Arccal a választás felé

/ 2018.04.04., szerda 17:15 /

Mi a magyarázata annak, hogy a kutatásokban mért magabiztos Fidesz-előny ellenére még Kövér László is szorongva készül a vasárnapi voksolásra? A Heti Válasz számba veszi a választást váratlanul izgalmassá alakító tényezőket.

Április 8-án a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legizgalmasabb választása lesz. Pedig első ránézésre nincs itt semmi látnivaló: a Fidesz minden felmérésben vezet, a gyenge ellenzéki pártok jórészt egymással vannak elfoglalva. Mégis van valami furcsa vibrálás. Mintha a kormánypártban is érzékelnék, hogy ez a voksolás különbözik a négy évvel ezelőtti diadalmenettől.

„Bevallom, szorongva készülök a választásra, ilyen bizonytalan kilátások között még nem nagyon voltunk” – mondta kampányhajrában szokatlan őszinteséggel a 24.hu szerint múlt heti miskolci fórumán Kövér László. A házelnök szavai mögött mintha ott bujkálna 2002 emléke, amikor kedvező gazdasági mutatók ide, felmérésekben mért előny oda, a Fidesz végül veszített. Szokás volt ezt a vereséget például Kövér „köteles beszédére” fogni. Pedig a mostani kampány fényében 2002-es szavai – ha elhisszük, hogy tehetségtelen nép vagyunk, kössük fel magunkat, és az ezt sulykolók járjanak elöl a jó példával – ma már szinte ódivatúan mérsékeltnek számítanának. Főleg, hogy az akkor elhangzottakra épített gyűlöletkampány szervezője, Gyurcsány Ferenc utóbb elismerte, kiforgatták a mostani házelnök mondandóját.

És a kisgazdák?

Fideszes berkekben a 2002- es választással kapcsolatban Kövér más miatt nevezetes: a politikus megérezte, hogy baj lehet a széthulló FKGP következtében a választásoktól távol maradó kisgazda szavazók miatt. Ez a jóslat be is igazolódott – de Orbán Viktorék nem csak miattuk veszítettek. Hiába vezetett a Fidesz a felmérések szerint a választások előtt egy héttel – intézetektől függően – 5–12 százalékkal, végül elbukott. Annak idején egyedül a Medián lógott ki az intézetek közül. A cég a biztos pártválasztók között tapasztalt négyszázalékos Fidesz-vezetést az „aktív bizonytalanok” – a szavazásukat biztosra ígérő, de kedvenc pártjukról nem nyilatkozó – preferenciáival javítva mindössze kétszázalékosra mérte az előnyt az akkor még ereje teljében lévő MSZP ellenében.

A pártot nem választó, de a részvételt biztosra ígérő kormánykritikus szavazók aránya ma is nagy – igaz, ők eloszlanak a Fidesztől jelentősen lemaradt ellenzéki pártok között. Talán az idei választás nagy sztorija Orbán Viktor abszolút többségének megakadályozása lesz? Tény: a közvéleménykutatók arról beszélnek, hogy akár nyolc-tíz százalékkal is túlmérhetik a Fideszt, ezért például a biztos szavazók között márciusban észlelt 54 (Medián) vagy 52 (Nézőpont) százalékot a kutatók is fenntartásokkal kezelik. Benyomásunk szerint a terepen mozgó fideszes politikusok közül többen már azzal is megelégednének, ha pártjuk listás eredménye a négy évvel ezelőtti 45 és 41 százalék között lenne. De még így is közel dupláját szereznék a második helyre mért Jobbikhoz képest.

Fokozza a bizonytalanságot a korábbi választásokon szinte elhanyagolható mértékű taktikai szavazás. (Ennek lényege, hogy az eleve ellenzéki vagy csalódott kormánypárti szavazók listán kedvenc pártjukat, egyéniben a legesélyesebbnek ítélt kormányellenes indulót támogatják.) Ennek hatását nehéz felbecsülni. De a kutatók szerint az biztos: bármennyire sok szó esett róla, az ellenzéki szavazók többsége nem osztja meg szavazatát. (Alábbi honlapok többé-kevésbé egymást erősítve mutatják be, ki a legesélyesebb induló egy-egy körzetben: rendszervaltas2018.hu, a v18.eu, taktikaiszavazas.hu, kireszavazzunk.hu. Kedden bejelentették: az első három adatbázist egyesítették, és mindegyik ugyanazt az ellenzékit ajánlja.)

Variációk részvételre

Miközben a támogatottsági adatok értelmezéséről és a taktikai szavazás kiterjedtségéről vita van a politikai béljósok között, egy adatban közmegegyezés látszik körvonalazódni: minél magasabb a részvétel, annál nehezebb helyzetbe kerül a Fidesz. A legnagyobb közvélemény-kutató intézetek múlt keddi konferenciáján egyetértés volt, hogy a magas részvétel 65 százalékig jó a nagy, de tovább már nem bővíthető táborral rendelkező kormánypártnak. Afölött már nem, 72-73 százalék környékén pedig már a kisebb pártok – például a szűk, de elszánt törzsközönséggel rendelkező DK – aggódhatnak a bejutás miatt, és a Fidesz vereségének esélye is jelentősen nő.

