Az antiorbánizmus vallás

/ 2013.05.22., szerda 15:48 /

Minden hatalom rossz, még a nép hatalma is - mondja Tamás Gáspár Miklós. A marxista filozófust kiátkozta a baloldal, miután korrektnek nevezte, hogy Orbán Viktor megfogadta tanácsát és elment Bara József sírjához egy szál virággal.

- Elmegy kávézni Orbán Viktorral?

- Még nem tudom.

- Filozófusként gondot okoz válaszolni egy ilyen egyszerű kérdésre?

- Nem gondolkodtam még komolyabban rajta, de alapvetően mindegy is. Kedves gesztus volt a meghívás a miniszterelnök részéről, semmi több.

- Semmi több? Sokat veszített vele.

- Ki?

- Ön. A baloldal árulójává vált, amiért levelet írt Orbánnak, majd korrektnek merte nevezni, hogy a miniszterelnök teljesítette a kérését.

- No igen. A mai magyar közélet egyik legaggasztóbb vonása a rettenetes konformizmus és nyájszellem. Akik egész nap nyafognak, hogy milyen szörnyű megosztottság van az országban, abban a másodpercben, amikor valaki egy kicsit átkiabál a szakadék fölött, azonnal őrjöngeni kezdenek. Mindenki ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal, miközben a hozzászólók tízezreinek föl sem tűnik egy apróság: nem olvasták Orbán Viktornak írott levelemet - hiszen nem jelent meg digitálisan -, amelyben kérésem mellett közlöm a miniszterelnökkel, hogy kormányzását nemzeti tragédiának tartom. A jobboldali portálokon is maradt a pocskondiázás. Voltam már életemben össznépi gyűlölet célpontja - nem kellemes, de ennek az ügynek a végtelen ostobasága túlmutat a személyemen.

- A szatmárnémeti temetőig mutat.

- Pontosan. Ott fekszik Bara József magyar paraszt, akit magyar rendőrök vertek agyon. Szegény embereket évszázadok óta agyon lehet verni - nem csak Magyarországon. Ideje volna változtatni rajta. Ezt egyrészt jogszabályokkal lehet elérni: újra biztosítani kell ügyvéd jelenlétét, el kell törölni a rendőrségi törvénynek azt a passzusát, amely szerint a rendőr a szolgálati elöljáró jogszabálysértő utasításának teljesítését nem tagadhatja meg. Utóbbiért húsz éve küzdök - mint látják, óriási eredménnyel. Másrészt jelzésekre szükség van, s annál erősebb üzenetet aligha küldhet a magyar állam, mint hogy első számú vezetője elmegy az áldozat sírjához. Örülök, hogy ez megtörtént, s hogy Orbán Viktor is így látta helyesnek. Ha valaki kifogásolja, álláspontja csak úgy értelmes, ha azt is kimondja: az emberi jogok nem számítanak, a rendőri önkény helyénvaló.

- Így van, ám az önt árulónak tartó baloldali kikérné ezt magának.

- Persze, hiszen nem azért támadnak, mert a rendőri önkény pártján állnak. Dehogy. A támadások oka az antiorbánizmus természete. Az nem politikai irányzat, hanem vallás. Nem hibát követtem el, hanem tabut döntöttem, dogmát hagytam figyelmen kívül. Hogy zsidósan fejezzem ki magam: nem voltam kóser, ezáltal magam is tréflivé váltam.

- Épp ön vezette be a magyar közgondolkodásba a másik démonizálását 1990-ben, amikor megfogalmazta: ha nem az SZDSZ nyer, nem lesz demokrácia... Milyen, amikor saját "forradalma" falja fel az embert?

- Tény, hogy túlzó volt, amit állítottam - nem mintha az Antall-kormány nem korlátozta volna a politikai jogokat. Egyébként: lett demokrácia? Akárminő kormányzat alatt? Ez az "alatt" is jellemző... A mai állapotokhoz képest persze az merő kacaj volt. 2010-től főszabállyá vált a politikai represszió.

- 2010-ben elküldték a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetéből. A "politikai represszió" megnyilvánulásának érzi?

- Mi másnak érezném?

- Már ezért is megérné kávézni.

- Hogy visszakérjem az állást? Ne tréfáljunk. Nekem az állam vezetőjével szemben nincsenek magánügyeim. A közügyek érdekelnek - s rémületesnek látom őket. A kései kapitalizmus emancipációs energiái mindenütt kimerülőben vannak. Miközben itt rendőrök partiumi szegény embert vernek agyon, addig az Egyesült Államokban lehallgatják az újságírókat, és konzervatív köröket vegzál az FBI meg az adóhivatal. A politikai beszéd közben - amint azt az én ügyem is remekül szemlélteti - színvonalában legföljebb a Krisztus utáni IV. század cölöpfalvainak éjjeli, tűz körötti pusmogásait közelíti.

