Az Iszlám Állam csókoltat mindenkit | Válasz.hu

Az Iszlám Állam csókoltat mindenkit

/ 2015.09.16., szerda 17:16 /
Az Iszlám Állam csókoltat mindenkit

Ne jöjjenek, ez az özön integrálhatatlan. Jöjjenek csak, több munkaerő kell. Kerítést húzni bűn. A határzár az egyetlen megoldás – hónapok óta megosztott a közbeszéd a bevándorlással kapcsolatban. A két véleménykör reprezentánsát, Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőt és Kakuk György volt ENSZ-szóvivőt, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagját ültettük egy asztalhoz.

– Kakuk úr, hogyhogy szabadlábon?

Kakuk György: Ja, a kerítésátvágás? Valóban előállított a rendőrség a szeptember 1-jei akciónk után, amikor Milica Mancsics Sztojkoviccsal Röszkénél elvágtuk a gyorstelepítésű drótakadály huzalait, de tudtam, hogy tettünk nem több szabálysértésnél.

– Szeptember 15. óta ugyanez már bűncselekmény, amiért becsukhatják. Újra megtenné?

K. Gy.: Rendkívül egyszerű lenne odavágni, hogy „Itt a nyilam, hova lőjem?”, de van nekem családom, három gyerekem. Valószínűleg megállnék egy sajtótájékoztatónál.

– Ha az olvasóknak nem lenne világos, miért önöket ültettük egy asztalhoz: Kakuk György a kerítésátvágással a határzárellenes véleménykörnek adott arcot, Nógrádi György viszont június 1-jén, kilenc nappal az intézkedés bejelentése előtt javasolta a „vasfüggönyt”, azaz még ötletgazdaként is tisztelhetjük.

Nógrádi György: Kaptam is rendesen ezért, sok baromságot összehordtak rólam, például hogy egyeztetek Orbán Viktorral. De könyörgöm, életemben egyszer találkoztam vele, tizenvalahány éve. Ami a kerítést illeti: ez a népvándorlás stratégiai veszélyt jelent Európára és Magyarországra, amire azonnali válasz kell. Ha az unió képtelen a közös cselekvésre, akkor a nemzetállamok lépéskényszerbe kerülnek. Például kerítést húznak.

– Egy júniusi konferencián azt mondta: azokon a helyeken, ahol kerítést – vagyis „technikai határzárat” – telepítettek, 90 százalékkal visszaesett a bevándorlás mértéke...

N. Gy.: Mintegy 90 százalékkal, igen.

– De hát nálunk majdnem kész a rendszer, és semmi eredménye.

N. Gy.: Dehogy van kész! A harmada sincs meg, nézzék meg jobban.

K. Gy.: Ahol készen van, ott sem működik: átvágják, megmásszák.

N. Gy.: Ne vicceljünk. Háromlépcsős kerítés lesz, és az első lépcsőből látszik valami. Ha készen lesz, akkor töredék tud átjönni, erre mérget vehetünk.

K. Gy.: Szerintem pedig a határzár elfogadhatatlan, mert nem európai válasz. A szeptember 1-jei akciónkról szóló hírt a legtöbb helyen úgy hozták, hogy „a DK elnökségi tagja” átvágta a kerítést, pedig elsősorban nem is politikusként mentem oda. Nagyon erős kötődésem van a szerbekhez, kilenc évet dolgoztam koszovói ENSZ-szóvivőként, ismerem a Balkánon élő emberek gondolkodását. A magyar üzenet a kerítéssel egy hatalmas középső ujj feléjük; olyan népek felé, akik ugyanabba az Európába törekszenek, ahol mi vagyunk. Rossz gesztus. Semmit sem tartalmaz az összeurópai szolidaritásból.

N. Gy.: Már bocsánat, de miből? Amit mondasz, állati szimpatikus, de akkor hogyan lehet kerítést építeni Calais-nál? Az ugyanis nem Európát védi, hanem az EU-tag Nagy-Britanniát.

