A művészeti kánon, avagy hogyan szerezzünk piacot

/ 2014.08.27., szerda 17:04 /

Az utóbbi időben egyre szélesebb körben és egyre hangosabban beszélnek művészeti körökben a „kánonjelenségről”, mely a kinyilatkoztatásaival megosztja a kulturális társadalmat. Legutóbb a Heti Válaszban Párkányi Raab Péter célzott arra, hogy a hazai művészetet egy jól behatárolható csoport tartja uralma alatt. Lássuk, kik ők és mit akarnak!

Kortárs kényszerzubbony

A kortárs művészetben magát kanonizálóként meghatározó csoport a művészetekre zubbonyt kíván ráhúzni, mely általános érvényű mértékben és követendő mintaképekben nyilvánul meg. Teszi mindezt olyan határozottsággal, ellentmondást nem tűrően, mintha Istentől ihletett volna. Aki pedig nem követi ezeket a koncepcionális iránymutatásokat, sőt ellenszegül, azt minimum elhallgatják, rosszabb esetben a kánonközeli médiában meghurcolják, a művészeti világból kitaszítják – mintha egy művészeti, kulturális inkvizíció ítélne koncepciós eljárás keretében.

A kánon az általa elismert műveket a következő módon határozza meg: „kreatív, innovatív, kritikus”. Ezek nagyon általános és így általánosságban támogatható elvárások a kortárs művészet felé. De valóságban mivel találkozunk? Gyakran a ’70-es évekhez visszanyúló, elidegenedést hordozó formabontással, nonfiguratív, még formális mondanivalóval sem bíró absztrakcióval, öncélú tabudöntögetéssel, megbotránkoztatással és sokszor a perverzióba csapó extremitással. Azokat a műveket pedig, melyek az alapvető erkölcsi, emberi értékeket tiszteletben tartva, azokra építve, azokat a kor szellemének megfelelően kifejezve és – horribile dictu – az emberek széles köre számára szólnak, a kánon minimum korszerűtlennek, sekélyesnek, provinciálisnak, sőt giccsesnek ítéli.

Befolyásolni a fogyasztót

Mi a célja, koncepciója a művészeti kánonnak? Keynes közgazdasági teóriája alapján a korlátlan piac fenségét hirdető közgazdászok és filozófusok a racionalitáson túl egyre inkább az emberi viselkedést ítélik döntőnek a gazdaság alakításában. Az emberek viselkedésére pedig a legnagyobb mértékben az érzelmeiken keresztül, értékrendjükre apellálva lehet hatni. Ennek alakítására a legkiválóbb eszköz a művészet. Emlékezzünk csak a templomi freskókra, vagy – negatív példaként – gondoljunk a múlt század diktatúráit támogató irányzatokra, a hitleri képzőművészeti alkotásokra vagy a világon még most is jelen lévő harsány, szocreál szemléletformálás lenyomataira.

Napjaink kortárs művészeti kánonja tisztában van ezzel, és megtesz minden tőle telhetőt a gondolat és rajta keresztül a viselkedési kultúra formálásáért, a sajátos eszmerendszerét közvetítő alkotások létrejöttéért és térnyeréséért. A kultúrharc így válik a politikai és végső soron a gazdasági csata eszközévé.

Kik a kánon megmondóemberei? Ez a kör – nemritkán mesterségbeli hiányosságokkal is küszködő – konceptuális művészekből, a hatalmi és gazdasági érdekcsoportok holdudvarához tartozó művészettörténészekből és művészeti vezetőkből áll. Ők magukat „művészeti guruként” tisztelik, s időnként a „másik” csoportból is felkapnak művészeket, mintegy skalpként megjelenítve, de a belső körbe sosem engedve őket. A kánon pedig mindent megtesz azért, hogy erősödjék. Egyre több szálat, „szivattyút” épít ki az állami kultúrpolitikához, elsősorban a pénzügyi források megcsapolása és a hatalmi befolyásolás érdekében.

Az utóbbi időben erősödik a nyugati világból érkező hátszél, anyagi támogatás is. Míg a hazai rendkívül tehetséges művészvilág jelentős része egzisztenciális bajokkal küzd, mert nincs megjelenési lehetősége, ezért ismertsége és elismertsége, addig a kánon kiválasztottjai túlértékeltek és túlhangsúlyozottak. A kánon nem kíméli az egyre erősödő, szélesedő hazai művészetpártoló és műgyűjtői kört sem. Pedig ez veszélyes játék, mivel az igen csekély állami mecenatúra mellett ez az a kör, amely a keresletet jelenti a magyar kortárs művészeti piacon.

Üzenet a gyűjtőknek

Akkor talán itt el is érkeztünk a célhoz? Igen, a kánon célja a mindenható piac feletti uralom és annak befolyásolása. Finom üzenet volt a kánon boszorkánykonyhájából, hogy megalkották az „igazi” értékeket képviselő műgyűjtők élcsapatát, a „top 10”-et. Megüzenték: ha nem igazodtok a kánon által megszabott irányzatokhoz, nem azokat a műveket vásároljátok, amelyeket mi kijelölünk, akkor hiába építettétek százmilliókért gyűjteményeiteket, menthetetlenül elértéktelenednek. A kánon ezt bátran teszi a nyugati művészeti piaci háttérrel. Mert a nyugat-európai piac is telítődött már, az ottani fogyasztó is megcsömörlött az életidegen „blöfföktől”, a mű nélküli művektől, az úgynevezett konceptuális alkotásoktól. Elege lett abból a dilemmából is, hogy amit művészeti értéknek neveznek, azt nem érti és irtózik tőle, amit pedig ért és szeret, az a megmondók szerint értéktelen giccs. Tehát a nyugati művészeti túltermelésnek is piac kell, mint minden fogyasztási cikknek. A piacot pedig az emberek gondolkodásának befolyásolásával lehet megdolgozni. Ennek érdekében semmi sem szent: sem nemzeti kultúránk, értékrendünk, sem a magas színvonalat és tehetséget felmutató hazai művészeink köre. Ezeket a jól bevált piacszerző recept szerint le kell értékelni, hogy helyet lehessen csinálni a hazai kiválasztottaknak és a nyugati művészeti túltermelés produktumainak.

A hazai kortárs művészeket a kánon által állított sorompók és váltók lebontásával kell bemutatni és megmérettetni a hazai és nemzetközi művészeti piacon, mint ahogy az sikerült a XX. század első felében. Ehhez elengedhetetlenül szükség van az értékek tiszteletén alapuló társadalmi párbeszédre és a kultúrpolitikai támogatásra.

A kánon jelentése: szabály, előírás, mérték, törvény. Bibliai írásokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét, gyűjteményét jelenti. De talán a mai értelmezésre leginkább alkalmazható megfogalmazást az arisztotelészi etikában találjuk: a helyes cselekvés „mértéke”, vagyis „mintakép”.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.