A rebellis város

/ 2018.04.18., szerda 15:34 /

A Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakítása, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik.

Nem sok gondja maradt az április 8-i elsöprő választási győzelem után a Fidesznek, de a Budapest-probléma kétségtelenül köztük van, sőt súlyosbodott. Nem mintha új keletű lenne: már 2014-ben kiderült, hogy a fővárosban az ország többi részétől eltérők az erőviszonyok és más a választás logikája. Idén azonban Budapest ellenzéki szigetként rajzolódott ki a szinte homogén narancssárga választási térképen. Az ellenzék három kivétellel (Szeged, Pécs, Dunaújváros) összes egyéni mandátumát Budapesten szerezte, a kormánypártok pedig elvesztették a fővárosi választókerületek kétharmadát – 18-ból hat mandátumot tudtak begyűjteni. És még ennek is örülhetnek, hiszen az LMP-t is bevonó koordináció esetén csak egyetlen választókerület, a VIII. kerületi lett volna a kormánypárti jelölté – az összes kispártot mozgósító összefogás esetén pedig még itt sem nyert volna Kocsis Máté. A parlamenti kétharmad kizárólag azért áll ma a kormány rendelkezésére, mert az ellenzék Budapesten nem egyesítette erőit.

Mást akar tehát a főváros, mint az ország. Mennyire ritka jelenség ez? A legkevésbé sem – 2014-re Magyarországon olyan metropolisz-ország ellentét alakult ki, és vált 2018-ban még hangsúlyosabbá, ami a világ jelentős részén megfigyelhető, bár általában kevésbé vegytisztán. A nagyvárosok a legtöbb nyugati demokráciában másként szavaznak, mint a vidék – Magyarországon pedig egyetlen igazi nagyváros van. A főváros-vidék meghasadás világszerte ismertté vált példája volt a Brexitről szóló népszavazás 2016-ban, amikor Angliában kizárólag London szavazott az Európai Unióban maradásra, az ország többi része majdnem kivétel nélkül a távozásra voksolt. A 2016-os amerikai elnökválasztás hasonló ellentétet hozott felszínre. Az Egyesült Államokban nincs olyan jellegű meghatározó főváros, mint London vagy Budapest, de a részletes – nem tagállami, hanem megyei szintű – választási térképeken kék, vagyis demokrata nagyvárosok pontjai úsztak a vörös, vagyis republikánus tengerben. Ausztriában a legutóbbi választáson a szociáldemokrata Bécs állt szemben a majdnem egyöntetűen jobboldali vidékkel, a katalóniai választáson Barcelona és környéke szavazott a spanyol egység pártjaira, a vidék pedig a függetlenségiekre.

Vörös rongyok

A példákat hosszan lehetne sorolni, de egy biztos: a nagyváros-vidék ellentét a modern politika egyik meghatározottsága. Magyarországon ez a helyzet kulturális-történelmi traumákat is felszínre hoz. Az 1918–20-as katasztrófa emléke, a „vörös rongyokba öltözködött”, vagyis „nemzetellenes”, „kozmopolita” főváros képe ott rejtőzik a kollektív tudattalan mélyén, és mocorogni kezd. (Ez jellegzetesen közép-európai séma – a „romlott Berlin” és az „elfajzott Bécs” képzete erősen hatott a XX. század első felében.)

De mi is történt pontosan? Az általánosan magas és a fővárosban az országos átlagnál is magasabb részvétel Budapesten szintén a korábbinál több szavazót vitt el az urnákhoz. A majd’ hetvenezres növekedésből mindkét oldal profitált, de az ellenzék sokkal inkább: a Fidesz 20 ezerrel, az ellenzéki pártok több mint 50 ezerrel több szavazatot kaptak. Mindaz a sok – az ország egészét tekintve tévesnek bizonyuló – okosság, amit az elemzők a választásról jósoltak, Budapesten beigazolódott. A magasabb részvétel az ellenzéknek kedvezett, az átszavazási hajlandóság az ellenzéki erők szavazói között magas volt, még ott is, ahol nem sikerült megszervezni a visszaléptetéseket. A taktikai szavazás pedig ellenzéki mandátumokat eredményezett, és a Fidesz a legerősebb kampánnyal sem tudott már jelentősen növekedni.

A választók kitanulták

Ha visszatekintünk a nemzeti együttműködés rendszerének kezdeteire, 2010-ben Budapest még alapvetően együtt mozgott az ország többi részével, bár a Fidesz a fővárosban már akkor is valamivel gyengébbnek látszott, mint máshol. A régi rendszer 32 kisebb választókerületéből 30 mandátum lett akkor a kormánypártoké, melyek 454 ezer szavazatot (átlagosan a voksok 48,1 százalékát) gyűjtötték be. Ugyanebben az évben került a kerületek többsége és a fővárosi önkormányzat a jobboldal fennhatósága alá. A főváros azonban már a következő választásra kiábrándult, a Fidesz messze került attól, hogy begyűjtse a szavazatok többségét, bár megmaradt legerősebb pártnak. A támogatottságot tekintve a helyzet gyakorlatilag befagyott; 2018-ban alapvetően ugyanaz a helyzet, mint 2014-ben volt – csakhogy az átszavazás technikáját a budapesti szavazók elkezdték megtanulni, és ez idén súlyos mandátumveszteséghez vezetett.

