valasz.hu/itthon/minden-szinvonalat-alulmul-palinkas-jozsef-a-kormanymedia-tamadasarol-129173

http://valasz.hu/itthon/minden-szinvonalat-alulmul-palinkas-jozsef-a-kormanymedia-tamadasarol-129173

A polgárok szabadsága, az állam korlátai

/ 2001.04.13., péntek 07:38 /

A Demszky Gábor főpolgármester vezette Fővárosi Önkormányzat másodfokon, jogerősen elvesztette a magyar állammal szemben az új budapesti metró ügyében indított, minimálisan 100 milliárd forint értékű kártérítési pert. A perben, a hatalmas összegen túl, a parlamentáris demokrácia alapkérdéseiről volt szó. Érvényesíthető-e olyan magánjogi szerződés, amely kötelezettséget ró a központi költségvetésre parlamenti jóváhagyás nélkül? Bírósági ítélettel be lehet-e avatkozni a törvényhozási folyamatba?

Ami nem tilos, azt szabad.
Azt szabad, amit jogszabály lehetővé tesz.
Mindenki egyenlő, de a(z állam)polgárok egyenlőbbek.

 
Fotó: MTI
Demszky Gábor bemutatja a nyomvonalat
 

Az első szabályt az értelmiségi közvélemény számára a nyolcvanas évek első felében Sólyom László, az Alkotmánybíróság későbbi elnöke fogalmazta meg. Az állammal, a pártdiktatúrával szembeni egyre erősebb ellenállás, az akkoriban leginkább civil kurázsinak mondott magatartás ideológiája volt az "ami nem tilos, azt szabad" elve. Az állam nem avatkozhat be korlátlanul életünkbe, a személyes szabadságunkat csak nagyon indokolt esetekben és akkor is csak jogszabályokon keresztül lehet korlátozni.

A második jogelvet a múlt héten a budapesti önkormányzatnak a 4-es metró ügyében az állam ellen indított perének nagy jelentőségű ítéletében mondta ki a Legfelsőbb Bíróság (LB) Salamonné Solymosi Ibolya vezette tanácsa. Az államra, amely többek között az állampolgárok közös vagyonával, az adófizetők pénzéből gazdálkodik, nem terjed ki a polgárokat megillető szabadság.

Elhomályosult tekintetek

A metró körüli vitában is gyakori, hogy a politikai szembenállás, utálat elhomályosítja a tekinteteket. Van, aki úgy látja, Orbán Viktornak semmi baja a metróval, csak Demszkynek akart bevinni egy nagy maflást. Mások szerint Demszky is tudja, hogy ugyanabból a pénzből a metróhoz képest sokkal hatékonyabbá lehetne tenni a budapesti közlekedést, de a politikai életben szüksége van a "live show"-ra. Ha elsősorban a pofonra lendülő kezet vagy a vásári kikiáltót látjuk a történetben, bizonyosan elveszünk a jogi útvesztőben. Akkor is, ha - okkal, ok nélkül - más jogsértésekkel példálózva kérdőjeleznénk meg a mostani ítéletet.

Pertörténet
1997. március 5. A Horn-kormány határozatában egyetért azzal, hogy a Dél-Buda-Rákospalota (DBR) metró a központi költségvetésből támogatott önkormányzati beruházásként épüljön meg. 1998-ra kétmilliárd forint támogatást terveznek.

1997. április 24.
A Fővárosi Közgyűlés jóváhagyja a metróberuházás célját, melyet célokmányban rögzítenek.

1997. szeptember
Az 1998-as költségvetési törvényjavaslat - elsősorban a vidéki MSZP-képviselők lobbizásának hatására - a kiemelt jelentőségűnek átminősített DBR-metró beruházásához már csak kétmilliárd forint támogatást javasol, már a közlekedési tárca keretén belül.

1997. november-december
Az Országgyűlés a költségvetési bizottság javaslata alapján a 200 millió forintos támogatást áthelyezte a belügyminisztériumi fejezetbe, a helyi önkormányzati támogatásokhoz. Ezzel együtt a kiemelt jelentőségű beruházás támogatásából központosított előirányzat lesz, amelyre más szabályok vonatkoznak.

