valasz.hu/itthon/nem-hittunk-a-szemunknek-ez-mind-benne-van-a-spar-zsemleben-116469

http://valasz.hu/itthon/nem-hittunk-a-szemunknek-ez-mind-benne-van-a-spar-zsemleben-116469

A vízlobbi az úr

/ 2010.07.15., csütörtök 15:00 /
A vízlobbi az úr

Akár Demszky Gábor "emlékműve" is lehetett volna, ehelyett a francia vízlobbi diadalának jelképe lesz az augusztusban átadandó csepeli szennyvíztisztító. Az egynegyed 4-es metrónyi beruházáson az utolsó pillanatban is közpénzmilliárdokat nyerhet két világszerte bírált cégcsoport, a Suez és a Veolia.

Egyik utolsó szalagátvágási lehetőségére készülhet Demszky Gábor, hiszen - egyéves próbaüzem után - augusztus 1-jére tervezik a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep átadását. A gigantikus csatornahálózat-építéssel kísért projektet anno azzal harangozta be a Főpolgármesteri Hivatal, hogy a térség legnagyobb - 120 milliárd forint összköltségű -, 65 százalékban uniós forrásból finanszírozott környezetvédelmi beruházásának köszönhetően Budapest újra kinyílik saját "főutcájára", vagyis a Dunára. Ez elvileg azt jelenti, hogy tömegek fordulhatnak a vízi-vízparti szabadidős tevékenységek felé, s a folyó még őshonos halfajokkal - köztük vizával és lesőharcsával - is benépesülhet.

A nagy tisztítófejlesztés árnyoldala, hogy a csepeli telep működtetése (a ma érvényes műszaki tartalom mellett) legalább 70 százalékos lakossági csatornadíj-növekedéssel jár majd. Ez a tény azonban rendre kimarad a hivatalos propagandából; a Demszky-féle városvezetés eltekintett attól, hogy a jelenleg 340 forintos köbméterenkénti szennyvízdíjba fokozatosan beépítse az elkerülhetetlennek tűnő pluszterheket. Alighanem az ősszel megválasztandó új főpolgármesternek jut hát az a megtisztelő feladat, hogy felkészítse a családokat a havonta ezer forintokban mérhető drágulásra.

Francia hódítók

Óriásprojekt ide, díjemelés oda, a 4-es metró és a BKV botrányain szocializálódott fővárosi politikusok többségét (illetve a nyilvánosságot) eddig nem érintette meg a 120 milliárdos szennyvíztisztító elkészültének-beüzemelésének híre. Az önkormányzat pénzügyi és közbeszerzési bizottságának múlt szerdai ülésén például kiderült, hogy a szisztematikus tényfeltárásban utazó kereszténydemokrata Wertán Zsolt Zoltánon kívül nemigen akad képviselő, aki kompetensnek tartja magát a csepeli ügyekben. Az ülés egyenesen tragikomédiába fulladt, amikor az SZDSZ által delegált Székely Gábornak alig egy hónappal a szennyvízmű átadása előtt jutott eszébe teljes projektátvilágítást készíttetni a városházi apparátussal - s ezt a bizottság egyhangúlag megszavazta.

Pedig a csepeli szennyes már legalább öt éve bűzlik. Miként később az Európai Bizottság ellenőrei is megállapították, a főváros 2005-ben szabálytalanul bonyolította le a telep tervezésére, építésére és négyéves üzemeltetésére kiírt tendert. Torzító tényezőnek minősítették, hogy nem volt nyílt az eljárás, és a végső szakaszban egyetlen "versenyző" közül került ki a győztes. A szerencsés a Csepel 2005 FH konzorcium lett, melynek két francia hátterű szereplője, a párizsi kormány kisebbségi befolyása alatt álló Suez és a Veolia Environnement odahaza inkább egymás konkurenseként mutatkozik. (Előbbi a Degrémont S. A. nevű leányvállalatával, utóbbi az OTV France-szal képviselteti magát a konzorciumban.) A szemfülesek azt is kiszúrták, hogy az irányítottnak tűnő közbeszerzési döntésben az akkori vízügyi tárca is részt vett, noha a minisztérium kohéziós alapért felelős főosztályvezetője 2004-ig a Veolia egyik magyarországi csúcsvezetője volt.

