heti-valasz.hu/itthon/a-het-legjobb-kozeleti-coubjai-7-resz-128788

http://heti-valasz.hu/itthon/a-het-legjobb-kozeleti-coubjai-7-resz-128788

A nagy várólista – 2018

/ 2018.01.17., szerda 17:31 /
A nagy várólista – 2018

Felkavarta a közvéleményt annak az énekesnőnek az esete, aki 2022-re kapott időpontot egy súlyos műtétre. Ma ez egyedi a magyar egészségügyben, ám 2019 végi terminusokat bőven osztanak jelenleg is.

– Még senki sem halt bele abba, ha várnia kellett egy csípőprotézisre – ezzel vigasztalták ismerősei Kiss Józsefet, meg azzal, hogy a győri sebészek a legjobbak között vannak az országban. A hetvenedik életéve felé közelítő férfi belátta, hogy mindkét állítás igaz. Csak azt tette hozzá, hogy a 252 napos várólista nála már rég letelt, mire egyáltalán feltették rá. A környékbeli kórházakban végigjárta a masszázsból, gyógytornából, gyógyfürdőből, injekciózásból, besugárzásból álló tortúrát, s csak miután minden haszontalannak bizonyuló dolgot kipróbáltak rajta, akkor írták be a várólista végére. Az addig aktív, nyugdíját nagy kertjéből kiegészítő férfi – fájdalmai miatt – a műtét előtt két hónappal már mankóval is csak néhány lépést tudott tenni. S mire sorra került, fekvőbeteg vált belőle. Pedig csak 210-en álltak előtte a sorban, és 252 nap alatt meg is operálják őket – miközben a fővárosi Honvéd Kórházban 600 napot kell várni egy csípőprotézis-műtétre.

És mekkora eredmény ez! A Heti Válasz 2007 nyarán észlelte először, hogy a Gyurcsány-kabinet megszorítása miatt nőni kezdtek a kórházi várólisták. A pénzkiszívás miatt a kormány utasította a kórházakat, hogy forrásaik jelentős részét az akut segítségre szorulókra kell összpontosítaniuk. 2008-ra odáig jutottunk, hogy már öt évet kellett várni térdprotézisre az egri kórházban, s Győrben is három évet várakoztak az ortopédiai műtétre.

A helyzet tíz év alatt sokat javult, de nem eleget. Ezt jelezte a napokban Krámli Kinga énekesnő esete is, aki 2022-re kapott időpontot egy súlyos hasi műtétre a Semmelweis Egyetemen. Majd a nyilvánossághoz fordult, kifogásolva, hogy a betegek elviselhetetlen fájdalmai nem számítanak a listák összeállításakor, mert azon csak az életveszélyes állapotba kerülőket sorolják előre. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő a művész esetét azzal magyarázta, hogy a várakozási idő nem a betegségéből következett, hanem abból, hogy a nő ragaszkodott az orvosához. Az endometriózis súlyos változatát több helyen is operálják, és máshol ennek töredékét kell várni. A nő családja viszont végül inkább kifizette az operáció kétmilliós árát, hogy ne kelljen orvost váltania. Csakhogy a fizetős egészségügybe menekülés sem megoldás a biztosítottaknak. Egy térdprotézis beültetésének „piaci ára” 1,4 millió forint körül alakul, és általában mindkét lábat műteni kell, márpedig hárommillió forint leperkálására aligha készek idősek tömegei.

A hivatalos várólistaadatok összesítésével készült 2018-as lajstromunkon nemcsak a klasszikus időskori műtétek szerepelnek, mint a csípő- és térdprotézis cseréje, valamint a szürkehályog-műtét, de aggasztóan elöl állnak a kardiológiai beavatkozások is.

Mindjárt a második helyen egy innovatív szívgyógyászati beavatkozás található. Ennek köszönhetően nem nyílt szívműtéttel cserélik ki a szívbillentyűt, hanem katéteres eljárással, a combon ejtett vágáson keresztül. A katéteres szívbillentyű-beültetéshez a fejlett országokban is főként azok a betegek juthatnak hozzá, akiket a régi, nagy sebészi beavatkozással járó módszerrel nem lehet megoperálni. A várakozás hosszát az magyarázza, hogy országosan évi 150 betegre van keret, de ez tavaly valamiért 115-re csökkent – így csak nyúlik a lista. Nehéz szavakat találni arra is, hogy Zalaegerszegen közel ötszáz napot kell várni egy speciális szívvizsgálatra, és a nyitott szívműtéteknél is tetemes a várólista. Márpedig ezekben az esetekben nem pusztán az a kérdés, hogy egy életerős emberből átmenetileg ágyban fekvő nyomorékot csinál a várakozás (mint a csípőprotézisnél), de a szívbetegek élete is veszélyben van.

