Amit senki nem vett észre: nem is akarnak igazi reformot a tanárok

/ 2016.02.04., csütörtök 14:01 /
Amit senki nem vett észre: nem is akarnak igazi reformot a tanárok

A fél ország azt várja, hogy végre alapos reform indul a közoktatásban. Kár, hogy a február 13-i tüntetésre készülő pedagógusok követelésének 25 pontjából ennek ellenkezője derül ki.

Az elmúlt napokban egyetlen izzó tanteremmé alakult át e lángoktól ölelt 93 ezer négyzetkilométer, és valóságos reformláz söpör végig a 9,87 millió oktatási szakértő országának össznépi szülői értekezletén. A tanárok fellázadásába, a küszöbön álló tüntetésbe sokan már-már egy megnyert pedagógiai forradalmat látnak bele, mely végre térdre kényszeríti a megnyomorított diákok tömegeit, frusztrált tanárok százezreit kibocsátó, illetve foglalkoztató rendszert működtetőit.

Írások tucatjait olvasni arról, hogy eljött az idő nem csupán orvosolni a KLIK okozta működési zavarokat, de szakítani a hagyományos oktatással, az osztályzaton alapuló számonkérési rendszerrel, azzal a szemlélettel, hogy a tanár kizárólag arra kíváncsi, mit nem tud az a szerencsétlen kölök; nem sok választ el attól, hogy az ország jobbik fele közfelkiáltással Vekerdy Tamást válassza meg oktatási miniszternek.

E Nagy Nemzeti Oktatási Konzultációban persze egymást kioltó vélemények is megjelennek, de, mint mondtuk, forradalmi időket élünk, kicsire nem adunk! Ön szerint a rendszer legfőbb kárvallottjai a csupa szív tanárok, akiknek százezrei a lelküket kitéve oktatnák a szépre és a jóra mint forrás tiszta vizére szomjazó nebulókat, csak éppen Czunyi Gáborné született Hoffmann Rózsa ezt nem hagyja? Köztünk a helye! Esetleg azt gondolja, hogy a diákok személyiségét boszikkal, piros pontokkal, majd osztályzatokkal megnyomorító pedagógusok megérdemelték, hogy végre valaki az ő körmükre is nézzen? Netán már színdarabot is írt arról, hogy miként okoz önben máig ható traumát a zöld padok látványa? Sebaj, tartson velünk ön is, lényeg, hogy győzzünk, aztán majd utána kisimítjuk az egyenetlenségeket.

Rossz hírem van. Semmi ilyesmi nem fog történni. Ha ugyanis elolvassuk a Pedagógusok Sztrájkbizottságának 25 tételből álló követelését, akkor a pontok között az alábbiakkal találkozunk:

– Visszaállítani a 18. életévig tartó tankötelezettséget.

– Csökkenteni a tananyagot és a kötelező tanulói óraszámokat.

– Megszüntetni az általános iskolában a 16 óráig tartó kötelező benntartózkodást.

– Kiemelni az iskolákat a KLIK-ből, egyszerűsíteni az ellenőrzési rendszert.

– Visszaállítani az intézményvezetők munkáltatói, gazdálkodási jogát.

– Csökkenteni a tanárok óraszámát, adminisztratív terheit.

– Átgondolni a bérezés rendszerét.

– Visszaállítani a tankönyvválasztás szabadságát.

Azt gondolom, a követelések jó része nagyon is jogos. Testközelből van ugyanis alkalmam szemlélni, hogy elkötelezett, modern szemléletű tanárok miként körmölnek mindenféle portfóliókat, jelentéseket, kimutatásokat heteken át éjjel fél kettőig, csak úgy roskadozva az adminisztratív terhek alatt. Ahelyett, hogy az óráikra készülhetnének, és jobbnál jobb módszereket találhatnának ki – az egyre romló minőségű, szétesett családok tömegeiből érkező, figyelem- és személyiségzavaros, cél nélküli, agresszív diákokkal terhelt, az internet korában amúgy is egyre nehezebben leköthető – osztályaik oktatására, nevelésére. Hogy kiskamaszok miként izzadnak vért attól, hogy bemagoljanak olyan évszámokat, képleteket és egyéb adatokat, amelyek jelentőségére és összefüggéseire senki sem világít rá nekik. Vagy hogy olyan középiskolai felvételit kell írniuk, amire még egy nem éppen ellenzéki budapesti tanár is az aljas és szemét jelzőket kénytelen alkalmazni.