Ha máskorra nem, 2010 elejére minden fővárosi politikus előtt világossá válhatott, hogy a Budapesti Központi Szennyvíztisztító felépítése része a Suez és a Veolia - egyeztetett - hódítási stratégiájának. Az Index korabeli cikksorozata szerint a Gyurcsány-kormány és a Fővárosi Vízműveket már irányító Suez, illetve a Fővárosi Csatornázási Műveket ellenőrző Veolia között egy (minden szereplő által harsányan cáfolt) háttérmegállapodás születhetett a hazai vízpiac felosztásáról. Eszerint Kelet-Magyarországon a Veolia, nyugaton a Suez juthatott volna hozzá a regionális közművekhez; a recept nem ismeretlen, hiszen a két világcég 1984-ben Párizsban is a Szajna mentén osztozott meg az önkormányzati közművállalaton. A pécsi vízháború pedig éppen azért robbant ki, mert a helyi Fidesz szerint a Suez a baranyai megyeszékhely lakóira terhelte dunántúli terjeszkedése költségeit.

Vészjelzések

Budapesten nincs ilyesfajta haragszomrád. Legyen szó víz- vagy csatornázási művekről, illetve szennyvíztelepről, a két francia óriás egyelőre szimbiózisban "szüretelhet". Azzal például, hogy - mint írtuk - a főváros 2005-ben szabálytalanul betonozta be a Suez-Veolia kettőst a csepeli projektbe, nem a külföldi építők, hanem a beruházást eredetileg 20 százalékban finanszírozó magyar állam és a pénz 15 százalékát biztosító budapesti önkormányzat veszített: az unió emiatt ugyanis 40 millió euró, azaz 11 milliárd forint európai támogatást vont el a teleptől. (Az összeget természetesen magyar forrásból vissza kell pótolni, s legfeljebb csak apró öröm az ürömben, hogy a lecsípett 40 millió euró - elvileg - más rokontémákra még felhasználható. De erről később.)

Tavaly év végén lapunk is vészjelzést adott le a szennyvízmű körüli gyanús ügyek miatt; informátoraink úgy érzékelték, a főváros mintha túlzott toleranciával figyelné, hogy a francia hátterű konzorcium az üzem végső átadásához közeledve újabb pótmilliárdokat kíván leverni a magyar félen (Heti Válasz, 2009. november 26.). Mint megírtuk, a kivitelezők arra hivatkozva nyújtottak be 4-5 milliárd forintos keresetet a főváros ellen, hogy "az alperes feladatát képező régészeti feltárások végrehajtása" jelentős késedelmet szenvedett. A választottbíróság előtt jelenleg is folyó per alapja mondvacsináltnak tűnik, hiszen a telep időre elkészült - ennek ellenére az önkormányzat akkori ügyvédje, Molnár Judit (Lakos Imre budapesti liberális képviselő neje) bizonyíthatóan "puha" ellenérvekkel vértezte fel magát a tárgyalássorozatra. Korábbi cikkünkben azt a kérdést jártuk körül: előfordulhat-e, hogy a Lakosné által képviselt főváros szándékosan akar pert bukni a franciákkal szemben, vagyis egyszerű kifizetőhelyként használná a választottbíróságot? Molnár Judit ezután lapunkat citálta ítélőszék elé, de a helyreigazítási eljárás során a bíróság nyolcból nyolc pontban a Heti Válasznak adott igazat.

Egy ideje aztán a franciák "elleni" perben már nem Lakos Imre felesége képviseli Budapestet - ugyanis visszaadta megbízását. Közben viszont megtudtuk: az előzetesét töltő Hagyó Miklós házi jogászcsapata, a Horváth, Dóczi & Lehmann Ügyvédi Iroda korábban szintén leszerződött a fővárossal (pontosabban: a szennyvíztisztító-beruházást az önkormányzat oldaláról koordináló Enviroduna Kft.-vel), hogy belelásson a Suez-Veolia-féle pótmunka-követelésekbe. Ebből azonban nem következett, hogy a volt szocialista főpolgármester-helyettes egyszer is kikérte volna magának a franciák túlzó igényeit.

