A test ördöge

/ 2016.04.06., szerda 16:39 /

Példamutató módon ismét maguk álltak a nyilvánosság elé a pannonhalmi bencések a tavaly kirobbant gyermekmolesztálási ügy fejleményeivel. Ezzel a jéghegy csúcsa hazánkban is olvadásnak indult - de igaza van a Pannonhalmi Szemlében idézett szakértőnek, aki szerint a papok hat százaléka szexuális bántalmazó és felük megszegi a cölibátust?

„A kötelező papi cölibátus éppen mostanság sok kérdést vet fel a nyugati egyházban. Azt hiszem, hogy muszáj elgondolkozni a dolog tarthatóságáról” - nyilatkozta két éve egy bencés szerzetes. A világi lapokban is ünnepelt papköltő, Varga Mátyás véleményét akkor csupán elméleti megfontolásnak lehetett gondolni; ma már tudjuk, mennyire a gyakorlat szólt belőle. Ő volt ugyanis az a rendtárs, akinek gyermekmolesztálási esetével tavaly Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát - név említése nélkül - maga állt a nyilvánosság elé. Miközben egy irodalomkritikai portálon már korábban arról értekeztek, miként jelennek meg költészetében a „homotematikus síkok”, utólag egyértelműbbek a szerzőnek a testiségre kihegyezett művei is. „Ezekkel a verseivel nem találkoztam. Nem mentség, de megjegyzem: a költészet értelmezési határai nagyon szélesek” - mondta erre tavaly a Magyar Nemzetben Várszegi Asztrik.

Minden második pap?

Az ügy fejleményeiről múlt héten Pannonhalmán tartott háttérbeszélgetésen kiderült, hogy a vizsgálat egy újabb, ma már hetven év feletti bencést is érintettnek talált. Ezzel háromra nőtt a hazánkban napvilágot látott esetek száma - tavaly a nagykanizsai piaristák egyik szerzetestanára kapott felfüggesztett börtönbüntetést. A két bencés ügye viszont elévült, ezért ellenük a világi hatóság nem emelt vádat. Az egyház azonban szexuális zaklatás terén nem ismer elévülést, ezért kánonjogi eljárás indult, melynek nyomán az idős bencés a közösségben maradhatott, de eltiltották a nyilvános papi tevékenységtől. Ezzel szemben a költő elhagyta a rendet, és Brüsszelbe távozott egy domonkos kolostorba, így esetében nem lehetett érvényesíteni az egyházi jogszabályokat. Várszegi Asztrik így összegezte a történteket: „Nehéz megérteni, hogyan fér meg a briliáns elme, az atya, a kiváló mester ugyanabban az emberben a helyzetével visszaélő zsarnokkal. Megkövetünk mindenkit és bocsánatot kérünk a bántalmazás valamennyi érintettjétől.”

A pannonhalmi ügy őszinte kezeléséből is látszik, hogy az egyházban egyre komolyabban kezdenek szembenézni a nemi eltévelyedésekkel. Ennek jele volt az is, ahogyan a Szentszék az idei Oscar-fődíjas Spotlight című amerikai filmet fogadta. Cselekménye „nem katolikusellenes, mert hangot ad a hívek rémületének és mély fájdalmának a szörnyű valóság felismerése láttán” - írta a vatikáni L’Osservatore Romano napilap az alkotásról, mely azt dolgozza fel, hogy a Boston Globe újságírói 2002-ben miként tárták fel gyermekmolesztáló papok százainak viselt dolgait.

A mozi egyik alapművéül az egyházi szexuális visszaélésekre szakosodott Richard Sipe könyve szolgál; a szerző egy telefonbeszélgetés erejéig bekerült a film egyik jelenetébe is. Az amerikai szociológus, mentálhigiénés szakember 18 évig bencés szerzetes volt, majd 1970-ben feleségül vett egy volt apácát, és immár házasként volt évtizedekig katolikus intézmények professzora, egyben a kötelező cölibátus engesztelhetetlen ellenfele. A Pannonhalmi Szemle 2015/3-as számában is forrásként említett felmérései szerint az Egyesült Államokban az utóbbi évtizedekben a papok legalább hat százaléka, több mint kétezer fő volt érintett szexuális visszaélésben, és hasonló arányok lehetnek máshol is. (Írországban a néhány éve kirobbant botrány 800 pap esetét tárta fel.) Mi több - döbbenti meg az olvasót Hardy Júlia pszichiáter a bencések folyóiratában Sipe adataival -, „egyes kutatások szerint a római katolikus papok 50 százaléka él aktív nemi életet”.