Pedig az egészségügyi kormányzat 2012 óta próbálja csökkenteni a várólistákat. Előbb azzal az egyszerű módszerrel, hogy kiszűrték az egyszerre több kórházban is műtétre jelentkezőket, akik azt remélték, hátha így gyorsabban sorra kerülnek. Aztán az egészségbiztosító a nemzetközi gyakorlatot követve nem a hosszú várólistás kórháznak adott jelentős összeget, hanem az azonnali ellátást nyújtó intézményeket jutalmazta, hogy segítsenek lerövidíteni a többi kórház sorait. Jelentős eredményt értek el, így zsugorodott a sorban álló betegek 2012-es 70 ezres listája 2016-ra 36 ezerre. Nemzetközi példák alapján úgy találták ugyanis, hogy ha az az intézmény kap több pénzt, amelyik várakoztatja a betegeit, akkor az orvosokat a várakoztatásban teszik érdekeltté. Vagyis a listák tovább vagy visszanőnek majd. Azt viszont senki sem szereti, ha „eloperálják” előle a betegeit, inkább maga is nagyobb sebességre kapcsol.

Ennek eredményeként ma vannak az országnak olyan intézményei, ahol szinte azonnal megoperálják a betegeket, vagyis a nyugat-európainál is jobb a helyzet. Máshol rengeteget kell várni, azaz ha a családok vállalják, hogy szeretteiket nem 20 vagy 30, hanem 100 kilométerre látogatják meg, akkor a páciens gyorsan sorra kerülhet. Miért nem sikerült mégsem eltüntetni a várólistákat? Pontosabban elérni, hogy a nagy műtéteknél 180, a szürkehályog-műtétnél 90, a kisebb beavatkozásoknál viszont 60 nap legyen a határ – ahogy az egészségbiztosítás vezetője, Kiss Zsolt egy tanulmányában kívánatosnak tartaná? Ennek több okát is találtuk.

1. Hiányzik a törvényi garancia

Több nyugat-európai országban a várólista maximális hosszát jogszabályba foglalták, és biztosítják az ennek eléréséhez szükséges pénzt. Nálunk mindkét elem elmaradt. Noha többet költenek ma gyógyításra, mint 2008-ban, a többlet jó része a bérekre megy.

2. Jövedelempótlék traumatológusoknak

A hosszas várakozásra a protézisműtéteknél magyarázatul szolgál, hogy a pénzhiány miatt nálunk sok mindent „okosba” kell megoldani, ezért az ortopédiát és a traumatológiát a kórházak együtt kezelik. Pedig az egyik tervezhető műtét, a másik egy sérülés azonnali ellátását igényli. Műszaki hasonlattal: az egyik egy gyártóüzem, a másik szerviz. Nem kell magyarázni, hogy ezt a kettőt a legritkábban keverik össze.

A magyar kórházakban viszont igen, mert az ortopédiai műtétek drágák ugyan, de jól fizetnek az orvosnak, hiszen a betegnek van ideje tájékozódni a hálapénzes szokásokról, és összegyűjteni az összeget.

A traumatológia ennek éppen ellenkezője, senki sem készül úgy reggel, hogy a havas járdán majd kitöri a lábát. Ezért a rosszul kereső, de nagyon hasznos traumatológusok végzik az ortopédiai műtéteket is, mert ez adja a megélhetésüket. Vagyis a nyugat-európai modellekkel szemben, ahol a kórházüzemekben futószalagon „építik be” a térdekbe, csípőkbe a protéziseket, nálunk a „szervizből” szaladnak át a szakemberek erre a feladatra. (A cikkünk elején szereplő Kiss József esetében például a kórház napi egy ilyen tervezett beavatkozást végez, hiába várnak a műtétre több százan.) Csodálkozhatunk, ha a nagy sürgősségi központokban kell a legtovább várni a műtétekre, ahol a legelfoglaltabbak a sebészek?

3. Óriási minőségi különbségek

Ráadásul csaknem minden nagy és kis kórház beültet valamennyi protézist, elképesztő különbségekkel. Ahol erre szakosodnak, ott előfordul, hogy a legmodernebb eljárással csak öt-hat centis sebet ejtenek, izmot, ideget sem sértenek, ahol meg nem, ott 25 centiset, a régi módszer szerint, keresztülvágva mindent, ami az útba kerül. Elképzelhető, mekkora a különbség a betegek gyógyulásában. Nem véletlen, hogy a jelentkezők száma éppen fordítottan arányos a vágás (és a lábadozás) hosszával.

