Amit senki nem vett észre: nem is akarnak igazi reformot a tanárok

/ 2016.02.04., csütörtök 14:01 /
Amit senki nem vett észre: nem is akarnak igazi reformot a tanárok

A fél ország azt várja, hogy végre alapos reform indul a közoktatásban. Kár, hogy a február 13-i tüntetésre készülő pedagógusok követelésének 25 pontjából ennek ellenkezője derül ki.

Az elmúlt napokban egyetlen izzó tanteremmé alakult át e lángoktól ölelt 93 ezer négyzetkilométer, és valóságos reformláz söpör végig a 9,87 millió oktatási szakértő országának össznépi szülői értekezletén. A tanárok fellázadásába, a küszöbön álló tüntetésbe sokan már-már egy megnyert pedagógiai forradalmat látnak bele, mely végre térdre kényszeríti a megnyomorított diákok tömegeit, frusztrált tanárok százezreit kibocsátó, illetve foglalkoztató rendszert működtetőit.

Írások tucatjait olvasni arról, hogy eljött az idő nem csupán orvosolni a KLIK okozta működési zavarokat, de szakítani a hagyományos oktatással, az osztályzaton alapuló számonkérési rendszerrel, azzal a szemlélettel, hogy a tanár kizárólag arra kíváncsi, mit nem tud az a szerencsétlen kölök; nem sok választ el attól, hogy az ország jobbik fele közfelkiáltással Vekerdy Tamást válassza meg oktatási miniszternek.

E Nagy Nemzeti Oktatási Konzultációban persze egymást kioltó vélemények is megjelennek, de, mint mondtuk, forradalmi időket élünk, kicsire nem adunk! Ön szerint a rendszer legfőbb kárvallottjai a csupa szív tanárok, akiknek százezrei a lelküket kitéve oktatnák a szépre és a jóra mint forrás tiszta vizére szomjazó nebulókat, csak éppen Czunyi Gáborné született Hoffmann Rózsa ezt nem hagyja? Köztünk a helye! Esetleg azt gondolja, hogy a diákok személyiségét boszikkal, piros pontokkal, majd osztályzatokkal megnyomorító pedagógusok megérdemelték, hogy végre valaki az ő körmükre is nézzen? Netán már színdarabot is írt arról, hogy miként okoz önben máig ható traumát a zöld padok látványa? Sebaj, tartson velünk ön is, lényeg, hogy győzzünk, aztán majd utána kisimítjuk az egyenetlenségeket.

Rossz hírem van. Semmi ilyesmi nem fog történni. Ha ugyanis elolvassuk a Pedagógusok Sztrájkbizottságának 25 tételből álló követelését, akkor a pontok között az alábbiakkal találkozunk:

– Visszaállítani a 18. életévig tartó tankötelezettséget.

– Csökkenteni a tananyagot és a kötelező tanulói óraszámokat.

– Megszüntetni az általános iskolában a 16 óráig tartó kötelező benntartózkodást.

– Kiemelni az iskolákat a KLIK-ből, egyszerűsíteni az ellenőrzési rendszert.

– Visszaállítani az intézményvezetők munkáltatói, gazdálkodási jogát.

– Csökkenteni a tanárok óraszámát, adminisztratív terheit.

– Átgondolni a bérezés rendszerét.

– Visszaállítani a tankönyvválasztás szabadságát.

Azt gondolom, a követelések jó része nagyon is jogos. Testközelből van ugyanis alkalmam szemlélni, hogy elkötelezett, modern szemléletű tanárok miként körmölnek mindenféle portfóliókat, jelentéseket, kimutatásokat heteken át éjjel fél kettőig, csak úgy roskadozva az adminisztratív terhek alatt. Ahelyett, hogy az óráikra készülhetnének, és jobbnál jobb módszereket találhatnának ki – az egyre romló minőségű, szétesett családok tömegeiből érkező, figyelem- és személyiségzavaros, cél nélküli, agresszív diákokkal terhelt, az internet korában amúgy is egyre nehezebben leköthető – osztályaik oktatására, nevelésére. Hogy kiskamaszok miként izzadnak vért attól, hogy bemagoljanak olyan évszámokat, képleteket és egyéb adatokat, amelyek jelentőségére és összefüggéseire senki sem világít rá nekik. Vagy hogy olyan középiskolai felvételit kell írniuk, amire még egy nem éppen ellenzéki budapesti tanár is az aljas és szemét jelzőket kénytelen alkalmazni.

