A politika önmaga paródiájává vált

/ 2018.04.04., szerda 17:40 /

„Ezerháromszázmilliárd? Azzal mihez kezd az ember? Megveszi az M5-öst, aztán egyedül furikázik rajta fel-alá?” – kérdezi Litkai Gergely. A Dumaszínház alapítója szerint a politikai abszurd lassan elveszi a humoristák kenyerét.

– Halálos a kór?

– Sajnos azt kell mondjam: igen.

– Mind veszélyben vagyunk?

– Akármilyen szomorú: megint csak igen. A magyarnátha nem játék.

– Mielőtt az olvasók megijednének: de. Színdarab, amelyet ön írt, és április 6-án mutatják be, két nappal a választások előtt.

– Előbb írtuk ki a bemutatót, mint Áder János a választásokat, de így talán még inkább a nemzet elevenébe vág majd az előadás.

– Merthogy miről is szól?

– Van ez a vírus, s már csak három magyar maradt, aki immunis rá. Versenyfutás az idővel. A magyarság léte forog kockán. Nem akartuk elaprózni.

– Hogyan magyartalanít ez a betegség?

– A pacaltűrő képesség például egészében odalesz. Aztán: akik elkapják, alig-alig gyűlölködnek, emiatt leesik a vérnyomásuk, összeomlik a keringésük.

– A valóságban szerencsére nem fenyeget a kór. Ön például patkány?

– Kérem?

– Bayer Zsolt szerint aki a médiában tevékenykedik, és úgy érzi, fenyegette őt Orbán Viktor március 15-én azzal, hogy elégtételt vesz a választások után, az: patkány.

– Tizenöt éve megy a Dumaszínház, s épp ezeket a szócsatákat igyekszünk elkerülni. Nem is megyek inkább erre a szintre. Jó lenne, ha Bayer Zsolt is végiggondolná, kikről beszél. Mert azok bizony: emberek. Kiss Béla újságíró három gyerekével épp a Mátrában kirándul... „Patkááááány!” Ugye, hogy így kicsit nehezebb komolyan venni?

– Ha a patkányozós szintet kerülik is, azért viccet csinálnak olyan sorskérdésből, mint a bevándorlás. Szabad ezt?

– Tényleg sorskérdés, épp ezért baj, hogy nem lehet normálisan beszélni róla. Valódi vitát érdemelne, ám a jobbos radikalizmus és a szélsőséges liberalizmus egyaránt helytelen válaszokat ad rá. Orbán Viktor nagyon fontos témát feszeget tehát, de sajnos arra használja, hogy polarizáljon, félelemben tartson és választást nyerjen.

– Csak döntés kérdése, hogy nevettet, vagy ha akarna, ön is tudna rettegtetni?

– Utóbbi nem nehéz. Sőt. Kárt okozni viccel is lehet. Egy szociálpszichológiai kísérlet meg is mutatta: a komoly és a nem komoly gondolkodásmód elválik egymástól, utóbbi állapot viszont hat az előbbire. Ha például egy rasszista sok zsidó-, arab- vagy cigányviccet hall, a maradék gátjai is átszakadnak.

– Ön akkor nem is mesél zsidóviccet?

– Nagy vita ez, hogy mivel szabad viccelni. Amerikában Ricky Gervais nemrég megkapta, hogy transzfób, csak mert eredeti nevén, Bruce Jennerként nevezte meg a nőformára operált és szigorúan Caitlynnek hívandó celebet. Mindenki máshol húzza meg a határt, én például ott, hogy olyanokkal nem viccelek, akik önhibájukon kívül kerültek valamilyen helyzetbe. Ha valaki rákos, azzal nem tréfálkozunk. A származásáról sem tehet senki, tehát azzal sem. Az viszont mindenkinek a saját döntése, hogy tanárnak megy, netán politikusnak, vagy éppen ki a békemenetre.

– Esetleg humoristának. Nincsenek gondban mostanság? A politikusok mintha elvennék a kenyerüket.