4. Megtartott tudás

Egy adott kórház belső „piacán” az kapja a legtöbb hálapénzt, aki a legnagyobb pacientúrát tudja kiépíteni, vagyis a legjobb sebész. Márpedig ennek fogalma élesen eltér nálunk minden fejlett országétól. Lang György, a Semmelweis Egyetem Bécsben is dolgozó mellkassebészének például az a dolga, hogy az ottani tanítványait megtanítsa mindarra, amit tud. Vagyis a műtéteket a többi sebész végezze, de ha megakadnak, akkor segítse őket. A beteg az állami ellátás keretében nem kérheti, hogy az egyetemi tanár operálja meg, legfeljebb egy magánkórházban. Viszont a bécsi orvosi egyetem mellkassebészetének nemzetközi híre van, és mindenki tudja, hogy az ott dolgozó sebészek egységes színvonalat képviselnek. Ezzel szemben nálunk máig él az a modell, hogy a vezető orvos megtartja magának a tudását, minden nagy műtétet ő végez (és kasszíroz utána). Miközben folyton túlterheltségre panaszkodik, a rezidenseit viszont nem engedi (eleget) operálni. Nem kell magyarázni, hogy ez önmagában – a források szűkössége mellett is – növeli a várólistákat.

Jól mutatja a magyar és a világ egyik legjobb egészségügye, a norvég közti különbséget Tótth Árpád beszámolója. A korábban a Zirci Kórházat vezető orvos négy éve él az északi országban, és az ottani kórházirányító menedzsmentszervezetben dolgozik. Szerinte a betegek ott is a kiválóságot keresik, de a minőséget nem elsősorban személyhez, hanem osztályhoz és kórházhoz kötik. „A skandinávok amúgy sem individualisták, nem a legjobbak akarnak lenni mások megelőzésével, hanem a legjobb közegben akarnak teljesíteni. A betegek sem egyedül az orvostól, hanem az osztálytól, intézménytől várják a jó eredményt és a megfelelő kezelést – nyilatkozta lapunknak. – Az orvoslás ugyanis nem one-man-show, hanem komoly csapatmunka, és egy ember nem fogja megoldani teljeskörűen a beteg körüli összes feladatot és teendőket” – fogalmaz.

Magyarán a skandináv rendszer (mint a legtöbb nyugati) a tudás, a képességek megosztására épül, tehát ha van is egy-egy híres orvos, neki is az az érdeke, hogy a teljes környezete átvegye a tudását.

5. Kiszolgáltatottság ellen kiválóság

A nyugati egészségügyben ezeket a helyzeteket segíti rendezni, hogy folyton mérik orvosaik teljesítményét a beteg gyógyulási eredményein és szövődményrátáján keresztül. Norvégiában is nyilvánosságra hozzák ezeket intézményi szinten, így az őket felkereső tudhatja, hogy az adott betegség ellátására melyek a legkiválóbb kórházak. Tótth Árpád szerint ennek az a következménye, hogy az intézmények is látják egymás gyakorlatát, eredményeit, számait, így a „lemaradók” törekedni fognak arra, hogy felzárkózzanak.

„Nincs a nyilvánosságnál erőteljesebb motiváció ehhez, az olló 2-3 éven belül záródni kezd” – értékel. Nálunk ennek híján senki sem képes megmondani, hogy az esetenként szinte hisztérikus „jóorvos-keresés” megalapozott-e, de az biztos, hogy hatással van a várólistákra. A kevés nemzetközi vizsgálat szerint a betegek magatartása ésszerűnek látszik, egyes egyetemi központok skandináv szinten gyógyítanak Magyarországon. De az egészségügyünk hasonlít az ország domborzatához, kevés csúcs, néhány dombság és nagy lapályok.