K. Gy.: Így van.

N. Gy.: Akkor miről beszélünk?

K. Gy.: Nem mondtam, hogy a calais-i kerítés rendben van. Az európai szolidaritás szétesett.

N. Gy.: Pontosabban: lehet, hogy nem is létezett. Két kérdésem van. Egy: van-e Európának felelőssége a népvándorlásban? Igen, óriási. Merjük kimondani: a migránsokat kibocsátó területek nagyrészt gyarmatok voltak, Európa az Egyesült Államokkal közösen rabolta ki őket évszázadokon keresztül. Kettő: képesek-e az európai országok együttműködni? Nem képesek. Amit egyébként nagyon sajnálok. A brüsszeli bürokráciának kisebb dolgokba is beletörik a bicskája. A válság ettől még itt van, és megállíthatatlannak látszik. A konklúzióm ugyanaz, mint fentebb: ha az unió nem cselekszik, akkor a nemzetállamok fognak.

K. Gy.: Sem gondolatilag, sem érzelmileg nem tudok azonosulni az elzárkózással. Itt van az unió, minden intézménnyel, forrással felvértezve. Az uniós diplomácia – benne a magyar – megtehetné, hogy kreatívan áll a válsághoz. Mondhatnánk például, hogy menjünk vissza oda, ahol a probléma keletkezik, és helyben oldjuk meg.

Fotó: Fűrjes Viktória

– Korábban írásba is adta a rendezési tervét: „A uniónak olyan megoldást kellene előkészítenie, amely az egész Földközi-tenger medencéjét érinti. Egy, a NATO-val közös katonai rendezés Szíriában és Líbiában, a térség pacifikálása, amely párosul egy gazdasági csomaggal.” Ez reális?

K. Gy.: Ez a legjobb megoldás, a probléma gyökerét megszüntetni.

N. Gy.: Azért valamit tegyünk tisztába. A világon ma három globális játékos van: az Egyesült Államok, Kína és Oroszország. Az unió nem globális játékos, akár hajlandó tudomást venni róla, akár nem. Harmadrendű kérdéseket sem tudunk megoldani az Egyesült Államok nélkül. Az Iszlám Állam elleni stratégiája is csak Amerikának lehet. Három dologra támaszkodnának: az iraki hadseregre, ami kiszámíthatatlan, a szír demokratákra, akik csak papíron léteznek, és a kurdokra, akik viszont maguk sem egységesek, ráadásul szerepvállalásuk török érdeket sértene. Persze ott van egy szárazföldi NATO-csapás lehetősége, ám az Egyesült Államok elnöke egy évvel a választások előtt nem kockáztat. Végeredmény? Az Iszlám Állam sokszor csókoltat mindenkit, és köszöni, jól van. Tegyük hozzá, hogy akad olyan terület, ahol az unió önállóan is léphetne: Líbia. Mert Szíriában egyszerre ütközik a síita, a szunnita, az orosz és a nyugati érdek, Líbiában viszont be lehetne avatkozni. Volt is olyan pillanat májusban, amikor egyszerre mondta az orosz külügy és az ENSZ-nagykövet, hogy rajta, csinálja meg az EU a líbiai hadműveletet, szálljon partra, állítson új kormányt. Nem történt meg.

K. Gy.: Egyetértek, erre a hadműveletre szükség lett volna. Tarthatatlan, hogy több mint 1400 kilométernyi ellenőrizetlen partszakasz van Líbiában. Mintha nem akarnánk tudomásul venni, hogy a Földközi-tenger Európa határa! Ezért mondom, hogy csak összeurópai cselekvés vihet előre, ami az egész térséget érinti. Nagyon várok arra, hogy Jean-Claude Juncker még előjön valamivel.

– Juncker? Ahogy bölcs öreg ismerősöm kérdezné: „Sírjak vagy röhögjek?”