1998. március 5.
Az új kormányhatározat lényege szerint - részben megváltoztatva a korábbi döntéseket - a központi költségvetésből támogatják az (áfa és a hitel-, bankköltségek nélkül) 514 millió ECU-s beruházást. A költségvetési sajáterő-hozzájárulás 23 milliárd forint. A BKV által felveendő 313 millió ECU-s hitel tőke- és hiteltörlesztésének, bankköltségeinek, valamint az áfafinanszírozás költségeinek 60 százalékát a központi költségvetésből, a Magyar Államkincstáron keresztül finanszírozzák. Ha az 514 millió ECU-s költségek megemelkednek, az eredeti támogatás akkor sem növekedhet. A beruházáshoz szükséges hitelfelvételhez az állam kezességet vállal, amennyiben a Fővárosi Önkormányzat erre viszontgaranciát ad.

1998. április 7.
Medgyessy Péter, Demszky Gábor és a beruházó BKV vezérigazgatója, Aba Botond megállapodást írt alá "a Dél-Buda-Rákospalota metróvonal első szakaszához az Európai Beruházási Banktól (EIB) felvett 50 millió ECU összegű hitellel összefüggő kötelezettségvállalásokról". A polgári törvénykönyvet és a központi beruházásokra vonatkozó szabályokat tekintik érvényesnek.

1998. április 9.
Az EIB 50 millió ECU-s hitelszerződést köt a BKV-val.

1998. november
Az Orbán-kormány pénzügyminisztere, Járai Zsigmond a november 5-i kormánydöntésre hivatkozva (amelyet november 23-án tettek közzé, és hatályon kívül helyezte a metróépítést támogató korábbi kormányhatározatokat) levelet írt Demszkynek, mely szerint az önkormányzat, a Pénzügyminisztérium és a BKV által kötött megállapodás "jelenlegi formájában történő további hatályban tartásához a kormány említett döntése következtében a Pénzügyminisztérium részéről nincs mód". Ezen túl csak a megállapodásnak arra a pontjára hivatkozik, amely arról szólt, a partnerek miként értesítik egymást.

1999. április-június
A főváros és a BKV által az állam ellen indított perben a bíróság első és másodfokon megállapította, hogy a polgári jogi szerződésnek minősülő, 1998. április 7-én kelt megállapodás "tartalma szerint azonnali hatályú felmondásának minősülő nyilatkozat(a) érvénytelen".

2000. április
Az állam felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. A keresetben nem kérték, hogy a bíróság hagyja jóvá a megállapodás felmondását. Azt sem, hogy a megállapodás polgári jogi szerződéssé minősítését változtassák meg. Az első- és másodfokú ítéletek indoklásának megváltoztatását, illetve mellőzését kérték. A bíróság ennek részben helyt adott. Rögzítette, hogy a korábbi ítéletek nem foglaltak állást a polgári és közjog egymáshoz való viszonyáról. Ez már a tizedik állomás volt a metóperben. A jogerős ítéletre még egy esztendőt kellett várni.

2000. szeptember
A budapesti önkormányzat kártérítési pert indított az állam ellen, amelyben - időarányos korlátozással - a Fővárosi Bíróság gyakorlatilag teljes mértékben helyt adott a keresetnek. Kártérítésként megítélte az 1997-es kormányhatározat mellékletében megfogalmazott évenkénti támogatást. Ezen túl a megállapodás fölmondása miatt meghiúsult EIB-hitel összegének megfelelő költségvetési támogatás kifizetésére is kötelezte az államot. Mindezeket időarányosan (és járadékaikkal együtt) ítélték meg, hangsúlyozva, hogy a később esedékes követeléseket a főváros újabb perben követelheti.

2001. április 6.
A másodfok indoklása szerint bírósági ítélettel nem lehet sem törvényjavaslatok beterjesztését, sem törvények elfogadását kikényszeríteni. Márpedig a metró beruházásának törvényes költségvetési támogatásához és finanszírozásához hiányoztak a megfelelő lépések. Az állam akkor sem kötelezhető kártérítésre, ha a megállapodás polgári jogi szerződésnek minősül, ugyanakkor a szerződésnek ez a jellege az abban vállalt kötelezettségek miatt megkérdőjelezhető. A főváros már csak felülvizsgálati kérelemmel élhet.
L. F.