Ezzel együtt a követelések között egy árva szó sem esik arról, hogy a tüntetés szervezői a KLIK reformján (esetleg megszüntetésén) és a szabályozás korrekcióján túl fenekestől fel akarnák forgatni a rendszert. Nem olvasni olyasmit, hogy szakítani kell a frontális tanításra épülő ismeretátadással, száműzni a lexikális tudást, és helyére kizárólag készségeket állítani. Szó sem esik arról, hogy a hagyományos iskolákban is meg kell gyökereztetni az alternatív pedagógia vívmányait, és senki sem sürgeti, hogy – mindezek feltételeként – állítsák merőben új alapokra a tanárképzést. A 25 pontból csak annyi derül ki, hogy jelentős korrekcióra van szükség – az évtizedek óta adott, és nagyjából-egészéből változatlan körülmények között.

Ennek több oka lehet, például az alábbiak:

1. A tanárok is – mivel nem tudnak vagy akarnak megújulni – érdekeltek a keretek fenntartásában.

2. A pedagógusok többsége is úgy gondolja, hogy, bár a rendszer ezer sebből vérzik, a működési zavarok miatt felelőtlenség azt – minden erényével együtt – teljes egészében sutba vágni.

Mindettől függetlenül azonban alighanem tanár, diák és szülő is örülne, ha a hagyományos oktatás jótéteményeit megőrző, de a napjaink kihívásaira is válaszoló iskolarendszer jöhetne létre. Ám ez nyilván nem hónapok tűzoltómunkájának következtében, hanem hosszú esztendők átgondolt és érdemi egyeztetésének eredményeként valósulhatna meg.

A mostani tárgyalásokon és tüntetésen persze a pedagógusok kiküzdenek néhány korrekciót – de azt, hogy a kormány egy az egyben visszavonja eddigi oktatáspolitikáját, senki nem gondolhatja komolyan. Ezért lefogadom, hogy alapvetően minden marad a régiben, és a mostani felbuzdulás ellenére a tanárok helyzetéről már fél év múlva sem fog beszélni senki. Ezt a fogadást persze azért szívesen elveszíteném...

Rosta

Lukácsy György

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Apák és fiúk, riadó! Ezt meg kell nézni!

Mától látható a mozikban a Pelé című életrajzi film. Mozis bemelegítés az Európa-bajnokságra, és ezzel kapcsolatban két jó hír a számunkra: kiváló sportfilm a Pelé, és legalább a brazilok nem lesznek ott az Eb-n.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.

Apádat és anyádat tartsd el! – a gyereknek kell fizetnie az idősotthont

Ha az idős szülők ellátásában magukra maradnak a családok, fair dolog-e bíróságon behajtani rajtuk a kényszerből választott idősotthoni ellátás költségét? Egy parlament előtt lévő törvényjavaslat elfogadása esetén tömegével indulhatnak ilyen perek. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Legközelebb tényleg jön a Szabadságpárt Ausztriában?

Történelmi vereség és történelmi győzelem. Az Európai Unióban kis híján Ausztriának lett elsőként szélsőjobbos elnöke, de végül elképesztő fordulatok után zöld államfővel teremtett precedenst. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Jobboldali felhasználókra hajt Zuckerberg

Politikai cenzúrával vádolják a legnagyobb közösségi oldalt, miután kiderült: nem algoritmus, hanem balosan elfogult egyetemisták szerkesztik a hírrovatot. Zuckerbergnek rosszul jött a botrány, mert kellenek a jobboldali felhasználók. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.