- Ön volt már liberális, konzervatív, most marxista. Mégsem tetszik a forradalmi rendszer, a "populizmus", amellyel Orbánt vádolni szokás?

- Félreértik az orbánizmust. Orbán elitista, nem populista. Szűk körű kamarillakormányzást folytat a leghűségesebb embereivel.

- Rezsicsökkentés, bankadó, vízmű- visszavétel a "globáltőkétől"...

- Semmi bajom vele, ha a bankszektort adókkal sújtják, föltéve, hogy nem lesz hátrányos a kisbefektetőknek. Ez azonban még nem populizmus. Ha a bankadó együtt járna progresszív jövedelemadóval, lehetne egy kis populizmus, méghozzá helyesen. Ha amit onnan elvesznek, szétosztanák a nép között. Orbánék viszont csak az államnak szereznek forrásokat. A forradalmisághoz semmi közük. Ősreakciós, konzervatív, klasszikus rendpárti vonásokat mutató modell ez, amely a magyar államépítésnek mindig sajátja volt, másrészt erőteljes középosztályi politika. Egyetlen modern eleme a magas fokú mozgósítottság a médián keresztül, amely megteremti az ellenfélben a fenyegetettség, a saját táboron belül pedig az összetartozás érzését. Ebből következően lényegileg destruktív: akkor maradhat fönn, ha az embernek olyan motivációit pusztítja, amilyen a kritika, a kétkedés, a habozás, az átgondolás.

- Hiszen a konzervativizmus alapeleme a kétkedés és a habozás!


- Kelet-Európában a fönnállóval szembeni gyöngéd kegyelet, a hagyománykövetés, a létező nyugodt elfogadása lehetetlen. Mindnyájan tudjuk például, kik voltak a reformkori ellenzék nagyjai. Megkérdeztem hát művelt barátaimat, ki volt viszont a kormány vezetője. Senki se tudta. Hát Metternich. Bizony. A kormány ugyanis nem volt magyar. Itt csak az ellenzékiségnek van hagyománya, hiszen a kormány általában nem volt a miénk. A konzervativizmus Kelet-Európában, így Magyarországon is: a lehetetlennel határos. Saját alapjainak hiányával küzd. Erről nem tehet, ám ennek folytán erőszakos és tekintélyuralmi vonásokat mutat - még akkor is, ha ebben az országban a közszellem olyan nihilista, hogy tekintélyek valójában nincsenek is.

- Tekintélyuralom tekintély nélkül?

- Orbánnak mint győztesnek van respektusa, márpedig a valódi tekintély sorscsapások idején is fönnmarad. Itt csak rajongás és gyűlölet van sajna, meg az ezt kompenzáló, szükségszerűen antidemokratikus politika.

- Le is vonta a következtetést: ne asszisztáljanak az ellenzék pártjai, ne induljanak jövőre.

- Ez már nincs napirenden, hiszen maradtak a parlamentben és indulnak a választásokon.

- Tehát elismerik, hogy demokratikus a rendszer.

- A parlament a szélsőjobb miatt semmiképp sem maradna ellenzék nélkül. Valószínűleg akkor is ez lett volna az ellenzék döntése, ha életképesebb, értelmesebb, ideológiailag nekem jobban tetsző lenne. A Fidesznek elég a szavazatok alig több mint harmadát megszereznie, hogy akár kétharmada legyen.

- Nem csak a Fidesznek. Miért gond, hogy meg kell szerezni az emberek támogatását? Ezt hívjuk demokráciának, nem?

- A demokrácia legjobb definíciója ez a brutális ógörög: a szegények uralma a gazdagok fölött. Demokratikus rendszer az, ahol a népakarat érvényesül.

- Már miért ne érvényesülne, ha egyszer mindenki szavazhat?

- A parlamenti rendszerrel szemben is erőteljes fönntartásaim vannak.

- Persze - majd' elfelejtettük, hogy marxistával beszélgetünk.


- Valóban. Bár a képviseleti kormányzattal szembeni kétely eredete Rousseau művében található. A marxizmus egyébként csak Magyarországon marginális irányzat.

- Erre, ha megbocsát, inkább büszkék vagyunk.

- Mint különlegességre: csak nyugodtan. A százszázalékos kapitalizmus hungarikum.

- Marx tézisei közt ott van a "proletárdiktatúra". Most akkor diktatúrára vágyik vagy demokráciára?

- Marx alapműve A tőke, nem az elég esetleges politikai filozófiája, a marxizmus pedig nem egyenlő a névadóval. Ha valaki metafizikát emleget, az se csak Arisztotelészre gondol. A marxizmus nem iskola vagy irányzat. Műfaj. Olyan, mint a klasszikus tragédia, a pszichoanalízis vagy a skolasztika.