K. Gy.: Még mindig bízom benne, hogy nagy formátumú politikus. Ám nem is ő a lényeg, hanem az, hogy bárhová lyukadunk ki a vitában, Európa úgysem fogja tudni megspórolni, hogy visszamenjen a forráshoz, s ha nem is katonai, de diplomáciai és anyagi eszközökkel ott enyhítse a válságot.

N. Gy.: A Nyugat „Maradjatok otthon, majd mi segítünk!” hozzáállása szakállas ötlet, de nem működik. Mit mondott a júniusi G7-es csúcs? Odaadják az egyes országokban megtermelt GDP 0,7 százalékát „nemzetközi fejlesztési együttműködésre” a szegény országoknak, és akkor az emberek majd nem indulnak el. Ez utópia. Évtizedek óta folytatja a fejlett világ a segélyezést, aztán az összeszedett pénzeket elolvasztja a korrupció. De ha nem lopnák el, akkor sem lenne semmi; alsó hangon tíz év, amire egy segélyezési program hatása érződik. Ez az embertömeg tíz évig nem marad otthon.

– Valóban: amíg a közel-keleti beavatkozás és a segélyek lehetőségéről vitatkozunk, a migráció zajlik, mint a kis jégkorszak. Nem véletlen, hogy Magyarország is – tranzitállamként – azonnali lépéseket akar.

K. Gy.: Igen, de nem tudjuk magunkat megvédeni se kerítésekkel, se más határzárral. Sajnos egyet kell értenem Gyurival, amikor azt mondja, hogy ez az óriási ázsiai és afrikai embertömeg nem marad otthon, jönni fog. Miért? Mert a világunk 80 százaléka mégiscsak egy pöcegödör. Emberek milliárdjai napi egy-két dollárból élnek, nincs rendes ivóvizük és tisztálkodási lehetőségük. Egy példa: a tízmilliós Jakartában egymillió ember él normális körülmények között. A magyar átlag a világ leggazdagabb rétegéhez tartozik, ha csak azt nézem, hogy van a lábán cipő, hozzáfér alapvető orvosi ellátásokhoz és oktatási lehetőségekhez.

– Mit kellene tennünk? Költöztessük az egész világot Svájcba?

N. Gy.: Európa nem jótékonysági intézmény. Láttam a német közszolgálati tévében egy riportot, hogy milyen Németország-képpel tömik az emberek fejét a Közel-Keleten. „Nézd, itt jó állásod, jó kocsid, jó házad lehet” – ezt látják. Aztán felkerekednek, de Németországban nem azt kapják, amire számítottak. Pici lakás, szerényebb munkalehetőségek. Az első generációs bevándorló még talán megelégszik ezzel, a második már nem, inkább radikalizálódik. Európából 20 ezer ember ment vissza a Közel-Keletre, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz. Radikális szalafisták már most az elégedetlen migránsok között térítenek. Ennyit a „beköltöztetés” sikerének lehetőségeiről.

K. Gy.: Az is gond, hogy ezt a „népvándorlást” olyan bombasztikus válságként tálalják, amire hivatkozva Magyarországon immár rendkívüli törvényhozás épül. Pedig ez túlzás. Az érintett európai országok lakosságának szinte nincs közvetlen tapasztalata a menekültekkel. Egy ilyen helyzetet, amivel a magyar kormány most nem tud megbirkózni, egy tetszőleges ENSZ-misszió jobb képességű adminisztrációs főnöke – ha van rá forrása – már rég megoldott volna.

Fotó: Fűrjes Viktória

– Azt ne mondja, hogy nincs is itt semmiféle válság!