– Tény. Egyrészt elkezdtek viccelődni a sajtótájékoztatóikon is, másrészt az abszurdba hajló irracionalitás mindennapossá vált a politikában. Nem csak Németh Szilárd remekléseire gondolhatunk: az ellenzék is remekül zárkózott fel. Vágó Gábor bemondja, hogy Gyurcsány részeg volt? Kabaré. Vagy Karácsony Gergely, aki azzal jön, hogy még az anyukája sem tudja, melyik pártban van. Mi lett volna, ha Martin Luther King kiáll és közli: „Van egy álmom, de elég fáradt vagyok ma reggel, inkább visszafekszem.” Itt már semmi szükség ránk – a legjobb parodisták maguk a szereplők. Másrészt újabban mégis mintha fontosabbak lennénk. A választások közeledtével elkezdtek figyelni ránk. Ami eddig csupán vicces volt, mondjuk egy videó, egy poén, abból most hír van. „Így még sosem alázták meg Orbán Viktort” – efféle címek jelennek meg. Pedig dehogynem. Ugyanazt tesszük 15 éve. „Megaláztuk” Gyurcsányt is, amikor ő volt a kormányfő.

– Mégis miért figyelnek most jobban önökre?

– Talán mert mára annyian vesztették el a hitelességüket a közéletben. Mi még nem, és mi is politikáról beszélünk, tehát ránk kezdenek figyelni közügyekben. Erre nekünk is reagálnunk kellett – sokkal többet olvasunk például, hogy mélyebben értsük, amiből viccet csinálunk. Azért ez is abszurd. Hiszen épp minket nem kellene komolyan venni.

– Mit olvasott mélyebben?

– Legutóbb a Hegymenet című tanulmánykötetet. Egyszerűnek tűnő megoldások vannak benne, mégsem arra indulunk, hanem a Kárpát-medencei Szingapúrt akarjuk felépíteni. A Miért buknak el a nemzetek? című könyv is remekül összefoglalja az inkáktól máig, hogy azok vesznek oda, akik nem biztosítanak egyenlő hozzáférést az erőforrásokhoz.

– Oktatás, egészségügy... Ellenzéki témák. A politikai humor mindenképp ellenzéki műfaj?

– Nem ilyen egyszerű. Aki a kormánypártra szavaz, az is szórakozhat jól a Dumaszínházban. Lehet, hogy húsz perc kellemetlen lesz neki, de aztán jön negyven perc jóízű röhögés. Mindenkin viccelődünk. Fellép nálunk Fábry Sándor, aki nyilván erősebben kötődik a jobboldalhoz, de Puzsér Róbert vagy Laár András is. Azt sem vizsgáljuk, titokban ki jobbikos: csak az számít, szórakoztató-e. Ha ugyanis nem, akkor éhen halunk. A politikai humornak tehát tárgya a politika. Nem célja.

– Nem célja? Amikor a Comedy Central tévécsatorna reklámjában Bödőcs Tibor szavazásra buzdít, a tipikus békemenetes Emőkével riogatva, az nem egyszerűen szavazásra buzdít...

– De nem is párt mellett agitál. Tibi sem áll fel senki mögé a dobogóra. Az értékrendje mellett persze kiáll. Ha az embernek fontosak a demokratikus értékek, és nem szeretne feladni belőlük, az még talán nem szörnyűséges vétek. Nem árt a kormánynak sem, ha van visszajelzés a mi nemzedékünktől, amely életének nagyobbik részét a rendszerváltás után élte le, s amely röpke húsz év múlva nyugdíjba megy, tehát akkor már majd ránk kell építeni a politikát.

– Igaz, hogy Kósa Lajos rendszeres vendég a nézőtéren?

– Igen, szinte a kezdetektől. Debrecen erős bástyánk.

– Lám, önök is korrumpálhatók: Kósán nem is viccelődtek, pedig azért eddig is dobálta fel a labdákat.

– Lebuktunk. A nigériai leveles örökség sztorija után viszont alighanem elkerülhetetlen a megidézése. Ezerháromszázmilliárd? Azzal mihez kezd az ember? Megveszi az M5-öst, aztán egyedül furikázik rajta fel-alá? Nem tudom elképzelni, hogy mindez megéri emberileg. Mégis hogyan tudja jól érezni magát az ember, ha például a vejével a gonosz sajtó egyfolytában csúnyán bánik? Rövid távú anyagi haszonmaximalizálásra jók lehetnek ezek a pályázatos ügyeskedések, de emberi gyümölcsét nem tudja learatni, aki kitervelte. Szegény Semjén Zsolt is elment messzire vadászni, hazavitte, mind megette, most meg magyarázkodhat itt...