E forgatókönyvek realitásához jó tudni, hogy az 1990 óta rendezett választásokon a részvételi csúcs 2002-ben állt be: akkor az első fordulóban a választók 70,5 a másodikban a 73,5 százaléka járult az urnákhoz. A részvétel az akkori első fordulóhoz képest négyévente szinte pontosan három százalékkal csökkent, hogy 2014-re 61 százalékra süllyedjen. (A mélypont az 1998-as első forduló volt, 56 százalékkal.)

Vasárnap tehát már a részvételi adatokból következtetni lehet majd a végeredményre; ámbár a politikafüggők nem elégedhetnek meg az országos arányok követésével. Figyelniük kell a területi megoszlásra is. Négy éve az inkább kormányellenes Budapesten a részvétel szinte mindenütt 71–76 százalék volt, vidéken viszont gyakoribb volt az 51–59 százalék közötti aktivitás. (Az urnához járulók aránya egyetlen nem budapesti választókerületben haladta meg a 70 százalékot: a fővárossal szinte összeépült Budakeszin, ahol, csakúgy, mint most, akkor is Szél Bernadett LMP-társelnök indult.)

A fővárosban egyébként a Fidesz nem sok jóra számít. Információink szerint a 18-ból öt-hét egyéni mandátum megszerzését tartják valószínűnek. Két tényező azonban Orbán Viktorék kezére játszik. Egyrészt nem tudni, hogy a visszalépési szerencsétlenkedések mennyire kedvetlenítik el a választókat, illetve az állva maradó ellenzéki jelöltek mennyire oltják ki egymást. További segítség, hogy a négy évvel ezelőttihez képest két újabb szereplő szeleteli az amúgy is morzsalékos ellenzéki tortát. Egyrészt országos listát állított és Budapesten 12 egyéni jelöltet is indít a kétfarkú kutyáról elnevezett viccpárt, mely a fővárosban akár érzékelhető számú fiatal választót vihet el. Másrészt új szereplő a Momentum, amely echte budapesti témával (az olimpiai pályázat elleni aláírásgyűjtéssel) robbant be a közéletbe, és – a külhonban dolgozók mellett – éppen itt számíthat a legnagyobb támogatottságra. (Bár elnöke, Fekete-Győr András a budapesti 1-es választókerületben húsvétkor visszalépett.)

A számolást bonyolítja, hogy az először 2014-ben alkalmazott új választási rendszer bevezette a győzteskompenzációt is. Immár nemcsak az egyéni választókerületekben vesztes induló után járt az adott pártnak az országos listán hasznosuló töredékszavazat, hanem a győztes is részesül ebből. Mégpedig úgy, hogy az egyéni mandátumot elnyert jelölt szavazataiból kivonják a második helyezett voksait, s a különbség kerül az adott párt országos listájára. Ha tehát mondjuk a fideszes jelölt egy egyéni körzetben 24 ezer szavazattal első, a második helyezett pedig 20 ezer voksot szerzett, akkor a kormánypárt országos listája négyezer szavazattal gazdagodik. Ily módon 2014-ben nyolc extra mandátumott szerzett a kormánypárt. (A győzteskompenzáció természetesen akkor is létezik, ha az adott mandátumot az ellenzéki nyeri el.)

Tapasztalataink szerint noha a Fideszben például Budapest esetében van bizonytalanság, egy dolog miatt nem igazán aggódnak. Nem tartanak attól, hogy a három k-val jellemezhető – konzervatív, keresztény, középosztálybeli – törzsbázis egy része a végletekig lebutított kampány, a korrupció és a hatalomba belekényelmesedés egyéb jelei miatt elbizonytalanodott vagy egyenesen elfordult volna a párttól. Úgy vélik, bár a jelenség létezik, az nem lépi át a veszélyesség mértékét. Sőt, a pártról így lemorzsolódókat pótolják azok, akik szerint tényleg most dől el évszázadokra a haza sorsa. A mégoly szelíd ellenvetéseket megfogalmazók pedig „nem értik a modern politika természetét”, „nyünnyögnek” vagy egyenesen „hazaárulók”.

Migráns a fürdőszobában?

A kritikusok magabiztos lekezelése ugyanakkor rámutat egy mélyebb problémára, ami nem fog eltűnni. A nagy orosz író, Csehov ezt annak idején a színpad nyelvén úgy fogalmazta meg: ha egy puskát az első felvonásban behoznak, annak a dramaturgia szabályai szerint a darab végéig el kell sülnie. Magyarul, a végletekig fokozott indulatokra építő kampánnyal a politika nem kínál utat a feszültség levezetésére. Amennyiben igaz, hogy „rossz döntés” esetén migránsokat telepítenek majd a fürdőszobánkba, logikus fejlemény a retorika további durvulása – immár a választók körében is. Amiképpen a múlt héten történt Németh Szilárd angyalföldi fórumán, ahol egy felszólaló az „ellenzéki politikus férgekre” halált, de legalábbis állampolgárságuk megvonását követelte – és a Fidesz-alelnök egy szóval sem intette önmérsékletre az illetőt, sőt jutalma hatalmas taps volt a közönségtől.

