Az alkotás az élet igenlése

Születésnapi beszélgetés a 80 éves Czigány Györggyel

/ 2011.08.21., vasárnap 12:24 /
Az alkotás az élet igenlése

Negyvenhárom évig vezette a Ki nyer ma? műsorát a rádióban, szellemóriásokkal készített portréfilmeket, közvetítette a pápalátogatást és Antall József temetését. A 25 vers-, illetve prózakötetet is publikáló Czigány György augusztus 12-én lett nyolcvanéves.

 

- Már a gimnáziumban is nagy emberekkel hozta össze a sors. Igaz, hogy az egyik kitüntette, a másik megbuktatta?

- A Zászlónk című folyóirat 1946-ban, Szent Gellért jubileuma alkalmából országos novellapályázatot hirdetett, melyen még az egyetemistákat is megelőzve abszolút első lettem, mindössze 15 évesen. A díjat Mindszenty József hercegprímástól vehettem át a Gellért-hegyen egy szabadtéri ünnepi szentmise után. A másik emlékezetes találkozásom Öveges professzorral volt, aki nagyon is jogosan buktatott meg matematikából és fizikából az érettségin, úgyhogy sose haragudtam rá emiatt. Az én tüneményes matematikatanárom, Vaszkó Ákos ugyanis felismerte, hogy reménytelen eset vagyok, ugyanakkor értékelte a verseimet, és azt, hogy jól zongorázom, ezért érdemtelenül is mindig adott nekem egy közepest. Csakhogy Öveges professzor érettségi elnökként nem méltányolta ezt a nemeslelkűséget. Ennek a kudarcnak a kapcsán megértettem, hogy nem kell mindenáron arra törekednem, hogy kiemelkedő legyek. A sors mégis úgy hozta, hogy olyan életem lett, amiért hálás lehetek.

- Önként mondott le az előadó-művészi karrierről, noha kiválóan zongorázott. Miért?

- Nem éreztem elhivatottságot, ezért a hatvanas évek derekán abbahagytam a koncertezést. A költészet, a verselés mindig sokkal jobban izgatott a fellépéseknél. A zene és a költészet iránti olthatatlan szenvedélyem vezérelt 1956 tavaszán, a diplomakoncertem után a Magyar Rádióba is, ahol zenei rendezőként helyezkedtem el. Ám a szöveges műsorok hamar elcsábítottak, és néhány év után már riportokat is készíthettem.

- Hogyan engedhették mikrofonközelbe 1956-ban, amikor rendszeresen orgonált a krisztinavárosi templomban? Akkoriban nem díjazták az egyházi szolgálatot.

- Talán mérhetetlen naivitásomnak, talán az akkori rendszer figyelmetlenségének köszönhetem, hogy békén hagytak, vagy talán annak, hogy nem tartottak elég érdekes és jelentős személyiségnek. Még a rádió főmunkatársaként is orgonáltam vasárnaponként, és soha nem a sekrestye felől surrantam be a templomba. Ráadásul az első mesterem, Nagy Miklós, a kiváló papköltő-író a Mindszenty-per ötödik vádlottjaként megjárta az Andrássy út 60. kínzókamráit is. Szent életű ember volt, aki a megpróbáltatások közepette is megőrizte a lélek derűjét. Egy eldugott pilisi plébániára került, ahol gyakran felkerestem, és megmutattam neki a verseimet, novelláimat. Szinte csak irodalomról beszélgettünk, ezért föl sem merült bennem, hogy ebbe a kapcsolatba beleköthetnének. A rádió és a televízió kulturális műsoraiban egyébként - talán a politikai vonal kompenzálásaként - aránylag nagy szabadságot hagytak. Akkor készítettem műsort Borsos Miklóssal, Illyés Gyulával, amikor akartam. Még a rendszerváltozás előtt filmet forgathattam Battyhyány-Strattmann Lászlóról, ami finoman szólva sem volt politikailag igényelt feladat. Egyszer volt csak konfliktusom Aczél Györggyel, amikor Illyés az egyik műsorban nemzetiségi kérdésről beszélt.

 

- Melyek voltak a legemlékezetesebb irodalmi-közéleti találkozásai?