– Dehogy magyarázkodik! Azt mondja, szíve szerint jegesmedvét is lőne.

– Az már rendszerszintű, komoly gond, hogy úgy érzi, ilyeneket válaszolhat. Azért gond, mert ez válik normává. Miért ne gázoljak el egy kutyát? Ha a miniszterelnök-helyettesnek lehet, biztos belefér.

– Semjén a kóbor kutyákat is lelőné. Arról is nyilatkozott már.

– Azért mondom.

– A rossz mintát adó politikai normaszegések egyébként nem akkor kezdődtek, amikor Gyurcsány Ferenc nem mondott le 2006-ban?

– Hajós András mondta meg már akkor, hogy ez következik, ha nem mond le. Hogy utána bárkiről bármi derül majd ki, maradni fog. Szerintem is az volt a Rubikon. A rendszerváltás ugyanis még a rengeteg dilettantizmus ellenére is a jó akarásáról szólt. Antall Józsefnek tartása volt, nem adott olyan felületet, amelyből ilyen vicceket lehetett volna kreálni. Az első kétharmad idején is volt még némi önmérséklet. Nyilván a negyven év, a furcsa koalíció miatt, és persze a rablórömi már akkor is népszerű játék volt. A demokratikus gerincről akkor kezdtek lesorvadni az izmok, most viszont már a csigolyákat roppantgatjuk.

– Választás lesz. Van annál demokratikusabb?

– A IX. kerületben lakom, tehát a VIII. kerülettel, a Várral meg az V. kerülettel vagyunk egy választókerület. És ez nem egy vicc. Miért van így? Mert így a Fidesznek jobbak az esélyei. Semmi gond nem lenne azzal, ha a nép valóban kétharmados felhatalmazást adna. Ahogy 2010-ben történt. 2014-ben viszont már trükközni kellett hozzá. Megoldani. Okosba. Pedig semmilyen kormánynak nem tesz jót, ha legitimációja az ügyeskedés. A hergelős kampányok szintén visszaüthetnek. Forgatókönyvírói alapvetés, hogy ha emeled a tétet, növeled a feszültséget, azt előbb-utóbb fel kell oldani. Máskülönben kontrollálatlanul fog kirobbanni, ami senkinek sem jó.

– Ön is kapja a gyalázkodó üzeneteket?

– Mivel keveset szerepelek tévében, kevésbé. Kollégáim kapják. Aranyosi Péter és Dombóvári István például Lázár János bécsi performansza után bejelentkeztek Máltáról, megmutatva, hogy tiszták az utcák, mosolyognak az emberek, mindenki tud angolul. „Ne hagyjuk, hogy Budapest ilyenné váljon! Legyen inkább olyan, mint Miskolc!” Szerintem vicces volt, de megkapták rá, hogy „nem vagytok magyarok”, meg „pusztuljatok”. Csakhogy ez zsákutca. Amikor ráadásul vannak gazdasági eredmények, kár eltakarni őket Soros-plakátokkal. Egy pont után ezzel már nem lehet növelni a tábort.

– A kétfarkúak tábornövelésében besegít most is?

– Nem. Amíg vicc volt az egész, amíg a performansz határozta meg, segítettem. Nyolc éve jó móka volt. Amióta valóban pártként működnek, távol tartom magam tőlük is. Mindenesetre sokat elmondana állapotainkról, ha bejutnának. Ahogy az is sokat elmond, hogy akárcsak a Coca-Cola, mi is azt állítjuk be erősségünkként, ami valójában a gyengeségünk.

– Mint a Coca-Cola?

– Az ugye azért „jéghidegen az igazi”, mert langyosan szar. Mi meg azt mondjuk, ide nem kell bevándorló, miközben legégetőbb gondunk, hogy kevesen vagyunk. A Fidesz népesedéspolitikája jó irányba tett lépéseket, de nem ért célt. Törékeny ország vagyunk, amely egyre inkább elveszíti azt a nemzedéket, amely fenntarthatná, de elzárkózunk azoktól, akik megváltoztatnák ugyan a kultúránkat, de az ország fennmaradását biztosíthatnák. Van-e középút? Van-e megoldás? Ezekről kellene értelmesen beszélni, amikor épp nem viccelődünk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.