt viszont már azt állította, hogy a vesztegetést nem az ebéd során tárgyalták meg: „Kérdés: Mondott valamit bármelyikük is a Marcellinoban az 5 millió illetve a 10 millió euróról? Válasz: Amíg én ott voltam, nem.

… a horvát államügyészség korrupcióellenes hivatalának (USKOK) cinkosságáról

A Ježić úr tanúvallomásának alátámasztására használt iratokat valójában az USKOK szerezte be Ježić úr tanúvallomásának megtétele előtt.

… a horvátországi Sanader-büntetőper bírájáról, Ivan Turudićról

A Választottbírósági Tanácsnak óvatossággal kellett megközelítenie a Sanader-büntetőper bizonyítékait. Azon tárgyalásokról semmilyen jegyzőkönyv nem áll rendelkezésre, kizárólag az Ivan Turudić bíró által rögzített rövid kivonat valamennyi szóbeli tanúvallomásról. (…) A Választottbírósági Tanács nem hagyhatja figyelmen kívül az említett bíró nyilvánvaló elfogultságát a tárgyaláson.

… az állítólagos vesztegetésről

Ježić úr egy szavahihetelen tanú, akinek erős oka volt arra, hogy a felelősséget Dr. Sanaderre hárítsa. Azonban a legmegbízhatatlanabb tanúk is igazat mondanak néha, és a Választottbírósági Tanács talán el tudta volna fogadni Ježić úr vallomását, ha Horvátország elegendő egyéb bizonyítékot nyújt a vallomása alátámasztására. A Választottbírósági Tanács gondosan elemezte a Horvátország által benyújtott egyéb bizonyítékokat is, így a Mol által a Hangarn részére történő többéves pénzátutalásokat bizonyító bankkivonatokat, valamint a Xenoplast, a Hangarn és a Ceroma által aláírt tanácsadási megállapodásokat. Azonban ezen okiratok egyike sem vezetett vissza Dr. Sanaderhez. Ježić úr tanúvallomásától eltekintve az elmúlt két évben ebben az ügyben a Választottbírósági Tanácsnak bemutatott bizonyítékok közül semmi sem adott lehetőséget annak megállapítására, hogy még akár a valószínűségek egyensúlya alapján is a Xenoplast által a Hangarntól és a Ceromától kapott pénzt végső soron egyéb célok helyett Dr. Sanadernek szánták. (…) A Horvátország által a vesztegetés körében előadott valamennyi bizonyíték és beadvány lehető leggondosabb mérlegelése alapján, és a vesztegetésről a felek által a lehető legaprólékosabban, egyszersmind a lehető legátfogóbban tett perbeli előadásokra figyelemmel a Választottbírósági Tanács arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy Horvátország nem tudta bebizonyítani, hogy a Mol valóban megvesztegette Dr. Sanadert.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Boldog születésnapot, MúzeumCafé!

Tíz év nagy idő – főleg egy olyan periodika életében, amely elsősorban a szakmának készül, de a nagyközönség számára is érdekes szeretne lenni. Vékony mezsgyén kell lépkedni, könnyű elbillenni bármelyik oldalra. A MúzeumCafénak eddig sikerült megőrizni az egyensúlyát.

Miért fideszes a falu? – A választási adatok mögé néztünk

A kormánypárt elsősorban falun mozgósított, a községekben élők szavazataival nyerte meg a választásokat – hallhattuk az elmúlt napokban. De tényleg igaz ez? Miként húzhatták be a romák tömegeinek voksait is? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.