Azt, hogy a per legalább annyira szól jogelvekről, mint a pénzről, leginkább a főpolgármester hangsúlyozta. A jogállamiság, a bírói függetlenség győzelme, értelmezte a metróperben hozott korábbi, általa mindig sikernek értékelt ítéleteket. Pedig akkor még csak a kezdőrúgás utáni pillanatokban voltunk. "Magyarországon az államnak nem kell szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíteni. Az állam ezzel kivételezett helyzetbe került: polgárai fölébe helyezheti magát", értékelt most.

Az első, meghökkent kommentárok többségét is ez a szemlélet hatja át. Az "ítélet gyakorlati jelentősége nem nagy", írta a Népszabadság vezércikke. (2001. április 7., 3. o.) Megfejthetetlen jelenségnek nevezte a különböző fokon eljáró bíróságok időnként egymástól eltérő ítéleteit. Megkérdőjelezte a bíróság függetlenségét, a jogkövető magatartás értelmét. Indokolt-e a pánik?

 
Fotó: MTI
A főváros 1997 óta 3,6 milliárdot fordított előkészületekre
 

A per bonyolult, sok a bizonytalanság. 514 millió ECU-re becsülték a beruházást, de ezt megnövelik például a banki költségek. Vitatott, hogy akár a központi költségvetés, akár a Fővárosi Önkormányzat hozott-e érvényes döntést a beruházásról. Kérdéses, hogy Medgyessy Péter korábbi pénzügyminiszternek és Demszky Gábornak volt-e felhatalmazása annak a megállapodásnak az aláírására, közvetlenül az 1998-as választások előtt, amelynek a felmondása elindította a persorozatot? Ha volt is, a megállapodás miről szólt: egy részletkérdésről vagy a beruházás egészéről?

A főváros jogi képviselője, Gárdos Péter a perben a lehető legkiterjesztőbb módon értelmezte a különböző lépéseket. Szerinte azzal, hogy az Országgyűlés 1998-ra megszavazott 200 millió forintot a metró építésére; azzal, hogy 1998 áprilisában Medgyessy, Demszky és Aba Botond (BKV-vezérigazgató) aláírásával megszületett a polgári jogi szerződés, az egész beruházáshoz való állami hozzájárulást rögzítették.

Az állam képviselője, Nagy Péter szerint a megfelelő beruházási döntéseket egyik fél sem hozta meg; a vitatott megállapodás csak egy 50 millió ECU-s hitelszerződés (viszont)garanciáiról szólt; az állami hozzájárulásról a költségvetésnek évente kellene döntenie, illetve egy képviselői javaslatról szavazva az Országgyulés elvetette a metróberuházást. Az önkormányzat csupán egy célokmányt fogadott el, arról pedig végképp nem szavazott, amiről Demszky szerződést írt alá, hogy a költségeknek a tervezetthez képesti növekedését Budapest egyedül és minden korlát nélkül állja.

Az állam nem vállalat

A vita lényegét mindkét fél ennél egyszerűbben s persze másként fogalmazza meg. A fővárost képviselő Gárdos Péter ügyvéd többször kifejtette: a kérdés az, hogy egy költségvetési támogatással is tervezett többéves beruházáshoz változó kormányok és gazdasági helyzet mellett miként lehet biztosítani, hogy az állam évről évre bizonyosan megadja a támogatást. A költségvetés éves (kétéves) elfogadásának rendszere ezt nem teszi lehetővé, túl nagy a bizonytalanság. Ezért olyan, a polgári jog hatálya alá tartozó szerződés megkötését tűzték ki célul, amely hosszú távon köti az államot ígéretéhez. Állam és polgárai (ide értve többek között az önkormányzatokat is) egyenlők, a szerződések mindenkit kötnek. Ebből a logikából az következik, hogy a polgári jog az irányadó, az államháztartási és egyéb közjogi törvények csak az állami szféra belső szabályai.

Az állami szféra nem működtethető úgy, mint egy vállalat. A kívülálló számára nem zárt egység, érvelnek az államot az első persorozat felülvizsgálati kérelmétől kezdve képviselő Nagy és Trócsányi ügyvédi iroda jogászai. Ha egy céggel köt valaki szerződést, a kívülállónak nem kell ismernie annak belső szabályait. De az állam belső rendje, így az alkotmánytól kezdve az államháztartási és még számtalan törvényen keresztül nyilvános. Mindenki által megismerhető és átlátható, egyúttal kötelező jogszabályokról van szó, érvel Bogdán Tibor és Rusznák Tamás. A beruházást előkészítő dokumentumok sora bizonyítja, hogy személy szerint Demszky és helyettese, Atkári János is tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a beruházás állami támogatásához évenkénti költségvetési döntések szükségesek.