K. Gy.: Nem mondom, de tény, hogy a balkáni háborúk idején sokkal több menekült áramlott kifelé.

N. Gy.: A balkáni menekültválság néhány országra irányult.

K. Gy: De sokkal több emberrel.

N. Gy.: Hogy lett volna több? Németországba alsó hangon 800 ezer bevándorló érkezik csak idén.

K. Gy.: Rendben, de a „rendkívüli” áradat, ami idén eddig érkezett, az európai összlakosság 0,06 százalékát sem éri el.

– Lehet a balkáni népeket példaként hozni és a számokat kisebbíteni, de mégiscsak arról van szó, hogy egy másmilyen vallási és kulturális közegből indult népmozgás tart Európa felé. Nógrádi György a napokban már arról beszélt, hogy „ha Európa ezt az embertömeget fölveszi, aláírja közép- és hosszú távon a saját halálos ítéletét”. Ehhez mit szól?

K. Gy.: Hallom az iszlamizálódó Európától rettegő hangokat, de szerintem ez alaptalan. El Camino de Balkan című, az Átlátszón publikált riportsorozatomhoz Görögországtól Röszkéig jöttem együtt ezekkel az emberekkel, és azt láttam, hogy szekuláris csoportokból érkeznek.

N. Gy.: Lehet, hogy láttál példát erre, de itt van több évtized tapasztalat Franciaországban, Nagy-Britanniában, Belgiumban: az integrációs kísérletnek súlyos kudarcai vannak. Svédországban nyolcvanszor nagyobb az esélye, hogy egy köztörvényes bűncselekményt migráns követ el. Berlinben és Brüsszelben is van városrész, ahová már őslakos nem megy be. Mert az iraki migránsnak tele van a hócipője Bagdaddal; először csak ő jön, a második körben már hozzá a hat testvérét, hatvan unokatestvérét, és máris kész a párhuzamos társadalom. A multikulti elméletben gyönyörű dolog, de a gyakorlatban sajnos nem működik.

K. Gy.: A multikulti kritikájával többé-kevésbé egyetértek: sajnos rossz tapasztalataim vannak az ENSZ-nél eltöltött éveimből. Ám ez eggyel több ok arra, hogy Európa lépjen, változtasson.

– A kvótarendszer megoldás?

K. Gy.: A kvótarendszer önmagában nem fog működni. Ha egy család müncheni úti céllal indult el több ezer kilométerről, akkor Kiskunhalason csalódott lesz, talán vissza is fog szökni Németországba. A kvótarendszer csak egy nagyobb, európai megoldás egyik részeként lehet sikeres.

– A magyar közbeszédben ölre menő vita zajlik. A kormány azt mondja: „Ne gyertek!” Mások azt mondják: gyertek többen, és maradjatok is itt, pont ez kell a gazdaságnak.

K. Gy.: A most érkező tömeg biztosan nem okozhat problémát Németországnak. Az országnak, ahol kétmillió üres munkahely van…

N. Gy.: …és mintegy hatmillió munkanélküli. Nem olyan egyszerű ez, főleg, ha hozzávesszük, hogy statisztikák szerint egy migráns gyereke az őslakosokéihoz képest kétszer akkora eséllyel marad ki az iskolából.

K. Gy.: Akkor is azt mondom: Németországnak örülnie kell, hogy válogathat a hozzá érkezők között. Jobbnál jobban képzett embereket kap ingyen a német gazdaság.

N. Gy.: De még több olyat, aki nem képzett. És egy damaszkuszi vagy bagdadi végzettség nem feltétlenül váltható át berlini papírokra. De ne csak Németországot nézzük: az európai ifjúsági munkanélküliség komoly probléma, lásd Spanyolországot, Horvátországot vagy Görögországot.

K. Gy.: Egy biztos: bezárkózással nem fog menni. Továbbra is makacsul hiszek az európai egységben. Emlékezzünk csak a Monarchiára, ami attól – is – működött, hogy három dolog: a külügy, a hadügy és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy közös volt. Hát nem ez hiányzik most?

N. Gy.: Zárjuk pozitív felvetéssel: a gondolattal én is egyetértek. Most tényleg jól jönne, ha létezne EU-s kül-és migrációs politika. De nincs. Úgyhogy egyelőre ezzel a helyzettel kell kezdeni valamit. Lehetőleg még mielőtt ránk ég az egész ház.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.