- A forradalom tehát az ön nagypolgári lakásából indul majd útjára?

- Nagypolgári? Abból választották le, de ez tipikusan kispolgári, félhomályos, udvari lakás. Forradalmat se tervezek, csupán rendszerkritikai tevékenységet folytatok. Igyekszem rámutatni például, hogy a kulturális fejlődés passzivitásra ihlető hatásai miatt a parlamentarizmus ma még annyira sem tölti be a funkcióját, mint egykor.

- Mindenki nem lehet a fejlődésen merengő filozófus. Ha valakit nem érdekel a közélet, miért kellene részt vennie benne?

- Azért nem érdekli, mert elbutított, félrevezetett szerencsétlen. Ha a köz nem mindenki, ha a köz- és magánélet mereven elválik egymástól, az nem pusztán antidemokratikus, hanem barbár állapot. Arra való a fölvilágosodás kultúrája, hogy ezt megszüntesse.

- Szabadok lesznek, ha beledöglenek is?

- Ezt olyan régen hallom, hogy már szinte születésem előttről is emlékszem rá. Ha az emberek azt tapasztalják, hogy kár törniük a fejüket a közügyeken, mert nincs foganatja, akkor nem fognak törődni velük. Jól emlékszem 1988-1989-re, amikor néhány pillanatra úgy látszott, hogy a nép dönthet: százezrek kezdtek közügyekkel foglalkozni. Helyeken, ahol ma valószínűleg csak a kocsmapultot támasztják, akkoriban hajnalig folyó, szubtilis alkotmányügyi vitákat folytattunk vidéki plebejusokkal. Nincs, amit jobban utálnék a rendszerváltás-magyarázatnál, miszerint az emberek "ausztriai életszínvonalra" ácsingóztak. Soha senki nem mondta ezt - a nép nem alacsonyrendű és nem ostoba. Igazságosság, ésszerűség - a szabadság pillanatában ez a nép természetszerű követelése. Fordulópontokon, a hatalom gyöngülésekor a nép igenis részt vesz sorsa alakításában. Ha az állam korhad, Isten segedelmével.

- Ez történt 2010-ben: kétharmados arányban. Arról is a nép döntött.

- Annyi történt, hogy sokan hatalmasat csalódtak az előző kormányzatban, amit kifejezésre is juttattak: a kéznél lévő másikat bízták meg a kormányzással, amely aztán még rosszabbul kormányoz. Istenem, van ez így.

- Még rosszabbul? Ami mérhető, mondjuk a gazdaságban, az éppen jobb képet mutat.

- Nem abban az értelemben kormányoz rosszabbul, hogy nagyobb a káosz. Valóban nagyobb a rend, de még igazságtalanabb, represszívebb ez a kormányzás, pedig már az előző is épp elég igazságtalan volt. És aligha nevezhetjük sikernek a recessziót, a stagnálást, a megszorításokat, a kormány magányát, nemzetközi elszigeteltségét.

- Nem is megy majd szavazni?

- Legutóbb nem voltam, de lehet, hogy jövőre megfontolom a kisebbik rosszra való szavazást. Rettenetes, jogkorlátozó törvények születtek, amelyek visszavonása üdvös volna, ahogy a megengedőbb, puhább, barátságosabb kormányzás is. Baloldalira persze nem számíthatok, Magyarországon ugyanis ma nincs baloldal. A nemzeti-etatista és a neokon-neoliberális jobboldal küzd egymással. Utóbbit szokás baloldalnak is nevezni - leszármazási okokból. Gyurcsány Ferenc mindenesetre közelebb van Orbán Viktorhoz, mint bármelyikük hozzám. Ezért is olyan csekély a lelkesedés: az emberek is érzik, hogy nincs valós alternatíva, így aztán az unalomfaktor a legerősebb a mai politikában. Nem csak itt. A franciák leváltották Sarkozyt, mert elviselhetetlen volt, aztán itt van most ez az Hollande, aki meg annyira unalmas, hogy az már sértés a francia nemzettel szemben.

- Bajnai mint Orbán-kihívó ugyanez, nem?

- Az "entertainment value" alacsony az ő esetében is, de vélhetőleg nem nyeri meg a választást, úgyhogy ez nem túl nagy probléma.

- Ha mégis elmegy kávézni Orbánnal, nehogy úgy járjon, mint a szintén baloldali Hegedűs Zsuzsa, s a végén még szobát kapjon a miniszterelnökségen!


- Ez nem fordulhat elő. Egyrészt senki se ajánlaná föl, másrészt el sem fogadnám. Nincs az a kormány a földkerekségen... Minden hatalom rossz, még a nép hatalma is. Hát még a tőkéé meg az államé.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.