Ám mintha kialakulóban lenne egy új modell is, nem kis részben a várólista-leoperálási programnak köszönhetően. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász emlékeztet rá, hogy egy-egy orvosi kiválóság köré olyan szakmai műhelyek épültek, amelyek már másfaja elven alapulnak. Ilyen például Hangody László professzor műhelye a fővárosi Uzsoki Kórházban, ahol számos remek ortopédsebész működik a nagy intézményen belül, lényegében egy kompakt kis szakklinikát kiépítve. Ezek az ortopédsebészek, egymás között felosztva a szakterületeket, nemcsak külföldi egészségturistákat operálnak, hanem belföldi VIP- és „vendégbetegeket” is. Vagyis olyanokat, akik az otthoni kórházuk hosszú sorát kihasználva tb-támogatással gyógyulnak az Uzsokiban. Ahol erre építkezve több műtétet végeznek egy nap alatt, mint némely kórházban egy hónap vagy fél év alatt. Hasonló elven működik egy szintén nemzetközi hírű orvoskarrierre építve a tatai Kastélypark Kft., amely Béres György sportsebész vállalkozása, ám 2016-ban 553 millió forint egészségbiztosítási támogatással is végeztek itt műtéteket. Sinkó Eszter szerint a sikeres tudásmegosztási körbe tartozik Varga Péter Pál Országos Gerincgyógyászati Központja, és a Semmelweis Egyetem több klinikája is, például a szemklinika és a városmajori szívközpont, ahol egy-egy kiemelkedő orvos köré épül egy-egy színvonalas szakmai műhely.

Az újfajta, nyugatias szerveződés sokkal hatékonyabb: az ott dolgozó orvoskiválóságok hiába vonzanak több beteget, jelentős várakozás nélkül el tudják látni őket. Abban pedig nincs semmi különleges, hogy egy országon belül távolabbra kell utazni egy színvonalas kezelésért, ez a nyugati világban megszokott. Még arra is van példa, hogy angol betegek érkeznek a budapesti magánkórházba, a Duna Medical Centerbe, és a műtétük árát a brit állami egészségügy finanszírozza, mert otthon nem tudják tartani a jogszabályban maximált 18 hetes várólistát. A várakozás nemcsak nálunk okoz gondot, hanem a világon csaknem mindenütt. Fontos mutatószám ez, amely azt jelzi, hol kell kiemelten fejleszteni az egészségügyet. A mostani állás szerint nálunk majdnem mindenhol.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Egy Fidesz-szavazó bírálhatja-e a kormányt? Itt a válasz!

A címbe foglalt kérdésről szólt a keresztény, konzervatív értelmiségieket tömörítő szervezetek Újra néven nevezzük című, áprilisban kiadott vitairata. Balog Zoltán volt miniszter és Bogárdi Szabó István református püspök minapi disputája szerint igen, de. Részletek a csütörtöki, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszban.

Apró szobrok Budapest utcáin: bemutatjuk az alkotót

A budapestiek legújabb kedves közösségi játéka a gerillaszobor-vadászat: nyitott szemmel kell járni a várost ahhoz, hogy az ember megtalálja a várra forduló irányzékú apró tankot, az öngyilkos mókust vagy éppen a Főkukacot. Kolodko Mihály – Mihajlo Kolodko – felvidéki szobrászművész alkotásai amilyen kicsik, olyan beszédesek. Részletek a digitális Heti Válaszban!

Tabudöntő vélemény: „Csak showműsor az észak-koreai leszerelés”

Észak-Koreában nem bízik, Kínában még kevésbé, ennek megfelelően a Donald Trump–Kim Dzsongun megállapodástól sem vár mélyreható változásokat. Szahasi Rjo Japán professzor Ázsia jövőjéről és Japánról mint lehetséges bevándorlóországról is beszélt a csütörtökön digitálisan megjelenő Heti Válasznak.

Egy kanál vízben: kitört a háború a kormány médiaholdudvarában

Megnyugvás helyett háborút hozott a Fidesz győzelme a médiaholdudvarban. Immár nem csak az ideológiai elhajlással vádolt – kormány által kinevezett – kulturális vezetőket sorozzák, de a „bajtársak” is hajba kapnak. A legfrissebb, immár csak a Digitalstandon elérhető Heti Válaszból kiderül, hogy a 888.hu–Magyar Idők–pestisracok.hu tengelyen kialakult vita nemzedéki, ideológiai és pénzügyi természetű.

Durva mondat Merkelről: „Nem bírok már együtt dolgozni azzal a nővel”

Milyen lehet az a kormány, ahol a legkisebb koalíciós partner minisztere így beszélhet a kormányfőről? És nemcsak hogy így beszélhet, hanem ultimátumot is adhat neki. A csütörtökön megjelenő digitális Heti Válasz azt nézi meg, hogyan juthatott ilyen helyzetbe Németország és Angela Merkel.

Íme az internet egyik legsötétebb bugyra

Az internet egyik legsötétebb bugyra a „kényszerű cölibátusban” élő fiatal férfiak radikalizálódott kemény magja. Az alt-right nyelvezetét használó „incel”-fórumok immár tömeggyilkosokat termelnek ki, és a férfiak rendszerszintű kudarca miatt egyre nagyobb az utánpótlásuk.