Csakhogy az ellenzéki szavazók az ilyen retorikától joggal érezhetik megtámadva magukat – ami pedig a kormányellenes szimpatizánsok és politikusok egy részének is felmentést ad a civilizált viselkedés szabályai alól, s még durvább ellenreakciót szülhet. A kérdés tehát nem az, hogy Magyarország a szavak és tettek egyre radikálisabb spiráljába került-e, hanem hogy a közjó érdekében miképpen lehet ezt a folyamatot megállapítani.

Az előző és a jelenlegi ciklus között talán az angyalföldi vérfagyasztó történetben ragadható meg az alapvető különbség. Míg 2010 és 2014 között az ország csődközeli helyzete, a devizahitelesek vagy a közbiztonság állapota indokolta a kiélezett retorikát, most a háborús hangulatot mesterséges eszközökkel kell fenntartani. Mindezt a migráció kérdésében teszik, amelyben ráadásul a magyarok nagy többsége osztja a kormány álláspontját és támogatja hatékony lépéseit (például a kerítésépítést). Azaz a háborús retorika nem egy válsághelyzet elhárítását szolgálja – az megtörtént 2015-ben –, s nem is az ország jelentős része által képviselt véleményt akar megváltoztatni, hanem egyszerűen minden kínos ügy befedésére használják.

Ráadásul 2010 után a politika kifejezetten figyelt arra, hogy a társadalomtól ne csak áldozatokat várjon el, de maga is példát mutasson. Például maximálták az állami cégek vezetőinek fizetéseit, s az önkormányzati testületek és a parlament létszámának csökkentésével átültették a gyakorlatba a „politikusfelezést”. Ezek a gesztusok 2014 után nemcsak hogy elmaradtak, de helyüket a politikusok és a holdudvar szemérmetlen gyarapodása vette át. Ha bármi váratlan történne a választásokon, ezen jelenségek hatását aligha lehetne túlbecsülni.

* * *

Mi lesz a határon túl?

Lapunk közel két hónapja jósolta meg: ha ilyen ütemben folytatódik a feliratkozók száma, akkor a 2014-es 194 ezer regisztrált, magyarországi állandó lakcímmel nem rendelkező állampolgár kétszerese szavazhat majd levélben április 8-án. Előrejelzésünk pontosnak bizonyult, hiszen a határon túli magyarokat jelentő kategóriába idén 378 ezren kerültek. Ennyi szavazat azonban nem fog érkezni. Négy éve 194 ezer regisztráltból 158 ezren küldték vissza levélben vagy adták le a diplomáciai képviseleten a vokscsomagot, ám ebből 30 ezer érvénytelen volt – elsősorban az azonosításhoz szükséges adatok pontatlansága miatt. (Kizáró tényező, ha valaki például nem a magyar hatóságok által rögzített módon adja meg anyja nevét.)

A célba juttatással is bajok vannak: a múlt hétvégén Székelyföldről olyan hírek érkeztek, hogy a román posta csak vontatottan kézbesíti a csomagokat. Az érvényes szavazatok számát persze nem, de megoszlását nagy pontossággal meg tudjuk becsülni. Négy éve a voksok 95 százalékát a Fidesz kapta, s nincs jele annak, hogy ez az arány megváltozna.

Az állandó lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok – jellemzően a Nyugat-Európában dolgozók – aktivitása is nagyot nőtt, ám ők csak személyesen járulhatnak az urnákhoz. (Igaz, ők egyéni jelöltre és listára is szavazhatnak, a határon túliak csak utóbbira.) A 118 nagykövetségen, illetve konzulátuson jövő vasárnap több mint 58 ezren szavazhatnak, a legtöbben Londonban – négy éve kevesebb mint feleennyit, 28 ezer főt vettek névjegyzékbe.

A külföldön dolgozó magyarok pártpreferenciáinak megbecsülése a határon túliakéinál nehezebb, hiszen listás szavazatuk az országos listára kerül, egyéni voksukat pedig lakóhelyük egyik szavazókörének szavazólapjai közé keverik. Némi támpontot adhat a 2014-es európai parlamenti választás, igaz, óvatosságra ad okot, hogy akkor a követségeken hatezren voksoltak. A Fidesz az országos eredményénél gyengébben szerepelt (51 helyett 45 százalék), viszont az LMP nagy sikert ért el (5 helyett 15 százalék), és hasonlóan jól szerepelt az Együtt-PM (7 helyett 17 százalék).

A Jobbik külhonban kicsit elmaradt itthoni eredményétől (14 helyett 12 százalék), a DK (10 helyett 5 százalék) és az MSZP (11 helyett 4 százalék) viszont rosszabbul szerepelt. Hogy az ellenzéki pártok fontos tartaléknak tartják a külföldön dolgozókat, azt nemcsak a Londonban és Brüsszelben tartott kampányfórumok jelzik, hanem az is: a Momentum mobiltelefonos applikációt fejlesztett, hogy a szavazásért sokszor hosszú utazást vállaló nyugati magyarok telekocsiba szerveződhessenek.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.