A magán- és a közjog hierarchiája

Az államot képviselő jogászok szerint egyik oldalon sem történt meg a beruházás szabályos elfogadása. Csupán a BKV (a főváros) által fölvett hitelgaranciához az államháztartási törvényben kötelezően előírt viszontgarancia-megállapodásba csempésztek bele az egész metróra vonatkozó passzusokat. Ezzel azonban azok nem váltak érvényessé, állítják. A Medgyessy-Demszky-féle megállapodás meglehet, polgári jogi szerződés, de országgyűlési felhatalmazás híján az nem lehet kényszerítő erejű a kormányra, főként nem a parlamentre, és semmiképpen nem terjeszthető ki a hatálya a beruházás egészére.

Gondolatkísérletek
A metróper jogi lényegét, az álláspontokat könnyebben megérthetjük, ha a kiinduló feltételezések alapján eljátszunk néhány - kissé sarkítottan megfogalmazott - lehetőséggel.
Az Orbán-kormány, illetve Járai pénzügyminiszter fölmondhatta volna-e úgy a "metrómegállapodást", hogy az ne vezessen a mostanihoz hasonló jogvitához? Az ötletet annál is inkább érdemes végiggondolni, mert a kártérítési perben első fokon ítélkező Prinz Gusztáv jelzett is egy utat.

A színjáték mint megoldás

A bíró azt állítja, hogy "a parlament azt a törvényjavaslatot hagyja jóvá vagy módosítja, amelyet a költségvetési javaslat előterjesztéséért felelős kormány az adott évben beterjeszt". A kormány azzal, hogy az 1998-1999-2000-es költségvetési előterjesztésében nem szerepeltette a metró éves előirányzatait, mulasztást követett el, e neki felróható magatartás miatt pedig számolnia kell a következményekkel. A bíró erre hivatkozva nem is volt hajlandó foglalkozni azzal, hogy az államháztartási törvényt figyelembe kell-e venni a per során.
Tegyük föl, hogy a kormány adott évi költségvetési javaslata 100 milliárd forintot szánna a metróra, de a parlament nulla forintot szavaz meg a kormánytöbbség segítségével. Az Országgyűlés törvényalkotásra nem kényszeríthető, így a kormány ezzel a színjátékkal mentesülhetne a mulasztás vádja alól.
De normális kormány ilyet nem tesz, be sem terjeszti a szándékaival ellentétes javaslatot.

Az állam perli a fővárost

Ha a Fővárosi Önkormányzat kellő jogalappal támadta meg az államot, akkor ellenirányú per is elképzelhető.
Demszky vállalta, hogy a kormánynak akkor is csak az eredeti összeg 60 százalékát kell fedeznie, ha a 4-es metró beruházásának (több elemet nem tartalmazó) költségei az 514 millió ECU fölé emelkednek. Bőven van tapasztalatunk arról, hogy az állami, önkormányzati beruházások tényleges költsége milyen gyakran meghaladja a tervezettet. Ha kétszeresére nőne (ami nem is nagyon ritka eset), akkor a fővárosnak mai árfolyamon 55 milliárd forint helyett 190 milliárd forintot kellene kifizetnie.
Egy metróbaráttá váló kormány akár egy metróellenessé váló (új) önkormányzattól polgári perben kikényszeríthetné a fővárosi finanszírozást, (még) ha az teljesen szétverné (is) Budapest költségvetését.

Alcsút-Budapest metró

A publicisták, politikai riválisok számtalan hagymázas tervet tulajdonítanak a mai kormánynak. Legyen!
Képzeljük el, hogy az Orbán-kormány a 4-es metró tiszteletére egy jubileumi beruházásról dönt. 2002. március 27-én határoznak az Alcsút-Budapest metróvonal megépítéséről, 2 milliárd ECU értékben, állami pénzből. A beruházó az időközben privatizált Magyar Fejlesztési Bank. A döntéstől elérzékenyülve Varga Mihály 2002. április 6-án megállapodik a MÁV vezérigazgatójával, hogy mely, a MÁV tulajdonában, kezelésében lévő terület alatt épül meg a metró, és a finanszírozásról szerződést köt az MFB vezérigazgatójával.
Ha a választások után ismét Orbán Viktor lesz a miniszterelnök, elfelejtik az egészet. Ha nem, s az új kormány lefújja a beruházást, az MFB megkezdi a kormány elleni polgárjogi per előkészítését. Másodrendű felperesként csatlakozik hozzá Alcsútdoboz, melynek időközben Orbán Viktor lett a polgármestere. A központi költségvetés szép lassan összeomlik a 4-es és az alcsúti metró építésének terhei alatt...
A főváros jogi érvelése alapján ez megengedhető és természetes lenne.