Nem a Scania a hibás

Hogy a telepépítő konzorcium a maximumot akarja kihozni futó projektjeiből, nem mond ellent a nyers piaci logikának. Arra ugyanakkor számos példánk van, hogy a főváros nem megy el a falig az érdekérvényesítésben, s néha hűtlenkezelés-gyanús helyzeteket teremt. Először is: a csepeli üzemben nemcsak tisztított víz készül, hanem - melléktermékként - víztelenített szennyvíziszap is, amelyet a francia működtetőknek eredetileg a 12 kilométerre lévő Cséry-komposztálótelepre kellett volna szállítaniuk. Az Európai Bizottság azonban menetközben törölte a projektből a Cséry-helyszínt, arra hivatkozva, hogy a közúti fuvarozás brutális környezetszennyezéssel jár (tehát Magyarországnak át kell állnia a vasúti/ hajós megoldásokra). Ennek megfelelően a környezetvédelmi tárca tavaly augusztusban parancsba adta a Fővárosi Önkormányzat közműügyosztályának: a komposztáló elmaradása miatt csökkentse a Suez-Veolia vezette konzorciumnak elszámolható költségeket.


Ez a magyar nyelv szabályai szerint azt jelenti, hogy a főváros nem adhatna pénzt a franciáknak iszapszállító autó beszerzésére és az iszapszállítás költségeire. Ám miként a Heti Válasz internetes oldalán két hete hírül adtuk, a konzorcium mégis vett néhány Scania nyergesvontatót (ezekhez pótkocsikat is vásárolt), és most arra készül, hogy az augusztus 1-jei átadás-átvételkor az eredeti megállapodás szerinti 1,2 millió eurót tudja behajtani az önkormányzaton. Utánajártunk a valós piaci áraknak: a Scaniák és a pótkocsik legfeljebb 350 ezer euróba kerülhettek Suezéknek - vagyis csak ezen az autós tételen 240 millió forintot veszít a főváros, ha a hátralévő két hétben a politika nem akadályozza meg a tranzakciót. E pocsékolást látva a Scania Hungária Kft. ügyvezetője, Sáránszky Róbert is egyértelművé tette: nem az általa irányított cég felelőssége, ha a francia vásárlók a beszerzési érték többszöröséért akarják eladni a fővárosnak a járműveket. Valójában persze még a 240 milliónál is nagyobbat bukik Demszky Gábor hivatala, hiszen egy deklaráltan lefújt projektelemhez készül fölösleges kocsikat vásárolni.

Mindezek után aligha csoda, hogy bár a konzorcium a próbaüzem ideje alatt egyetlen gramm iszapot sem utaztatott el sehova, a főváros a mai állás szerint - az autók mellett - ezért a nem létező munkáért is fizetni fog a Suez-Veolia csapatnak (merthogy a 2005-ös szerződést lapzártánkig nem sikerült módosítani). Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy az iszapelszállítást más módon azért meg kellett oldani - a próbaüzemre és az azt követő első félévre az önkormányzat közel 1,2 milliárd forintot készül kifizetni egy BioSolid nevű másik konzorciumnak -, az iszapügyi szaldó tragikus a fővárosra nézve. És nem mellékesen: ennek a BioSolidnak tagja az a Fővárosi Csatornázási Művek, amelyet "véletlenül" a Veolia irányít.

Úgy tudjuk, a franciák mostanság arra is használják lobbierejüket, hogy még az őszi önkormányzati választások előtt rögzítsék az általuk az elkövetkező négy évben beszedhető víztisztítási díj számítási módját - ezzel megbéklyózva a következő városvezetés kezét. Emellett a Suez-Veolia duó akár arra is lehetőséget kaphat, hogy újabb tisztítási fokozattal lássa el a csepeli telepet. Ennek szükségességét szakértőink egyértelműen vitatják, tény viszont: így elvileg felhasználható lenne annak a 40 millió eurónak egy része, amit az EU korábban elvont az alapprojekttől. Itt 2012 volna a határidő, ám egy nyílt közbeszerzést (megvalósítással együtt) ennyi idő alatt képtelenség lezavarni. Ha meg gyorsított, hirdetmény és verseny nélküli tárgyalásos tenderen nyernének a franciák, az unió ismét "elkobozná" a pénzt. És a konzorcium persze ezen sem veszítene semmit.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.