Ez persze a leggyakrabban nem fiatalok megrontását jelenti, hanem az egyedüli vagy társas, hetero- vagy homoszexuális gyakorlatokat, és Sipe szerint jobbára azt is csak időközönként. Ám ez még így is igen magas arány. Ezért, bár 1993-ban a BBC kérdésére José Tomás Sánchez bíboros, a Szentszék Papi Kongregációjának akkori prefektusa azt mondta, nincs oka megkérdőjelezni az adatok pontosságát, többen kételkednek e megállapítás igazságtartalmában. „Úgy hiszem, arányait tekintve nem több a hűtlenség a cölibátus, mint a házasság terén” - mondta például 2011-ben Veres András szombathelyi püspök. Ezzel azonban, bár feltehetőleg nem ez volt a célja, történetesen Richard Sipe vélekedését erősítette. A felmérések - például a Journal of Couple & Relationship Therapy című nemzetközi folyóirat 2002-es tanulmánya - szerint ugyanis a házasságtörések előfordulási aránya a nyugati világban férfiak esetében 50-60, nőknél pedig 45-55 százalék.

Hatalmi tényezők

Hasonlóan vitatott Sipe azon tézise, mely szerint a papok között több a gyermekbántalmazás, mint a népesség más, hasonló csoportjaiban, sőt azt állítja, a zaklatások részben a nőtlenségből fakadnak. „Hamarabb lesz valaki várandós egy csóktól, mint pedofil a cölibátustól” - mondja ezzel szemben Hans-Ludwig Kröber német pszichiáter. A két szakértő közti ellentmondás bizonyos értelemben csak látszólagos, mert noha minden pedofil szexuális bűnöző, fordítva ez leggyakrabban nem igaz. „Sőt az elkövetők alig egy-két százaléka pedofil, vagyis olyan személy, aki vágyait csak gyermekekkel képes kielégíteni” - mondta a múlt heti beszélgetésen Palotai Gabriella, a bencések pszichiáter szakértője. A többségnek mindegy, hogy felnőttről vagy kiskorúról van szó, s az utóbbiakból azért válik gyakrabban áldozat, mert őket könnyebb megszerezni. (A kiugrott magyar szerzetesnél sem pedofíliát állapítottak meg, hanem pszichológiai bántalmazást és - a nemi szerv érintésében, de nem izgatásában megnyilvánuló - szexuális zaklatást.) Mi több, „nem annyira a szexuális túlfűtöttség vagy a homoszexualitás motiválja a cselekményeket, sőt nem is kamasz fiúk szexuális vonzereje, sokkal inkább a nagy hatalmi különbség a papok és a nekik kiszolgáltatott gyerekek között” - írja tanulmányában Hardy Júlia.

Amint ugyanakkor Gyurkó Szilvia, a főapátság által felkért gyermekjogi szakértő mondta, minden száz visszaélésből jó, ha tízre fény derül. Mármost ha ekkora a latencia, akkor csak a jéghegy csúcsa bukkant elő Pannonhalmán? „Miután a különféle, gyakran egymással kombinált bántalmazási esetekről tudtommal Magyarországon nem készült összegzés, valószínű, hogy jóval nagyobb arányban fordulnak elő, mint gondolnánk, akár a papság körében is. Erről a témáról az egyházban nagy az elhallgatás, a hárítás. Ezért fontos a főapátság nyílt kiállása; elképzelhetetlennek tartom ugyanis, hogy ez más rendeknél, egyházközségekben ne fordult volna elő. Legfeljebb nem történt felelősségre vonás” - mondja Palotai Gabriella. (Holott, figyelmeztet Gyurkó Szilvia, a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak, a szociális, egészségügyi szakembereknek, tanároknak - a gyónási titkot leszámítva - a tudomásukra jutott eseteket kötelességük jelenteni.)