Vádemelés Medgyessy Péter ellen

Induljunk ki abból, hogy a kormány és az önkormányzat között létrejött egy olyan polgári jogi szerződés a metróberuházásról, amely kikényszerítheti a költségvetési támogatás folyósítását. A kormány és a parlament munkáját szabályozó törvények lényegében csak rájuk vonatkozó jogszabályok. Ha megsértették őket, és az állam képviselője olyan szerződést írt alá, amit e "belső" szabályok szerint nem tehetett volna meg, az nem az önkormányzatra tartozik. Ebben az esetben azonban pervesztés után a kormánynak kötelessége lenne Medgyessy Péter ellen pert indítani, aki megszegte ezeket a szabályokat, és kárt okozott. Több indokra, például az álképviseletre is hivatkozhatna, hiszen más ügyét képviselte, más ügyében járt el és/vagy gondatlanul járt el. Ha ez bebizonyosodna, a volt pénzügyminiszternek a teljes vagyoni felelősséget is vállalnia kellene.

Péter Bálint

A bíróságoknak föltett leglényegesebb kérdés az volt, hogy a döntést teljes egészében a polgári jog elsőbbsége mellett kell-e meghozni, vagy sem. Ha igen, akkor például egy közjogi, költségvetési döntés kikényszeríthető "kívülről" is. Sarkosan fogalmazva: ebben az esetben megtámadható a parlamenti rendszer logikája, a törvényhozásra rákényszeríthető egy másik akarat; a mindenkori kormányra pedig az, hogy a korábbi kormány politikáját valósítsa meg.

Medgyessy Péter, akit a Népszabadság a minap úgy jellemzett, hogy "pedáns államigazgatási szakember, precíz irányító", a per során tett tanúvallomásában a következőképpen fogalmazott. Ha az Országgyűlés leszavazná is a kormány költségvetési javaslatát, "ebben az esetben is a kormány vállalása alapján a polgári jogviszony miatt a kötelezettségvállalásnak eleget kell tennie. Amennyiben a parlament ellenkező álláspontot foglal el, akkor tudatában kell lennie annak, hogy a kormányt hozza olyan helyzetbe, hogy nem tud eleget tenni egy érvényes megállapodásna..." Az utóbbi szempontra politológusok azt mondják, nem kell izgulni, ilyenkor megbukik a kormány. A többi érvet pedig a Legfelsőbb Bíróság helyezte hatályon kívül.

Salamonné Solymosi Ibolya tanácsa (ők ítélkeztek a megállapodás felmondásának érvénytelenségéről szóló felülvizsgálati kérelemben is) szerint az állami vagyonnal és költségvetési bevételekkel való gazdálkodás szigorú keretek között zajlik, elsősorban a költségvetési törvényen keresztül. Egy beruházás jogszerű központi költségvetési finanszírozásához négy lépésre van szükség. (1) A támogatás igénylésére, (2) kormánydöntésre, (3) törvényjavaslatra és törvényre, (4) az Államkincstárral való szerződésre. Csak a közjogi döntésekkel megalapozott finanszírozási feltételeket lehet polgári jogi szerződésben meghatározni.

Esetünkben az utolsó két lépés hiányzik, s azokat kikényszeríteni sem lehet polgári jogi szerződésekkel. Az államnak be kell tartani a rá vonatkozó törvényeket, amelyek a közpénzekkel való elszámolás kötelezettsége miatt sokkal szigorúbbak, mint amelyek a magánszemélyekre vonatkoznak.

A metróper alapján - Demszky állításaival szemben - úgy tűnik, hogy ma a bíróságok a személyes, egyéni szabadságnak adnak nagyobb teret, és az államot, a közhatalmat korlátozzák. Az államot rendeli a polgárok alá azzal, hogy szűkebb mozgásteret szab számára. A polgárok egyenlőbbek.

Legalábbis egy per erejéig ...

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.