Ezzel együtt a követelések között egy árva szó sem esik arról, hogy a tüntetés szervezői a KLIK reformján (esetleg megszüntetésén) és a szabályozás korrekcióján túl fenekestől fel akarnák forgatni a rendszert. Nem olvasni olyasmit, hogy szakítani kell a frontális tanításra épülő ismeretátadással, száműzni a lexikális tudást, és helyére kizárólag készségeket állítani. Szó sem esik arról, hogy a hagyományos iskolákban is meg kell gyökereztetni az alternatív pedagógia vívmányait, és senki sem sürgeti, hogy – mindezek feltételeként – állítsák merőben új alapokra a tanárképzést. A 25 pontból csak annyi derül ki, hogy jelentős korrekcióra van szükség – az évtizedek óta adott, és nagyjából-egészéből változatlan körülmények között.

Ennek több oka lehet, például az alábbiak:

1. A tanárok is – mivel nem tudnak vagy akarnak megújulni – érdekeltek a keretek fenntartásában.

2. A pedagógusok többsége is úgy gondolja, hogy, bár a rendszer ezer sebből vérzik, a működési zavarok miatt felelőtlenség azt – minden erényével együtt – teljes egészében sutba vágni.

Mindettől függetlenül azonban alighanem tanár, diák és szülő is örülne, ha a hagyományos oktatás jótéteményeit megőrző, de a napjaink kihívásaira is válaszoló iskolarendszer jöhetne létre. Ám ez nyilván nem hónapok tűzoltómunkájának következtében, hanem hosszú esztendők átgondolt és érdemi egyeztetésének eredményeként valósulhatna meg.

A mostani tárgyalásokon és tüntetésen persze a pedagógusok kiküzdenek néhány korrekciót – de azt, hogy a kormány egy az egyben visszavonja eddigi oktatáspolitikáját, senki nem gondolhatja komolyan. Ezért lefogadom, hogy alapvetően minden marad a régiben, és a mostani felbuzdulás ellenére a tanárok helyzetéről már fél év múlva sem fog beszélni senki. Ezt a fogadást persze azért szívesen elveszíteném...

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Bartók szellemében

A magyar zenetörténet egyik legnagyobb alakjának hatása ma is óriási, a CAFe Budapest programsorozata is az ő műveivel indul.

Rákositól Vajnáig mindenki, egy helyen!

Rákosi Mátyás meztelen kopasz nőként, Habony Árpád harcosan, Malevics stílusában, Andy Vajna a mélyszegénység mielőbbi felszámolásáért fohászkodva Semjén Zsolt műtermében, L. Simon László pedig mint kékszakállú herceg.

Ön Brüsszelnek vagy Budapestnek üzen majd vasárnap?

Orbán Viktor magasra emelte a tétet: a részvételen áll vagy bukik a népszavazás sikere. De miért vált megosztottá az ország, ha egyébként migránsügyben társadalmi konszenzus van? Rendhagyó kampányértékelés a csütörtöki Heti Válaszban.

Újabb kísérlet a Beatles feltámasztására

Bármennyire kultúrtörténeti jelenség volt is a Beatles, idővel elhalványult a máig koncertező nagy öregek – például a Rolling Stones – mellett. Az együttes „feltámasztására” tesz kísérletet egy Amerikában és Angliában most bemutatott koncert-dokumentumfilm. Részletek a friss Heti Válaszban.

„Esztétikai okokból nem vágunk ki fákat a Múzeumkertben!”

Bemutatásra érdemes kincsek porosodnak a raktárban – mondja a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatója. Varga Benedek az intézmény soha nem látott mértékű bővítéséről, az alaptalan történelmi legendákról és arról, hány fát vágnak ki a Múzeumkert újjáépítése miatt. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Vajon miért hasznos mindenkinek az észak-koreai diktatúra?

Eddigi legnagyobb atomrobbantásával Észak-Korea összedöntheti azt a nagyhatalmi geopolitikai egyensúlyt, amely a sztálinista rendszer fenntartásában érdekelt. A világnak erre a kihívásra még nincs semmilyen válasza. Részletek a friss Heti Válaszban.

Mi áll a szinte semmiből készült nemzetközi filmsiker hátterében?

Az Ernelláék Farkaséknál Karlovy Vary-i sikere egy házaspár és egyben alkotópáros életének nagy pillanata. Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya a művészlétről, a függetlenség áráról, s arról, levetítenék-e a filmjüket Andy Vajna otthonában is. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.