A Fidesz a négy évvel ezelőttihez képest majdnem mindegyik budapesti választókerületben növelte támogatóinak számát, a legnagyobb mértékben (plusz 3200 fő) éppen a XVIII. kerületben, ahol azonban Kunhalmi Ágnes így is megverte a kormánypárti Kucsák Lászlót. 2014-hez képest csökkenés egyedül a klasszikusan polgári kerületekben látszik, vagyis a városmag körzetben, a budai hegyvidéken és a VI–VII. kerületben. Ha valahol ki lehet mutatni a polgári értelmiség kiábrándulásának mértékét a választási adatokból, akkor az legfeljebb az itteni – pár ezer főre tehető – apadásban érhető tetten.

Mi történik, ha a most tanultakat az ellenzéki pártok és az ellenzéki szavazók elkezdik alkalmazni a 2019-es önkormányzati választásokon? Ha kivetítjük a jelenlegi, évek óta alapvetően változatlan támogatottsági adatokat, és észszerű ellenzéki koordinációt feltételezünk, akkor a Fidesz minden további nélkül elveszítheti a fővárosi önkormányzatot, a kerületek nagyobbik részét és a közgyűlési többséget is. Ráadásul kiderült, hogy a választók bátrabban törnek borsot a kormány orra alá olyan voksolásokon, amelyeknek nem az ország kormányzása a tétje. (Ezt láttuk mind a 2015-ös időköziken, mind idén Hódmezővásárhelyen.)

Szabjuk újra

A fővárosi önkormányzat már 2014-ben is csak azért maradt narancssárga, mert az ellenzék képtelen volt akár csak kicsit is elfogadható jelöltet állítani. Ebből a baloldali pártok sportot szoktak űzni Budapesten; mintha tudatosan törekednének a kudarcra. Bokros Lajos főpolgármesteri jelöltsége akkor ugyanúgy elég volt Tarlós István győzelméhez, mint ahogy idén Bauer Tamás, Niedermüller Péter és Gy. Németh Erzsébet képviselőjelölti indításával segítették hozzá a fideszeseket a budai kerületekben aratott győzelmekhez.

Nem lehet kizárni, hogy jövőre az ellenzék megint eljátssza ezt. Nem biztos azonban, hogy Orbán Viktor kockáztat. A kétharmad birtokában ugyanis hozzá lehet nyúlni a közigazgatási rendszerhez, és ezzel kapcsolatos tervezgetés, gondolkodás évek óta zajlott kormányzati berkekben. A főváros átszabása mellett ráadásul szakmai érveket is fel lehet sorakoztatni, mivel a kétszintű önkormányzati rendszer valóban rosszul működik, a feladatok elvonása kiüresítette a fővárosi önkormányzatot, és nincs a Budapesten zajló nagy állami beruházásokat összehangoló szervezet.

Közvetlenül a választás után, április 10-én találkozót tartott a Gerendai Károly vezette Szeretem Magyarországot Klub és a 2004-ben többek között Fürjes Balázs – ma a kiemelt beruházásokért felelős kormánybiztos –, Bojár Iván András építészeti író és Gerő András történész által alapított Szeretem Budapestet Mozgalom. Az apropót Gerő februárban megjelent cikke adta, amely a főváros és a magyar állam viszonyát vizsgálta, s javaslatot tett a kapcsolat újragondolására. A történeti előzményeket is figyelembe véve Gerő egy Budapest-kormánybiztosság felállítását vetette fel, amely a fővárossal kapcsolatos összes állami feladatot ellátná. Ez lenne a városigazgatás egyik erős pillére, de mellette megmaradna a közvetlenül választott főpolgármester, a kerületeket viszont általa kinevezett elöljárók irányítanák közösen a kerületi lakosok által közvetlenül megválasztott bizottmányokkal.

Az elképzelt rendszer finoman egyensúlyoz a hatékonyság-centralizáció és az önkormányzatiság szempontjai között – de a mainál erősebb állami beleszólást biztosítana a főváros működésébe, ami akár vonzó is lehet a kormánynak. A találkozón Zoboki Gábor, a befolyásos építész Gerő javaslatát egy 25 fős civil – de felelősséget is viselő – szakértői testület felállításával egészítette ki, akiket Budapest „kitalálásával” bíznának meg. Mindez egyelőre értelmiségi javaslat - de más szférákban másfajta ötletek is felmerülhetnek.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.