Kérdés az is, hogy az áldozatok miért nem, vagy miért csak évek, évtizedek múltán állnak elő az ügyükkel. Nos, mert gyakran elfojtással reagálnak a történtekre, esetleg magukat hibáztatják, vagy ha az aktus közben nemi izgalmat éltek meg, attól tartanak, hogy homoszexuális hajlam bújt elő belőlük. Ha pedig sokáig hallgatnak, utána már nem biztos, hogy titkot őrző áldozatnak, inkább bemocskolt cinkosnak érzik magukat. A tettesek egyébként sokszor az eleve sebezhető fiatalokra vadásznak, akik, miután áldozattá váltak, jóval nagyobb eséllyel esnek ismét szexuális ragadozók prédájául. Mi több, belőlük később gyakran szintén elkövető válik, s a jelenség, ördögi körként, így termeli újra önmagát.

És egy pap miként vetemedhet arra, hogy tönkretegye egy fiú lelki, szexuális egészségét? Ennek megértéséhez hozzásegíthetnek az ír Marie Keenan Gyerekek szexuális bántalmazása és a katolikus egyház című alapművében olvasható önfelmentő magyarázatok: „csak megtanítom neki, amit úgyis tudnia kell”; „úgysem fog emlékezni rá”; „ő is élvezte”; „csak megsimogattam”; „velem is megesett, mégsem lett bajom belőle”; „nem tiltakozott, tehát nem volt ellenére”; „Isten a felelős, amiért ilyennek teremtett”; „a nehéz hivatásom mellett nekem is jár egy kis kielégülés”. Ráadásul a Pannonhalmi Szemlében idézett mű szerint a cölibátus megszegését a papok máshogy ítélik meg a különböző életkorú és nemű partnerek esetén. Az érintettek a következő sorrendben nevezték ártalmasnak a nemi kihágást: fiatal nők, kamasz lányok, felnőtt férfiak, kamasz fiúk - holott a társadalom nagy része az első helyre nyilván a fiatalkorúakat tenné.

Férfivá érni

A Szent Márton-hegyi bencések a visszaélések megelőzésére, több más katolikus iskolához hasonlóan, gyermekvédelmi programot dolgoztak ki a tanárokat fejlesztő és kontrolláló, az iskolán belüli visszajelzési kultúrát erősítő elemekkel. Ilyenformán a botrány „szerencsés véteknek” bizonyult, hiszen felszínre hozta az eddig lappangó jelenséget, s a kiemelt figyelem és az óvintézkedések miatt az egyházi iskolák - legalábbis elvben - a legbiztonságosabb helyek közé kerültek.

Minden programnál lényegesebb volna azonban, hogy a szemináriumba csak érett személyiségek kerüljenek be - erre szolgál több évtizede a jelentkezők pszichiátriai szűrése -, s hogy a kispapok a szexualitásra is kiterjedő felkészítést kapjanak. Merthogy valaki „minél fiatalabb korban jelentkezik papnak, annál kevésbé képes felmérni, mit vállal, főleg ha még sosem élt át szerelmet. Az emberek többsége nem aszexuális, ám a nemiség megélését a katolikus egyház nem támogatja. A nehézséget az okozza, hogy erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz, csak az önmegtartóztatás, amit van, aki időlegesen vagy éveken át nem képes megtartani” - mondja Palotai Gabriella.

Nagy segítség lehet a küzdelmekhez Patsch Ferenc Férfivá érni - szerzetesként című 2007-es előadása, melyben a fiatal jezsuita megkapó nyíltsággal és humorral beszélt testi vágyairól, arról, hogy mi a teendő, ha egy pap szerelembe esik, miként lehet a szexualitást nem elfojtani, hanem a személyiség szerves részévé tenni, vagy épp a tisztaságnál miért nehezebb megtartani az engedelmességet. Blogjában négy éve még tippet is adott, hogy az élő istenkapcsolat, a sportolás vagy aszkézis mellett mivel lehet még védekezni a test ördöge ellen: „Eleinte az segített, hogy - ha magamban nem is igen bízhattam (hisz ismertem magamat) - abban azért biztos voltam, hogy nem akarok visszaélni a másik bizalmával. […] Azt hiszem, sok bűntől megmentett, hogy mindenekelőtt és elsősorban őt, a másikat, az ő érdekeit próbáltam nézni. Nem hiszem ugyanis, hogy valaki hite túlélheti, ha csalódik azokban, akik Istent és az ő becsületességét, megbízható szeretetét hivatottak reprezentálni. Az elmúlt évek pedig további változást is hoztak bennem. Nem akarom elkiabálni, de mintha azon kapnám magam, hogy kicsit könnyebben, egyértelműbben megy ez a cölibátus cucc…”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.