- Ezek a kapcsolatok nem voltak mindig szakmailag szigorúak, sokszor közelebb álltak a barátsághoz - legalábbis ami Borsos Miklóst, Weöres Sándort és Pilinszky Jánost illeti, s persze Ottlik Gézát, aki közismerten zárkózott, nehezen megközelíthető ember volt. Elég reménytelennek látszott, hogy képernyő vagy legalább rádiómikrofon elé lehessen vonszolni. Mindig csak valaki más kedvéért lehetett becsalogatni a stúdióba - például Mándy Iván kedvéért, akinek a novelláit zenébe csomagolva csempésztem rádióadásba, amikor partvonalra tették. Ottlik nem szerette a hivatalos interjúkat, hangoztatta is, hogy nem kenyere a szabad beszéd, elég nehezére esik írni is, nemhogy beszélni. Végül annyira feloldódott, hogy amikor Zebegénybe, Szőnyi István műtermébe készültünk egy adás felvételére, megkérdezte: "Fürdőruhát is hozzak?" Noha gyötrelem volt számára mások műveit olvasni, szerette a fiatalokat, a "divatos Pétereket": Esterházyt, Nádast, Balassát... Nem voltam Péter, mégis közéjük fogadott.

- Ön adott közre néhány, Illyés Gyulától származó anekdotát is.

- Fölhatalmazva éreztem rá magam, hogy közöljem azokat a történeteket, amelyeket elmesélt, de nem írt meg. Például azt, hogy amikor Szabó Lőrinc a csodálatos, gyászoló szonettekből álló, A huszonhatodik év című versciklusát írta, és elkészült egy remekművel, végtelen örömében és alkotói lázában egy partvissal felkopogott az emeleti szobába Illyésnek, hogy jöjjön le, mert fel akarja olvasni neki a költeményt. Sugárzott abbéli boldogságában, hogy remekművekben tudta megfogalmazni a gyászt, hiszen egy tragikus anyagból is öröm valamit alkotni. Így van ez akkor is, ha rekviemet hallgatunk, mégis öröm tölt el bennünket. Hiszen a műalkotás mindig az élet igenléséről szól.

- Megkerülhetetlen a kérdés: költőként, keresztény emberként hogyan fogadta fia, Czigány Zoltán néhány hónappal ezelőtti halálát?

- A halál és az elmúlás kérdései végigkísérték az életemet, a veszteségek talán emiatt elviselhetőbbek. Sohasem gondoltam, hogy ezektől a tragédiáktól, amelyek mindannyiunkat elérnek, meg kellene tudnunk szabadulni. Az elhunyt tárgyai közt című versemben, amely még jóval Zoli halála előtt keletkezett, azt fogalmazom meg, hogy csak az élők távolodnak egymástól, kedves halottunk mindig karnyújtásnyira van tőlünk, álló időben. A magunkénak kell tudni, elevenen kell tartani a milliónyi együtt töltött pillanatot, mint egy szerelmet. Nem vagyok olyan emelkedett szívű, mint boldog Batthyány-Strattmann László, aki legidősebb, nagy ígéretként számon tartott fia elvesztésekor a családot hálaadásra invitálta a kápolnába, megköszönni, hogy Ödönnel húsz évig együtt lehettek. Én nem tudok idáig eljutni, de azt is tudom, hogy nem akarok gyászmunkával megszabadulni ettől az élménytől, hanem egyre inkább közeledni szeretnék hozzá.

- A műsoroknak is megvan a maguk sorsa: 43 év után az idén ért véget a katolikus rádióra az utóbbi években átmentett Ki nyer ma? című vetélkedő.

- Miután a Kossuth adóról 2007-ben elkerült, nagyot esett a műsor népszerűsége. A végén már mindig csak ugyanaz a két néni akart játszani. Nagyon becsültük őket a zeneszeretetükért és a játékos kedvükért, de amikor már több volt a játékvezető, mint a játékos, beláttam, hogy ideje abbahagyni.

- Elképzelhetőnek tartja, hogy manapság is szülessenek ilyen hosszú életű műsorok?


- A Ki nyer mát azért találtuk ki, hogy az emberek kíváncsiságát felkeltsük - épp azokét, akik nincsenek eleve arra rendelve, hogy komolyzenével foglalkozzanak. Az időjárás-jelentés vagy a baleseti krónika után számukra is derüljön ki, hogy lehet érdekeset hallani Mozartról, Bartókról vagy Bachról... Van cukor, Liszt, Bach és Mozart. Először a szavakat, neveket kell megtanulni, ízlelgetni. Előbb meg kell szeretni valamit, elég csak aztán megérteni. Lelki erőfeszítést kell tenni, el kell hinni, hogy a komolyzene jó, s akkor kinyílik az ajtó. Manapság felmérik, kinek mi tetszik. Minél több embert kérdezünk meg arról, hogy mit szeretne, annál primitívebb válaszokhoz jutunk. Pedig nekünk, műsorkészítőknek kell tudnunk, mire van szükségük az embereknek, s azt megfelelő formában kell tálalni. A kérdés az, hogy tudunk-e olyan nyelven értékeset nyújtani, amellyel sokakat lehet megszólítani. Azzal, hogy felmérjük, hogy a hallgató mit szeretne, és mi azt kínáljuk, csak a primitívséget kanonizáljuk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.